Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
Barangolás spanyol földön A matador szobra a főtéren in. Cördóba nagyságával a középkorban csak Bizánc vetekedhetett, de' sorsát megpecsételte a reconquista, a spanyol „visszahódítás”. A muzulmánok elmenekültek, minaretjeik ebek harmincadjára kerültek. Mindez azért, mert 250 évig Cordóba a granadai mpr királyság elleni támadás támo'”rionHa volt. CorSóba büszkesége a Mez- qüita, napjainkban a_ MláSszö- nyunk nevét" viseíff székes-’ egyház.1 Közel a Guadalquivir partjához hatalmas kőfal öleli körül. A mecset építését I. Abd ar-Rahmán emír határozta el. Az ő utasítására kezdték el 786-ban az oszlopok szállítását, három világrészből, Cordóba felé. A nagymecset építése 1 nem kevesebb, mint 200 évig tartott. Ma 19 hajója vap, hozzávetőlegesen nyolc és fél száz különböző anyagú és színű, olykor különböző stílusú oszlopa. Nagyságáról fqgídtfiij.t, salkűt;hatunk. a.rról, hogy az épületnek 175 méter a hossza és 134 méter a szélessége. A hajók magassága azpnban alig haladja meg a. 10 métert. A több száz oszlopot pifos, - fehér- színű mór ívek fogják össze. Hajdan a tető- szerkezet cédrusból készült, amelyet időközben kicseréltek. Ha a mecset bármely pontján helyezkedünk el, az osz- ioperdó mindig más és más formációjában gyönyörködhetünk. Az oszlopok e játékához állítólag az adta az ötletét, amit az elcsigázott sivatagi utas lát, mikor megpillantja az oázist a pálmafákkal. A legmélyebb benyomást az emberre Cordóba régi város- ndgyéden': a Mezquita körüli úgynevezett . Barrio- Judio gyakorolja;; Hamisítatlan középkor itt minden, a keskeny utcák egyemeletes házai, a gyönyörű faragott kapuk, a díszes kopogtatók, a keskeny utcák középső szakasza, amit folyami kövekből raknak ki. De a legfigyelemreméltóbbak a patiók. A patió mór hagyomány: lakóudvar, hol folyami kavicsokkal kövezve, hol színes mozaiklapokkal kirakva, néhol sokszínű, gazdagon díszített csempékkel borított falakkal. VannaTc itt kis ker- tecskék, virággal, s majd mindenhol megtaláljuk a szökő- kutat, szökellő vizsugarakkal. Az udvar — néhány kivételtől eltekintve — általában kicsiny. Minden patió fölött, a tetőzet magasságában kifeszített drótok, vagy kötelek. Ezekre vastag vitorlavászon csíkokat húznak, hogy megvédjék a pátiét a déli nap forró sugaraitól. Az élet tehát pátiéban folyik, itt olvasgatnak, levegőznek a spanyolok, s a karosszékeket Vagy a hintaszéket úgy helyezik el, hogy az udvarból belássanak a lakás ablakán, vagy ajtaján, s az udvarról nézhessék a televíziót. Hiszen Spanyol- országban, mint általában a déli országokban, a délutáni pihenő, a szieszta szent. Ilyenkor az üzletek, közhivatalok, közintézmények bezárnak, s csak úgy négy óra tájban nyitnak ki újra. Közben mindenki hazamegy. így aztán a spanyol televízió adósa a koradélutáni idő ellenére főműsor- nak tekinthető. Cordóba régi városrészében megnéztem egy tauromaehia múzeumot. Ebben a múzeumban a bikaviadalokkal, azaz a corridákkal kapcsolatos hírességek fényképei, festményei, használati eszközei, régi meghívók és plakátok, híres matadorok szobrai, emlékművei találhatók, s néhány híres bika kitömött feje. Nemcsak azért tekintettem meg a múzeumot, mert ha az ember Spanyolországban jár, illik foglalkozni a bikaviadallal, hanem kifejezetten azért, mert este corrida lesz a Cordóba Plaza de Torros-ban. S ehhez ezt aféle előtanulmánynak szántam. Feltűnt, hogy egész szobát szenteltek Manuel Rodriguez Sanches, azaz Manolete, Cordóba szülötte emlékének. A híres matador az 50-es évek végén az arénában vesztette életét, s bronzszobra ott áll Cordóba egyik főterén, szemben a Santa Marina templommal. A múzeumlátogatás után betértem egy kis bárba, hogy a fullasztó hőséget egy pohár hűsítővel enyhítsem. S miközben iszogatom Colámat, sorra veszem a bár falán lévő képeket. Valamennyi El Cor- dobes-sel kapcsolatos, aztán felfedezem a képek többségén a kis bár tulajdonosát is. akiről kiderül, hogy El Cordobés barátja. El Cordobés még mindig Spanyolország egyik matador sztárja. Itt láttam szinte hitetlenkedve Cordobés egy képét, amint a bika előtt térdenállva, a bika szemének magasságában húzza el a vörös kendőt, hogy az szinte őt érintve elrohanjon mellette. BOROS BÉLA TEKINTSE MEG.... a ktsz-mintaboltban ÁGYGARNITÜRA, NÖI-, FÉRFICIPÖ- ÜJDONSÄGAINKAT. NŐI BEL- ÉS KÜLFÖLDI FEHÉRNEMŰ, BŐR ÉS bőrdíszmű Áruinkat, DIVATCIKKEINKET. Szekszárd, Széchenyi u. 42. . (121) Népújság 4* 1971. szeptember 9. Egy kis ízelítő a Mesquitából. * M A virágok utcája Cordóbában. Hobbyból foglalkozás Színorgia és hangzavar. A kis helyiség egyik fala akváriumokkal van „beborítva". Bennük színes díszhalak. Szinte lehetetlen megszámlálni őket. De ilyenkor az ember szívesebben tobzódik a huszonöt fajta kis halacska millió színárnyalatában, s hallgatja a különös zenét: a papagájok, pintyek vidám beszédét. — Különleges és ritka foglalkozás a díszhal- és madárkereskedés. Miért választották ezt? — Érdekes a története — mondja Bodrogi Jánosné, a szekszárdi madárkereskedő felesége. — Persze, a férjem foglalkozik velük, de ő most nincs itthon. Kórházban van. Szóval már jó néhány esztendővel ezelőtt kezdődött. Még férjem gyermekkorában. A házuk végénél egy patak folyt. Mindig ott játszott, s nagyon megszerette a halakat. Később szenvedélyes horgász lett. Minden idejét — amit nem a munkahelyén töltött — a Dunának „áldozta". Aztán kaptunk egy akváriumot. Betelepítettük. Szebbnél szebb halakat vásároltunk. S az állomány napról napra bővült. Már nem volt elég egy akvárium. — Miért sóhajtott ekkorát? — Mert a halak szaporodásával a férjem betegsége is egyre súlyosbodott. Rengeteget volt táppénzen. Nehezen bírta a munkát. Gyakran lett rosz- szul. Akkor határoztuk el, hogy a hobbyt foglalkozássá változtatjuk. Tudja, arra is gondoltunk, hogy egy munkahely sem veszi szívesen a sok hiányzást, meg a férjem sem tudta volna már megnyugtatóan végezni munkáját. így itthon van mindig, akkor pihen le, amikor akar. A gyerekek pedig sok gondot vesznek le a válláról. Rengeteget segítenek neki. Amint beszélgetünk, Muki, a saját „házi -mókusuk" kicsit megtréfál. Hirtelen, két ugrással a vállamon terem. Ijedt4 ségemet nagy derültség követi, s ezután természetesen a mókusra terelődik a szó. — A mókusokat az erdőkben fogjuk — mondja Laci, aki rendszeresen jár édesapjával „mókuslesre". — Sajnos, Tolna megyében már alig lehet mókust találni, ezért Baranyába járunk, Zengövárkony- ba. Ezzel a régi horgászbottal, melynek végén hűtők van, fogjuk a nagy mókusokat. A kicsiket pedig egyszerűen kiszedjük a fészekből. — Aztán az egyik ketrecre mutat, ahol Zsuzsi mókus van. — Idén három kicsit hozott a világra, s ezenkívül még tíz erdeit nerceit föl. — Kik vásárolnak díszhalakat és madarakat? — Általában mindenki úgy gondolja, hogy kor, vagy valami más szerint osztályozni lehet a vásárlókat. Pedig nem így van. Egyformán vásárolnak az idősek, a középkorúak, a fiatalok és a gyerekek. — Mit gondol, miért vásárolnak? — Mert szeretik az állatokat. Elsősorban azért. No meg egy szép akvárium dísze a lakásnak, Nem beszélve a központi fűtésű lakásokról, ahol a radiátorokra kis edényeket raknak, hogy meg legyen a levegő páratartalma. S milyen jól helyettesíti ezeket például az akvárium. Aztán tovább nézegetjük a szép állatokat, a piros álarcos pintyeket, a sirálykákat, a hullámos és az albínó papagájokat, — melyek szorgalmasan költik fiókáikat, — a különleges Szíriái aranyhörcsögöt és a számtalan díszhalkülönlegességet. És szívesen hallgatom a parányi állatokról szóló történeteket, melyeket ilyen nagy szeretettel csak azok tudnak elmondani, akik valóban szeretik az állatokat. — vhm — Repülőgépszárnyon a Niagara fölött A kanadai nemzetközi légi kiállítás egyik bravúros bemutatója: John Kazian egy, a Niagara felett elrepülő repülőgép szárnyán áll. (Telefotó—AP—MTI—KS) MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűsi út Felvesz: targoncavezetőnek férfi és női dolgozókat, horganyzó műhelybe darabbéres segédmunkást csőtoló és présgépekre, 3 műszakos 18—40 éves korig női dolgozókat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (118)
