Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
Moricasziiret Dalaaidm Kitűnő termést ígér a gazdaság szilfás) kerületében megkezdett MVSC—530-as hibridkukorica-tábla. Egy óra a Gemenc portáján öt és félezer hold kukorica betakarítása kezdődött meg augusztus 26-án megyénk legnagyobb gazdaságában, a Dal- mandi Állami Gazdaságban. Az állami gazdaság történetében ilyen korán még nem kezdték meg a kukorica betakarítását. A kukorica korai érése elsősorban a példa nélküli szárazság következménye. Hogy milyen nagy mértékű volt a szárazság, azt mutatják a következő számok: 1969. október 1, és 1970. szeptember 1 között — tehát az előző év kukoricatermelése szempontjából fontos időszakban 750 milliméter csapadék esett, az idei kuko- rocatermelés alá ugyanezen időpontok között csak 360 milliméter, tehát az előző év időszakának 43 százaléka jutott. A korábbi években katasztrófát jelentett volna egy ilyen aszály — hisz ebben az évben ez ideig is összesen 270 milliméter csapadék esett. A gazdaságban alkalmazott korszerű agrotechnika — a kitűnő minőségű egyszeres kukoricavetőmag alkalmazása, a vegyszeres gyomirtás, a magas holdankénti tőszám stb — következtében az utóbbi évek legjobb termésátlagától alig elmaradó termésre számítanak, megnövekedett területen a gazdaság dolgozói és vezetői. Az aszály „tábornokkal” való küzdelem a gazdaság valamennyi dolgozójától fokozottabb erőfeszítést kíván — mondják a vezetők — hogy a vállalati eredmény, nyereség- részesedés ne maradjon el a múlt évitől, sőt lehetőleg javítsák is azt. Ezért a gazdaság vezetői úgy határoztak, hogy a silókukoricát nem silózzák le, hanem a 35—38 százalékos nedvesség- tartalomnál a kukorica törését megkezdik, a kukoricát megszárítják, a még zöld kukorica szárát pedig nyomban besilózzák. Ily módon a tervezett ösz- szes kukoricatermést tudják biztosítani, s a szarvasmarha- állomány tömegtakarmány bázisát is meg tudják teremteni. Ezenkívül a zöld kukoricaszárat forrólevegős gyors- szárító üzemünkben is feldolgozzuk, lisztet, granulátumot készítünk belőle. A készítmény béltartalma értéke megegyezik a gyenge — közepes minőségű lucernaszéna értékével. Egyéb munkákkal szintén jól haladunk. Eddig 2900 holdon végezték el dolgozóink az istállótrágyázást, 3520 holdon a szántást. A gazdaságban lényegében minden szabad területet megszántottak. Az őszi vetések alá a szabad területeken 90 százalékban elvégezték a műtrágyák kiszórását, s jól halad a tavasziak alá történő kiszórás is. Dolgozóink minden területen lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgoznak, éves termelési és pénzügyi tervük teljesítésén. AZ IMPOZÁNS, új szekszárdi szálloda portáján a napok múlásával egyre fokozódik a forgalom. Csupán néhány nap kellett, hogy a szállodát országosan megismerjék és a Gemenc máris bekapcsolódott az országos szállodaipari vérkeringésbe. Csütörtök este meglátogattuk a szálloda portáját. — Szinte minden szobánk foglalt — fogadott bennünket Papp Vilmosné, aki nem ismeretlen a szekszárdiak előtt, hiszen ezelőtt a Garay Szállóban fogadta a vendégeket. — Az összes lakosztályunkban vendégek vannak, a máspdik emeleten azonban van még néhány üres szobánk. Sok régi ismerősünk keresi fel szállodánkat, akik eddig is hivatalos ^ügyekben megfordultak űzekszárdon, mindenki örömmel fogadta az új szálloda üzembe helyezését. — Az előbb szekszárdiakat láttam lejönni az emeletről. Helybeliek is lakhatnak a szállodában? — Lakhatnak, de a most látottak csak vendégek voltak, sokan kíváncsiak a szállóra, mi mindenkinek szívesen megmutatjuk. EGY JUGOSZLÁV fiatalember