Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Közéletet él az asszony... A jelenség nem új: nálunk mind több azoknak az asszo­nyoknak a száma, akik köz­életi tisztséget töltenek be. Kérdés azonban, mit szól eh­hez a férj ? A fokozatosan meg­valósuló egyenjogúság meg­teremtette ugyan a lehetőségét annak, hogy a nők közül mind többen kiváljanak és külön­böző társadalmi posztokon te­vékenykedjenek. Ha engedi őket á férjük. Szó se róla, többnyire enge­di. Erről vallanak azok az ada­tok, amelyek a nők számának emelkedését tükrözik a válasz­tott szervek egész sorában. Ta­lán elegendő utalni rá, hogy négy évvel ezelőtt a tanács­tagók között 18 százalékos volt a nők aránya, a legutóbbi vá­lasztások után pedig 23 szá­zalék. Közelebbről azt jelenti ez, hogy a megválasztott 68 ezer 646 tanácstag közül 15 848 a nő. Hasonló az arány az országgyűlésben, ahol a 352 képviselő közül 84 tartozik a szebbik nemhez, az összlét- szám 23,9 százaléka. A férfiak úgy általában örül­nek is ennek. Általában. De más az elvi egyetértés ez eset­ben, s megint más ha nincs készén a vacsora, mert törté­netesen az asszony gyűlést tart. A gyerekek nem tudják befejezni a leckét, várják anyut, hogy segítsen. Nincs minden a helyén a lakásban, a ház körül (kivált, ha az em­ber azt keresi, mi az amibe beleköthet), mért á fogadóóra, az emberek ügyes-bájos dol­gainak intézése riérrl hagyott elé'g időt feleségének a házi­munkára. Helyenként komoly íiézetéftérésék .forrása at ilyen és hasonló apró mulasztás, afní — kivált faluhelyed — olykor SŰrű békétlenséggel járhat á házástársáik kozott. Igen, mert a férjék — nincs mit tagadni ezen — mindjárt a tekintélyüket féltik, tisztelet a kivételnek. Némelyikük egye­nesen féltékeny a felesége nép­szerűségére, társadalmi siker­élményeire, s — ütőin bócsá’ — még talán irigység iS fész- kelődik benné. Azonkívül él­het — mint ahogy él iá ben­nük olyan érzés: miért nem nekik sikerült szószólónak len­ni, közéleti tisztségbe kerülni, elvégre mégsem ugyanáz, ha a férj jár haza későn, miht ami­kor á feleség. Az ilyen magatartás alapja 3z önzés, a régi, sőt régen el­árult értékítélet, amely az asz- szonyt, a konyha és a háló­szoba szűk falai közé zárta. Aki nyitott szemmel jár, lát­ja a házasságban megnyilvá­nuló életközösség új vonásait, á férfi és a hő kapcsolatának gyökeres átalakulását. A hő társadalmunkban nem csak úgy egyenrangú, hogy joga van ugyanannyit, vagy számos eset- bén többet dolgozni, mint a férfinak. Gondolkodású érett­ségét, fogékonyságát, köíösségi ambícióit tekintve sem marad el az esetek többségében a férjek mögött. (Vagy ha igen, ez legtöbbször a kapcsolat fel­bomlásához vezet.) Nem olyan nehéz ezt el­ismerni. Hiszen egy falun be­lül is nagyon sok példa akad rá. A példák mellett persze ma az is szükséges, hogy le­gyen erőnk engedni abból a megint csak régen elavult fu­ra és mindinkább anakronisz­Népújság 4 1971. szeptember 23. tikus rátartiságból, amelynek közkeletű neve: férfiúi hiúság. Manapság elég sok embert tesz nevetségessé az ilyen — magát minden vonatkozásban fölénybe helyezni kívánó vi­selkedés. Aminek örökös mot­tója az, hogy „ki viseli a ka­lapót?” Ott, ahol az egyetértés, a bé­kesség és — ne féljünk leírni a szót — a szeretet megvan, ez a kérdés nyilvánvalóan fö­lösleges. A férji tekintélyt ugyanis nem csorbíthatja a fe­leség társadalmi előmenetele, az. hogy a közösségi ügyek in­tézésében tanúsított rátermett­sége alapján bizalommal for­dulnak hozzá az emberek. Sőt, a feleség ilyen jellegű sikerei felett érzett öröm. netán büsz­keség, inkább növeli a család­fő tekintélyét, mint az indoko­latlan tekintélyféltés. Egyéb­ként pedig mindenki tudja, a családi életben a család bár­melyik tagjának az öröme — közös öröm. Természetes, hogy az ilyen helyzetekben a családra némi­képp több otthoni feladat el­végzése hárul. Ezen kár lenne fönnakadni, hiszen a korszerű életforma térhódításával ez el­kerülhetetlen. Azonkívül így a becsületes. Nyugodtan állíthat­juk: igen kevés ma már az olyan házimunka, amit kizáró­lag a feleség végezhet. Nem fogadhatjuk el természetes ál­lapotnak, ha családfő és gye­rekek egyaránt mindennel az édesanyára váthak. Máhapság Sokat beszélünk a társadalmi dernokratiZinus fej­lődéséről. A több mint tizenöt­ezer női tanácstag jelenléte, szépen bohtakoző tevékenysé­ge is ezt a fejlődést igazolja. Közülük azonbáh többeknek szükségük van áz „otthoniák", elSÖsoroan férjük nagyobb megértéséré. cselekvő segítsé­gére. Ne bánjunk hát