Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
/ Kedvezményes vásárlási akció — kevés hatással A város képe egyszeriben megváltozott; a kiakasztott fehér lepedők eltűntek, az ablakokat szélesre tárták, a főtéren horogkeresztes zászlót lengetett a szél. Kloss. német egyenruhában, kapitányi rangjelzéssel, szép lassan ment végig az utcán, amelyen néhány órával ezelőtt még a lengyelek folytattak utóvéd-harcot. A sarkon, közel a szétlőtt házhoz, egy asszony holtteste feküdt. Látta, hogyan lőtték agyon; az Oberst, akivel éppen beszélgetett, röviden így szólt: erschossen. Elmulasztotta levenni a fehér lepedőt. Az SS-katonák csapatszállító autója megállt é§ az asszonyt előrángatták a házból. — Könyörtelennek kell lennünk — mondta az ezredes, azelőtt nem voltunk eléggé kemények. Kínos volt ez a beszélgetés. Most, amikor a páncélkocsikat és teherautókat elhagyva tempósan sétált a Hing-patika felé, úgy vélte, hogy a leg- rosszabbon már túl van. A páncélos hadosztály ezredese, akihez az SS-katonák vezették nem tartozott a hiszékeny, a naiv emberek táborába. Porosz tiszt, arca szikkadt, merev, semmit sem lehet leolvasni róla. Mintha csak várt volna Klossra. úgy fogadta. Most, amikor újra elemezte a beszélgetés részleteit, csaknem biztos volt benne, hogy az Oberst már hallott róla valamit. Ellenőrizte okmányait, majd feltette a szükséges kérdéseket: hol tört ki Kloss a gyűrűből, útközben milyen ellenséges egységekkel találkozott, miért maradt Bischofsfeldében, Kloss röviden és szabatosan válaszolt. Kiderült egyébként, hogy az Oberst valamikor a 175-ösök- nél szolgált és nagyon jól ismeri a hadosztály törzskarát. Egy keveset Brunnerről is beszélgettek. Tehát nem tudja, mi történt vele? — kérdezte az Oberst. Kloss is szerette volna tudni, mi van vele... szíve mélyén remélte, hogy Brunner nem éri el Schörner törzsét... — Nem tudom — felelte. — Nem együtt vágtuk át magunkat az ellenséges területeken. A legnehezebb azt volt megmagyarázni, hogy miképp csúszott ki a lengyelek karmai közül. Kloss mindig sziklaszilárd elvek szerint cselekedett: igyekezett szem előtt tartani, hogy beszámolója és a tények szorosan összefüggjenek. Arra is gondolnia kellett, hogy az ezredes a Ring- házból is kihallgathat embereket, ha eddig még nem tette meg... Pontosan elmondta tehát letartóztatásának történetét, kitért arra is, hogy abban a pillanatban. sikerült megszöknie, amikor az ágyúgolyó szétfröccsentette a ház falát. — Szerencséje volt — vak- kantotta az ezredes. — Mit gondol, ki súghatta be magát? Érdekelte őt Anna Maria Elken. Érthetően nem mondta, hogy ismeri a nevet, de el- soroltatta Kloss-szal mindazoknak a nevét, akikkel a Ring-házban találkozott. E beszélgetésben minden egyes szónak súlya volt. Az már egymagában is eléggé különös volt, hogy frontegység-parancs- nok ilyen pontos, aprólékos be- -számolót követeljen. A beszélgetés végén az ezredes kijelentette, hogy Klosst, a csapatösszevonási törzshöz irányítja. A kapitány csak ezek után. merészelte megkérdezni, mi a helyzet a fronton. A porosz üveges tekintettel meredt rá. — Nincs helyzet — mormogta. — Már nincs. Intézze el a dolgait és jelentkezzék a törzsön. Egyenruhát kapott, megborotválkozott. Amikor meglátta magát a tükörben, újra német mundérban, ismét az volt az érzése, hogy idegen ember néz rá a tükörből. Milyen biztos volt benne, hogy ezt a szerepet már nem kell többé eljátszani, és most tessék... A zubbony különben rosszul állt rajta, bő volt, a csizma meg szűk. A csapatszállító autókon száguldozó SS-katonák nem is tisztelegtek, úgy tettek, mintha nem látták volna a tisztet. Északi irányba fürkésztek, ahonnan szüntelen ágyudörgés hallatszott. Most közelebbről jött, mint egy órája. Meddig tarthat még? Egy hétig? Kettőig? Mindegy, éppen, elég ideig ahhoz, hogy akár többször is elpusztuljon, azonban Kloss a győzelem küszöbén nem akart búcsút mondani e földi világnak. Megállt Ringék háza előtt. Vajon kit talál a gyógyszerész házban? Ring