lépett a pulthoz, pénzt váltott be. — Hogy tetszik a szálloda? — Pécsről érkeztünk, ott már nem kaptunk helyet. Igazán szép, kényelmes a szálloda. Eddig, ha Pécsett nem kaptunk helyet, mindig keresni kellett a megfelelő szállodát, ezentúl már nem lesz gond a választás. H. Szabó Miklós Budapestről érkezett, öt is a létesítmény felől faggatjuk. — Üzleti ügyekben járom az országot, Székszárdra is igy kerültem — válaszol kérdésünkre. A Gemenc Szálló az ország legszebb vidéki szállodáinak sorába tartozik. AZ ELŐTÉR csendjét egy 100 tagú svájci csoport érkezése bolygatta fel. Jókedvű kiránduló társaság érkezett, a vadászati kiállítás gemenci programját tekintették meg. A csoport tagjainak nagy része maga is vadászémbér. éppen ezért tetszett nekik különöséh a program, hiszen ók nem csupán a látványosságot, hanem az értéket is felfedezték a látottakban. Sokak kezében magyaros ajándék, clfraostor ékeskedett. Elragadtatással beszéltek a kirándulásukról, nekik is tetszett az új szálloda. Mint ezerkarú rjolip. úgy nyúltak a pult felett a kezek a kulcsokért, 412, 509, 321, 417 röpködtek a levegőben a németül mondott számok és a kulcsok percekén belül elfogytak. A később jövőkkel Abaházi Petemé foglalkozott. Pappné az adminisztrációt intézte el. Van munka bőven, hiszen tudni kell, ki hol lakik, melyik szobák üresek, ki hányra kér ébresztőt, és figyelemben kell Hét-’H a vendégek összes egyéb kívánságait — MIÉRT NlVCS egyágyas szoba? — érdeklődött a por- tdh Makrai Sándor, aki Budapestről érkezett. Két személvnek nem drága 240 forint de egyedül lakni ilyen árért már sok! — méltatlankodott. •— Sajnos voltak már kellemetlenségeink is — mondta Pappné, miután befejezte az adminisztrációt. — Néhány magáról megfeledkezett fiatalember összetévesztette a szállodát a postával, már ami a telefonálgatást illeti. Az új munkahely nekem is tetszik, örülök, hogy a vendégek még vannak elégedve. Dailos István Dalmand, Állami Gazdaság Munkában a ZMAJ—BMG. csőtörő-fosztógéR — ay — Megsemmisült félmillió forint értékű takarmányliszt — Tűz a Simontornyai Bőrgyárban — Kölesden megelőzték a tűzkárt Ha nem tudja a jobb kéz... JVégyszázezer forintos tervdokumentációra 40 oldalas műszaki észrevétel Azt hisszük, minden olvasó ismeri a címben közölt közmondás folytatását, illetve gyakorlati értelmét. Ha valaki számára mégsem érthető teljesen, akkor valószínűleg meg fogja érteni az alábbi szekszárdi példából. A 11. számú Volán Vállalat paksi gépkocsi forgalmi telepén javító- és szervizcsarnok építését határozták el az illetékesek. A terv elkészítésére a megbízást az UVATERV kapta meg, amely, mint generál tervező, bérmunkában a Műszaki Egyetemnek adta ki a tervezést. A látszat azt mutatta, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna a feladat, hiszen a Műszaki Egyetem már önmagában is egy márkás név, mely mögött valószínűleg alapos munka van. 1970. májusában megérkezett a terv, melyet a különböző engedélyek megszerzése és a négyszázezer forint tervezői díj átutalása után elküldték a kivitelezőnek, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak. AZ ELSŐ MEGLEPETÉS akkor érte a Volán Vállalatot, amikor az építőipari vállalat 40 oldalas műszaki észrevételét megkapták. Sűrűn gépelt oldalakon észrevételezték a tervdokumentációban még sűrűbben előforduló hibákat. A legnagyobb megdöbben ist azonban mégis az okozta, hogy a tervben szereplő, a Dunai Vasmű által gyártott DVKU—18-as acélszerkezetet nem tudták beszerezni, ugyanis annak gyártását leállították A forgalomban lévő acél- szerkezeteken ugyanis konstrukciós hibákat fedeztek fel, ezért azokat át kellett tervezni. ...MIT CSINÁL A BAL Az áttervezés megtörtént, az acélszerkezetet megerősítettek, megváltoztatták a merevítési megoldásokat és megnövelték az alapanyag vastagságát. Ez természetes. így van rendjén, így biztonságos. De egyáltalán nincs rendjén, hogy ai1 áttervezést ugyanaz a tervező — a Műszaki Egyetem — ugyanabban az időben végezte el, amikor a szekszárdiaknak is készítették a terveit. Az egyetemen tehát az egyik tervbe a korszerű, a követelményeknek megfelelő acélszerkezetet tervezték, a másikba viszont még a régi, nem megbízhatót dolgozták bele. Válaszoltak a 40 oldalas reklamációra is. 20 oldalon legtöbb helyen a következő megjegyzés olvasható: megküldjük, megküldjük... majd; elírás, elírás... Az újabb átdolgozott tervet, miután az eredeti használhatatlanná vált, újabb 150 ezer forintért szeptember 5-ére ígérték, hogy elkészítik, de ennek is késése van. Ugyanúgy, mint ahogy késni fog a teljes beruházás határideje, hiszen azon kívül, hogy egy évvel eltolódott az egész építkezés — ez a két terv átadása közötti időszak következménye —, eltolódott a különböző, már előre lekötött. megigényelt ém'tóipari és egyéb kapacitások kapcsolódása Is. 1972-ben akarták átadni az újonnan elkészülő paksi javi- tó- és szerelőcsarnokot, a munka jelenlegi állása szerint valószínű, hogy még 1973-ban sem, hanem majd 1974-ben épülnek fel az új létesítmények. Miért? Erre már a címben is utaltunk... RÓZSA GYÖRGY Hétfőn hajnalban fél kettő tájban tűz keletkezett a Dal- mandl Állami Gazdaság veresegyházi takarmányliszt-készítő üzemében. Kigyulladt a mintegy 30 vagonnyi takarmánylisztet tároló raktár. A tűz minden valószínűség szerint a technikai berendezés — a forrólevegős gyorsszárító — meghibásodásából keletkezett, és a papírzsákokon gyorsan terjedt. Közbeavatkoztak a helyi önkéntesek, majd később a dombóvári, kaposvári, dombóvári állami tűzoltók, valamint a tamási önkéntesek, és a takarmánylisztnek körülbelül a felét sikerült megmenteni. A kár körülbelül félmillió forint. A technikai berendezés hibájából a Simontornyai Bőrgyárban is tűz keletkezett: egy ' elszívó vetillátor súrlódása következtében lángra lobbant a festőműhely. A tűz a robbanásveszélyes festékre is átterjedt, és igen veszélyes helyzet alakult ki. A tűz következtében két dolgozó megsérült. Az üzemi tűzoltóság megakadályozta a tűz tovaterjedését. A kárösszeg 100 000 forint körüli. A kölesdi Egyetértés Termelőszövetkezetben sikerült megakadályozni egy tűzesetet, ami minden Jel szerint nagyobb kárt okozott volna. Észrevették, hogy bemelegedett egy hideglevegős szárítórendszerű szénakazal, és ezt jelentették a tűzoltóságnak. A tűzoltók a helyszínre siettek, és mivel úgy vélték, hogy valóban veszélyes a helyzet, a Tolna megyében kikisérléte- zett és sikerrel alkalmazott szénakazfilmentés! módszerrel kettévágták a kazlat, s ékkor derült ki, hogy a kazal belsejében már izzó parázs volt; ami nemsokára lángra lobban tóttá volna a szénát. A tűzoltóság ezzel kapcsolatban a következőkre hívja fel a mezőgazdasági üzemek figyelmét: A gyakorlati tapasztalatok szerint a hideg- levegős szárítórendszerű szénakazlaknál a legkritikusabb időszak szeptember: eddig ilyenkor keletkezett a legtöbb tűz, noha a kazlak többségét korábban rakják össze. Éppen ezért most különösén szükséges. hogy az ilyen kazlak hőfokát az erre a célra készített speciális hőmérőkkel rendszeresen ellenőrizzék, és ha rendellenességet tapasztalnak, azonnal Jelentsék, mert amint a kölesdi példa is bizonyítja, ilyenkor még megelőzhető a tűz. 1971. szeptember 9.
