Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
Éret ekszárdon — Ha így van, akkor szüret! Ez persze képes beszéd, de mindenképpen vidámságot keltő. Ha szüret van, akkor minden jól megy, amihez persze a bor is hozzásegít. Azért szüret. Milyen a szüret Szekszár- don, melynek környéke még a legrangosabb szakkönyvekben is önálló természeti tájegységként szerepel. A város kocogó kocsikkal van tele szeptember eleje óta. Hordók, kádak, sok szoknya és: — szabadságok. Szabadságon van a főmérnök, mert szüretel. Az anyagmozgató, ugyanezért. Az OTP ügyintézője nem kevésbé. És még sorolhatnánk. A vénasszonyok még soha ilyen rokonszenvesek nem voltak. Állítólag ez az ő nyaruk, és minden szekszárdi szőlősgazda bízik abban, hogy ez a nyár hosszú lesz. Mert ha leszakad az első igazi őszi eső, akkor Dutra legyen a kerekén, amelyik a Benedek- völgy kaptatóit megmássza. A ló mindig. Csakhogy ezen a tájegységen Koca Palinak, Bese Lajosnak és még három-négy gazdának van lova. A termést azonban szállítani kell. Kisemberek kis termését: — gondolná a látogató és nyomban téved. A termés ugyanis nem csekély, a ló viszont kevés. Tehát ad a téesz. a Költségvetési Üzem, vagyis olyan szervek, amelyeknek a kisparaszti gazdálkodáshoz édeskevés a közük. És? Cifra válasz: — Az idei termés fele közepes mértékű. — Tehát rossz? — Dehogy! — Jó? — Szó sincs róla! — Akkor milyen? Gyimesi bácsi, aki a maga ezerhétszáz négyszögölén nyolc hektót szüretelt, elvben bánatos. Fuchs bácsi, kisebb területről, érthetően csekélyebb mennyiséggel mér mérsékelten az. — Tudja, onnan az akácostól jött a köd. Lerohant hozzám, itt megkeveredett és elfeküdt. Háromszor. Legalább négy hektó borom bánta. Beszélünk a szőlőkről Természetesen először a kadarról, aztán az olasz rizlingről, hellyel-közzel még a kékfrankosról is. A szlankáról 'Szlan- kamenka-Zalánkemén) már ritkábban. Bőven terem és gyatra bort ad. — Látja odaát azt a sárgu- lást? Látom. — Mert az olasz rizling, annak a levele előbb veszti a színét. — És az erejét? — Az nem a szőlőn múlik. Csak a szőlősgazdán. — Miért? — Rossz bor nincs, csak rossz borkezelő. Most meséljek magának a hordókról? — Ne meséljen. Nem mesél. Együtt nézzük az eleven hegyet. Mozog a határ. Munka ez? Szertartás? Teljesítmény? Alighanem mindhárom. Szüret, persze csupa nagybetűvel. Az örömeivel. Vannak nagyüzemi örömök? Az öröm egyéni. Csak teljesítmények vannak. A Mérey utcán feldöcög egy vontató. Szekszárdi Állami Gazdaság üzemegysége, Leperd. Zaios és nagy, és ő a jövő. Nagyüzemben. De a Benedek-völffv, Szü- csény, Iván-völgy, Gyűszű- völgy, Porkoláb-völgy és tájain nem az. Ez a tisztes kisemberek vidéke. Az idősebbeké. Ugyanis, ha valaki présházról présházra látogat, húszévest nem lát. Harmincast se, negyvenest alig, ötvenesei hellyel-közzel. Szekszárd „hegyeit” (Legyünk őszinték: — dombjait.) öregek népesítik be. Ma. Holnap? Kevesebb a szőlő, mint azt a gazdák várták. Magasabb a mustfok. Aki október másodikén végzett a szürettel (egy napszám hetven—száz forint között van, plusz az ilyenkor illendő bor), az 18,4 cukorfokig jutott el. Aki egy hétig még lottózott az idővel, az 20,5» ig. Magyarország meteorológiai viszonyai bonyolultak. A jövő lutri. — Tudja, hogy kik várnak? — Kik? — Akik szerződtek. Őket nem a mennyiség, hanem a fok érdekli. A nyáreleji hónapokhoz viszonyítva, megyénk székhelyének boltjaiban emelkedett a cukorfogyasztás. A termés kisebb, mintsem a gazdák várták. A minőség jobb. Ha így van, akkor szüret! ORDAS IVAN Hol a pénz a tanácsltázára ? Tizenöt orvos előadó az ország minden részéből Sxeksxárdon rendex ankétot a Laboratóriumi Diagnosxtikai Társaság Október 22-én egész napos ankétot rendez Szekszárdon a Tolna megyei Balassa János Kórház tudományos tanácsa és a Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság, mely a szakterület legkiválóbb tudományos munkásait vonultatja föl az egynapos ankét programjában. E tanácskozás házigazdája a Babits Mihály művelődési központ lesz. Az ankét a jövő héten pénteken délelőtt 10 órakor kezdődik dr. Sós József akadémikus megnyitójával. A délelőtti ülés elnöke dr. Sós József professzor és dr. Ficsher Antal professzor lesznek. A Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság és a megyei kórház közösen rendezett ankétjén összesen tizenkét előadás hangzik el. A délelőtti ülés szünetében tekintik meg a tanácskozás résztvevői a megyei kórház központi laboratóriumának műszerbemutatóját. A szoros programú tudományos esemény iránt megnyilvánuló Népújság 3 1971. október 15. érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Budapestről különautóbusz indul Szek- szárdra az ankét résztvevőivel. A Gyönki Nagyközségi Tanácson panaszolva mondták el a következőket: lassan már három éve vajúdik az új tanácsház építése. 1968 végén egymillió-nyolcszázezer forint állt rendelkezésre a járási tanácson. Az akkori szerződések úgy szóltak, hogy a tamási költségvetési üzem építi meg a várva várt középületet. 1969- ben kellett volna elkezdeni az építkezést, de a járás vezetői akkor „átpasszolták” a kivitelezést a gyönki építő ktsz-nek. Ezért az 1970. augusztus 20-i átadási határidőt egy évvel későbbre kellett eltolni. A ktsz még akkor sem kezdte meg a munkát. S jelenleg is anyagraktárnak használja a leendő tanács telepét. A gyönki tanács vezetői — mint mondották — tanácstalanok. Hiába fordulnak bárhova, nem kapnak segítséget, s fogalmuk sincs, hogy hol a pénz a tanácsháza építésére. Az elmondottak felháborító- ak. De csak az elmondottak. Ugyanis nem a ktsz-ben, vagy ,bárhol”, bárki máson, hanem a nagyközségi tanácson múlott, hogy még ma is a régi, szűkös, nem megfelelő épületben dolgoznak a tanácsiak. A ktsz-nél elmondták, hogy valóban tavaly augusztusban kellett volna befejezni az építkezést, de a községi tanács — mire elkészültek a tervek — kicsinek találta a leendő épületet, ezért módosítani kellett azon. Ennek ellenére a munkát elkezdték, s a kútalapozást részben elvégezték. Folytatni természetesen csak most tudják, ha ugyan a többszörösen módosított terveket végre véglegesnek és jónak tartja a tanács. A megyei tervosztályon számtalan dosszié dagadozik, az építés előtt álló gyönki tanácsház terveitől, aktáitól. Amikor a Tolna megyei Beruházási Vállalat megbízta a Gyönki Építőipari Ktsz-t a munkával, a ktsz nem kötött szerződést, mert a járási tanács ezzel egyidőben jelentette be a módosítást. A jóváhagyott tervet és költségtervezetet megkapva a ktsz vállalta, hogy soron kívül építi meg a tanácsházat. — Erre 1970. október 15-én meg is kötötték a szerződést. Az új átadási határidő 1970. november 1. A szerződés- kötés után kezdődött meg az építkezés. A gyönki tanács leállította, s ismét tervmódosítást kért, amit több felülvizsgálat és egyeztető tárgyalás követett. A tervosztályon is már többször jártak a gyönkiek, „hol a pénz” és más egyéb gondokkal. Aggodalmuk teljesen fölösleges, hiszen a pénz nem tűnt el, sőt nem is fordították másra, legfeljebb a gyönkiek nem tudják, hogy a sokszori megbeszélések, megállapodások alkalmával milyen