ezredes embere jelentette már az egységparancsnokságon ? És Anna Maria? A bejárati ajtó nyitva volt. A folyosón a legnagyobb csendben osont. A nagy szobából, itt ebédlő a neve, Berta és Inge hangja hallatszott. Valamelyikük bekapcsolta a gramofont... Az agyonhasznált lemez a Horst Wessel Lied-et nyekeregte... Az első néhány taktus hirtelen csikorgással szakadt félbe. — Miért kapcsolod ki? — ez Berta hangja volt. — Hagyj békén. — Nem örülsz? — Nem tudom — ez csak Inge lehetett. — Mintha valaki -bejött volna. Talán Anna Maria? — Szívesebben vennéd Klosst, mi? — Tehát Elken kisasszony még nem tért vissza... Kloss lenyomta Anna Maria szobája ajtajának a kilincsét. Nem volt kulcsra zárva, errefelé különben nem nagyon zárkóztak az emberek. Benézett a szekrénybe, aztán észrevette a heverő mögé rejtett bőröndöt. Könnyűszerrel kinyitotta, hisz mindig vele volt az álkulcsokkal felszereltbicska. Gyorsan átvizsgálta a bőrönd 'tartalmát; remélte, hogy talál valamit, ami igazolná gyanúját és kizárná a provokáció eshetőségét. Fehérnemű, kozmetikai szerek, a „Mein Kampf”, egy doboz kávé... Szimpla fenekű bőrönd volt. Minden tárgyat megvizsgált sorban. A leggondosabban természetesen a kozmetikai felszerelést. Kicsavarta a rúzst, ellenőrizte a fésűket, kinyitotta a parfümös üvegcséket. Sehol semmi. Nézegette a kávésdobozt is. Ismerte a lengyel és a német felderítésben alkalmazott módszereket. Amerikaiakkal eddig mégnem volt dolga, legalábbis eddig még nem játszott ellenük. Megkopogtatta a „Mein Kampf” tábláját, leejtette a padlóra a kávésdobozt; odagurult a szoba közepere. Amikor felemelte, mindennel tisztában volt... Az oldalfal lepattant és felfedte a rejteket... Nem valami biztató — gondolta. Vékony mikrofilmtekercsot lártott; természetesen behatóbb vizsgálatra lett volna szükség, de így szabad szemmel is látható volt, hogy a felvétel ipari konstrukciót ábrázol. A bőrönd fölé hajolt, hogy viszonylagos rendben hagyjon mindent, amikor hirtelen kattant a kilincs. Villámgyorsan megfordult, de a pisztolyát már nem tudta előrántani... Különben maga sem tudta, hogy ez most helyes lenne-e. Anna Maria Elken állt az ajtóban Sturmführeri egyenruhában, lövésre tartott revolverrel. — Dobd el azt a csúzlit — vetette oda Kloss közömbösen. — Már sikerült feljelentened? Azt gondoltad, hogy ostobán besétálok a karjaitokba? — Csodálom a merészségedet — mondta Kloss egészen őszintén. — Mióta dolgozol a jenkiknek? Lő? Nem lő? Minden bizonnyal lőni fog Mint a gumi, úgy nyúltak a másodpercek, a helyzet kilátástalan volt. Anna Maria kezét nézte, az ujját figyelte a ravaszon... Ebben a pillanatban a felrántott ajtóban megjelent Inge. Erős ütéssel kiütötte Anna Maria kezéből a pisztolyt. A fegyver leesett a padlóra. — Hallottam — suttogta Inge, s alig kapott levegőt —, hallottam, amikor azt mondta: „Mióta dolgozol a jenkiknek?” — Köszönöm, Inge — mormogta Kloss és felemelte a pisztolyt a földről. Ránézett Anna Mariara. A legszívesebben ezt mondta volna: „Látod, mit csináltál, te kis hülye?” — Megmentettem az életét — Inge láthatóan Kloss köszönetére várt. — Úgy örülök, hogy a lengyelek elengedték. — Meglógtam — dörmögte. Kloss Anna Maria pisztolyával játszadozott, de a szemét a lányról le nem vette. Most mit mondjon Ingének? Azt, hogy tréfálkoztak... Úgy sem hiszi el. Elken kisasszony egyébként is felhagyott már mindenféle védekezési kísérlettel. — Hitlerista vipera — sziszegte, de Inge rá sem hederített. — Maga úgy viselkedik, mintha... — Nem fejezte be. — Hiszen meg akarta magát ölni! Ez teljesen igaz volt, a lány megmentette életét. Nehéz volna ennél fonákabb helyzetet kitalálni — gondolta és arcon csókolta Ingét A lány elpirult. (Folytatjuk.) Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz: E—1514 tip. kotrógépekre GÉPKEZELŐT, ÉPÍTŐIPARI KONNYÜGÉPKEZELŐT, ÉPÍTŐIPARI GÉPSZERELŐKET, TMK-VILLANYSZERELÖKET, LAKATOST, HEGESZTŐT, ÉPÍTŐIPARI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Szekszárd, Keselyűsi út 6. (11) Manapság már ott tartunk, hogy nem élhetünk szezon végi kiárusítások nélkül. Megszoktuk már, hogy a kereskedelem februárban kínál — 20—30 százalékkal leszállított áron — csizmát, télikabátot, meleg alsóneműt, augusztusban fürdőruhát és rövid ujjú inget. Egy- egy ilyen akció végén aztán rendszerint kiszámítják, hogy a leszállított áron történő vásárlással hány millió forintot takarított meg a lakosság. Ámbár, jól jár a kereskedelem is, hiszen az eladott árukat nem kell a következő szezonig raktárakban tárolni, azt az összeget pedig, amely így felszabadul, más, kelendő áruba lehet fektetni. A kereskedelempolitika újabb megnyilvánulásai közé kell sorolni azt is, hogy a szezon előtt nyújtanak kedvezményt a vásárlónak. Csupán az az elgondolkoztató, hogy ennek az akciónak miért nincs meg a kívánt eredménye. Itt van a nyakunkon szeptember, egyre jobban szorít bennünket egy, több hónapon keresztül jelentkező gond — a fűtés gondja. Kell majd a tüzelő, és nem is kevés. A vásárlók és a saját gondján kívánt enyhíteni a nyári hónapokban a TÜZÉP, amikor kedvezményes vásárlási, házhoz szállítási akciót hirdetett. Amint a jelek mutatják — a tüzelőtelepeken levő szénhegyek — vajmi kevés eredménnyel. Majd akkor siet mindenki vásárolni, amikor már az első, hűvösebb napok bekö- szöntenek, amikor napnyugta után, a szobában már elkel egy kis meleg. Hasonló akciót hirdetett július—augusztusra az AFOR is. Literenként tíz fillérrel olcsóbban adta a gázolajat, de a házhoz szállítás is olcsóbb lett. Az akció itt sem érte el a kívánt hatást. A szekszárdi Volán házhoz szállítási szolgálatát augusztus közepéig alig két tucatnyian vették igénybe. Gyakorlatilag az akció másfél hónapja alatt alig vásároltak több gázolajat a nyáridőben szokásosnál. A helyzet viszont meglepően változott az utóbbi napokban, mintha — sportnyelven szólva — a tüzelőolaj-fogyasztók a véghajrára tartalékolták volna erejüket. Már-már ott tartanak, hogy a Volán alig győzi a házhoz szállítást. Az ÁFOR- árusítóhelyeket is valósággal megrohanták. Olyasforma színezete van a dolognak, mintha sokan az utolsó ziccert akarnák kihasználni. Vagy talán későn fogták fel a kedvezményes akció lehetőségét? Az ÁFOR a szezon előtti kedvezményes akcióval nyilván annak a „rohamnak” akarta elejét venni, amely már évek óta tapasztalható a tüzelési szezon elején, amikor hosszú sorok kígyóznak minden egyes kút előtt. Nyilván ki lehetne számítani, hogy a lakosság mennyit takarít meg a literenkénti tíz filléreken, ha előre gondoskodik tüzelőtarta_ lékről. És amit nem lehet kiszámítani; mennyi felesleges bosszúságtól szabadult volna meg ... Nem közömbös az sem, hogy a népgazdaságot, a nyersolaj-feldolgozó ipart, és a szállítási vállalatokat is kevésbé terhelte volna meg — mint így — az ugrásszerűen megnövekvő igény. Talán-talán az előzetes propaganda is lehetett volna hatásosabb, vagy, ha az AFOR megtalálta volna a módját annak, hogyan üzemeltesse a csak a szezonban nyitva tartó kutakat ... Mert a jószándékú, és mindenképpen hasznos kedvezményes akciónak hatásos ellenpropagandája volt jó néhány, gazzal bőségesen övezett időszakos kút. (A majd fél város ellátását szolgáló szekszárdi, Bencze Ferenc utcai kút még a fűtési idény vége előtt elromlott, valamikor márciusban. Azóta is úgy áll, bár a környékben lakók közül bizonyára sokan kihasználták volna a kedvező lehetőséget, ha történetesen az akció másfél hónapja alatt legalább egy héten keresztül naponta egy-két órára megnyitják. Az is lehet, hogy személyi feltétel volt az akadály... Most már mindegy.) A tüzelési idény kezdetéig még van idő, szénből, fából, olajból be lehet szerezni a szükségletek nagy részét, vagy legalább egy részét, kinek-ki- nek anyagi és elhelyezési lehetőségei szerint. Ettől függetlenül az illetékesek még fontolóra vehetnék, mennyire lenne mindenkinek hasznos a kedvezményes akció meghosszabbítása. BI. Népújság 4* 1971. szeptember 1. A hatásos ellenpropaganda.
