Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Vigyázat, nagyfesziiltségl Szekszárdi! befeieződtek az óvodai Épül az ország leghosszabb vasúti alagűtja A Budapest—Pées vonalon, Godisa—Abaliget között 660 méter hosszú vasúti alagút épül, amely már a felsővezeté- kes szerelvények közlekedésére is alkalmas. Az új alagút építését az ezen a szakaszon lévő nagy szintkülönbségek és az ebből eredő sok lassú jel tette szükségessé. Az új alagút és a pálya elkészülte után ezen a szakaszon is 120 km-es se­bességgel roboghatnak majd a vonatok. A Bányászati Akna­mélyítő Vállalat mecseki körzete 1972-ben adja át a vasút­építők részére az elkészült szakaszt. Negyvenötezer köbméter földet mozgatnak meg és több mint 15 ezer köbméter falazó­anyagot és betont építenek bé az új alagútba. A képen: Kiss János és Németh István a csillék részére készíti a pályát. (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) Szeptember 20-án kezdődik az átvétel a Kaposvári Cukorgyár körzetében Befejeződtek. A döntés nem volt könnyű. 292 felvételi ké­relmet kellett elbírálni. Fel­vettek 137 gyereket, el kellett utasítani 155 felvételi kérel­met. Ez utóbbi tényben a bi­zottság nem talált és talál semmi örömöt. A bizottság tagjai számára az jelenthetett volna tökéletes megnyugvást, ha ebben az évben már nem kellett volna elutasítani egyet­len óvodai helyre pályázót sem. De még kellett. S bár­mennyire felpaprikázott a be nem jutottak példáira hivat­kozó közvélemény, jövőre sem lesz sokkal kedvezőbb a hely­zet, holott akkorra már belép az óvodai hálózat munkájába az a legújabb gyermekintéz­mény, aminek építését a me­gyeszékhely üzemeinek össze­fogásával kezdtük el. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Város óvodáinak évről évre növekvő elhelyezési gond­jait — optimális számítások szerint — a negyedik ötéves terv végére tudjuk megoldani, és értelmetlen, felelőtlen do­log lenne erről másként, mint nyíltan beszélni.­Síiként ezt dr. Wéhner Já­nos, a városi tanács vb-titkára elmondotta, Szekszárd város, óvodai ellátottságával az or­szágos elsők között foglal he* lyet. Azaz: vannak városok, amelyek házatáján a felgyor­sult urbanizáció eredménye­ként a nálunk ismertnél sok­kal nagyobb feszültséget kép­viselnek az óvodai elhelyezés gondjai. A tárgyilagosság kedvéért jegyezzük meg itt, hogy bár távol áll tőlünk a provinciális szűklátókörűség,, nagyon vitat­ható országos elsőségünk gyü­mölcseként itt helyben nem mindennapos indulatok szaba­dulnak el ilyentájt; A jogos, vagy oktalan szenvedélyeket a közösség mindaddig igen ne­hezen tudja levezetni, amíg másfélszáz körül mozog az óvo­dából kirekedők száma. A megyeszékhely óvodai helyzete a legaggasztóbb — állapította meg nem is olyan régen elsőként egy NEB vizs­gálati anyag, majd pedig — nem sokkal ezután — a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága. Ez a komoly, felelősség­teljes állapotmeghatározás szolgált alapul a negyedik öt­éves terv időszakára kidolgo­zott óvodai fejlesztési elkép­zeléseknek, amelyekben nem kis szerep jut a társadalom­nak, a vállalatoknak, intézmé­nyeknek, szövetkezeteknek sem. A sokat hangoztatott idé­zett társadalmi összefogás szükségéről napjainkban már nem kell napirendet alkotni olyan tanácskozásokon, ahol az emberről van szó. Nem kell különösebben bizonyítani a gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetések során, hogy a dolgozók élet- és munkaikörül­ményeinek javításába — mi­után a női munkavállalók szá­ma növekvőben van — bele­tartozik olyan intézkedés is, ami kívül esik az üzem, a munkahely kapuján. A Szek­szárdi Szabó Szövetkezet je­lentkezett legutóbb olyan igénnyel, hogy összefogva a város más szövetkezeteivel, óvodát létesít a szövetkezetek­ben dolgozók gyerekei részére. A sok nőt foglalkoztató Bőr­díszmű és a Borsodi Vegyi­kombinát szekszárdi telepe szintén együttesen készül óvo­dává alakítani a palánki isko­lát. 1972-ben a Kadarka utcá­ban kezdünk 75—100 férőhe­lyes óvodát építeni. Egyszóval, ami eddig