Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

Cipő és bosszúság

Sajnos, a címben szereplő két szó között nagyon is egyértelmű az összefüggés, legalábbis azok számára, akik a nemrég megnyílt Korzó Áruházban a közelmúltban szerezték be őszi—téli cipőjüket.

Az már a múlt télen kiderült az egyes csizmákhoz kapott használati utasításból, hogy sárban, hóban hordani tilos. Azt persze elfelejtették közölni, hogy akkor mire jó? Az őszi használatra alkalmas cipőkről eddig efféle híreket nem lehetett hallani. Annál nagyobb volt aztán a meglepetésünk, mikor kiderült, hogy ezeket akkor sem lehet hordani, ha nincs se eső, se sár. Már az is jelentősen megviseli őket, ha egyáltalán megy bennük az ember. Az ilyen tűrhetetlen atrocitások ellen sarokleválással, szakadással tiltakoznak.

A Korzó Áruházba mindennap tíz-tizenkét vásárló viszi vissza az előző héten, vagy nap vásárolt cipőket. Gyerekei. pőtől a tornacipőn keresztül a női lakkcipőig mindent. A tíz- tizenkettő csak átlag, van nap, hogy duplája, van, hogy valamivel kevesebb reklamáló akad. Az áruház igazgatója udvariasan szidja a cipőipart, a hozzá panaszkodni menőkkel együtt. A boltnak csak egyezménye van a helyi ktsz-szel, negyedévenként háromszáz forintot fizetnek a sarokragasztásokért és egyebekért. Attól tartok, hamarvsan fölmondják a szérződést, -mert mostanában nagyon meg kell dolgozniuk azért . a háromszáz forintért. Persze a nagyobb javításokért máris benyújtják a számlát az áruháznak.

Valaki azt hihetné, hogy ilyesmi csak az olcsó cipőkkel fordul elő. Szó sincs róla! A százforintos műlakk cipőtől kezdve a háromszáz forintos luxus.-mülakkig mindenféle lábbeli egymás hegyén hátán várja — néhány napos használat után —, hogy megjavítsák. Ezek után nem csoda, hogy az egyébként is gyanakvó i'ásárló végképp kezdi elveszíteni hitét abban, hogy van valami különbség köztük. A gyárak között sem igen van. Minden cipőgyár terméke között akad rossz.

A jámbor vevő, aki azt hitte, hogy elég egyszer bemenni a boltba, venni egy cipőt, aztán egy időre el is van intézve a dolog, téved. Azt még vissza is kell vinni, elviselni az eladó gyanakvó pillantásait, aki azt hiszi, hogy „nem rendeltetésszerűen” használták a cipőt. (A cipőosztály vezetője szerint az esetek egy részében a vevő a pénzt akarja vissza, ezért szándékosan rongál.) Aztán következik a legközelebbi látogatás, amikor sajnos még nincs kész a cipő. Harmadik alkalommal talán kész lesz, de akkor már mélységes megvetéssel szemlélik az embert, aki nem átall ennyit odamászkálni azért a nyavalyás százhuszonöt forintos cipőért. És itt valahol találkozik a vevő és eladó bosszúsága, ő is sokallja ezt a sok mászkálást egy pár cipőért.

— ii —

VISSZHANG

Augusztus 3l-i lapszámunkban, Teravági Gáborné dombóvári levelező, A dolgozó nőért című írásában, iy Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dombóvári tizeméről azt írta, hogy „semmi változás nem történt a februári nőpolitikái határozat után. Ugyanúgy emo^getik a nők a <J0—80 kilós . zsákokat, mint azelőtt, tisztálkodási lehetőségeik sincsenek megoldva.”

Az ■ üzemvezető válaszlevelében ezt írja: „Vállalatunk is felmérte az üzemnél dolgozó nők körülményeit. a javítás lehetőségét. Vezetőségünk az előírásoknak megfelelően minden üzemrésznél tiltja a 20 kilón felüli zsákok kézbe vételét. Megoldotta ezt a gondunkat a rendszeresített molnárkocsi. Malom- és takarmánykeverő üzemünkben öltöző és fürdő szolgálja dolgozóink kényelmét. A takarmánykeverő üzemben a városi vízhálózat ellátása azonban rossz, mosdótálakat kényszerülünk alkalmazni.”

Megjegyezzük: Változás tehát

csakugyan történt, bár tennivaló még van. Néhány üzemrészben megoldatlan a porelszívás. A másfélszáz dolgozó eddig nem kapott étkezési hozzájárulást. A vezetők az év végére javulást ígérnek e" vonalon is.

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Egy fővárosi házban tragikus szerencsétlenség történt: próbafűtést végeztek és a fűtő szénmonoxid-mérgezés következtében meghalt. Az elhunyt több mint húsz évig közös háztartásban élt egy asszonnyal, akinek részére a ßZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság — 55 százalékos munkaképesség-csökkenésére való tekintettel — 693 forint havi nyugdíjat" állapított meg. Az özvegy a kerületi Ingatlankezelő Vállalat ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy élettársa havi 3300 forint keresetének felét az ő eltartására fordította. Ebből az. 1650 forintos összegből levonta az SZTK által megállapított 693 forintot, és a különbözetet )^?pező 957 forint havi járadék megfizetését kérte. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasította.

