Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-11 / 214. szám
Pályakezdők a katedrán Megkezdte a próbaüzemedét a Lábatlant Vékonypapírgyár Számukra szeptember elsején véget ért az utolsó vakáció. Ezután már csak szabadságra mehetnek, ha egy-egy júniusi tanévzárás után útjukra bocsátják tanítványaikat. Legtöbbjük emlékezetében még nagyon sokáig élnek majd az elmúlt hónapok egymást kergető eseményei: a májusi ballagás, a félév-záró kollokviumok, szigorlatok, az államvizsga izgalma és az ezt követő eredményhirdetések felszabadult öröme, a főiskola igazgatójának kézfogással megpecsételt szavai: „Tanárrá fogadom”. Aztán elrepült néhány hét, és azt vették észre, hogy ott állnak a katedrán, miközben csillogó szempárok kísérik minden mozdulatukat. Pályakezdő tanárok, tanítók. Hogyan sikerült elhelyezkedniük, milyen volt a fogadtatás, elégedettek-e? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ két Tolna megyei helységben. Kezdjük talán a kisebbel, Harccal. A legutóbbi népszámláláskor 815 ember élt ebben a dombok között meghúzódó, aprócska faluban. Az egyetlen tanteremből és a szolgálati lakásból álló iskolaépületben 19 alsótagozatos tanul. Vörös Istvánná tanítónővel beszélgetünk lakásán. — Ne tessék körülnézni, mert még be sem rendezkedtünk. Annyi minden összejött az utóbbi egy-két hónapban: államvizsga, esküvő, költözködés. Mikor arról kérdezem, hogy elégedett-e a helyzetével, igennel válaszol. — Igaz, hogy nagyon féltem, mikor megtudtam, hogy összevont osztályban fogok tanítani, mert a tanítóképzőben alig hallottunk valamit az osztatlan iskolákban folyó nevelői munkáról. Aztán az évnyitón már kellemes meglepetés ért. Majd minden gyerek virággal fogadott. Nagyon kedvesek, rendesek. Azt hiszem, az ilyen kis iskolában is lehet eredményes munkát végezni, csak ki kell használni minden percet. Sajnos naponta egy osztállyal csak egyetlen órát foglalkozhatom közvetlenül, mialatt a többiek önállóan végzik a kiadott feladatokat. Lassan megismerem az itteni embereket is. Falun nőttem fel, tudom, úgy illik, hogy mindenkinek előre köszönjek. Nagyon jól esett, hogy kezdő pedagógus létemre mindjárt lakást is kaptam. Bár egy kicsit nedves az egyik fal, meg a festés is sok utánjárásba került, de azt hiszem, mindenütt vannak ilyen apróbb gondok. Nem bántam meg, hogy ezt a helyet választottam. , Hasonló a véleménye Boty- tyán Rozáliának, a tolnai II. számú általános iskola tanítónőjének is. Vele a negyedik osztály tantermében beszélgettünk. — Győrben végeztem el a tanítóképzőt, örültem, mikor megtudtam, hogy Tolnára kerülök. Lákást is felajánlottak, de én úgy döntöttem, inkább bejárok Szedresből. Szüleim ott laknak, és azt hiszem, így anyagi szempontból jobban járok. — Ilyenkor tanév elején még a tapasztalt pedagógusok is alig győzik a sok munkát. A kezdőknél még inkább így van. Három hónapja kezdődött a népszerű Zsigulik árusítása. Augusztus végéig több mint öt és félezer kocsit vett át és 4500-at adott ki a megrendelőknek a Merkúr. Négyezer autót a magánvásárlók kaptak, ötszáz a taxivállalathoz és a — Igaz, hogy nem unatkozom, de a kollégák nem hagytak magamra. Szinte mindenben segítenek: tanmenetkészítésben, órarend-összeállításban. Úgy látom, arra törekednek, hogy minél előbb beilleszkedjem új környezetembe. — Nem hiányzik Győr, az ottani ismerősök, barátok? — Sajnos, igen. Négy évig kollégiumban laktam, és nagyon megszerettük egymást a szobatársaimmal. Mikor befejeztük a vizsgákat, még egy kicsit ott maradtunk, hiszen soha többet nem leszünk így együtt. Közben kinyílik a tanterem ajtaja, és az egyik negyedikes fiú két cserép virágot hoz be. Most folyik az osztály díszítése. Elbúcsúzom, mert öt perc múlva megszólal a csengő, kezdődik a tanítás. A szekszárdi járásban szeptember elsején kilenc idén végzett pedagógus kezdte meg a tanítást. Közülük kettővel beszélgettünk. Az egyik nagyközségben, a másik egy kis faluban lépett először katedrára. Most még mindketten úgy látják, helyesen választottak. Valószínűleg hónapok, évek múltán is hasonló lesz a véleményük. De ez nemcsak rajtuk múlik. Volánhoz került. Augusztus végén Budapesten a 2950., Debrecenben az 1560. sorszámnál tartottak a Zsigulik kiadásánál. A szovjet partnerek ismét megerősítették, hogy december 31-ig átadják az ez évre „járó” 13 000 Zsigulit — mondotta Csűri István, a Merkúr vezér- igazgatója. Szeptemberben egyébként 3400 Zsiguli érkezik. A jelenlegi szállítási ütem és a kiadási kapacitás összhangban van, lehetővé teszik a kocsik folyamatos