Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Pályakezdő pedagógusok A nőpolitikái határosat szellemében... Se többet, se kevesebbet Amikor az illetékesek füle hallatára kifogásolták, hogy a hasonló felkészültségű, ugyanolyan beosztású asszony ezer forint fizetéskülönbséggel maradt le a másiktól, azzal a vá_ lasszal fizették ki őket: Hát nem szép kereset egy nőnek havi kétezerkétszáz forint? Szép, vagy nem szép, kissé mintha elfeledkeztek volna arról, hogy az üzem nem a férfit, nem a nőt, hanem az általuk nyújtott teljesítményt, a munkát fizeti meg. Az ezerkétszáz dolgozót foglalkoztató szekszárdi üzemben a férfi- és nőraktáros között olyannyira hátrányosan kezelik, sőt, sújtják az asszonyt, hogy a férfiraktárosnak a helyettese is háromszáz forinttal többet visz haza a borítékban havonta a nőnél. A raktárosnő százhúszmillió forintos raktárkészletért felel. Noha törvény szabályozza az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének alkalmazását, ezt a törvényt megsértik a gyakorlatban, ráadásul önigazolásként nem egyszer még elméletet is fabrikálnak. Ehelyütt nem oktalan felidézni a szakszervezeti bizottságnak az MSZMP KB 1970. február 18—19-i határozatából a rájuk vonatkozó részt: „Legyenek következetesebbek a rendelkezések, a törvények betartása terén, gondoskodjanak arról, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elve gyakorlattá váljon.” A másik véglet egy szőkébb körű tanácskozáson ütötte meg fülemet. Mivel az tizem összes dolgozóinak helyzetét tárgyaló referátumban egyetlenegy szó sem hangzott el az ott dolgozó nőkről, megkérdezték, hogy gondolnak-e rájuk, tesznek-e értük. íme a büszkén hangzó válasz. „Meg lehet nézni, hogy milyen vállalatunknál a dolgozó nők bérezése. Nálunk a csoportvezető nők sokkal több fizetést kapnak a férfiaknál”. Sokkal többet? Amennyiben így van, jószerint egyetlen, páriát ritkító lehet a többi között ez a vállalat. Kétségbe vonható, hogy igényelnek-e ilyenfajta megkülönböztetést maguk a „kivételezettek”. A lehető legrosszabb szolgálatot az ÜgyTegnap délután 4 órakor befejezték a Tolnai Selyemfonógyár gubókészletének feldolgozását. Mivel a selyemhernyótenyésztés már korábban megszűnt — 1970-ben és 71-ben nem is volt gubótermelés — egy hazánkban közel háromszáz éves múltú termelési ág működése ért véget augusztus 31-én. Az első feljegyzések szerint Magyarországon a Baranya megyei Pellérden és környékén ültette el egy olasz bevándorló, Passardi János Péter az első eperfákat és honosította mpg a selyemhernyó-tenyésztést, létesített selyemfonodát és szövődét, 1680-ban. A múlt század második felében a hazai selyemtenyésztés központja megyénkben, Szekszárdon alakult ki, itt volt a székhelye az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőségnek, amelynek vezetője Bezerédj Pál volt, itt működött az országos petevizsgáló állomás is. A tolnai fonógyárat a századforduló idején létesítették. Az első világháború előtti országhatárok közt még a tizenkét hazai fonógyár egyike volt a tolnai, a két világháború közt a tolnaival együtt nek, a nőtúrsadalomnak azok tesznek, akik divatból túllici- tálásból többet jutatnak nekik a:z indokoltnál. De nem valószínű, hogy ez lenne a jellemző, másutt van a főveszély. Egyszerűen egyenlőnek kell, hogy tekintsék a nődolgozót a többivel, hiszen a munka társadalmában ez az elfogadott elv és gyakorlat, s ez felel meg az emberek igazságérzetének is. Egy nagy horderejű, évszázadok régi és évtizedek új előítéleteivel szembeszálló, sok