Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Ferihegytől a libereci vásárig L PAUL ANDERSON novellája alapján rajzolta; SCHUBERT PÉTER ' * Folklór cirkusz TERKA NÉNI SZÍNES CERUZÁI — INKÁBB NYÚJTJÁK, MINT EMELIK Amikor kedves öreg ismerő­söm megtudta, hogy tíz napra Csehszlovákiába utazom, bol­dogan ölelt magához: — Fiam! ígérd meg, hogy benézel Érsekújváron Terka néniékhez. De nehogy délelőtt menj, mert nincsenek otthon. Terka néniről már valóban sokat hallottam, tőle származó színesceruza-készletem általá­nos irigységet váltott ki osz­tálytársaimból, s bár rajzolni nem tudtam vele, mégis „csesz- kóból” való volt. Érsekújváron nem jártam, és miután a címet elfelejtette odaadni, lelkiismeretfurdalás nélkül ültem fel a Ferihegyi repülőtéren a TU—134-esre, hogy ötvenöt perc múlva Prá­gában érezzék szilárd betont a lábam alatt. Harmincfokos hő­ségben indult a busz a MA- LÉV-iroda elől, de hiába kér­tük a vezetőt, hogy a nyitott ablakokon kívül is hűtse a le­vegőt, széttárta a kezeit és kö­zölte : — Kérem ezen a buszon minden van, csak éppen nem működik semmi! A csehszlovák fővárosban végre magunkhoz tértünk az alig huszonnégy fokos meleg­ben. Idegenforgalmi hivatal — szálloda — kicsomagolás — in­dulás a városba. Ki tudja hány millió külföldi első programja ez, így az enyém sem lehetett más. A villamos a Vencel-té- ren tett le — első csalódásom Prágában, mert ez nem tér, hanem egy széles utca —, mi­közben érdeklődve figyeltem a csinos kalauznőt, aki sárgaré­pát majszolt és a Svejket ol­vasta. A fővárosról nem kívánok részletes tájékoztatót adni, hi­szen nem útikönyvet írok, ha­nem riportsorozatot arról a belpolitikai változásról, ame­lyet politikai és gazdasági kon­szolidációnak nevezünk. A Cseh Tájékoztatási Iroda vezetőjétől, Schwitz elvtárstól kapok néhány jó ötletet, aztán irány a Moldva-part, mert a víz mellett mégis csak jobban elviselhető a hőség. Az újság­író-szövetség utcája a rakpart­ba torkollik, s máris előkapom fényképezőgépemet, amikor a Budapestről már ismerős Hotel Intercontinental óriás épülete ötlik a szemembe. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nyüzsög­tek a munkások az építkezé­sen. Nem is csodálkozom, ami­kor elmondják, hogy már ré­gen készen' kellene lennie, de hiába, az építőipar teljesítőké­pessége itt is az igények mö­gött kullog. A várra néző szál­loda egyébként nem olyan ma­Japánban, ahol a dinamiku­san fejlődő gazdasági élettel óriási társadalmi fejlődés is jár együtt, milliók hisznek még mindenféle babonákban, jelek­ben, szerencsét vagy bajt ho­zó erőkben. Az ilyen ősi hi­edelmek szinte minden tevé­kenységüket, lépésüket befo­lyásolják, egy utazás, egy mun­kakezdés, egy házasságkötés napját. Természetesen bőven vannak „jósok”, akik e jeleket értel­mezni tudják, sőt tanácsokat is tudnak adni, a jó vagy a rossz erőkkel való bánásmód­ra. Húszezerre tehető azoknak a száma, akik abból élnek, hogy a jeleket magyarázzák, gas, mint a miénk. Ennek az az oka, hogy inkább — a kilá­tás és a városesztétika miatt — nyújtják a házat, mint eme­lik. Két hatalmas transzparen­sen sétahajózást és a Csehszlo­vák Állami Népi Tánc- és Énekegyüttes fellépését hirdet­ték, elhatároztam, hogy mind­kettőre elmegyek. A vízi sétá­ból sajnos semmi nem lett, de a Szász-szigeten levő épü­let előtt ácsorgó tömeg egy pillanat alatt eldöntötte esti programomat. Megmutattam a jegyszedő­nek újságíró-igazolványomat, s megkértem, ha lehet, adjon egy belépőt. — Kérem, ez nálunk nem érvényes — közölte ékes né­metséggel, s én megnyugodva tettem zsebre a kis könyvecs­két. Nem csalódtam ... A kilenctagú népi zenekar bevezetője nagy sikert aratott, állandóan villogtak a vakuk — nyugati turista Kodak és vaku nélkül nem létezik —, majd amikor bepördült az öt táncos­pár, megvadult amatőr fény­képészek hada rohant a szín­pad elé, hogy az itt is derékig perdülő szoknyák látványát megörökítsék. A műsor első részében egy­mást váltották a tánc- és énekszámok — amolyan íz és szív nélküli produkciók —, a közönség hálája azonban nem ismert határt. Tapsoltak, do­boltak, kétszer-háromszor új- ráztatták a melegtől és a fá­radtságtól alig-alig támolygó táncosokat. Érdekes volt, hogy a humoros népi táncjátékba mennyi akrobatikus elemet épített a koreográfus, s bizony, aki elhitte, hogy négy