Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-22 / 223. szám
Kacsalábon forgó beruházások S3 Divat lett a nagyvonalúság. Gyárak, vállalatok, intézmények hódolnak e divatnak, s kacsalábon forgó beruházásaikért gáláns mozdulattal fizetik ki a tervezettet jóval meghaladó borsos számlát. Veszélyes divat. Nemcsak azért, mert sokba kerül. Azért is, mert tovább terheli az amúgy - is túlhalmozott kivitelezői kapacitást, anyagot, szerelvényeket vesz igénybe fölöslegesen, újabb építési idő lekötésével más beruházások késedelméhez vezet... A divatért — a beruházási túlköltekezésért — végső soron az egész népgazdaság, tehát maga az ország fizet. A népgazdasági terv ebben az esztendőben a beruházások 7—8 százalékos növekedésével, számolt. Ténylegesen az év első felében húsz százalékkal haladta meg a beruházások értéke a múlt év hasonló időszakában teljesítettét. Mennyi ment ebből „kacsalábra”? Sok. Tervezéstől avatásig Egy beruházás nem akkor kezdődik, amikor megtörténik az első kapavágás. Sorsa a döntéstől kelteződik, s már formálódik az előtervek kidolgozásakor. A beruházás szorosan illeszkedő szemekből álló lánc^ s ha egy-egy szem változik, más lesz maga a lánc 'is. Márpedig változik. Szükségesen és fölöslegesen. Okkal, mert az előtervek kidolgozása közben derült ki, mód lenne a földgáztüzelés megvalósítására... Mert még időben, a kivitelezési tervek készítésekor jött rá a beruházó, hogy a technológia más pillértávolságú üzemcsarnokot kíván... Ám változnak, módosulnak a tervek azért is, mert X. elvtiárs kicsinek találta a tanácskozó- termet, Y. elvtárs a lépcsőházba műmárvány borítást óhajt, s egyáltalán: minden a legszebb, a legjobb legyen. A költségek? Majd „kigazdál- kodjuk” valahogy. Érdemes böngészgetni a beruházási számlák „pótmunkák” megjelölést- viselő rovatát. Van, ami indokolt, ami ellen a legszőrösebb szívű revizor sem1 emelhet kifogást. Legalább ugyanannyi azonban a kacsaláb. A méregdrágán vett importgép, amelyet napi két órában használnak majd, mert ennyi idő alatt megtermeli a további műveletekhez szükséges alkatrészeket. Azaz elég lett volna egy kisebb kapacitású, hazai gyártású gép is. De miért ne az import? Amikor az a „legkorszerűbb”, amikor azt mutogatni lehet, s olyan jól fest fényképe a gyárat bemutató albumban. Faburkolat az irodákban, csillogó, de fölös számú műszerekkel zsúfolt laboratórium, a tervező „megálmodta” rejtett világítás, — aminek javításához, tisztításához állványozni kell... —• s a főépület előtti szökőkutat nehogy elfeledjük...! Pukkadjanak az avatásra meghívott társüzemek képviselői. Karikí- roznánk? Sajnos, nem. Tervezéstől az avatásig ezer és egy dologban tettenérhető az, amit a szakemberek úgy fogalmaznak: túlköltekezés, a „laikus” állam- pólgárok pedig így: lelkiismeretlen pazarlás. állami támogatás... Ezért, hogy sok helyen belevágnak a vállalat, a szövetkezet, összességében pedig az ország teherbíró képességével arányban nem álló beruházásba; ezért, hogy a túlköltekezés mellett másik jellemző az alátervezés, a pénzügyi fegyelem sorozatos megsértése. Alátervezés? A nem szép szó még kevésbé szép gyakorlatot jelöl. A beruházó — a tervezővel egyetértésben — kisebb summát tüntet fel költségként, mint amennyire valójában szükség lesz. így a terv köny- nyebben átcsúszik az ellenőrző fórumokon, hamarabb megszületik a jóváhagyás. S ha már építenek? Az más. Akkor kilincselnek a tanácsnál, ami- , nisztériumban, a bankban verik az ásztalt, pénzt, pénzt, póthitelt, mert ott áll a, félig- kész épület, szabad ég alatt a gépek... Az egyedi beruházásoknál nem ritka' az eredeti költségek 20—30, de néha 50 százalékos túllépése! 