— Baleseti járadékot általában csak az követelhet, akivel szemben a baleset folytán elhunyt személynek tartási kötelezettsége állott fenn. és akinek eltartásáról az illető valóban gondoskodott is — hangzik a határozat. Nincsen olyan jogszabály, amely a házasságon kívül együtt élő élettársak egymás közötti viszonyában tartási kötelezettséget állapítana meg. Tehát élettársával szemben az elhunytat nem terhelte tartási kötelezettség, ezért az asszony —

elvesztett tartás címén — kártérítési igénnyel nem lép- • hét fel.

Egy vállalati főosztályvezető, személyautóján, amelyben felesége is helyet foglalt, Bia- torbágy felől Budapestre tartott. A késő esti órákban a község határában nem vette észre, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon kivilúgítat- lan nyergesvontatóhoz kapcsolt, magas felépítésű, pótkocsis teherautó áll és nekiütközött. A karambol következtében mindketten megsérültek, autójuk tönkrement. A történtek miatt a házaspár a teherautó-tulajdonos külföldi fuvarozó vállalat ellen 71 ezer forint kártérítési pert indított. Törvényességi óvásra ez az ügy is a Legfelsőbb Bíróságra került, amely a következő álláspontot foglalta el:

— A baleset miatt a teherautó vezetőjét súlyosan felróható, jogellenes magatartás terheli, mert a KRESZ rendelkezéseit megszegve, a menetirány szerinti jobb oldalon, több órán át, kivilágítatlan autóval .várakozott. De a főosztályvezető, bár csekély mértékben, szintén hibás. Ugyanis járművel csak olyan sebességgel szabad haladni, amely mellett a közlekedés biztonságos és a vezető a kocsi ura maradhat. Ennek pedig az a feltétele, hogy a vezető bármikor meg tudjon állni, tehát a jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy a látási, forgalmi és az útviszonyoknak megfeleljen, s ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint amennyi a belát-' ható útszakasz hossza. A közúti forgalom minden részvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy- kell közlekednie. hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésben indokolatlanul ne zavarjon és a közút használatában ne akadályozzon. Ebben az esetben a főosztály- vezető ezeket a rendelkezéseket és szempontokat hiánytalanul nem tartotta be, és a sébesség helytelen megválasztásával maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Ezért kármegosztásnak van helye.

A Legfelsőbb Bíróság azonban figyelembe vette, hogy a balesetet közvetlenül megelőző időben az autóúton jelentős szembejövő gépkocsiforgalom volt. A szembe haladó autók világítása a főosztályvezető látását bizonyos mértékben hátrányosan befolyásolhatta. Ez a körülmény elvonhatta a figyelmét az előtte álló járműről, amelynek vezetője semmiféle intézkedést sem tett, hogy a forgalmi akadályt képező, és veszélyeztető helyzetben lévő kocsira megfelelő távolságban felhívja a figyelmet. Ezért | Legfelsőbb Bíróság a közlekedési vállalatot -a kár 90 százalékának megfizetésére kötelezte.

Egy tisztviselőnek házasságon kívül gyermeke született. Elismerte magáénak, hosszabb időn át fizette a tartásdíjat, amikor olyan, információkat kapott, amelynek alapján az apaság vélelmének megdöi- téséért pert indított. A lefolytatott vércsoportvizsgálat megállapította: a gyermek nem tőle származik. A Fővárosi Bíróság a szakvéleményt magáévá tette és ítéletében kimondta: a tisztviselő nem a gyermek apja. A jogerős ítélet ellen az anya perújítással élt. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy a vércsoport-vizsgálat nem’ volt .megfelelő, továbbá a vizsgálati eredmények értékelésére vonatkozó állásfoglalás a genetikai tudomány mai állásának nem felel meg. Ezenkívül a perben eljárt valamenv- nyi orvosszakértővel szemben elfogultsági kifogással élt.

A Központi Kerületi Bíróság újabb vércsoportvizsgálatot végeztetett és ennek alapján ismét megállapította: a tisztviselő nem lehet az apa. A per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság elnöke a maga hatáskörébe vonta, és az Egészségügyi Tudományos Tanáesot újabb vércsoportvizsgálat elvégzésére kérte fel azzal, hogy azt olyan szakembernek kell elvégeznie, aki ebben az ügyben eddig nem működött közre. Ezen túlmenően választ kért arra is, hogy a vizsgálatok eredményértek értékelése a tudományos fejlődésnek és a genetikai tudomány mai állásának megfelel-e. .^z Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága az ismételt vizsgálatot egyetemi tanárral végeztette el. Az eredmény az volt, hogy a gyerek vörös- vérsejtjei olyan antigént tartartalmaznak, amilyenek sem anyja, sem a tisztviselő vérsejtjeiben nem találhatók, tehát mástól kellett örökölnie. Ilyen körülmények között a tisztviselő apasága teljes bizonyossággal Szárható.

Mindezek alapján az anya perújítási keresetét a Legfelsőbb Bíróság is elutasította.

HAJDÚ ENDRE