Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
Folytassa Hacsek... Olvasónk írja egy könnyű, nyári, szórakoztató műsorról A hirdetőtábla felső régiójában ékeskedik ez a két szó. Áz ember — húszonegynéhány éves fejjel is — önkéntelenül Kabos Gyulára és a többi nagyra gondol, miközben derűssé válik az arca, mert őket nem lehet szomorú arccal felidézni __ N em hiányoznak a nagy nevek: Kibédy, Kabos, Hlatky, Mátray, Balás Eszter, Máthé Péter és még ki tudja, ki vesz részt a rangos műsorban. Igen. jogos a közbeszólás! Megszokottá vált már, hogy egyikmásik neves művészünk elfelejt eljönni és akad, aki szívesen eljön helyette! És mi mindent lehet művelni egy Tamásiban? Ezt a ■„rangos tamási publikum” tudja, mert aki augusztus 31-én végigélvezte a műsort, észrevette, hogy — nem tudni milyen okból — Balás Eszti otthon felejtette magát és... Erdélyi Nóra.;, széles taglejtésekkel és szentimentális hanghordozással jelenti be a konferanszié. Látom a megnyúlt arcokat és magamat is elképzelem, milyen bamba arcom lehet, mert sorolják, szorgalmasan a fent említett művésznő érdemeit és én emlékezetemben kutatva arra gondolok, milyen tájékozatlan vagyok, hogy egy ilyen kiválóságot nem ismerek?! Nemsoká várat, néhány perc múlva megismerem! De erről jobb nem beszélni! Megértem azt, hogy Tamásiban egy alig kétéves, modern művelődési házzal, egyedül nem lehet reformot végrehajtani. Művelni kell a népet! Csalogatni. Először könnyebb műfajjal, majd mind komolyabbal. Ahogy Mika Waltari a „Szinuhe” című művében rámutatott arra, hogy a rabszolgatartó társadalomból nem lehet máról holnapra szabad — szocialista — társadalmi rendszert csinálni, ugyanúgy nem lehet Tamási közönségének minden előzetes nélkül egy Don Pasquale-t eljátszani! Hogy miért? Ezt Tamási kulturális életének vezetői jól tudják, hiszen propagálták, és mégis csak tizenöten nézték végig ezt az előadást. És ki tudja? Lehet, hogy az itt ösz- szegyűltekből tíz kötelességének érezte, hogy megjelenjen. Másoknak pedig jó alkalom volt ez egy új ruha bemutatására is! Mindezeket hamar felismerte a rendezőség. De most hogyan tovább? Neves művészeket, a könnyű műfajból! Be is jön a közönség. Majd’ minden előadáson tett ház! Futótűzként terjed a hír: jönnek, akiket eddig a rádióban és a tv-ben hallottunk! A jegyek elkelnek. Mindenki feszülten vár a műsor kezdetére. Nyolc óra ... Sehol semmi. Nyolc óra tíz... El kell kezdjék!... Csengetés ... Nyolc tizennégy ... Tizenötkor már bizonyára jön valaki... Nyolc tizenöt... Kialszanak a nézőtéri fények... Nyolc tizennyolc ... Húszkor .;; Eddig jutok a gondolattal és meglebben a függöny, eláll a lélegzet, csend .:: A függöny háborítatlanul függ, néhány türelmetlen néző tapsolni kezd; erre mások is folytatják, és ... és nyolc huszonháromkor felgördül a posztó, a duó (zongora, dob) játssza a szignált. Az erősítés szörnyű, a dob dübörög, a zongorából néha egy-egy siralmas hangfoszlány száll a nézősereg felé. Jópofa humorista, színész és még sok egyéb tehetséggel megáldott úr köszönti a közönséget; reméli, hogy minden jó lesz, és dicsőíti a zenekart, mire ők ezen felbuzdulva még vadabbul variálnak a dobon. Illedelmesen mosolygok és várok. Lesz meglepetés? Nem lesz? Már az lenne a meglepetés, ha a műsor nem egy kritikán aluli produkcióval kezdődne, amely többnyire üvöltésben, avagy kornyi- kálásban nyilvánul meg. Van meglepetés! Végigszenvedem. Kínomban nevetek, majd izzadok és szégyenkezem — a „művész’ helyett! — Bizonyára önök is éreztek már hasonlót! Jólneveltnek ismerem magam — minden feltűnés nélkül — tűröm a tortúrákat. Néhány gyengébb idegzetű néző nem bírja kivárni a produkció végét, beletapsol... Mindenki észreveszi, mit jelent e taps, csak az nem, akinek szánták! No, végre ... Hálálkodó taps. Újból a jópofa: És most kedves közönségünk, minden kommentár nélkül jelentem be XY-t, a Vidám Színpad kiváló művészét, öt már ismeri a közönség. Kilép, tapsvihar... az én szívem is kalimpál, lám-lám, aki tud, az tud. Neki elég elhúzni a száját és a közönség felnyerít... tombol... A művész vár... Csend .