Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Gazdasági vezetők nyilatkozata a megyei pártbizottság értékelő jelentéséről

A Tolna megyei Pártbizottság augusztus 26-i ülésén Somi Benjamin titkár előterjesztése alapján értékelte a negyedik ötéves terv megvalósításának eddigi tapasztalatait. A mélyreható vizsgálatok alapján készült értékelés „Jelentés a negyedik ötéves terv indulásának tapasztalatairól az 1971. évi - népgazdasági terv első félévi megyei eredményeinek tükrében” címmel került a megyei pártbizottság ülése elé. A jelentéssel kapcsolatos véleményt kértünk három gazdasági vezetőtől. Arra kértük Varsányi Ottót, Tárnok Lajost és Kopp Ádámot, hogy az irányításuk alatt lévő gazdasági egység tapasztalataival hasonlítsák a megyei összegező jelentést, amelyet kivonatosan lapunk augusztus 27-i számában is közöltünk.

VARSÁNYI OTTÓ:

Az új gyár gazdasági mechanizmusát kellett kidolgozni

— Másiként hangzik a megyei pártbizottság értékelése egy megállapodott üzemben, és másként nálunk, a Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyárában. A vegyipar letelepítése a párt- és tanácsi vezetők korábbi megállapodásai értelmében megtörtént. A negyedik ötéves terv nekünk az indulás sok-sok bonyolult feladatát adta. Elsősorban: az új ipár ismeretlen volt az itteni emberek előtt, meg kellett ismertetni, másrészt pedig ki kellett alakítani az új gyár sajátos mechanizmusát.

— A termelést sikerült megkezdeni, a program' szerint dolgoznak gépeinkkel új munkásaink. A termelés elindításán túl, most az a teendőnk, hogy stabilizáljuk a helyzetet, a jó módszereket megtartva kialakítsuk a gyár végleges munkarendjét. Létszám, béres személyi kérdéseket kellett megnyugtató módon rendezTÄRNOK LAJOS:

nünk, úgy hiszem sikerrel végeztük ezt a munkát. A megyei jelentés is megállapítja, hogy a pártszervezetek nagyobb gonddal foglalkozzanak a termeléssel. Az új gyárban a pártmunkát is beindítottuk, itt feladatul elsősorban az emberekkel való törődést jelöltük meg: azt akarjuk, hogy mindenki beleilleszkedjen az új környezetbe, és képességeik javát tudják adni.

— A termeié? beindításán túl azzal is foglalkoztunk, hogyan lehetne bővíteni a gyár profilját, termelését. A gyárat elindítottuk, de ez nem elég.

A jövőre is gondolunk, már tervezzük, hogyan fejlesszük tovább a termelő apparátust, milyen korszerű épületszerelvényeket gyártsunk, A korszerű ipart is lehet fejleszteni, és én úgy érzem biztatást kap- i tunk a pártbizottsági jelentésben ehhez.

Százhuszonnyolcezer hízót felvásároltunk

— A pártbizottság jelentését ismerem, a Tolna megyei gazdasági eredményeket, problémákat jól összegezi és irány- mutatóan értékeli. A mi sajátos területünkön is ezt erősítik tapasztalataink. Az állat- tenyésztés -felvásárlás komplex kérdés, a kormány és a párt idevonatkozó utasításai, instrukciói szabják meg teendőnket. A felvásárlás-értékesítés munkáján túl. előrelátóan tervezünk, dolgozunk: megteremtjük a következő évek állattenyésztésének alapját is. A korábbi évek eredményes akciói most jelentkeznek: idén már 128 ezer hízót vásároltunk fel, úgy tapasztaljuk a sertéstenyésztésben-híz- lalásban a ciklus nem lesz olyan mély, mint a korábbi ciklus volt. Főleg a háztáji gazdaságokban hizlalt állatok számának szaporodása a jelentős. A tenyésztési kedv most jó, az árak is kedvezők, ugyanakkor a takarmányellátás is a gazdáknak, termelő gazdaságoknak megfelelő.

__ Tizenötezer anyakocát helyeztünk ki, és ezek az állatok most szinte „ontják” a hízót. Valamikor a szakemberek is megijedtek, ha arról hallottak, hogy decemberben húszezer hízót kell felvásárolni. Idén a nyolc hónap átlaga majdnem húszezer. Persze ezt az eredményt nem tudtuk volna elérni, ha dolgozóink nem végzik ennyire lelkiismeretesen munkájukat, ha nem építjük ki kapcsolatainkat a termelő gazdaságokkal és a feldolgozó iparral. Az ötéves terv jól kezdődött vállalatunknál, ugyanakkor a folytatáshoz is megteremtettük a kedvező helyzetet.

■ — A nyojc hónap alatt eléggé egyenletes volt a felvásárlás. Mindössze júniusban „dugult” el nyolc-tíz. napra a felvevőrendszer, de azóta nincs probléma. Az ország húsellátásának javítása jó úton,

program szerint halad. Á Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat e program megvalósításából jól veszi ki részét, mint nem egy alkalommal megállapították illetékes szervek a többi vállalatok teljesítményének összehasonlításakor.

KOPP ÁDÁM:

A folytatás jobb, mint a kezdés

— A Szekszárdi Szabó Szövetkezet sajátos helyzetben

van. A mi szakmánkban egy- egy gazdasági év előkészítése bonyolultabb, nehezebb, mint másutt. Főleg exportra dolgozunk, ezért. A vállalatok közötti szerződést, csak az államközi megállapodás után lehet megkötni. Az államközi szerződés megkötése késett, így mi is későn kötöttük meg NDK-beli partnerünkkel a szerződést. Az első negyedévben nem is tudtunk úgy dolgozni, ahogy szerettünk volna. Alig több mint másfélmillió forint nyereséget értünk el A második negyedévben, amikor már német partnerünknek tudtunk dolgozni, volt munka, rendben teljesítettük tervünket. A második negyedévet nagyobb nyereséggel zártuk, és most jó úton vagyunk, éves tervünket, a szövetkezet ötéves tervének részét, sikerrel valósítjuk meg.

— Könnyebb lenne a dolgunk, ha a termeléshez szükséges textíliát a TEK-vállala- toktól a rendelés szerint és időben kapnánk. Előfordul, hogy több tízezer méter anyagot rendelünk, négy-öt színben. És csak két színben kapjuk az egész mennyiséget, míg a kereskedők több színben kérik a konfekciót. Futkosni kell a kívánt színű anyag előteremtéséért, ha ez sikerül, akkor meg a készletünk nő, és tetejében még arról is kell határozni, hogy mi legyen a „felesleges" textíliával. ..

— A negyedik ötéves terv

rándulásának pártbizottsági értékelése is szólt a gondokról. A nehézségeken sok leleménynyel, sok munkával úrrá tudunk lenni. A terv indulása mindig gondokkal jár, az első sikeres félév után abban bízom, jön a több» sikeres kilenc is. Az első negyedévben sok volt a gondunk, ma már kevesebb, de itt a nyakunkon a következő év — azt kell előkészíteni, hogy 1972-ben is eredményesen, nyereséggel dolgozhassunk.- Pj A nemzetközi természetfilm-fesztiyál ünnepélyes megnyitása

Vasárnap este a Vörös Csillag filmszínházban ünnepélye, sen megnyílt a vadászati világkiállítás alkalmából rendezett nemzetközi természet- íilm-fesztivál, amelynek során szeptember 15-ig 22 ország 155 filmjét mutatják be Budapesten. #

Az ünnepi megnyitón részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szonomin Luv- szan, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének első helyettese, aki Fehér Lajos meghívására tartózkodik hazánkban, ott volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a vadászat! világ« kiállítás kormányfőmegbízottja, Vallus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke, a nemzetközi vadászati tanács alelnöke, dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke.

Ünnepi köszöntőt Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendező, a filmfesztivál elnöke mondott, majd dr. Ortutay Gyula nyitotta meg a fesztivált. Ezután Hars Mihály filmrendező, a filmfesztivál igazgatója bemutatta a nemzetközi zsűrik tagjait, majd felhangzott a fesztivál szignálja és megkezdődött a filmek vetítése. Az ünnepi megnyitón két magyar, egy csehszlovák, egy indiai, egy izlandi és egy mongol filmet mutattak be. (MTI).

Szobrot kapott a szigeti várkapitány

Emlékünnepség

a szigetvári ostrom 405. évfordulóján

Tisztelettel és kegyelettel emlékeztek meg vasárnap Szigetváron az 1566-os várostrom eseményeiről és hőseiről. A híres végvár 405 évvel ezelőtt esett el a török túlerővel vívott elkeseredett küzdelemben, és akkor halt hősi halált — vitézei élén — a hadvezér Zrínyi Miklós. Az évforduló alkalmából egész napos ünnepséget tartottak a történelmi múltú dél-dunántúli városkában.

A belső várban — a várvédelem utolsó szakaszának és Zrínyi kirohanásának színhelyén — meggyújtották az emléklángot, majd Tinusz János, a városi tanács elnöke megemlékezett a hősies várvédelem évfordulójáról. Itt került sor az Ifjú Gárda egységek hagyományos tisztelgésére, majd átnyújtották az emlékzászlót Baranya megye legjobb Ifjú Gárda egységének: a mecseki szénbányák KIS7-is- táinak. Ezt követően megkoszorúzták Zrínyi Miklósnak a várostrom színhelyén felállított lovasszobrát

Szép hagyománya a szigetvári emlékünnepségeknek,

hogy minden alkalommal egy« egy új szobrot avatnak a város közterein. Most a szigeti vár hajdani kapitányának, Gredeczi Horváth Márknak állítottak emléket. A hofvát származású, jobbágysorból félemelkedett várkapitány 1558- ban — azaz tíz évvel a vár eleste előtt — sikerrel megvédte Szigetvárt a túlerőben tevő ostromló török haddal szemben. A róla elnevezett téren — katonai tiszteletadás mellett leleplezett szobor Nagy Géza budapesti szobrászmű» vész alkotása.