megegyezések születtek. A panaszkodás, a fölösleges nyugtalankodás helyett helyesebb lett volna előre meggondolni, s pontosan fölmérni, és az illetékesekkel közölni igényeiket, terveiket. Ha így tették volna, akkor már biztosan új tanácsházban dolgoznának a gyönkiek. — vhm — A kétnyelvűség problémája a nemzetközi nyelvészeti konferencián Az MTA nyelvtudományi intézete, a TIT idegennyelv-ok- tatási választmánya és a Pé-— Foglalkozása adminisztrátor? — Igen, de úgy is mondhatja, hogy szellemi segédmunkás. — Miért? — Tudja mit csinálok én naphosszat? — Szeretném. — Szellemi segédmunkát végzek. Tudja, mi az? — Mondjál — Olyan aprófa, amivel mások tüzelnek. Ha én nem iktatom és nem látom el megfelelő számmal a beérkező iratokat, akkor az előadó, a főelőadó, de még az osztályvezető se mozdulhatna meg, mert soha többet nem tudná visszakeresni azt, amire hivatkozni akar. Kezelem a postakönyvet, gondoskodok arról, hogy a sokféle űrlapból mindig legyen tartalék, ha pedig az ügyfél nem hozott maFoglalkozása adminisztrátor gával okmánybélyeget, nálam vásárolhat. Többnyire azt is én mondom meg, hogy milyen iratnál, kérvénynél, beadványnál, hány forintosra van szüksége. — így felsorolva ez inkább betanított munkának tűnik, mint segédmunkának... — Annyiból \ igaza ven, hogy amikor ide kerültem, négy éve, az alapokra megtanítottak. De azóta én tanítom magamat. Rengeteg olyan apró fogása var, az ügyvitelnek, amit a saját munkája megkönnyítésére az ember agyai ki. Ez Ózonban- nem újítás. még csak nem is ész- szerűsítés, pénz nem jár érte. — A munkájáért mennyi ? — Ezerötszázhúsz forint. Ezért érettségiztem I — Mintha ezt egy kissé keserűen mondaná... — 'Mondjam vidáman? Ezerötszáz forint nem túl nagy pénz, főleg egy fiatal férfinak. — Ez tagadhatatlan. A pályaválasztás persze, a maga dolga, de úgy hírlik, hogy érettségivel jobban fizetett munkakörökbe is lehet menni. Szakmákra gondolok. — Sejtem. Csakhogy azok strapásabbak. Nézze, van nekem egy barátom, az kertészeti technikus. Most egy zenekarban játszik. Ugyanezért. Sajnos, nekem rossz a hallásom. — Gondolja, hogy a többi adminisztrátor is magához hasonlóan vélekedik? — Nem gondolom, de egyébként, ha kiváncsi, kérdezze meg őket. Vap, akit lázba hoz, ha felhúzhatja a könyökvédőt. Valószínűleg ők az igazi, a szívből szorgalmas adminisztrátorok. Ha akarja, elhiszem, hogy fán többen vannak, mint a magamfajta. —• A magafajta keserű ember? — Nem vagyok én keserű. Csak a foglalkozásom: adminisztrátor. O. I. esi Tanárképző Főiskola rendezésében úgynevezett kontrasztív nyelvészeti konferencia kezdődött csütörtökön Pécsett. A világon száz meg százmillió két nyelven beszélő ember él. A kétnyelvűség főleg akkor okoz gondot, amikor valaki a mindennapos érintkezés során nemcsak anyanyelvét használja, hanem annak a népnek a nyelvét is, amellyel közös államiságban él. Ezeket a problémákat eddig jobbára a gyakorlat oldotta meg, ám a mindkét irányú nyelvrontás elkerülése végett ma már szükségessé vált a kétnyelvűség tudatosítása, az iskolai oktatásban és általában az idegennyelvű oktatásban való tudatos alkalmazása. A pécsi munkaértekezleten a magyar nyelvnek más idegen nyelvek- kel való tudományos igényű összevetése, illetve az ezzel kapcsolatos nyelvtudományi kérdések szerepelnek. A konferencia vitaindító előadását Dezső László, az MTA nyelvtudományi intézetének főmunkatársa és William Nemser, a washingtoni alkalmazott nyelvészeti központ igazgatója „Nyelvtipológia és kontrasztív nyelvtan” címmel, közösen tartotta. f
