Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-13 / 241. szám
Nő a nyeregben Az állatok szeretete és a makacsság — ez a két alapvető 'tulajdonság tette azt a kis duridi, szőke kislányt, aki Mila Hermansdorferóvá volt 16 évvel ezelőtt — Csehszlovákia egyik legjobb női lovasá- vá. ' r’ Sohasem, lakott falun, apja bírósági tisztviselő volt egy járási székvárosban, de nagyon szerette az állatokat. Amikor ,15 éves lett, Prágába utazott, hogy ott hivatásos lovasnak képezze ki magát. A kezdet bizony nehéz volt — de mégis Mila maradt az egyedüli a tizennégy lány közül, aki elvégezte a kétéves iskolát és még mint tanuló, három versenyt is nyert. Ezt követté ,á Prága .melletti Chuch- le-i állami versenypályán végzett munka. „Néha nagyon rossz voft, a többiek félté- kerjykefltek rám. De túlságosan szerettem a lovakat, s így titókbail letöröltem könnyeimet és újból' hozzáfogtam a trágya eltakarításához, a lovak'tisztogatásához és felnyer- geléséhéz. Szerencsémre segítőtársat találtam tréneremben, Krirtufek Josefben és feleségében. .Lassan a többiek is megszokták. holv egy nő is van közöttük, Kristufek trénerem űzte el félelmemet és az ő érdemel „hoCTv a versenyeken gvőzpi kezdtem. Azelőtt ugvan- is minden verseny előtt, valóséval ,‘elzöldültem és rosszul voltam,’’: Mila Hermansdorferóvá 1964- ben lett aZ akadályverseny bajnoka. Ekkor már nevéhez a Schulzová nevet is hozzákapcsolta, mert férjhez ment Radim Schulz zootechnikus- höz. ' 1069-beii — és már korábban is — a kitűnő Reliéf csődört lovagolta, s egész sor -győzelmet -'aratotb* vele. .Ezzel a lóval, készült az 1969-i tavaszi derbire. Azonban a derbyt megelőzi héten egy óriásik ’ lóval elésett és lábát törte. Reliéf- tíz fejhosszal nyerte meg a, derbyt, de más lovassal a ' nyergében. „Álmaim szertefbszlottak, szörnyen éreztem- magam. Gipszkötéssel ,a lábamon bicegtem több hónapon át. Mikor visszatértem. Réliéfet már elvitték a Kladhrby-i ménesbe, tenyész- apaállatnak.” Az 1971. évi versenyidényben ünnepelte Mila Hermans- dortóróvá 65. győzelmét sík pályán és a 35.-et az akadályversenypályán. Minden vasárnap 4—6 versenyen indul, s rendszerint legalább kettő az „övé”. Időrendben ő a csehszlovák lovassport harmadik leghíresebb női versenyzője. (Az első — Lata Brandisová — 1937-ben nyerte meg a Nagy PardulJioei versenyt, 1965-ben Éva Pelyzová lett az európai kontinens e legnehezebb versenyén a második.) De lássuk a hírnév „másik oldalát...” Mila Hermansdorferóvá a versenypályától mintegy húsz kilométerre lakik. Reggel 3,45 órakor kel, 5 órakor már az istállóban van. (Télen egy órával később). A többi versenyzővel szemben némi előnyben van: csupán egy lóról kell gondoskodnia. (A többinek 3—4-ről). A munka menete — eltakarítani a trágyát, letisztítani a lovat, felnyergelni, s azután kezdődik a tréning a Kladruby-i, vagy Be- nesov-i istállók különböző lovain. Tíz órakor Mila asszony- begy úitja autóját és hazarobog. Megfőzi az ebédet, ebéd után néha kicsit alszik. 15,30- tól 18 óráig ismét Chuchle-ban van. „Ilyen életmód mellett még diétát sem kell tartani...” „Nem bizony. 53 kilogrammot nyomok és 155 cm magas vagyok. A súlyomnak azonban mindig ahhoz a lóhoz kell alkalmazkodnia, amelyen versenyzem. Ez azt jelenti, hogy néha 49 kilóra kell lefogynom. Ilyenkor 2—3 napon át nem eszem és „izzadok”. Egy napra csak két nyers tojást kapok, megiszom 1 deciliter vörösbort és megeszem egy citromot. Ha viszont nagyobb súlyra van szükségem, ólomnehazéket kapok.” „Ez a munka nagyon megerőlteti az idegeket. Próbáljanak csak két napon át nem enni és utána versenyezni. Verseny közben is állandóan rése*i. kell,.lennem, mert a ló minden mozdulatával mondani akar valamit, s figyelnem kell rá. Az a legrosszabb, ha favoritot futtatok, s tudom, hogy győznöm kell.” „Állíthatom, hogy értek a lovakhoz, s hogy a lovak szeretnek, Diplomat nevű lovam mindig nyerít, ha az istállóba lépek. Csajka pedig haragszik, ha nem viszek neki cukrot. A lovak megérzik, ha valaki jó vagy rossz szándékkal közelít hozzájuk. Lovaink elég szilajok és érzékenyek. A Gejzír nevű csődör például képes lenne megölni azt, aki rossz akarattal bánna vele.” A nyomok keresztül-kasul vezetnek a házban. A konyha- asztalon újabb érdekesség. Arany cigarettatárca, R és B monogram... csak nem...meglátjuk... Várják a babát rHd ' gyerekholmit küldene neki valaki, megbántódna biztos. Mint ahogy azt se engedte, hogy a nevét leírjam. De miért? Ez az ötödik gyerekét váró 24 éves fiatalasszony B. J.