történt az óvodai hálózat fejlesztése ügvéb^n és ami ezután történik, cél iá végeredményében megfelel a társadalmi elvárásoknak. felvételek Ezért is vállalkozunk itt ar­ra, hogy meggondolásra kész­tessük a közvéleményt egyé­ni sérelemtől elvakultan, inger­lőket, akik között bőven akad­nak olyanok pl. akik két gyermekük közül a kissebbel anyasági segélyt élveznek, ott­hon vannak és mégis égszaka- dás földindulás hangulatban verik a hivatali asztalokat, azt hangoztatva, hogy méltány­talanság érte őket, amikor az idősebb gyerek óvodai felvéte­lét elutasították. Aztán.; t a közhangulatot elfogultan befolyásolok között akadnak olyan szülők is, akik­nek együttes jövedelme két­szerese — ha nem háromszoro­sa — az egy főre jutó átlag­nak, de „nem értik”, gyerme­kük felvételi kérelmének el­utasítását. Való igaz, a leg­magasabb összegben meghatá­rozott óvodai napközis ellátás is sokkal, sokkal olcsóbb, mint otthon tartózkodó rokonokra, vagy fizetett alkalmazottra bízni a gyereket mindaddig, amíg az óvodák kapui széles­re tárulhatnak — a ma még elengedhetetlenül fontos diffe­renciálás nélkül — minden odaigyekvő gyerek előtt. A sokszor tapasztalhatónál csak valamivel érzékenyebb kollek­tivitás-érzés aligha engedi, hogy a kevés óvodai férőhely­re olyan gyerekek jussanak be, akiket egyébként is a nyugdíjas nagyszülők nevelnek bölcsődés kortól a kisiskolás kor feléig, vagy még tovább. Egyszerűen azért, „mert most fiatalok a gyerekek, hadd él­jenek!" Bizonyos vagyok abban, hogy sokan szisszennek föl, akik e sorokat olvassák, és az itt fel­hozott tények ellenében meg­kérdezik: Hogyan, hát nem egyként fontos az óvodai el­helyezés minden arra érett gyerek számára? De! Egyként fontos. Viszont ha köntörfalazás nélkül vetünk számot országos dolgokban a gazdaságot, a nemzeti jövedel­met érintő kérdésekben, és ki tudjuk mondani, hogy nine? anyagi alapja a kacsalábon- forgó várak építésének, akkoy kötelességünk tudomásul ven­Gyakori panasz, hogy a vil­lanyszámlán a vártnál maga­sabb összeg szerepel. Lehet-e valamilyen módon ellenőrizni, hogy valóban az elfogyasztott áram ellenértékét fizetjük-e ki, vagy pedig annál többet? Mennyi ideig hiteles egy vil­lanyóra és elromolhat-e? Mi okozza azt, hogy egyenletes fo­gyasztás mellett mégis egy-egy alkalommal a vártnál maga­sabb összeget kell kifizetni? Ezekre a kérdésekre kerestihtk választ a DÉDÁSZ szekszárdi üzletigazgatóságán. — Leggyakrabban a leolva­sókat hibáztatják — kaptuk a felvilágosítást az illetékesektől — Az ötvenötezer fogyasztó közül azonban szinte egyjegyű számmal lehet jelölni, akik té­ves leolvasás miatt károsod­na k. Ez a károsodás azonban relatív dolog, mert ha az egyik alkalommal valaki többet fi­zet, akkor természetesen a kö­vetkező alkalommal a különb­ség azonnal megmutatkozik, és a számla összege kevesebb lesz A legtöbb reklamációnak az a magyarázata, hogy ha nincse­nek otthon, amikor a leolvasó kimegy feljegyezni az óraál- lást, akkor egy megszokott át­lagérték kerül bejegyzésre. A ni azt is, hogy életünk egyes területein a lehetőségek nem érték utol az igényeket. És egyáltalán nem azért, mert öl­hetett kézzel várjuk a sült­galambot! Szekszárdnak van hat óvo­dája. A harmadik ötéves terv időszakában 150-es férőhely- bővítés történt. Ezzel együtt 531 az óvodai helyek száma, nem számítva a kórház, a Népbolt Vállalat és a BM szin­tén zsúfolt gyermekintézmé­nyeit. Az idén, 668 gyerek jár­hat óvodába. Az ideálisnál százötvenkilenccel több. Mit jelent ez? Semmi esetre sem jelent garanciát a 130 száza­lékos telítettség a zavartalan, hatékony óvodai nevelésre. A magunk részéről csak tiszte­lettel tudunk adózni az óvó­nőknek, az óvodai dolgozók­nak, akik a túlzsúfoltság miatt keserves munkakörülményeket vállalják és állják a sarat. Amikor a városi tanácsnál jártunk, hogy tájékoztatást kérjünk az óvodai felvételek­ről, egy mama úgy állt éppen „nemes bosszút” felvételi ké­relme elutasításáért, hogy kéi gyerekét otthagyta a művelő­désügyi osztályon, minek