szük- markúan ezzel a segítséggel. Ismerjük el, amire mostani éveink tanítanak. A közéleti szereplés hetti a férfiak privi­légiuma többé, és nagyon jő, hogy társadalmi méretekben elmondhatjuk ezt. KOVÁCS IMRE Jeruzsálem heve szerint a béke városa — de mindaddig, amíg nem rendezik státusát, amíg Izrael az arab óvárost is be akarja kebelezni, csak a bé­kétlenség, a viszály városa le. hét. A napokban áz ENSZ-ben is­mét vita folyt róla: a Bizton­sági Tanácsban csaptak össze öSsze az arab és az izraeli kül­döttek. Mintegy előjátéka volt ez az fiNSZ-közgyflléS várható köZél-keleti vitájának, árhely­ben Ismét napirendre kerül az a válság, amely immár négy esztendeje a nemzetközi fe­szültség egyik legveszélyesebb góca. Az egyiptomiak azt kí­vánják, hogy a Biztonsági Ta­nácsban külügyminiszteri szin­ten vitassák meg a kérdést, vonják felelősségre Izraelt, amely nem akar kivonulni az 198?-es háború során megszállt arab területekről és amely mind nyíltabban törekszik Je­ruzsálem bekebelezésére. Az ENSZ főtitkára, hivatkozva a világszervezet egész sor hatá­rozatára, legutóbb is figyel­meztette Íel-Aviv kormányát, ne szegüljön szembe a nem­zetközi joggal, hé változtassa még a megszállt területek, így Jeruzsálem Státusát — de U Thaht intő szava, akárcsak az ENSZ sok határozata, falra hányt borsó maradt. , PAUL ANDERSON novellája alapján rajzolta; SCHUBERT PÉTER ' * Dajan tábornok kereken megmondta: arab területekre szüksége van, de — arabok nélkül. Ezért folyik az arab palesztinaiak kitelepítése a gázai övezetből, s ezért foly­tatják Jeruzsálem „judaizálá- sát” is. Izrael egységes, egye­sített fővárosának tekintik Je- ruzSálémet, az arab negyedek lakosságát folyton „ritkítják”, helyébe zsidó lakosságot tele­pítenek. Amikor a Biztonsági Tanács a műit héten összeült, hogy megvitassa a Jordániái panaszt, senki se vonhatta kétségbe a jordán delegátus igazát: Izra­elnek nyilvánvalóan az a szán­déka, hogy kiterjessze uralmát egész Jeruzsálemre. Kibővítik a város határait, az arablakta negyedekből és a környék arab falvdiból kitelepítik a la­kosságot, S sok ezernyi telepest hoznak a helyükbe. Egyszerűen sióivá: Izrael ököljogára hivatkozik. Arra, hogy területhódító „ér­dekek” vezetik. Nem veszi fi­gyelembe az ENSZ-et, az alap­okmánynak azt az elvét, hogy erőszakkal, agresszió eredmé­nyeként nem lehet területeket elcsatolni. Jeruzsálem jordániai szek­torában a háború előtt 300 ez­ren éltek; ma az arabok szá­ma már csak 70 ezernyi. Most a maradék otthonait tombol­ják le a bulldózerek. Helyet csinálnak a telepesek új ház­sorainak; a városi tanács öt év alatt több, mint 20 ezet új la­kást akar építeni az izraeli la. kosoknak. Saref lakásügyi mi­niszter a napokban jelentette be az első 2200 lakás átadását. Kijelentette: a jeruzsálefhi zsi­dó lakosok számát a jelenlegi 200 ezerről néhány év alatt 275 ezerre akarják emelni. És e terv mögött ott van az a tervezet is, amely szerint Nagy-Jeruzsálemnek végül egymilliós városnak kell len­nie .., A békétlenség városának ptoblémája nemcsak a nemzetközi helyzet egyik vitás eleme, hanem há­rom világvallás híveit érintő súlyos kérdés is. Jeruzsálem falai közt a kereszténység, a zsidóság és a mohámedánság egyaránt szeht helyeket birto­kol. Az Aksza-mecset az isz- látn zarándokhelye; Mekka és Medina után a próféta köve­tőinek harmadik szent városa Jeruzsálem, ahová most nem juthatnak el sem a mohame­dán arabok, sem a muzulmán országok állampolgárai. Olyan megoldást kell tehát találni, amely figyelembe veszi a há­rom vallás szent helyeinek egyenlő védelmét, híveinek egyenlő jogait, s mindenek­előtt az őslakosság jogait. Az- önkényes annektálás csak el­mérgesítheti a helyzetet, ame­lyet amúgy is a pattanásig fe­szített a Szuezi-csatorna öve­zetében ismét bekövetkezett incidensek, tűzpárbajok, raké­tatámadások sorozata. A bé­ke híveit ezért szólította fel legutóbbi nyilatkozatában a jordániai külügyminiszter: „Lépjenek fel az izraeli an- nexió megakadályozására, a megszállók kivonása érdeké­ben. Jeruzsálem szent város, amely mind a keresztényeké, mind a mohamedánoké, ínind a zsidóké; nem lei--* ‘'hát egy olyan állam fő . amely csupán egyetlen V.i.úst képvi­sel.” Izraelt csak a nagyhatalmak közös fellépése, a világszerve­zet erélye, a nemzetközi köz­vélemény nyomása késztetheti belátásra. Amíg ez nem tör­ténik meg, nem lehet béke a jeruzsálemi olajfák alatt. RUDNYÁNSZKY ISTVÁN Jeruzsálem: a békétlenség városa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents