Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

/ Á szocialista gazdasági integráció útján Hatékonyabb formák Befejeződtek a KISZ fezetőség- és küldött* álasztó taggyűlések in. Az új kifejezés — a szo­cialista gazdasági integráció — félreérthetetlenül jelzi a KGST- országok együttműködésének az eddigiektől eltérő, minősé­gileg más, magasabb rendű fejlődési szakaszát. Az új fej­lődési szakasz jellegének meg­felelően a komplex program felvázolja a legfontosabb kö­zös tennivalókat, az együttmű­ködés korszerűbb módszereit, hatékonyabb formáit. A KGST-országok feladat­tervébe első ízben iktatták be például az alapvető gazdaság- politikai kérdésekről folytatott kölcsönös konzultációkat. Az egyes országok gazdasági, szo­ciális, 'tudományos-műszaki po­litikájának azok az alapkérdé­sei lesznek a kölcsönös eszme­cserék témái, amelyek megol­dása túlnő áz egyes tagállamok lehetőségein, keretein. A tervkoordináció eddig is a KGST-országok együttműködé­sének módszertárában szere­pelt. Jellege, mélysége azonban megváltozik a jövőben. Az öt­éves tervek összehangolása idáig jobbára a kétoldalú, öt­esztendős külkereskedelmi megállapodások előkészítését szolgálta. A komplex program előirányozza a legfontosabb népgazdasági ágak és termék­fajták hosszútávú (10—20 éves) terveinek összehangolását. Fej_ lesztik az együttműködést, a tapasztalatcserét a prognózisok készítésében. Sőt, azt is elha­tározták, hogy egyes iparága­kat és termékfajtákat — főként azokét, amelyek ki- fejlesztése a jövő közös fel­adata, mint például a számí­tástechnika, — az érdekelt or­szágok együttesen terveznek meg. Később, — a tapasztala­toktól függően —’ bővülhet az együttesen tervezett ágazatok és termékfajták köre. A komplex program az új fejlődési szakasznak megfele­lően a KGST intézmény-rend­szerének továbbfejlesztésével is foglalkozik. így mindenekélőtt lehetővé vált, hogy az egyes tagországok intézményei, szer­vezetei, minisztériumai, ipar­ágai, trösztjei, vállalatai, köz­vetlen kapcsolatot létesítenek egymással. E kapcsolatok jelle­gét, mélységét, a közvetlen megállapodások tartalmának természetesen határt szabnak az egyes országok törvényei, jogszabályai, az egyes intézmé­nyek, szervezetek, vállalatok stb. adott hatásköre. A maga­sabb szintű együttműködés: a közvetlen kapcsolatok építése, vagy például a több iparágak és termék együttes tervezése nem öltheti a nemzetek feletti­ség jellegét, nem sértheti a részt vevő országok önállósá­gát, a kormányok hatáskörét. Mindez nem zárja ki, hogy a különböző intézményeket, szer­vezeteket, vállalatokat szükség szerint olyan hatáskörrel ru­házzák fel, amely lehetővé te­szi az ésszerű együttműködést, a szerződéses kötelezettségek vállalását. Sőt, a program ál­lamközi gazdasági, illetve nem­zetközi gazdálkodó szervezetek létrehozásának feltételeit is taglalja. A tagországok egésze, vagy egy része, létrehozhat kö­zös nemzetközi gazdálkodó együttműködéseket, intézete­ket, központokat, vegyes válla­latokat, kereskedelmi, vagy műszaki tervezési-szerkesztési irodákat stb. Ezek a nemzet­közi gazdálkodó szervezetek saját vagyonnal, önelszámolás­sal, polgári jogi felélősséggel rendelkezhetnek. Mind a nemzeti vállalatok, mind a nemzetközi gazdálkodó szervezetek közvetlen kapcsola­taikat, együttműködési megál­lapodásaikat, jogaikat, kötele­zettségeiket szerződésekbe fog­lalják. A szerződéskötések pe­dig feltételezik a KGST-tagál- lamok általános jogi rendsze­rének továbbfejlesztését. A többi között kidolgozzák azok­nak a vitás kérdéseknek a megoldási módjait és rendjét, amelyek a . szerződésben vál­lalt kötelezettségek teljesítése körül keletkezhetnek. A komplex program taglalá­sa, ismertetése során kiderül, hogy alapvetően nem az in­tegráció végrehajtásának konk­rét határidős tennivalói domi­nálnak, hanem főként az elő­készítést, a bevezetést megála. pózó munkaprogrammal Van dolgunk. Mindez persze, nem csökkenti az új távlatokat jel­ző dokumentum nemzetközi je­lentőségét. A KGST tagállamai először vették számba és rög­zítették együttesen az új sza­kasz, a magasabb szintű együttműködés hosszútávú és rendkívül összetett tennivalóit. Néhány KGST-ország pél­dául már kétoldalúan megál­lapodott bizonyos termékek, főleg fogyasztási cikkek kon­tingens nélküli kereskedelmé­ben. Ennek jegyében a külke­reskedelmi egyezménytől, a A tervek szerint még ebben az évben megkezdi a próba- üzemelést hazánk legkorszerűbb új timföldgyára Ajkai. A gyár berendezéseinek nagy részét a Szovjetunióból és az NDK-ból vásároltuk. A gyár teljes kapacitását évi 210 ezer ionná timföld gyártására tervezték. Az idén az első 120 ton­nás egység már munkába áll. (MTI-foto: Jászai Gsaba felv.) mennyiségi és az érték keret­számoktól függetlenül külön­böző fogyasztási cikkeket szál­lítanak egymásnak, — a keres­let-kínálat alapján. A termé­kek árát az érdekelt külkeres­kedelmi vállalat állapítja meg. A program előirányozza, hogy tanulmányozzák a kontingens nélküli, sokoldalú árucserét, amelynek értékét nem feltétle­nül szükséges kétoldalúan ki­egyenlíteni. A sokoldalú . elszámolások rendszerének bevezetése ezút­tal csakúgy, mint a kontingen­tált termékeknél, feltételezi a kollektív valuta (transzferábi­lis rubel) tényleges működését. Ez az egyik legbonyolultabb feladat, amellyel ugyancsak számol a komplex program. Ahhoz, hogy a rubel betölthes­se egységes értékmérő szere­pét a KGST-piacokon, meg kell, hogy szűnjön például a tagországok kétoldalú elszámo­lásainál jelenleg még tapasz­talható árszint-különbség. Egy­séges elvek alapján szükséges rendezni továbbá a kollektív valuta árfolyamát (átválthatór ságát) a nemzeti pénzekhez és a nemzetközi valutákhoz (például a dollárhoz) viszonyít­va. Bonyolult és hosszadalmas folyamatról van tehát szó a valutáris és külkereskedelmi munkában egyaránt. A komp­lex program lehetővé teszi, hogy bármely kérdésben — így a kollektív y-aluta megteremté­sében is —, csak azok az or­szágok állapodjanak meg, ame­lyek érdekeltek benne;- Vállal­ják a vele -járó kötelezettsége­ket,,.és képesek megteremteni,, a kötelezettségek teljesítését garantáló feltételeket is. Egy, vagy néhány KGST-tagállam érdektelensége, távolmaradása nem lehet akadálya a megál­lapodásnak, az érdemi* kezde­ményezésnek, a komplex prog­ramban szereplő különböző in­tézkedések végrehajtásának. Azok az országok pedig, ame­lyek korábban — ilyen, vagy amolyan okok miatt — nem kívántak részt venni a prog­ram egy-egy intézkedésében, később bejelenthetik érdekelt­ségüket, részvételi igényüket. kovács József Az alapszervezeti vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések megyénkben befejeződtek. Va­lamennyi alapszervezet feldol­gozta a-dokumentumokat is. Járási bizottságaink általában megfelelően felkészítették az alapszervezeti titkárokat a fel­adatok zökkenőmentes megol­dására. A vezetőségválasztás új elet meiből — a választási rend­szerből — a jelölőbizottság nél­küli alternatívának a vártnál nagyobb népszerűsége volt. így jelölőbizottsággal az alapszer­vezetek 57 százaléka, jelölő- bizottság nélkül 43 százaléka választott vezetőséget. A véle­mények szerint a jelölőbizott­ság nélküli rendszert a fiata­lok demokratikusabbnak talál­ják. Bár nem tartjuk kielégí­tőnek, de örvendetes, hogy to­vább javult a KlSZ-vezetőség- ben dolgozó fiatal párttagok aránya. , Az alapszervezeti beszámo­lókról megállapítható, hogy ezek tartalma, színvonala a korábbiakhoz viszonyítva ja­vult. Ugyanakkor nem sikerült minden alapszervezetünknek egyaránt kritikus és önkritikus, elemző beszámolót összeállíta­ni. Viszont különösen jó ered­ménynek tartjuk, hogy nem a titkár beszámolója, hanem a vezetőség beszámolója volt va­lamennyi hetven a beterjesztett anyag. Sajnos, hiányoztak a feladatmeghatározó kérdések. A beszámolók felett több he­lyütt érdemi viták alakultak ki. Üzemi területeken jobban sikerült viták voltak, falusi te­rületeken kevésbé. Ez abból is adódik, hogy a falusi alapszer­vezetek nehezebb körülmények között dolgoznak. A szervezeti szabályzat vitá­ja a vártnál gyengébben si­került. Alapszervezeteink nem. találták meg a megfelelő mód­szert a feldolgozást illetően. A legtöbb helyen felolvasták, de volt példa arra is, hogy vala­melyik fiatal felkészült, és vi­taindítót • tartott. Ez utóbbi megoldást tartottuk a helyes módszernek. így jobban érez­hették a fiatalok a kettő közti azonosságot és különbséget és a szabályzat összefüggéseiben is világossá vált. Tanintézeti alapszervezeteinknél tényleges vita alakult ki. Jobban sike­rült a feldolgozás, ami abból adódik, hogy összeforrottabbak a közösségek, és gyakorlatia­sabb szervezeti életet élnek. A kongresszusi levél feldol­gozásánál előzetes javaslataink alapján alapszervezeteink azo­kat a pontokat vitatták még, melyek hozzájuk közel álltak. Ezeket az alapszervezet jelle­ge határozta meg. Az a véle­ményünk, hogy mint ötlet jó volt, hasznosnak bizonyult. A feldolgozást illetően jó kezde­ményezéssel találkoztunk Dom­bóvár város esetében, ahol e kérdésekhez helyi jellegű té­mákat is feldolgoztak, így él#n- kebb érdemi vita alakult ki. (Gőgös Ignác Gimnázium.) A tanintézeteknél ezen kívül a közösség kialakítása és az ak­tivitás kérdése váltott ki na­gyobb vitát. Üzemi és falusi aiapszervezeteinknél inkább a munkahelyek ..gondjaival, prob­lémáival foglalkoztak. Az ajánlásokról meg kell állapí­tani, hogy alapszervezeteink nem éltek megfelelően ezzel a jogukkal. Nem értették, hogy mit ajánljanak, hogyan és ki­nek. A vezetőségválasztó tag­gyűléseinknek ez volt leggyen­gébb pontja. Az alapszervezeti vezetőség­re az ajánlás még kielégítő volt, bár itt is hiányosságként vetődött fel, hogy a jelölteket legtöbb esetben csak személyi adataik felsorolásával ajánlot­ták, nem munkájuk alapján. Ahol megértették és jól is al­kalmazták, ott sok esetben a vezetőség összetétele eltért a korábbi elképzelésektől. Ez azonban, minden esetben, po­zitív értelemben jónak mond­ható. A megválasztott alapszer­vezeti vezetőség fele új. nem rendelkezik a mozgalmi mun­ka elméleti, gyakorlati tapasz­talataival. Bár a beszámolók kollektív jellegűek voltak, jobban tük­röződni kellett volna a fiata­lokkal folytatott beszélgetések eredményeinek. Nem voltak a beszámolók elég előremutatók, feladatmeghatározók. A jelölő- bizottság nélküli módszert kí­vánatos továbbra is meghagy­ni. Meg kell tanítani a fiatalo­kat arra, hogy élni tudjanak a2 alapszervezeti demokrácia e kibővített formájával. Általánosságban ezek azok a kérdések, amelyek a jövőben fokozott figyelmet igényelnek. Bénizs Sándor a KISZ MB titkára Őrjárat az ösztöndíjak körül Befejezték munkájukat a diákjóléti bizottságok Befejezték munkájukat az egyetemi, főiskolai diákjóléti bizottságok: ezekben a napok­ban országszerte döntöttek a diákok képviselői az ösztöndí­jak idei odaítéléséről. Munká­juk során együttvéve több mint 300 millió forinttal „gazdál­kodhattak”, az állam ugyanis évenként ennyit -fordít a ta­nulmányi, a szociális ösztöndí­jak juttatására, segélyekre, in­gyenes menzai étkezésre. Az első, nem végleges gyorsmér­leg szerint az idén is több mint líl ezer diák részesül tanulmá­nyi ösztöndíjban — a hallga­tóknak mintegy 35 százaléka, — rendszeres szociális segélyt 29 ezren kapnak, — ez a diák­ság 54 százalékát jelenti. Több egyetemen is felvető­dött: a. szülők jövedelem-iga­zolása gyakran nem a Valósá­gos helyzetet tükrözi, ezárt a kiállító 'szervek, intézmények, vállalatok felelősségét erre fel kellene hívni. Az enyhén szól­va nem pontos jövedelemiga­zolások néhány esetben már az okirathamisítás határát sú­rolják, — „elfelejtett” földtu­lajdon, „létminimumon tengő­dő” kocsitulajdonosok egyéte- mista gyermekei tanúskodnak erről, nem beszélve az ugyan­csak „elfelejtett” mellékállá­sokról. Ez a leleményesség sok munkát ad az egyetemi, főis­kolai diákjóléti bizottságoknak, felülvizsgálatok, pontosítások, ellenőrzések időrabló gondja nehezíti a helyzetet. Egybehangzó a műszaki fő­iskolák, felsőfokú technikumok kiszeseinek véleménye: kollé­giumi ellátás terén különösen hátrányban vannak más felső­oktatási intézményekkel szem­ben, mert egyáltalán nincs, vagy igen kevés a diákotthoni hely. Jó kezdeményezésnek tartják, hogy máris több fel­sőoktatási intézmény úgy segí­tett a diákotthoni helyhiányon, hogy maga bérelt „kollektív” albérletet hallgatói számára. Felhívták a figyelmet a diákok arra is, hogy a rendelkezések' szerint a diákotthoni elhelye­zésben nem részesülők 150 fo­rint támogatást kaphatnák: ezt az összeget — ami önma­gában is csekély — azonban alig több mint 150 hallató kapja meg az egész országbeli. Nem megoldott az eltartott nagyszülők ügye sem, az ágy személyre jutó átlagjövedelem kiszámításakor őket ugyanis p. rendelt: érteim -i bérh ve­hetik figyelembe. I I I

Next

/
Thumbnails
Contents