~ né. B. J.-né dühös. Sok mindenért. Paradicsom-pusztáról költöztek Zombára, a kicsi házba. A férje éppen malteroz, a nyitott kéményes konyhából csinál egy parányi helyiséget, hogy he csak*egy szoba legyen. A függöny mögött a szobában alig’1 efay kis hely. Ágyak,' ágyak egymés végiben, kiságy, nagyágy, heverő. B. J.-né dühös, mert kicsi a hely. — Igínyeltünk a tanácstól lakást,. azt mondják, ha lesz pénz% a megyei tanács szociális keretéből építenek. —r önerőből... esetleg .. „ — Esetleg? Miből? Bj J,-né dühös. Biztos kézzel forgatja, öltözteti a negyedik gyerekét. Drága az élet, kevés, a pénz, sok a gyerek. Januárban, alig 25 évesen szüli az ötödiket. Klára, Hajnalka, József, Zoltán, az ötödik majd januárban. — Nem gondolt rá, hogy eltetesse? — Nem. — Egyáltalán>? — Van elég belső bajom. A májammal, a vesémmel és ha eltetetem, még több bajom lehet. Nem, nem, szó se lehet. — S később? — Szólok a főorvosnak, csináljon valamit. Többet nem akarok. — Azért örül biztos... — örülök. — Nagyon? — Nagyon. Bár ,.l — Bár? — Megszól a falu. Tudom, anyám is így volt. Mi nyolcán voltunk testvérek. — A szemébe mondják? — Oda is, meg a hátam mögött is, hogy fizessek a fájdalom nélküli szülésért, mert akkor biztos meghal a gyerek ... — Ez borzasztó. — ... és hogy azért szülök, hogy ingyen lakást kapjak. — Furcsák az emberek. — Igen, itt Zombán, mert nem szokás a nagy család, a sok gyerek. — Az ajtófüggöny előtt csoszognak a gyerekek, bekukkantanak, aztán bejönnek. Nem morcosak, szépek, tiszták, gyönyörűek. B. J-né egyik nap mos, másnap vasal. Azt mondja, csak a ruhacsíptetöket számolja, és nyolcvanat rakott aznap a kötélre. És megszólják őt. De miért? — Furcsák az emberek. Pedig épp az ellenkezőjét érdemelné, hogy ■ tiszteljék. — Na, látja azt az egyet nem kapom meg. A tanácselnöknő nem tud terhes anyákat mondani, a védőnő betegszabadságon van, az orvos Murgán rendel, elérhetetlen, az adminisztrációban mondanak. Az orvosírnokkal az egészségházba megyünk, a védőnő papírjai között turkálynk, nem találjuk a terhes anyák lapjait. Az orvosírnok lapoz: „Leszült, leszült’’ — mondja. Az utcán átkiabálnak az öregasszonyok egymásnak: tudsz valakit? Nem tudok, nem tudok, nem tudunk. A terhes asszonyok ismerik egymást. Ament Istvánnéhoz megyek. Halk, csöndes fiatalasszony, alig leheli a szavakat. A noteszomba ez került: Tavaly augusztus óta itthon van, táppénzes, kétéves házas. Negyedik hónapban van, ujjnyira nyitva a méhe. Állatgondozó a tsz-ben, a kisborjúknál van: Nehéz, tárgyázásnál meg kell fogni a villa végét. Kézimunkázik, horgol, mindennap főz, vacsorát külön. Háznál két anyadisznó, hét süldő, három hízó kacsa, ötven baromfi. Háztartási gépek. Lebontják a házat, építkeznek. A faluban nem sok a terhes anya. Nem vásárolt még a gyereknek, nem babonás, „erre nem aaok". Jobban örülne fiúnak. Férje szerelő. Árvagyerek, boldog. Hány gyereket akarnak? Kettőt, hármat. Itthon marad. „Nagyon nagy szeretettel várjuk, s reméljük, egészséges lesz." Antlifinger Gáborné a Kossuth utcában lakik. — Ráér? —- szólítom el a cipöpucolás mellől. — Hogyne. Csak szét ne nézzen. A kétéves forma kisfiú kör- betopogja elnehezült anyját, aztán az udvar sarkába vonul. — Kislányt szeretnék, már érzem, napokon belül itt lesz. —Nem lesz nehéz? Két pici gyerek egyszerre. — Nem lesz könnyű kettő után pelenkát mosni, de segít a Mama. A Mama nagy segítség. Mos, főz, elvan a gyerekkel. — Mennyibe került a kelengye? — Az elsőnél ezer forintba, most háromszázért vásároltam. Maradt a nagyobbról. Nem tudom városban mi a szokás, de itt a rokonok ajándékba ruha- nerúűt hoznak. — Fél a szüléstől? — Most már nem. A? elsőnél jobban féltem. Tudom mi vár rám. — öt évig egyfolytában itthon lesz, ha csak közben nem adja a gyerekeket bölcsődébe. Anyagilag nem jár rosszabbul? — Semmiképpen. A fizetésem 1400 forint volt, ebből le- ’meyt a buszköltség, az ebédpénz, anyagilag most ugyanott vagyok. — Nem unatkozik? — Nincs időm. Kötök, horgolok, subaszőnyeget készítek, ha elvégeztem a dolgom. Nem, dehogy, a világért sem unatkozom. — Elkészült már? — Minden, de minden el van készítve, mosva, vasalvp. Várjuk a babát türelmetlenül. D. VARGA MÁRTA Népújság 4 1971. október 13.