A nap folyamán egymást követték a különböző ünnepi események. A vár területén országos gyermekrajz-kiállítás nyílt A II. Szulejmán szultán dzsámiban ünnepi hangversenyt rendeztek. A vár alatti térségen lovasversenyeket tartottak a Zrínyi-kupáért. A városházán emlékérmet adtak át a Szigetvár fejlesztéséért legtöbbet tett polgároknak. Az ünnepség a Zrínyi téren zárult, ahol emléktüzet gyújtottak, majd katonai dísz- sortűz mellett megkoszorúzták a várvédelem emlékére emelt híres oroszlános szobrot.

A gondoskodás és biztonság szigetén

Meglátogattuk a dombóvári szociális otthont

A 90 éves Lengyel néni — aki alig lát valamit — nekikeseredetten sírdogál a belső folyosón üldögélő társak gyűrűjében.

— Mi lesz énvelem, ha mindig tétlenül kell ülnöm?!

Vigasztalják, nyugtatgatják, hogy dolgozott eleget tizenhárom éves kora óta, amíg csak bírta, fogadjon szépen Szót a doktor úrnak, mert megromlott látásának nem tesz jót, ha tovább erőlteti a szemét a horgolással.

Reggel bőséges zápor zúdult a városra, födél alá kergetve mindenkit. Már nem esik, de korai még kimerészkedni a vénasszonyok nyarának fényében fürdő udvarra. Ezért oly élénk a lakószobák és a folyosók élete.

Augusztus 1-én nyitott Dombóváron a megye legújabb szociális otthona, ami 65 idős, magára maradott embernek jelenti most a gondoskodás és a biztonság szigetét. Sok pénzbe került az öreg épület megfiatalítása, bővítése és berendezése, de megérte. Akik bejutottak, azok egyúttal haza érkeztek és úgy néz ki, hogy egy hónap elteltével igazán nem vágyódik el innen senki, bár most még sokszor kerül szóba az otthagyott „saját" világ. És lassan megszépül minden, amit fölcseréltek a szociális otthon kollektív világával. Pedig egyikük-másikuk olyan szív- szorítóan egyedül, olyan sanyarú körülmények között élt öregségtől, betegségtől maga- tehetetlenül, hogy annak kifejezésére kevés a szó. Ott, alig volt már valami, ami szükséges az emberélet alkonyának méltó lemorzsolásához, itt, minden van, ami kell. Mégsem könnyű beleszokni ebbe a jóba. Elsőként tán azért, mert itt szükségképpen egybemosódik az „enyém" a „miénk" fogalmával.

Látogatásunkkor még öten hiányoztak a teljes létszámból. Huszonhét férfi és harminc- három nő kezdte el az új intézménnyel együtt az életet. Van közöttük három házaspár.

Ványa István és felesége úgy érkeztek, hogy rádiót és szőnyeget hoztak ajándékba az otthonnak, ök már a közösségre gondoltak, új otthonuk gazdagításával. Mások — főként a nők — legszeretettebb tárgyaikat őrzik most is féltve az éjjeliszekrényben. Egyiken vénségtöl sápadt tükör és fényesre csókolgatott kereszt, a másikon olvasólámpa és rózsafüzér, a 91 éves Schmieder József né egy vele közel egyidős, kutyaformájú vázát dédelget féltve.

— A Bonzo, az az én kedvencem. Ugye nővérke, hoz egy penkalát? Levelet kell írni a lányomnak.

Sokan őrzik naphosszat az ágyat. Aki fönn van, mihelyt lehet, kiül a szélvédett bejárati fal mellé. Szemben a kert, amit nemrég hoztak rendbe a KISZ- fiatalok, jobbra pedig a mozgalmas életű utca.

Es még egy fontos dolog ... néhány, túlkorosság miatt egészségügyi gyermekotthonból

ide került húsz egynéhány évesen kívül 70—80—90 évesek az otthon első lakói. Legtöbbjük beteg. Ezért hetente kétszer az intézmény saját rendelőjében rendel az orvos, aki szükség esetén bármikor hívható. Tizenkilenc dolgozója van az otthonnak, közöttük három szakképzett és négy segédápoló. Ami a tárgyi adottságokat illeti, minden van, ami kell az intézmény zavartalan életéhez, ami pedig még nincs — mint például a nagyteljesítményű mosógép — rövidesen megérkezik.

Egy gondozott havi eltartási költsége 1500 forint, a legmagasabb személyes hozzájárulás 450. Negyvenötén rendelkeznek nyugdíjjal, a járadékosok száma jóval kevesebb.

Akik a honfoglalók közül nyilatkoztak, mind azt hangoztatták, hogy jól érzik magukat. Ezt nem is kellett bizony- gatniok különösebben, mert ez a természetes, a magától értetődő, lévén, hogy itt nap mint nap azért történik minden, hogy az intézmény lakói otthon érezzék magukat.- V — ,