előt­te kijelentette, hogy a mago részéről ennyivel intézi el a hivatalos döntést. Senki ne le­pődjék meg! A két megszep­pent nebuló nem azért vem déges-kedett a városi tanácson, mert nincs aki gondjukat vi­selje, amíg jó szüleik dolgoz­nak . ; ; Az önbíráskodásnak ez a tragikomikus megnyilvánulása határeset? Kétségkívül. De míg le nem vezetődnek a fel­gyülemlett indulatok, jó lesz vigyázni, és kéznél tartani a józan ítélőképességet, mert an­nak a közös Igyekezetnék a gyümölcse — amit az óvodai hálózat állami erőből és tár­sadalmi összefogással történő fejlesztése jelent — csalt az öt évvel behatárolható jövőben érik meg. A bevezetőben em­lített országos elsőség először akkor válik Szekszárdon is ér­zékelhető elsőséggé. tényleges fogyasztás azonban lehet, hogy az átlagosnál ma­gasabb volt, és ha ez az eset egymás után kétszer megismét­lődik, harmadik alkalommal pedig a i'alóságos adat kerül bejegyzésre, akkor a harma­dik számlán „csapódik le” az első kéi számla különbsége. — Hogyan lehet otthon el­lenőrizni a számlát? — Városban és vidéken meg vannak határozva bizonyos árammennyiségek, úgynevezett tömbök, amelyeken beírd a fo­gyasztó városban 1,80 forintot, vidéken 2,30 forintot fizet 1—1 kilowattóráért. Ha ezen felül fogyaszt, akkor az előbbiek 80 fillért, utóbbiak 1 forintot fi­zetnek többlet kilowattórán­ként. Az utánaszámolás miatt közöljük a meghatározott töm­bök nagyságát, melyek havon­ként változóak. Elöl a vidéki, utána pedig a városi értékek: 1—II. és XI—XII. hónapokban 40—44 kwó, UI—IV. és IX—X. hónapokban 30—36 kwó, V— VIII. hónapokban 20—24 kwó. A fenti adatok ismeretében mindenki ki tudja számítani, hogy mennyi a várható vil­lanyszámlája. — Nem lehet-e baj az órá­val? Az ország keleti részében már sok helyen megkezdődött a cukorrépaszezon, a Dunán­túl vasútállomásairól viszont még hiányzik a megszokott — Az órákat 10 évenként hi­telesítik. Előfordul, hogy a la­kás teljesen áramtalanítva van, az óra mégis működik, 12—126 a telefonszáma a hibaelhárí­tóknak, a hibás óra által oko­zott kárt az igazgatóság meg­téríti. — Előfordul-e, hogy valaki nem fizeti ki a'számla össze­gét? — Sajnos vannak „törzsven­dégeink”, akik nem sérelem, hanem, a nemtörődömség miatt nem fizetik ki a számlát. Ilyen esetekben szerelőink kikapcsol­ják a nem fizető személy la­kását az áramkörből. A vissza­kapcsolás városban 15, vidéken 20 forintba kerül. Vannak, akik sérelmesnek, soknak ta­lálják a számla összegét. Az ügyet ilyenkor kivizsgáljuk, és ha például valóban az óra sie­tett, akkor a különbözetet visszatérítjük. Ha pedig a be­szélgetés elején elhangzott több hónap alatt felgyülemlett kü­lönbség okozza a problémát, akkor nagyobb összeg esetében részletfizetési kedvezményt adunk. RÚZSA GYÖRGY őszi kép; a tekintélyesre nőtt cukorrépahegyek, a nehéz te­herrel rakott vagonok. Kedden délelőtt a Kaposvá­ri Cukorgyártól érdeklődtünk, mikor kezdik meg a négy dé­li megyére kiterjedő körzet­ben az átvételt? Szeptember 20-án — kap­tuk a választ. Elmondották azt is, hogy az előzetes számítá­sok szerint az. átvételt no­vember elejére, közepére feje­zik be, attól függően, hogy az időjárás mennyire kedvez a betakarításnak, a szállításnak. A termés alatta marad a ta­valyinak, a nyárvégi szárazság miatt. Az elmúlt napok esői már nem növelték a termést, csak a betakarítást könnyítik meg. A gyár körzeti felügyelői valamennyien kint vannak a területen, a gazdaságokkal az átvétel rendjének utolsó rész­leteit beszélik meg. Az átvétel meggyorsítása ér­dekében több, nagyobb át- vevőállomáson — így Hidas- Bonyhódon az aparhanti ter­melőszövetkezettel közösen — járműbuktató berendezést he­lyeznek üzembe, amely egy perc alatt ürít ki egy pótkocsit, vagjr gépkocsit. A gyár berendezései is ké­szen várják már a feldolgozás kezdetét. A kaposvári gyárban a nyári javításokkal együtt el­végezték a fűtés korszerűsíté­sét is; az eddigi szénfűtésről áttérnek a fiázolaitüzelésre. — óa — Ha sok a villanyszámla ...

Next

/
Thumbnails
Contents