1970-ben a befejezetlen beruházások állománya mintegy 70 milliárd forintot tett ki. Persze, mindez nem kizárólag a túlköltekezés következménye, de hogy jelentős része van benne, az nem kétséges. A beruházási piac túlfeszí- tettsége közismert. Az építésiszerelési kapacitás nem fejlődött kellően, a szervezettség színvonala alacsony, a beruházások előkészítése — ami ugyanolyan fontos, mint maga a kivitelezés — sok kívánni valót hagy maga után. Mindezek az árak emelkedéséhez, a munka elaprózódásához, elhúzódásához, a befejezetlen állomány növekedéséhez vezettek. Ezt tetézi az irreális kereslet — jelenleg mintegy 30 milliárd forintra tehető a többlet- igény a negyedik ötéves tervben szereplő előirányzatokkal szemben —, a vállalati fejlesztési alapok nem eléggé átgondolt lekötése, s a kacsalábszemlélet, ami sűrűn a vállalati önállóságot próbálja felhasználni érvként, s nem a kiadás indokoltságát. * A felelősség számsora A helyi felelősség növekedését igazolja, hogy míg 1966- ban a beruházások 16,6 százaléka valósult csak nfeg decentralizált — saját — forrásokból, addig ez az arány 1970- ben már 37,4 volt, s ebben az esztendőben előreláthatóan 42 százalék lesz. A tervek szerint az iparban a központi jogkörű beruházások aránya 1975-ig 29—31 százalékra csökken; az önállóság növekedése újabb milliárdok feletti döntésben is mérhető lesz! Az önállóság pedig nemcsak jog, hanem felelősség! Néhány kormányintézkedés — a vállalati fejlesztési alapok növekedési ütemének mérséklése az új, szabályozó rendszerrel, a mezőgazdasági beruházások támogatási körének korlátozása, a hitelkérelmek hatékonyság alapján történő szigorúbb rangsorolása stb. — nyomatékosan tudtul adta a beruházási láz mérséklésének szükségességét, központi beavatkozásokkal is. Is, mert e beavatkozásra elengedhetetlenül sort kell keríteni helyben is. MÉSZÁROS OTTÓ Hőség a munkahelyhez Az elmúlt időszakban igen sokszor, adtunk hírt e hasábokon arról, hogy itt meg itt, ez meg ez a vállalat, intézmény most rendezte meg törzsgárda- avató ünnepségét, amelyeken ennyien és ennyien nyerték el a törzsgárda arany, ezüst vagy bronz jelvényeit, az ezekhez kapcsolódó pénzjutalmakkal és jutalomszabadsággal. A SZOT 1961-ben határozta el a törzsgárdamozgalom megteremtését. A gazdasági irányítás reformja és az új munkatörvény életbe lépése tette szükségessé, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa módosítsa, illetve hatályon kívül helyezze a törzsgárdamozgalom 1961 évi irányelveit, s újakat adjon ki. Olyan határozatokat, amelyek biztosítani képesek a már létrejött, ki terebélyesedett mozgalom további, a jelen követelményeinek megfelelőbb fejlődését. Nevezetesen azt, hogy az új törzsgárda- szabályzatok alapelveihez mél- tóán megkülönböztetett anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek azok a dolgozók, akik munkahelyükhöz hűségesek, munkájukban, magatartásukban példamutatóak, s mert ilyenek, vezető szerepet képesek betölteni adott helyükön, a szocialista munkakollektíva kialakításában. Milyenek ezek a törzsgárda új tagjait avató ünnepségek? Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, amelyik üzem, vállalat, intézmény életében ilyesmire kerül sor, ott az ünnepség megrendezésében az objektív tények sugallta nemes szubjektivitás, az érzelmeké a főszerep, és méltán. Mert miről van szó? Arról, hogy az egy ugyanazon munkahelyen letöltött 10—15—25 v még azokban is irigységgel keveredő tiszteletet ébIla liba van ••• Sűrűn hallani gyári, vállalati berkekben, s másutt is, ahol beruházások fölött döntenek, hogy ha liba van, akkor majd csak lesz kukorica is hozzá. Azaz, a már jnegkezdett beruházáshoz — a tervezési balfogások kiküszöbölésére, a közben született óhajok teljesítésére — majd csak lesz pót- hitel, központi fejlesztési alapokból kisírt segítség, netán A tavalyi készlet háromszorosa Jónak ígérkezik a megye tüzelőanyag-ellátása Tüzelőrentlelés levelezőlapon A szokatlanul hamar beköszöntött hűvös idő a' tüzelőanyag-ellátásra fordítja a közvélemény figyelmét. A Pécs- Szekszárdi Tüzelőszer. és Építőanyag-értékesítő Vállalat központjában arról érdeklődtünk, vajon elegendő mennyiségű és választékú tüzelőanyag áll-e a lakosság rendelkezésére, és hogyan igyekeznek megoldani a kisközségek ellátását? Megtudtuk, hogy Tolna megyében a tavalyi tüzelőkészlet háromszorosa áll a lakosság rendelkezésére. Tűzifa, valamint iszapszén, brikett, koksz és barnaszén bőségesen van a TÜZÉP. és áfész-telepeken, a komlói és pécsi kockaszén, diószén és da- rabosszénigényeket azonban csak részben tudják kielégíteni, annak ellenére, hogy ezekből a szénfajtákból sem lesz ^kevesebb, mint az elmúlt években. Árakban változás az elmúlt évhez viszonyítva nincs. Márciustól júniusig a 10 százalékos kedvezmény ellenére a tavalyinál kevesebb tüzelőt vásároltak, most azonban — az egy hónappal előbb beköszöntött hűvös idő miatt — a vártnál és megszokottnál nagyobb a forgalom, torlódások keletkeztek. Ennek következménye legszembetűnőbben a fűrészelt tűzifa ellátásban mutatkozik, a nyári holtszezonnal szemben most két műszakban fűrészelik a fát, de az igényeket így sem tudják azonnal kielégíteni. Az eddigi 2—3 napos szállításokkal szemben 25—30 napos határidővel történnek a házhoz szállítások, hacsak a vásárló nem gondoskodik saját maga fuvarosról. Sajnos, az áfész-ek nem oldották meg várt módon a kisközségek tüzelőellátását, ezért a két évvel ezelőtt Baranyában már bevezetett és sikeresként elfogadott levelezőlapos rendszerrel próbálják megtoldani a legeldugottabb falvak ellátását is. November 1-én lép ■ életbe a rendszer, melynek az a lényege, hogy a helyi tanács által kijelölt személy másnaponként értesíti a legközelebbi telephelyet egy sorszámmal ellátott forma-levelezőlapon, me lyen közli a község, vagy falu tüzelőanyag-igényét, pontosan feltüntetve a megrendelő ne vét, lakcímét, sőt azt is, hogy. melyik napon, melyik órákban legalkalmasabb a szállítás. így a megrendelőknek nem kell kiilön-külön az ellátó telepek re fáradniuk, és a TÜZÉP-nek is könnyebb egy helyre, több család tüzelőanyagát, egyszerre kiszállítani. — R — Magyar—csehszlovák baráti találkozó Bogyiszlón és Mözsön A szekszárdi szüreti napokra érkezett, tízéves múltú pozsonyi vasutas művészegyüttes hétfőn Bogyiszlóra látogatott, s részt vett a magyar—csehszlovák barátság jegyében megrendezett ünnepi esten A községi művelődési házban tartott ülésen Fülöp László országgyűlési képviselő ünnepi beszédében méltatta a két nép barátságát, majd Mazuch Ferenc, a negyvenöt tagú művészeti együttes vezetője köszöntötte a megjelent háromszáz főnyi közönséget és a barátság jeléül emléktárgyakat adott át Fülöp Lászlónak és Sarkadi Ferenc tanácselnöknek. Tapsvihar köszöntötte az együttes több mint kétórás folklórműsorát, mely során tánc- és énekszámok mutatták be a csehek és szlovákok népi hagyományait. A pozsonyi művészeti együttes tegnap este Mözsön szerepelt sikerrel, ahol szintén magyar—csehszlovák baráti estet rendeztek. Csurka István, a Hazafias Népfront községi elnökének megnyitóját Bolvári Józsefné országgyűlési képviselő ünnepi beszéde kövefte, majd a pozsonyi együttes színes, vidám műsora következett. reszt, akik húszon valahány évesen már a második munkakönyvüket „fogyasztják”, mivel a sűrű munkahelyváltozások miatt munkakönjyvükben betelt minden hely. Az új törzsgárdatagok ünnepélyes beiktatását bármi keret közé is teszik a vállalatok, üzemek, intézmények, az esemény nyilvánosság előtt zajlik. A harminc, huszonöt, tizenöt, tíz évek példája hatni kezd, bár a munkahelyek életének egynémely törzsgárdistája napi munkájával szinte észrevétlen. Amikor „kiderül” a nyilvánvaló, hogy ’X, vagy Y ennyi, meg ennyi év óta dolgozik itt, s munkáját legjobb képességei szerint látja el, a közösség mind gyakrabban fedezi föl az egyébként észrevétlen Embert. Ugyan, mi kell ahhoz, hogy valaki évtizedeket ’töltsön egy munkahelyen, amelyek között — tudjuk, minek mellébe-» szélni ?! — van sok olyan, amitől szöknek a könnyebbik . ellenállás oldalát keresők? Én azt mondom: hűség és ezzel társuló hivatástudat. Mások azt mondják: szilárd emberi tartás. Nem vitatkozom velük, mert amit ők tartásnak neveznek, az mondható hosszú távra érvényes hűségnek, tudatosságnak is. Mostanábán a legelszántabb vándormadarak is sűrűn tűnődnek azon, vajon mi értelme van az egyik munkásfelvételtől a másikig szövögetni utópista álmokat, és pihenés nélkül menni, menni, amikor dolgozni mindenütt kell? Az embernek kétségkívül joga van a jó helyett jobbat keresni, de a jog menten visszájára fordul. ha a megsejtett valamiért valamit nem képes, cserében adni. A munkahelyek sűrű váltogatásának a ténye mögött csak igen ritkán fedezhető fel a megmaradás igénye. Pedig.- Hazánkban egyre többen vannak azok a dolgozók, akik egyéni boldogulásuk lehetőségeit azonosítják a közösség boldogulásának lehetőségeivel, és nera is csak máról holnapra, hanem hosszú távra. A hű-, ség, az odaadás manapság egyre inkább „kifizetődik”, akár anyagi megbecsülésről, akár erkölcsi rangsorolásról van szó. A törzsgárda azoknak a — naponta fölkelő és helytálló —■■ munkahadserege, akik kenyéradó munkahelyükhöz az idők folyamán nem csak a kenyér' miatt ragaszkodnak, hanem azért is, mert a közös műhelyben létrehozott minden eredményben — még a tökéletesebb, összehangoltabb munkára ösztökélő kudarcokban is — részük és alkotó részük van. Mit jelent a munkahelyhez évtizedekre fűző hűség? Biztonságot pro és kontía, az ember hasznosságának szilárd tudatát, ami nélkül legföljebb vegetálni lehet. És_ mit jelent szélfútta levélként tengeni. lengeni, egyik munkahely kapuján ki, a másikon be? Ezekben a hetekben, amikor Sorra zajlanak az új törzsgárdisták avatóünnepségei, nagyon sokan felelik azt, hogy — semmit! Hogy ezután ők is másként akarják, azok pokláján okulva és fölbuzdúlva, akik a leghétköznapibb munkából is a munkával emelkednek ki. Hány elhatározásból lesz tett? Nem tudni még. Felbuzdulni könnyebb, mint bizonyítani nap nap után, de a törzsgárdisták példája élő, hatóképes példa, ők-tudják ezt, s készséggel segítenek a szoci- . alista munkakollektívák kialakításában elsősorban azoknak, akiknek erre a segítségre szükségük van. — óa —