esztendőre érvénves párthatározat megvalósítása során felüti fejét az apolitikusság, tudatosan, vagy akaratlan is megesik az elhamarkodott, felszínes állásfoglalás. Amikor erősen szorít a cipő. mégin- kább fokozódik az előbbi veszély. Nemrégiben részt vettem egy nőfelelősi értekezleten, ahol többek között szóba került. az óvodák befogadókéoes. ségének szűkössége is. Saíná, latos módon nem keltett vitát, sem visszhangot az ott elhangzott küelentés, mely szerint mellőzhető a gyermekgondozásról visszatérő vezető beosztású nnva gyermekének óvodai felvétele. Masuk a nők képviselik a mellőzést? Van hozzá pénze, oldja meg saiát ereiéből gyermekének elhelvezését maga az anya. Utóbbihan lenne némi igazság. mégsem helyeselhető ez a nézet, vannak ellene szóló érvek. Néhányat a kateeórikus elzárkózás eben vetéseként. Vajon miért nem vitatéma ugyanez a másik nem esetében? Nemigen, vagy nagyon ritkán firtatják, amennyiben vezető férfiú gyermekének elhelyezéséről van szó. Progresszív a térítés, ennek megfelelően többet fizet az az anva avégett, hogy a többivel envütt az ő gyermeke is közösségben nevelődhessen. Szembetűnő, hogy ellentmondásba kerültek a nők előlén- tetési kívánalma és törekvése dolgában magával a párthatározattal. Amúgy is közgondot okoz, hogy a vezetésre alkalmas — vagy alkalmassá tehető —, jó felkészültségű nők négy gyár működött, a fel- szabadulás után azonban már csak a tolnai gyárban dolgozták fel a selyemgubót fonallá. Ennek ellenére egyre bizonytalanabbá vált a tolnai fonóüzem helyzete, hiszen a se- lyemgubó-termelés évről évre csökkent annak ellenére, hogy különböző állami kedvezményekkel, a beváltási ár többszöri felemelésével ösztönözték a termelőket. Míg a fel- szabadulás előtti években nem egyszer elérte az ötszáz tonnát is a hazai „gubótermés”, 1945 óta alig volt olyan év, amikor legalább száz tonnát váltottak be. 1968-ban már csak 33,8 tonna került a gubóraktárba. Az általános életkörülmények javulása, a gyors gazdasági fejlődés vezetett oda, hogy ma már jóformán senki sem vesződik szívesen a selyemhernyóval, hiszen a selyemtenyésztés adta jövedelem-kiegészítés ma már távolról sem jelenthet annyit, mint a felszabadulás előtt; A tolnai gyárat az elmúlt években fokozatosan állították át más „profilra”, miközben több esetben csökkentették a fonoda területét, újabb és újabb gépcsoportokat szerelnehezen vállalják a vezetői posztot, vonakodnak, mert óvakodnak a terhek fokozásától. Miért sújtanák elutasítással azt a keveset, aki több gondot vett a nyakába? Ezen az alapon még a gyerek elhelyezésének gondja is nyomja. És ha visszalép, jut hely? Le- fricskázható-e ily könnyedén a társadalmi felelősség a vezető tisztséget vállaló, utódokat nevelő, kisgyermekes anyákkal szemben? Semmiképpen nem, éppen ezért, az akarva-akarátlan demagóg tartalmat hordozó kijelentést el kell utasítani, nem kaphat teret. Bizonyára nem annyira általános és gyakorlati probléma az előbbi, mint inkább hibás szemlélet rejtezik a felfogás mélyén. Az a baj, hogy észre sem vették, pedig a hibás nézet káros gyakorlatot eredményezhet, vagy együtt jár a kettő. (Mellesleg, érdemes lenne felülvizsgálni az óvodák bővítése céljából a gyermekintézmények szolgálati lakásait — néhány esetben nem is óvónő foglalja el —, meg kellene helyben keresni a módját az ott lakók másutt való elhelyezésére, s ily módon kisebb költséggel bővíthetnék az intézmény befogadóképességét.) Vannak, felhozhatók az érvek és ellenérvek, a közhasznú eszmecserékben kristályosul a helyesebb felfogás, s kialakul a jobb gyakorlat. Nem zárult le. még mindig csak elkezdődött a határozat megvalósítása, s ennek fontos része kell. hogy legyen a maradi nézetek, a nemek szerinti megkülönböztetés a gyökeret vert előítéletek leküzdése. A nőkérdésben hozott párthatározat útmutatásai, ál. lefoglalásai között mindenki meglelheti a dolgát s annak szellemében többet tehet az eddiginél. De ne legven hátrány, vagy előny nőrlolgn- zónak lenni, és ne tekintsék hátránynak a nők esetében a vezető poszt betöltését. Se anyagiakban, se erkölcsiekben ne adianak nekik többéi, vagy kevesebbet a megérdemeltnél. SOMI BENJAMINNÉ tek le. Szövőgépeket hoztak a fővárosból, amelyeken kezdetben selymet szőttek, majd fokozatosan átálltak üvegszövetgyártásra. Ma a tolnai gyár látja el az ipari felhasználókat különféle üvegszövetekkel. Néhány évvel ezelőtt konfekcióüzemet rendeztek be a felszabaduló helyiségekben és a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására, esernyő és nyakkendő gyártását vezették be. Tavaly pedig megkezdte a termelést az új, korszerű műszál fonal-terjedelmesítő üzeme. A valamikor háromszázötven munkásnőt foglalkoztató fonoda az utóbbi évekre már alig egytizedére zsugorodott és mindössze huszonöt dolgozót foglalkoztatott. A selyemfonónők eme utolsó generációjának átlagos életkora ötven év fölött van, valamennyien a fel- szabadulás előtt kerültek az iparba. A gyár gondoskodik róluk, többen — akik elérték a nyugdíjkorhatárt — nyugdíjba mennek, mások pedig a gyár más részlegeiben kapnak beosztást. A fonóberendezéseket leszerelik, egy, vagy két fonóegység a gyárban létesítendő múzeumba kerüL ezdődik a tanítási év, — megnyílnak újra az iskolák kapui. Pedagógusok és tanítványok kipihenten látnak újra munkához. A régi össze- kovácsolódott iskolai közösségekbe most lépnek be várakozóan, friss lendülettel, teli munkakedvvel a pályakezdő, fiatal pedagógusok. őket, — a pedagógus pálya, a nevelői hivatás új harcosait köszöntötték a megyei művelődésügy párt-, állami, szak- szervezeti és ifjúsági mozgalmi vezetői a Babits Mihály művelődési központban. Az eskütétel előtt a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára és a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese ünnepélyesen köszöntötte a pályakezdőket, megjelölve az utat, amelyen elindulnak, reálisan feltárva a pálya sok-sok szépségét és az itt-ott még jelentkező nehézségeket is. Ifjú pedagógusaink kedvező körülmények között kezdik a pályát. A nyáron végrehajtott bérrendezésen túl azt is elmondták, hogy szinte valamennyien rendelkeznek lakással, szolgálati szobával, albérlettel. Étkeztetésük biztosított. A nevelőközösségek, az iskolák és intézmények vezetői szívesen fogadták őket. IJuldogan, vidáman beszél- *-* gettek terveikről az ünnepélyes fogadást követő baráti beszélgetés során. A leg. boldogabbak mégis azok, akik ugyanott lesznek majd nevelők, ahol valamikor tanítványok voltak. Jubileumokat általában azután szokás megünnepelni, hogy valamilyen eseménytől számítva, hosszú esztendők peregtek le, A faddi termelőszövetkezeti művelődési ház esetében erről nem lehet beszélni, a mai jubileum mindössze második, évfordulót jelöl. 1969 szeptember elsejével bocsáj- totta a művelődési ház rendelkezésére kulturális alapját a Lenin termelőszövetkezet, amely így egy roppant logikus, de mégis országos feltűnést keltő uj kezdeményezés létrehozója lett. A művelődési ház életében ezzel valóban forradalmi változások korszaka köszöntött be, amelynek egyes eseményeiről sűrűn beszámoltunk lapunk olvasóinak. Utólag is el kell ismerni azonban, hogy mindennek csak akkor volt értelme, ha a fejlődés nem állt meg, a faddi termelőszövetkezeti művelődési ház ■élete nem rekedt ugyanazon a ponton. A jubileum ürügyén a kezdődő őszi-téli idény terveit tudakoltuk Krassay Gyulától, a művelődési ház közelmúltban kitüntetett igazgatójától. — Az eddig jól bevált klubok, tanfolyamok és a ház életében megszokottá vált módszerek nem változnak, — mondotta. — Természetesen a színvonal emelésének szándékával együtt. A Váci Mihály klub, a jövőben kéthetente tartja majd összejöveteleit, hogy a különböző rendezvények között ne legyen túlságosan nagy torlódás. A művészek közül Mensáros László, Sinkovits Imre, Berek Kati és Kézdy György látogatására számítunk. író- és költő- vendégünk lesz az eddigi elképzelések szerint Simon István, Hunyadi József Pákolitz István, Csorba Győző, Csányi László. Az ifjúsági klub Sztankay Istvánt és Ernyei „Nem is tudom, hogy köszönjem meg azt, hogy abban a kollégiumban lehetek nevelő, ahol néhány évvel ezelőtt még engem neveltek” — mondotta Csutorás Gabriella, a dombóvári kollégium új nevelője, aki a kollégiumban gyönyörűen berendezett, szép lakószobát kapott. „Otthon fogunk tanítani mindketten” — mondották az óvodáskor óta együtt tanuló Kiszler Éva és Fürj Anna, — akik az iregszemcsei gyógypedagógiai intézet nevelői lesznek, és ugyancsak otthon lakik majd Farkas Zsuzsa, aki a szekszárdi kollégium nevelője lesz. „Együtt végeztünk és együtt fogunk tanítani a paksi zeneiskolában mindhárman” — mondották a zenepedagógusok — Újvári Erika, Meződi Éva és Hartmann József. ÍVT agy várakozással tekin- tünk megyénk újonnan munkába lépő nevelőire. Azt szeretnénk, ha szívesen, jó közérzettel és nagyon szép eredménnyel dolgoznának. Ehhez szükség lesz az intézményvezetők. a párt- és szakszervezeti vezetők megértésére, a nevelő- közösségek segítségére, de a fiatalok lelkes, kötelességtudó, példás magatartására is. A hivatás betöltéséhez jó munkát, sok sikert kívánunk a megye valamennyi pedagógusközössége nevében. Kedves Henrik a PSZ megyei titkára Bélát várja. A Nők Klubjában bemutatóval egybekötött kozmetikai tanácsadás lesz és gyermekorvos-előadó felkérésével szeretnénk alaposabban rávilágítani a gyermekegészségügy problémáira. Az agrárklub novemberben kezdi munkáját, az Agrártudományi Egyetemről és a keszthelyi főiskoláról hivandó előadók részvételével. Ismét megindul a felnőttoktatásnak a Népművelési Intézet által patronált új formája is. Uj klubunk létesül a honismeret, helytörténet kedvelői részére, melynek támogatására a szekszárdi múzeum tett ígéretet. Feladatunk adat- és emlékgyűjtés a község múltjáról, amivel segíthetik Fadd előbb-utóbb megírandó monográfiájának elkészítését és hozzájárulhatnak a tervezett falumúzeum alapjainak lerakásához is. Változást hoz művelődési házunk életébe a KISZÖV által is támogatott Komédia Kisszínpad. Ennek létrehozásával a jó értelemben vett amatőröket akartuk segíteni, akik tehát nemcsak nagy kedvvel, hanem a tőlük telhető legnagyobb hozzáértéssel is hódolnak szenvedélyüknek. A színpad fő célja régi népi komédiák felelevenítése, így ennek megfelelően egyfelvonáso- sok összeállításával jelentkezik majd. Faddon szép hagyománya van az énekkaroknak, ezt is szeretnénk újra létrehozni. O. I. 1971. szeptember 1. Leállt a tolnai selyemfonoda Megszűnt a hernyóselyem-gyár tás Magyarországon Egy faddi jaMleam
