Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

A tudományos ismeretterjesztést beépíteni a közművelődésbe Interjú Takács Mihálynéval, a TIT megyei titkárával Vadászati világkiállítás Vadvizek lakói. BÁTAI TÉR VEK A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a nagyközön­ség szamára is észrevehető te­vékenysége, az iskoláéhoz ha­sonlóan, szeptemberben kez­dődik. Az őszi-téli munkák megszervezése, előkészítése nyáxi feladat, ennek végezté­vel, és az új szezon indulása ürügyén beszélgetünk Takács Mihálynéval, a TIT megyei szervezetének titkárával. — Mit tart az idei év leg­fontosabb feladatának? — Nehéz erre a kérdésre pontos és egyértelmű választ adni, mert minden fontos, hi­szen munkánk igen sokrétű, szerteágazó. Ami mégis talán a legfontosabb, az nemcsak az idei szezon feladata. Nevezete­sen arról van szó, hogy a tu­dományos ismeretterjesztést be kell építeni a közművelődésbe. Ezért szoros kapcsolatot tar­tunk más szervekkel, intézmé­nyekkel, vállalatokkal. Külön örülök annak, hogy az idén először felélénkült kapcsola­tunk a szakszervezettel. Szük­ségünk van a segítségükre, az igények felmérésénél és a szervezésnél is. — A közművelődésről szól­ván beszélni kell arról is, milyen az arány, a szekszár­di és a vidéki programok között. — Néhány művelődési ház­zal évek óta igen szoros a kap­csolatunk, kérik és igénylik az előadásainkat. Itt említeném meg a mázai, a hőgyészi, a faddi művelődési házakat, mint jó példákat. A negatív pél­dákról azért nem beszélek, mert lehet, hogy a jövő hó­napban már olyan művelődési házakkal, otthonokkal is meg­egyezésre jutunk, amelyek ed­dig még nem figyeltek fel a TIT-ben rejlő lehetőségekre. Az a tapasztalatom, Hogy a vidéki programok sikere, sőt nemcsak a siker, de egyálta­lán az előadások lehetősége, nem ritkán a személyi feltéte­lek függvénye. Pontosabban arról van szó, minden ott bői el, kinek a kezében van az ismeretterjesztés. Éppen a vi­déki munka megjavítása ér­dekében határoztuk el, hogy Dunaföldváron létrehozzuk a TIT-klubot. Ebben a község­ben körülbelül háromszáz ér­telmiségi dolgozó él. Közülük biztosan sokan vannak, akik szívesen bekapcsolódnának a munkába, és meggyőződésem, hogy sokat tehetnénk, nem­csak a tudományos ismeretter­jesztés terén, de segítenénk a község egész kulturális életét. Egyébként is törekvésünk az idén még fokozottabban, hogy előadásaink nagy részét helyi, megyei előadók tartsák. Nagy még a rejtett tartalék. Ebben a szezonban ezt szeretnénk föltárni és hasznosítani. — Azért nyilván lesznek fővárosi előadók is. Hallhat­nánk néhány közismertebb nevet azok közül, akik le­jönnek? — Nem is tudom hirtelen, kiket említsek. Nem lehet és nem is akarjuk teljesen ki­hagyni az idei programból az ismert, és ezért közönséget vonzó neveket se. A megyeiek­ről nem szólok, mert nincs szégyellni valónk, akad ná­lunk is országosan ismert szak­ember. Az elmúlt szezonban nagy sikere volt a vezetéslélektani szabadegyetemnek, idén is megszervezzük, már eddig több vállalat jelentette be részvé­teli igényét. Ezt a sorozatot valószínűleg az idén is Völ- gyessy Pál, a Felsőoktatási Pe­dagógiai Központ munkapszi­chológusa vezeti. Meghívjuk dr. Anghy Csabát is, az Ál­latkert nyugalmazott igazgató­ját. Több nevet nem merek előre ígérni, mert hátha nem sikerül biztosítani az illető előadót. Már szóltam a tervezett du- naföldvári klubról, még hozzá­tenném, hogy az a tapasztala­tunk, a klub-szerű forma egy­re kedveltebb, ezért nem az a célunk, hogy sokan vegyenek részt egy-egy előadáson. In­kább az, hogy egy-egy