«. Kezdi... Megállapítom magamban, sajnos darabos és ekkor jut eszembe, hogy kabaréra jöttem, nem pedig holmi komolyságokat figyelni. Máskor jobb volt, most olyan fásult! Mi lehet a baja? Beteg? Nem! Nem ez látszik. Unja? Nem tudni. Elég sokszor előadta már ezt a számát. Siet? Lehet!? No, azért jobb mint... és ekkor felvillan bennem az isteni szikra: tehát ezért kell az elejére mindenkor egv silány produkció! A néző ahhoz hasonlít és könnyebben viseli el a köny- nyű nyári szórakoztató műsor többi gyöngéjét, Utána pedig az a dolga a T. nézőnek, hogy elfelejtse csalódottságát, bosz- szúságát, mire megérkezik az újabb könnyű, szórakoztató műsor. Nincs, aki a nézőt megvédje? A jelek szerint, nincs. Kovács József egyetemi hallgató Tamási Helikopter a növényvédelemben A MÉM Növényvédelmi Szolgálatának központi laboratóriumában hazánkban eddig még nem alkalmazott kísérleteket kezdtek el. Helikopterről végeznek vizsgálatokat a növényi betegségek, valamint a növényvédelemben használt vegyszerek hatásainak felderítésére. A terepen észlelhető elváltozásokat helikopterről speciális fotokamerával, illetve az infrasugárzást észlelő thermovisioval rögzítik. A növényeken tapasztalt elváltozások okát később laboratóriumban bioelektromos mérésekkel és a biomatematika alkalmazásával kutatják. A helikopter újabb területen hódít a mezőgazdaságban, hiszen az észlelés igen rövid időt vesz igénybe, s a gyorsan kapott eredmények fokozhatják a növényvédelem hatásosságát. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) Készülünk a Dombóvár KISZ-fiataljai az ország sok ezer ifjúkommunistájával együtt készülnek a KISZ VIII. kongresszusára. Alapszerfezeteink és ifjúsági szocialista birgádjaink nagy része már megtette kongresz- szusi vállalását. A vállalások között több ezer óra társadalmi munka szerepel. A MÁV csomóponti KlSZ-csúcsvezető- ség, a Kesztyűgyár, az Univer- zál Szövetkezet, a Láng Gépgyár, az Áfész, a Költségvetési Üzem, a Pátria Nyomda és az Alkotmány Tsz KlSZ-alap- szervezete táborbővítést, parkosítást, óvodaépítést, üzembővítést, sportpályák és KISZ- helyiségek építését vállalták és a vállalások egy részét máris teljesítették. A Láng Gépgyár KISZ-szervezete elkészítette a Balatonfenyves-Alsó Ifjúsági tábor 60 méter hosszú új stégjét, a Költségvetési Üzem KISZ-fiataljai a szociális otthon udvarának parkosítását. A kongresszusi kommunista vasárnapok megszervezése csaknem valamennyi KISZ-alapszervezetünknéi folyik. A kongresszus jegyében zajló rendezvényeink lebonyolításához a városi pártbizottságtól és az üzemi párt-alap- szervezetektől sok segítséget kapunk. Az alapszervezeti vezetőségválasztásokra is megtörténtek az előkészületek. KISZ-alapszervezeteink többsége a közéleti demokratizmus fokozódásával lépést tartva jelölő bizottságok előzetes megválasztása nélkül választ. A kongresszusra KISZ-tagok közvetlenül a taggyűléseken tesznek javaslatot az alapszervezetek tisztégvise- lőire és a felsőbb szerv értekezletére választandó személyekre. A KISZ KB kongresszusi levelét a KISZ-csoportok és a KISZ-alapszervezetek egy része még az augusztusi taggyűlésen feldolgozta. A viták tapasztalatait, s a fiatalok javaslatait a KISZ-vezetőségek már a beszámoló elkészítésénél hasznosíthatják. A KISZ dombóvári városi végrehajtó bizottsága a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére a város valamennyi KISZ- alapszervezete részére „Kongresszusi Kupa” lövészversenyt, a kesztyűs, a vasutas és a középfokú intézetek kupagyőzteseinek „Kongresszusi Kupa” kispályás labdarúgó-bajnokságot rendez. „Képzőművészeti pályázatot” írt ki úttörő és KISZ-es kategóriában. Épülő, szépülő városunk gondjainak megoldására a KISZ városi végrehajtó bizottsága meghirdette a „Fiatalok Dombóvárért'’ mozgalmat. Városunk fiataljai tudnak és akarnak segíteni a gondokban. Mi, ifjú kommunisták tettrekészen, közösen cselekvésre készen készülünk a KISZ VIII. kongresz- szusára, hogy megfeleljünk az ifjúság, a párt és az egész társadalom