kibocsátását. Budapesten 50, Debrecenben 30—35 Zsigulit adnak át naponta a megrendelőknek, apnyit, mint az összes 1 többi típusból együttvéve. Problémát okoz viszont a színigény pillanatnyi kielégítése. A gyár ugyanis havonta legfeljebb kétszer változtat színt a szalagon, így egy időben nem áll rendelkezésre a teljes színválaszték. A Merkúr intézkedett, hogy a legkeresettebb színekből a lehetőségekhez képest többet szállítsanak. Kezdetben szinte kizárólag a világos, a fehér és a homok színű Zsigulit keresték, ma már szívesen veszik a bordót, a sötétkéket, a mélyzöldet is. Az idén még 7000—7500 Zsiguli kiadásával számolnak; Debrecenben 3000, Budapesten 4000—4500 kocsit adnak át a vevőknek. Augusztus végén 21 ezer kielégítetlen Zsiguli-meg- rendelést tartottak nyilván, s naponta átlagosan 60—70 előjegyzést vesznek fel a jelenleg legnépszerűbb típusra. Tekintve, hogy a jövő évre 21 000 Zsigulit rendelt a Merkúr, azok, akik most jelentik be az igényüket, 1972-ben meg ig kapják a kocsit. A vállalat készül a télre, részletes műszaki intézkedési tervet állított össze, hogy a mostoha időjárási viszonyok között is tartani tudják a jelenlegi átvételi, kiadási ütemet is. A Zsiguli, s a kocsik ilyen ütemű kiadása egyébként „beleszólt” a használt kocsik piaci áraiba. A Zsigulik nagyobb tömegű megjelenése óta a becslések szerint 15—25 százalékkal olcsóbban kínálják a használt autókat, amelyek árai mindinkább megközelítik műszaki értéküket. (MTI) Föld alá bújtatják a HÉV-végállomást c Mint ismeretes meghosszabbítják a szentendrei HÉV vonalát. Az új végállomást a Batthyányi téren építik meg, hogy közvetlen kapcsolat legyen a Metró 1972-ben elkészülő állomásával. Ezt a feladatot csak úgy lehetett megoldani, * hogy föld alá bújtatják a HÉV vonalát iä. A háromszázötven millió forintos költséggel épülő beruházás munkálatait a Hídépítő Vállalat v,égzi. Képünkön: munkálatok a Bem rakparton. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS.) Gy. M. Háromezer-négyszáz Zsiguli szeptemberben A mostani megrendeléseket jövőre már teljesítik negyedik gépsora is A csaknem ^ét és fél milliárd forintos költséggel épült új üzem az év végén tér át a próbaüzemelésről a teljes termelésre. A finn, az NSZK, valamint a svéd, angol és belga papírgyártó és feldolgozó gépekkel évi 36 ezer tonna vékonypapírt fognak itt előállítani, A jelenlegi próbaüzemelés alatt napi 80—90 tonna vékony papír készül. A képen: a 22 méter hosszú, hatalmas vékonypapírgyártó gépsor próbaüzemelés alatt, (MTI foto: Balassa Ferenc felvétele—KS) Harmincötezer forint a közösség javára iflióta megtanultunk országos méretekben számvetéseket csinálni, talán a kelleténél jobban hozzászoktunk a nagy számokhoz. Jobban, mert olyan könnyedén mondjuk ki, hogy ennek, vagy annak a fölépítéséhez, wrszerüsítéséhez nem kell több, mint tízegynéhány millió... Harmincötezer forint? Ugyan, mire elegendő az?! ' Népgazdasági méretekben alig valamire. Álljunk csak meg azért a fenti harmincötezernél! Érdemes, mert ezt a pénzt társadalmi munka formájában adta a közösségnek, nem is kényszerből, hanem józan belátása, segíteniakarása parancsára, a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz, 1971 első félévében. Ha minden termelővállalat, szövetkezet adna csak eny- nyit, nagyon hamar száműzhetnénk közgondot jelentő tennivalóink közül az apró-cseprőket, amelyek azért mégsem igazán apró-cseprők, mert bár forintkihatásuk nem egetverő, elvégezni mégis nehéz és leggyakrabban azért,' mert nem jut rá kapacitás. Mit tettek a ktsz dolgozói az év első felében? Elvállalták és el is végezték az 1971. évi forradalmi ifjúsági napok dekorációs munkáit; elkészítetlek 25 polcot a Béri Balogh Ádám utcai óvodának; ugyanennek az óvodának elkészítettek egy nagyméretű fre- golit. Segítségük eljutott a kertvárosi iskolába is, ahol J3 elnyűtt iskolapadot varázsoltak, ha nem is egészen újjá, de használhatóvá. És ez sem csekélység, ha tudjuk, hogy az új iskolai berendezések igen drágák! A bádogosok és festők a felsővárosi óvodának remekeltek egy játékházat. Futotta még a segítőkészségből tabló- keret-készítésre; a szövetkezet nyaralójának megszépí. tésére; 85 órában még fuvarozásra is. A végzett munkaórák száma 875. Ebből csak a szakmunka igényelt 680 órát. És még nincs vége az évnek. A társadalmi munkával a közösség javát szolgáló 35 ezer forint az év végéig akár meg is kétszereződhet, sőt! Addig még követői is akadhatnak a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz dolgozóinak, — óa —
