Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Előkészületek '•A.. % SZEKSZÁRDI SZÜRETI KAPOK 1971 SZEPTEMBER 16-19 Érik a szőlő, közeledik a szüret, s egyben közeledik Szekszárd város legnagyobb tömegrendezvényének, a szekszárdi szüreti napoknak az ideje. Nem egészen három hét választ el bennünket ettől a rangos népünnepélytől, impozáns folklór-seregszemlé. tői. Azon már régen túljutottunk, hogy vitatnánk: kell-e szüreti napot rendezni Szek- szárdon, érdemes-e ezért hallatlan energiát áldozni. Az előző években tapasztalt és minden várakozást felülmúló tömegérdeklődés egyszer s mindenkorra eldöntötte a vitát: Kell és érdemes! A szekszárdi szüreti napok még azok után is megteremtette a maga tekintélyét, hogy úgyszólván mindenütt divatba jött az ilyen és olyan „napok” rendezése. Sikerült olyan feledhetetlen — és igényes — élményt nyújtó programot produkálni, ami minden évben önmagáért beszélt, és érdeklődési körét a „kon- kurrencia” sem tudta elseké- lyesíteni. Mit várhatunk az idei szüreti napoktól? Folynak-e már az előkészületei? Erről beszélgettünk Lencsés Lászlóval, a városi tanács művelődési osztályvezetőjével, a szüreti napok előkészítő bizottságának vezetőjével. — Folynak-e és milyen stádiumban vannak az előkészületek? — Folynak, sőt, hadd tegyem hozzá, az előkészületek állandóan folyamatban vannak. Az előző évek sikerei — úgy érezzük — köteleznek bennünket, s ahhoz, hogy a várakozásnak a jövőben Is megfeleljen ez a rendezvény, egész éven át dolgozni kell. Olyan sokoldalú és sok időt igénylő előkészítésre van szükség, hogy a sok tennivalót semmiképpen sem lehetne ellátni egy kampány keretében, ha mégannyi erőt összpontosítanánk, akkor sem. Amikor tavaly a szüreti ünnepséget követő munkanapon összeültünk, és röviden értékeltük a tapasztalatokat, már az ez évi tennivalókról is beszéltünk. Ugyancsak a múlt évben összehívtuk a szervezésben részt vevőket egy tanácskozásra, amelyen az idei szüreti napok számos részletét megvitattuk. — Tehát ezúttal is érvényes az a színházi berkekből származó mondás: mire a közönség láthat valamit, addigra a rendezők, szereplők nagyon sokszor elfáradnak, kiizzadnak? — Igen, valahogyan mi is így vagyunk. Azt nem tudnám megmondani, hogy egész éven át hány telefont, tárgyalást, levelezést bonyolítottunk le ez ügyben, a közönség pedig ezután pillanthatja majd meg az első plakátokat, reklámtáblákat, tehát úgy tűnik, hogy most kezdődnek az előkészületek, pedig annak javarészén már túl vagyunk. Persze, az elkövetkezendő nem egészen három hét lesz a legizgalmasabb, de ez nem kezdet, hanem az egész évi munka természetes folytatása, sportnyelven szólva hajrája, hogy ezúttal is szép eredménnyel végződjön majd a szüreti ünnep, és hogy utána kezdjük ismét a következő előkészületeit. — Mi lesz a változás ez évben az előzőkhöz .képest? — A kétnapos rendezvény gerincét jelentő műsorszámokon nem kívánunk változtatni, mert az bevált, jó, s különben is arra törekszünk, hogy kialakuljon, a köztudatban is megerősödjön a szüreti napok jellegzetessége, márpedig az a lényeg állandó vál- toztatgatásával nem lenne el_ képzelhető. Viszont szükséges, hogy a hagyományos részt is állandóan csiszoljuk, gazdagítsuk, és minden évben adjunk valami újat is. Ez évben újnak számít a második dél-dunántúli népművészeti hét megrendezése. Bár ez két nappal korábban kezdődik a szüreti napoknál, de szervesen kapcsolódik egymáshoz e r két rendezvény, pontosabban, a népművészeti hét nagyban hozzájárul a szüreti napok folklór-anyagának gazdagító- ] sához. — Még az év első felében | tárgyalások kezdődtek a Kapos—Koppány-*rölgy meghívásával kapcsolatban. Abból kiindulva, hogy a Sárköz pompás népviselete mellett már eddig is ott lett ! volna a helye az ugyancsak tetszetős, jellegzetes, de mindinkább a feledés homályába merülő Kapos—Kop- pány-völgyi népviseletnek. — örömmel mondhatom, | hogy ezúttal gyönyörködhetünk a Kapos—Koppány-völgy népviseleti értékeiben is, mert Szakály és Regöly bejelentette a szüreti napokon való részvéteiét. Az idei szüreti napokon ez les'í az egyik leglényegesebb új. A franciaországi testvérvárosunk, Bezons termék- és bélyegkiállítást rendez a szüreti napok keretében, vendégül láthatunk egy jugoszláv népi együttest, mintegy 4 ország részvételével megrendezzük az egzotikus madarak kiállítását, Gemenc- ben pedig nyitva áll majd a