bizalmának. Hetesi Jánosné Dombóvár városi KISZ-bizottság IRODISTÁK A tsz-irodában végzett munka — erkölcsi és anyagi elismerését tekintve — nem számít ma már protekciós munkakörnek. A szövetkezetek többségében komolyan ügyelnek arra, hogy az adminisztráció ne legyen túlméretezett: jelenleg a taglétszám mintegy három százalékát teszi ki az irodai dolgozók száma. Ez kereken harmincezer embert jelent. Az arány lényegesen kedvezőbb, mint az iparban, bár a gyorsan növekvő adminisztrációs terhek következtében a jövőben valószínűleg rosszabbodik a helyzet. Mi a jellemző ennek a harmincezer embernek a munkájára, helyzetére? Talán először is az, hogy évről évre növekvő követelményeknek kell eleget tenniök. A tanulás életszükséglet számukra. Az irodai munkakörök zöme képesítéshez kötött munkakör. A főbb vezető és irányító munkakörben foglalkoztatottak 25,7 százaléka egyetemi ragy főiskolai képesítéssel rendelkezik. (1966-ban ez az arány 19,6 százalék volt.) 54,5 százalékuk középfokú szakképesítést szerzett. (1966. 40,2 százalék.) Míg 1966-ban a vezetők 11 százaléka nem ren. delkezett a szakmai képesítéssel, ma 5,1 százalékuk. Ez is elég sok, hiszen a közölt adat szerint minden huszadik termelőszövetkezetet érint, a gyors fejlődés azonban ennek ellenére nyilvánvaló. Köztudott, hogy az irodai dolgozók jó részét a könyvelés, az adminisztráció -köti- le. A követelmények növekedésével párhuzamosan nőtt a fő- és beosztott könyvelők képzettsége is. A múlt év végén a főkönyvelők 78,2 százaléka, a beosztott könyvelők 14,4 százaléka volt mérlegképes könyvelő, s tovább bővült az egy, vagy több tanfolyamot végzettek aránya. (63,2 százalék.) Az utóbbi években jelentősen nőtt a műszaki-technikai ügyintézők száma is , az irodákon. Újabban egyre több közös gazdaság foglalkozik üzem- gazdasági csoport létrehozásának gondolatával. A tsz-ek kereskedelmi tevékenységének bővülése az iroda dolgát is szaporítja. A kisegítő és melléküzemágak zavartalan munkája is azt követeli, hogy az ügyintézés megfelelő színvonalban álljon. A háztájival — mint a közös szerves részével — való intézményes törődés sem nélkülözheti az irodai felelőst. nTermészetes, hogy a hoz- záértés gyarapodása, a közösségért való fáradozás egyúttal az irodai dolgozók tekintélyének, erkölcsi és anyagi megbecsülésének növekedését is magával hozta. Különösen, ha tudják, s azt általában tudni szokták, sőt megjegyzik a szövetkezeti gazdák, hogy irodai munkatársaik legtöbbje komoly áldozatot hozott a nagyobb tudásért, kevés szabad idejének csaknem teljes feláldozásával szerzett képesítést, vált munkájának szakértőjévé. Azonkívül jól látják az emberek. hogy a vállalatszerű gazdálkodás körülményei, a „naprakész” könyvelés, az ön- költségszámítás, a pénzügyi egyensúly megtartása milyen nagy. és az év folyamán elég sűrűn ismétlődő erőfeszítéseket követel az irodaiaktól. Tudják, elismerik, hogy nemcsak odakinn a földeken vannak munkacsúcsok, elég gyakori az ilyen állapot az irodán is. Ilyenkor késő este is világos az irodaház ablaka, túlórapénz, vagy más ellenszolgó.lta- tás nélkül is teszi a dolgát mindenki, becsülettel, tisztességgel, a közösség, a nagy család boldogulása érdekében. D ecsület, tisztesség ... Ne * * gondoljuk, hogy az irodabeliek ezt kevésbé érdemlik meg, mint bárki más a nagyüzemben tevékenykedők közül. A szövetkezet a többségük számára nemcsak munkahely, hanem életük, teremtő ambícióik kiteljesedésének fő terepe egyben. Akadhat közöttük — mint ahogy akad is bizonyára —, aki joggal bírá.lható úrhatnám- ság, közömbösség miatt. Az ilyenek azonban napról napra kénytelenek látni, hogy az irodisták magatartására milyen, érzékeny a közösség többi tagja. Pozitív hatással jár ez az érzékenység. Arra nevel, hogy a naprakész ügyintézés mellett ne mutatkozzék restancia emberség dolgában sem. Ez a törekvés pedig akkor hozza mrg a gyümölcsét, ha egy form in jellemzi az ügyintézők és a többi szövetkezeti gazda emberi, munkatársi ko,g'-~' rí .'.t. Hiszen tudjuk, hogy c tekintetben is kettőn áll a vásár .