meg­hitt hangulatú esten a szinte bevezetőnek szánt előadás után baráti beszélgetés vagy vita kerekedjék, ahol minden­ki megkérdezheti a megjelent szakemberektől azt, ami a té­mával kapcsolatban legjobban érdekli. — Milyen előadógárdáva] rendelkezik ehhez jelenleg a TIT megyei szervezete? — Tizenkilenc szakosztály­ban folyik a munka, ebből ki­lenc a társadalomtudományi, tíz a természettudományi, az összes taglétszám körülbelül 450. Az idén van negyven új belépőnk. Hadd említsem meg például a pedagógiai szakosz­tályt, annak is egyik tevé­kenységét, a kis matematiku­sok baráti körét. Általános is, kolás, a matematikát szerető, matematikai érzékkel megál­dott gyerekeknek ad pluszt, ér­deklődésük kielégítésére. A TIT szervezett a nyáron orszá­gos továbbképzést matematika- tanárok részére, Veszprémben. A megyéből huszonnyolc peda­gógus vett részt ezen. Fontos­nak tartom elmondani, hogy a szakosztályoknak egyre na­gyobb önállóságot biztosítunk. Maguk határozzák még tervei­ket, a tematikát, amit követni akarnak. Ez megint csak nem speciálisan idei feladat, de idei is, mint a legtöbb, hiszen a tudományos ismeretterjesztés folyamatos munka, nem kez­dődik évenként újra, minden évben felhasználjuk az élő ta­pasztalatokat. Ez segít ben­nünket abbéli törekvésünkben, hogy minden évben többet, jobbat, sokoldalúbbat nyújt­hassunk, hogy mindenki meg­találja az érdeklődésének meg­felelő témát — fejezte be nyi- .. latkozatát Takács Mihályné. (Ihárosi) mm ég manapság is sokan úgy tudják Bátán, hogy a század elején épült Bátaszék —pécsi vasútvonal azért kerüli el a falut, mert az akkori gaz­dák attól féltek, hogy a lovak majd megijednek a mozdony­tól. Természetesen ez csak szó­beszéd. Más, reálisabb oka volt a „vasúteltérítésnek”. Sajnál­ták feláldozni a jó minőségű szántóföldeket, a szép nagy da­rab birtokokat. így aztán a vasút is, az országút is távol esik a községtől. A Duna már korábban, a szabályozások ide­jén hűtlen lett a hajdani me­zővároshoz. Ennek eredménye­ként Báta bizony alaposan el­szigetel ödött, talán a Sárköz leg elhagy atottabb faluja lett. Csak a nagyritkán idevetödö, népköltészet, népviselet után kutató etnográfusok találtak itt kimeríthetetlen kincsesbányát. Nemcsak a világ fordult, ha­nem megváltozott a bátaiak szemlélete is. Elszigeteltségről sem beszélhetünk, hiszen órán­ként, kétóránként fordulnak az autóbuszok, hozzák, viszik az utasokat Tolna, Baranya köz­ségeibe, városaiba. Nem frázis, valóság az, hogy Báta elindult a fejlődés útján. A községi tanács irodájában beszélgetünk a jelenről, meg a tervekről Puxler Ferencnével, aki sok éven át volt gazdasági előadó, most pedig a vb-titkár teendőit látja el. Először a fel- szabadulás és a hatvanas évek közötti időszak eredményei, lé­tesítményei kerülnek szóba. Már sorolja is: villamosítás, négytantermes iskola, törpe­vízmű, járdaépítés. Bár néhány szóban el lehet mondani, még­is nagyon sok utánjárásba, ki­lincselésbe, társadalmi munká­ba került, míg közel húsz év alatt mindez megvalósult. A sort tovább folytathatjuk. Evek óta gondot jelentett, hogy a község kinőtte az egykori kocs­mából átalakított kultúrott­hont, a mozit pedig be kellett zárni, mert azzal fenyegette a bentülőket, hogy rájuk szakad. Augusztus 20-án Péter János külügyminiszter vágta ót az új művelődési ház bejáratánál kifeszített nemzeti színű sza­lagot. Már megjelentek a fa­lakon a plakátok: hosszú szü­net után ismét láthatja a há­tai közönség a Déryné Színhá­zat, a fiatalokat pedig várják a Non-Stop együttes koncert­jére. A mozilátogatók száma is