trófeakiállítás, hogy az egyéb újdonságokat ne is említsem. — Tulajdonképpen ki a I házigazda? Ugyanis minden [ évben sokan nem tudták, hogy voltaképpen ki is szer- I vezi ezt a nagyszabású nép- | ünnepélyt. — Erre nem is olyan egy- | szerű válaszolni. Hivatalosan mi, a várost tanács rendezzük, de természetesen nem egyedül, hanem megannyi más szerv közreműködésével. Éppen azt kívánjuk minden alkalommal hangsúlyozni, hogy a nagyobb siker érdekében szükséges az egész város közreműködése. Ezúttal is azt kérjük, hogy lehetőleg mindenki érezze magát házigazdának, és ami tőle telik, tegye meg a szüreti napok sikeréért. Ezt nemcsak a különböző intézményektől, vállalatoktól kérjük, amelyek közvetlenül szervezik az egyes részfeladatokat, vagy jelentős összegű díjakat ajánlottak fel a különböző helyezettek díjazására. A város minden lakóját arra kérjük, hogy a maga családi körében segítse elő a szüreti napok sikerét: családi vendégek hívásával, házának, környezetének rendezésével és a rendezvényeken való részvételével. Eddig is a társadalmi • összefogás jelentette a siker kulcsát, s úgy gondoljuk, hogy a jövőben is ettől várhatjuk a kívánt eredményt — fejezte be nyilatkozatát | Lencsés László. BODA FERENC Kit véd a törvény? Törvényeink természetesen a becsületes, dolgozó emberek védelmében íródtak, mégis előfordulnak esetek, amikor azokat sújtja, akik nem vétettek — azzal, hogy betűszerinti alkalmazásukkal kibúvót nyújtanak. A tévé Nyitott boríték című műsorának legutóbbi adásában szerepelt egy ügy, melyben az apa próbált meg — mindeddig sikeresen — kibújni gyerektartási kötelezettsége alól. Két különböző' házasságból született gyermekei után mintegy tizenötezer forintnyi hátraléka van. A férfi nem a „bujkáló apák” csoportjába tartozik, akik munkahelyről munkahelyre vándorolnak, ha egyáltalán dolgoznak. Ö dolgozik, sőt dolgoztat — lévén maszek autószerelő, több alkalmazottal. 3500 forint bevallott jövedelem után — ennek valójában a többszörösét keresi — ítélt meg a bíróság gyermekenként 750 forintot. Minden tárgyalása kifizeti adósságai egy részét, a többi folyósítására ígéretet tesz, aztán természetesen nem fizet. Az adósság ismét nő a következő tárgyalásig. Nem egyedi esetről van szó, gyakran előfordul ilyen évekig tartó huzavona, miközben az anyának esetleg kenyérre kellene a pénz. Szabó László a műsorban azt javasolta, hajtsák be a gyerektartást közadó módjára. Nemcsak jogilag van erre lehetőség hanem van is mit lefoglalni ebben, és az ehhez hasonló esetekben. A munkakerülő apáktól azonban nincs miből behajtani az összeget. Ha az anya időközben bele nem fásul a hiábavalónak látszó küzdelembe, az örökös bíróságra mászkálásba, egy idő után lecsukják a kötelezettségét nem teljesítő férfit. A közhiedelem szerint, ezzel egy időre megoldódott a probléma, addig, míg börtönben ül az apa. biztosan jön a pénz. Arról azonban az érintett anyák tudnának beszélni, hogy ez mekkora összeg, legjobb esetben is —, de akkor a megállapított tartásdíj igen minimális — a felét kapják annak, ami járna. A néhány hónapos börtönbüntetés az esetek egy részében jó leckének bizonyul, a kiszabaduló aztán rendszere sen fizet. A többiben viszont kezdődhet élőiről minden. Jog alkotásunkból hiányzik olyan szabály, amely lehetővé tenné, hogy gyermektartási kötelezett séget elmulasztó apa ne börtönbe kerüljön, ahol a kereseti lehetőség érthető módon minimális, hanem olyan helyen legyen kénytelen dolgozni, ahol megfelelő összeghez juthat, amit aztán folyósítani lehet a gyermek eltartójának. A jogalkotás folyamat, melynek alkalmazkodni kell a társadalom, az élet megváltozott körülményeihez. A válások számának emelkedésével egyre több lesz a gyerektartási per is, ami a törvények születésekor nem. vagy csak elvétve fordul elő. ■ _________ -T- ü — N e haragudj, hérlek, én nem unom ilyenkor, tanévkezdés táján azt, ami neked állítólag már a könyöködön jön ki és álmodban is fel tudsz mondani. Bármi röhögnivalónak tartod., s akármennyire fölöslegesnek, az „unalmas” felnőttek közül senkitől nem veheted el az emlékezés jogát, ők — illetve mi —, azonban kikérhetjük magunknak, hogy csúfolod} olyan érzések, gondolatok fölött, amelyek átérzésére, végiggondolására — a jelek szerint — éretlen vagy. Azt mondod, hogy ha rajtad múlna, ripityára törnéd ősz- sze azt a „lemezt”, amin az idősebbek arról szövegelnek, hogy „haj, amikor én még diákgyerek voltam... ! Akkor így volt, úgy volt, amúgy volt, álmodni sem lehetett tejjel-mézzel folyó Kánaánról, olyan tanévkezdésekről, mint mostanában, amikor a diák teljes fegyverzettel jelenik meg az első tanítási napon és még kisiskolásként sem mezítláb csattog a helyére, hanem szépen kimosdatva-ölxöztetve, szinte ünnepi parádé, ban.” Én azt tanácsolnám, hagyd békén azt a „lemezt”, mert vannak bőségesen olyan gyerekek, fiatalok, akiket érdekel, hogy apja, anyja, nagyszülője miként foglalhatta el helyét a tudás asztalainál a tanyasi, falusi, városi iskolák ezrében anno, amikor hazánkban a közoktatás ügye isten tudja ha- nyadrangú kérdést jelentett és a kiművelt emberfők sokaságát nem a nép tette, alkotta, mért egykor volt urai még a tudást, a műveltséget is kisajátították. Neked a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy év alatt elnyyzott iskolatáskád helyett kapsz minden évben újat, hogy szüleid előre gondoskodnak tankönyveidről, füzeteidről, egyéb fölszereléseidről és már a startnál úgy állsz, hogy a folytatás eredménye csak rajtad múlik. Az is természetes számodra, hogy nem kell röstellkedned kopottas öltözéked miatt és később a tél beálltával egyetlen egyszer sem kell hiányzásod okát azzal igazolnod, hogy nem volt cipőd és azért nem tudtál iskolába jönni. Elhiszem neked, hogy nem szívderítő hallgatni a felnőttek elbeszéléseit többek között arról, hogy amit te könnyed- játékosan megszereztél, az alapfokú tudás ötödik, hatodik fokozata után a tizenharmadik éves „embernek” a háta mögött becsukódott az iskolakapu. A tizenharmadik éves „ember” kenyérkeresö lett, pedig arról álmodozott, hogy tanító, vegyész, orvos lesz majd, ha felnő. Megértelek. Zavarnak az emlékezés felhői és nem érted, hogy míg egy-egy felnőtt el- borong tulajdon keserves diákévein, tulajdonképpen boldog. S azért tesz összehasonlításokat, hogy fokozódjék ez a boldogság, ami nem is csak egy-két emberé. Ez a boldogság közös ,mert alapjait sem csak egy-két kéz rakta le. Egyébként, sajnálnám, ha mindezt kioktatásnak vennéd, ugyanis nem annak szántam, mivel túlzásaid, tévedéseid ellenére te és kortársaid vagytok a holnap felnőttéi. Talán ezért tölt el valahányszor aggodalommal, amikor annak adjátok tanújelét, hogy csak a jelen és csak a jövő isme. rétével megelégedve készülődtök a mai felnőttek nyomába lépni és nem tartotok igényt a múlt legalább olyan mély ismeretére. Ilyenkor olyannak látunk benneteket mi felnőttek, mint az olyan embert, aki tudja hol áll, sejti hova akar menni, de arra a kérdésre, hogy honnan jött és milyen energiákkal, nem képes válaszolni. Es még valamit... nagyon köznapi igazság, hogy ki-ki akkor lépi át az „öregség” első küszöbét, amikor már vannak emlékei, Tetszik, nem tetszik, készülsz rá, vagy nem, ezt a küszöböt nem kerülheted el te sem. Aztán... az is előfordulhat, hogy emlékeidet, élményeidet unalmasnak találják, feledésre ítélnék a nálad fiatalabbak! A megrendülést ne vedd majd szívedre! — óa —- . A társadalombiztosítás helyzete a vasutas szakszervezetnél A szakszervezet feladatainak növekedése, az új gazdasági mechanizmusban megváltozott szerepe megköveteli a szervezetek hatáskörének társadalombiztosítási és egészségügyi feladatainak ismételt meghatározását. Ennek szellemében ülésezett Pécsett, a vasutas művelődési házban a Vasutas Szakszervezet Pécsi Területi Bizottságának Társadalombiztosítási Bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a kijelölt kilenc szakszervezeti bizottság által elkészített beszámolót, mely a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal foglalkozik. Megállapították, hogy emelkedett a táppénzes napok száma és a kifizetett pénzösszeg, ugyanakkor csökkent az igénybevett gyógyszer mennyisége, a kórházi és orvosi költség. Ezt követően a bizottság a dombóvári építési főnökség társadalombiztosítási tanácsának munkáját vizsgálta meg. Az írásbeli jelentésből kiderült, hogy a dolgozók többsége 100—150 kilométerről jár be a munkahelyére, így a társadalombiztosítással kapcsolatos ellenőrzést nehéz elvégezni. Többen visszaélnek ezzel a helyzettel. Indokolatlanul beteget jelentenek, mert tudják, hogy lakásukra — mivel az igen messze esik a munkahelytől — a hivatalból kiküldött bei eglátogatók csak ritkán jutnak el. A hasonló esetek megelőzésére megfe- lellő intézkedéseket hoztak.