paraszt­legény egymás nyakában a legeredetibb csehszlovák folk­lór, az egy cirkuszi este élmé­nyével távozott. Vegyes érzelmekkel távoz­tam a „turistacsalogató” pro­dukció végén, s az az egyetlen egy polka, amelyik valóban fa­lusi hangulatot idézett, nem tudta elnyomni bennem a zsémbelődő, mérgelődő hangot Miután másnap hajnalban már a sör városában, Pilzen- ben vártak, áttanulmányoztam néhány kiadványt erről a való­ban szép, a barokk és a rene­szánsz építészeti stílust repre­zentáló városról, s azzal a gon­dolattal tértem nyugovóra, hogy másnap az ősforrásból csordogáló aranysárga nedű­vel köthetek egészen közeli ba­rátságot SALY GÉZA (Folytatjuk.) jósolnak, tanácsolnak, — még­hozzá a legtöbbjük igen jól megfizetteti „tudását”. A babonákban, jelekben va­ló hit sokkal mélyebb, mint nálunk a pénteknek, vagy a 13-as számnak baljós csengé­se a köztudatban. Japánban még a modern gyárak, hivata­li épületek, áruházak tetején is egy kis cinóbervörös t«mp- lomocska áll a „rókaisten” számára, aki a kereskedők, az iparosok, a dolgozó emberek védője. Japáni hiedelem sze­rint minden ember életében vannak jó és rossz időszakok: a nőknél rossz időszak a 19, 33, 39 év, férfiaknál a 25, 32 és 42 év. $ ugar ártalom-prognózis A biológusok mindmáig tö­rekednek annak megértésére, miért nem egyformán ellenál­lók az emberek a sugárzással szemben: az egyesek számára minden bizonnyal halálos su­gárdózis viszonylag veszélyte­lennek mutatkozik másik szá­mára. Ennek az oka és lehet­séges-e a közvetett biokémiai és fiziológiai tényezőkből előre megmondani a veszélyeztetett­ség valószínű fokát? Az egereken végzett kísér­letek (ezeknél az állatoknál megtalálható az emberre jel­lemző összes alapvető bioké­miai folyamat) lehetővé tették, hogy a tudósok kidolgozhassák a sugárérzékenység egyéni ér­tékelésének módszerét. Az elő­zetes adatokból ítélve az ér­tékelés pontossága közel 80 százalékos, bár igen sok sze­mélynél még sokkal pontosabb előrejelzés lehetséges. Hogy milyen nagy jelentőségűek ezek az eredmények, jól mutatja, hogy mindeddig nem találtak egyetlen olyan biológiai muta­tót sem, amelv megfelelően megbÍ7.ható mérőié lett volna a sugárérzékenységnek. Hogyan sikerült a radioló­gusoknak „kisz.edni” a termé­szetből ezt a meglehetősen tit- kos információt? A kísérlet alapgondolata az volt, hogy egyszerre több olyan mutató integrációs kiértékelé­sét kell megvalósítani, amelyek valamennyire is kapcsolatban állnak a sugárérzékenységgel. Az állatokat tesztvizsgálat alapján több csoportra osztot­ták. A csoportszám annál na­gyobb volt, minél kedvezőbbek voltak a teszt eredményei. így azokat az állatokat, amelyek a legtöbb pontot szerezték, potenciálisan sugárállóknak, azokat pedig amelyek a leg. kevesebbet, maximálisan su­gárérzékenyeknek lehetett tar. tani. Bár mindössze három muta­tót összegeztek (fehér vérsej­tek számát, a fehérje oldódás sebességét és a szénhidrát­anyagcsere mutatóját), a rá­következő, különböző dózisú röntgenbesugárzások megerősí­tették az állatok besorolásának pontosságát. Az emberek sugárérzékeny­ségének megállapítása terme, szetesen sokkal bonyolultabb! Mivel a tudósoknak nem áll módjukban, hogy embereken kísérletileg ellenőrizzék előre­jelzéseik helyességét, az álla­ti modelleken végzett kísérle tek jelentősége igen nagy, Ezek segítségével várhatóan ki lehet majd dolgozni az egyé­nenként maximálisan megen­gedhető sugárdózisok rendsze­rét, s lehetőség szerint kivé- lasztani a magas, ill. alacsony sugárérzékenységű emberek csoportjait. Ma sok orvos van azon a véleményen, hogy hasonló el­ven végzett tesztek mutatói­nak integrációjával meg lehet adni a legkülönbözőbb típusú műtétek és gyógymódok lehet, séges eredményeinek előrejel­zését. Mégis, a szervezet „a priori” ellenállóképességének fokát egyes fertőzések, mérge» ző anyagok és más negatív faktorok befolyásolják. Mivel a legfontosabb védőtulajdon­ságok genetikai természetűek, ezek összegezve, idővel az em­ber második „személyi igazol­ványai” lehetnének, az olyan adatokkal együtt, mint a vér» csoport és az Rh faktor. Sok szakértő véleménye szerint az ilyen intézkedések országos méretekben, megkönnyítenék az orvosok munkáját, s jelen­tősen növelnék a betegségek egyéni megelőzésének hatásfo­kát A babona Japánban

Next

/
Thumbnails
Contents