megnőtt, mióta az új, szé­pen berendezett helyiségben tartják a vetítéseket. julkor néhány évvel ez­"■ előtt körzetesítették a földművesszövetkezeteket, és Bátaszékre került a központ, sokan jósolták, hogy innen majd csak a pénzt viszik el, a köz­séget meg elhanyagolják. Nem. lett igazuk. Elkészült a modern vasműszaki bolt, meg az új élelmiszerüzlet, és az idén ad­ták át a presszót. A volt kul- turotthont nemsokára modern önkiszolgáló bolttá alakítják át. Mikor a tervekről érdeklő­döm, Puxler Ferencné „gyá­szos" témával kezdi. — Hamarosan felépül az új ravatalozó. Már biztosítottuk hozzá a szükséges pénzt. Re­mélhetőleg sokan segítenek majd társadalmi munkával is. Nemrég kezdődött meg a tsz- majort a község központjával összekötő betonút építése. Ez előreláthatóan kétszázhúszezer forintba fog kerülni. Egymil­lió-kétszázezer forintos beru­házás a községi tanácsház. Már ássák az alapokat. 1972-ben két szolgálati lakás készül és még a negyedik ötéves tervben sze­retnénk megvalósítani az álta­lános iskola központosítását. Folyamatosan végezzük a ház­hely-kisajátításokat. Tavaly és az idei esztendő első felében százharmincezer forintot fordí­tunk erre a célra. Nemcsak a községi tanács­nak vannak szép tervei Bátán, hanem az egyetlen közös gaz­daságnak, a November 7. Ter­melőszövetkezetnek is. Fülöp László tsz-elnököt, aki ország- gyűlési képviselő, éppen egy új beruházás színhelyén, a két­szintes társasház építésénél ta­láltam. — Egyelőre négy lakás ké­szül. .4 tulajdonosoknak a kö­rülbelül 200—240 ezer forintos összeg negyedrészét kell előre befizetni, huszonöt százalékot a kétszoba-összkomfortos laká­sok elkészülte után, a többit pedig 30 év alatt. — Milyen jelentősebb beru­házásokat szeretnének megva­lósítani a közeljövőben? — Még a jövő évi aratás megkezdése előtt átadjuk a ga­bonaszárítót és tárolót. Ez hat- nyolcmillióba fog kerülni. A tsz-ben már most is jelentős mennyiségű fát dolgozunk fel. Sajnos a gépek elavultak, nem győzik a munkát, így itt is kor­szerűsítjük a berendezéseket. Ez lehetővé teszi, hogy félkész termékek helyett készárut ál­lítsunk elő. Nem hanyagoljuk el az állattenyésztést sem. A negyedik’ ötéves terv befeje­zése előtt építünk egy három­száz és egy kétszáz férőhelyes szarvasmarha-istállót. A kivi­telezést elsősorban saját erőből oldjuk meg, mert így jóval olcsóbb. miemcsak szép eredmények, ™ gondok is vannak még Bátán, de az utóbbi évek fej­lődését látva, joggal remélhe­tik a község lakói, hogy ezek is megoldódnak. GWR1CZA MIHÁLY Az Amerikai Tudományos Akadémia egyik különbizottságának jelentése szerint az emberiség a Föld összes szerves tüzelőanyag- készletének (szén, földgáz, olaj) eddig mindössze 10 százalékát használta csak el. A föld mélye még igen jelentős tartalékokat rejt magában. At kellene kutatni a Spitzbergákat, a Szaharát, az Antarktiszt, Szibéria egy részét stb. Az energetikusok szerint a hőerőművekre ebben az évezredben, tehát még jelentős szerep vár az emberiség energiaigényének biztosítása területén. A Szovjetunió energiaszükségletének jelentős hányadát ma is még a hőerőművek szolgáltatják, annak ellenére, hogy az ország jelentős kiaknázatlan vízi energiával rendelkezik és az atomerőmü­vek fejlesztése is folyik. A képen látható villamos hőerőmű a Volga partján épül Kosz­roma város mellett. Építését 19G1- ben kezdték el. Jelenleg három, egyenként 300 ezer kilovvattos energetikai blokk működik itt; a ne­gyedik blokk 1970. novemberében lépőit működésbe. 1975-re az erő­mű már teljes kapacitással üzemel.

Next

/
Thumbnails
Contents