Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
M BÍ Karikatúra egy vasipari üzem faliújságján. Embergyűrű közepén a művezető, körülötte a szakigazgat 3k, gyáregységvezetők, technológusok, normások, munkaügyisek és diszpécserek; valamennyien követelnek, magyaráznak valarpit. A jajz alatti szöveg; „a művezető — központi személy...” Tegyük hozzá: ez az a karikatúra, amely nem karikirozza, hanem úgyszólván szolgaian másolja a valóságot, legalábbis ez a következtetés derült ki abból a beszélgetésből, amelyet öt különböző üzem művezetőivel folytattam és abból a vizsgálatból, amelyet a Vasas Szakszervezet végzett nemrégiben 130 művezető között A karikatúra képaláírását azonban érdemes megkérdőjelezni: „valóban központi személy” a művezető? Egyáltalán „vezető” a művezető? S ha igen, milyen hatáskörrel rendelkezik, milyen jogai és eszközei vannak a vezetéshez, hogyan, mi módon irányíthat? 1964. decemberében jelent meg a 35. számú kormányrendelet, amely megpróbálta rendezni a művezetők jogait, behatárolni helyüket, szerepüket az üzemi szervezetben. Az a tény, hogy ma kivétel nélkül mindenki „írott ma- laszként” emlegeti a szóban forgó rendeletet, egyértelműen arra utal, hogy a művezető kérdést korántsem lehet rendeletileg rendbehozni. A Vasas Szakszervezet említett vizsgálatának készítői megkérdezték a művezetőket, hogy követte-e a kormányrendeletet valamilyen konkrét vállalati szabályozás? A választ adók nagy része (68 százalék) részben a vállalati szervezeti szabályzatban, részben külön igazgatói utasításban ismerkedtek meg hatáskörük és jogaik szabályozásával. Ezek a vállalati szabályok azonban közvetlenül a kormányrendelet megjelenése után készültek, tehát a régi irányítási rendszerhez igazodva, ami már önmagában is kérdésessé teszi a vállalati szabályozás mai használhatóságát. Feltűnő, hogy mindazok, akikkel személyesen beszélgettem, nem kis nosztalgiával emlegetik azt az időszakot, amikor a művezetőnek — úgvfnond — nagyobb hatalma volt az üzemben, mint bármely műszaki mérnöknek. veze t © 1c Pontosan tudta, mit kell csinálnia, rá volt bízva, hogyan csinálja, s módjában állt büntetni és jutalmazni. Kételkednék abban, hogy ezek az emberek a háború előtti művezetői rang valamennyi rekvi- zítumát visszasírják. De ez a nosztalgia mindenesetre arra figyelmeztet, hogy amennyire „kisistenek” voltak a művezetők a háború előtt, annyira szürke, mellékes tényezők sok helyütt ma. Szinte komikus példa: egyik híradástechikai gyárunk előkészítő üzemének művezetője havi 1 millió forintos termelési tervvel dolgozik. De ugyanennek a művezetőnek nincs joga önállóan „kivételezni" egy 120 forint értékű munkaköpenyt, mert ehhez féltucat aláírás és bizonylat kell, A szakszervezeti vizsgálat készítői 130 művezetőt kérdeztek meg arról, hogy az utóbbi években növekedett-e a jogkörük, s ha igen, miben’ A.z „igen”-nel és „nem”-mel válaszolók aránya közel azonos volt '(5R illetve 42 száza- lek) ám külön is tanulságos részletezni az igennel válaszolok véleményét. A munka szervezésében elosztásában megnyilvánuló önállóságot alig 17 százalék tart a említésre méltónak. A megl kérdezettek 14 százaléka a munkások felvételénél, elbocsátásánál, továbbá a fegyelmi ügyeknél megnyilvánuló ön- toS novekedést tartja fonA válaszadók 10 százaléka mindössze annyit szeretne, hogy szakmai, fegyelmi kérdésekben jobban vegyék figyelembe véleményüket (s ez korántsem jelenti azt, hogy a másik 90 százalék véleményére odafigyelnek a gyáregység vezetők, illetve a szakigazgatók.) S talán a legjellemzőbb adat: mindössze 2 százalék az aránya azoknak a művezetőknek. akik illúziókat dédelgetve fontosnak tartanák, ha legalább közvetve bekapcsolnák őket a tervkészítés munkájába, illetve, hogy a termelés előfeltételeinek biztosításánál jobban adjanak véleményükre. r Az ösztönzőbb bérezésnek, a differenciált anyagi elismerésnek egyik legnagyobb akadálya — érvelnek sokan —, hogy nem lelv't megbízhatóan mérni a művezetői teljesítményeket. Holott a művezetői munkának Is vannak „általánosan megkívánt”, többnyire rutinjellegű és éppen ezért rutin módon mérhető normái. Nehezen értékelhető azonban, hogy egyes művezetők milyen szervezési erőfeszítéseket tettek rsoportjuk teljesítményének emeléséért, hogy mennyiben járultak hozzá annak a munkahelyi légkörnek a kialakításához, amelyet szimplán csak „jó kollektív szellemként” szoktunk emlegetni. A vállalati ösztönzési rendszer az eféle teljesítmény-különbségeket legtöbb helyen egyszerűen képtelen lemérni, s a jövedelmekben visszaadni. S különösen nagy gond ez a segédművezetőknél, akiknek jövedelme sokszor éppenhogy eléri az átlag szakmunkások jövedelmét. Márpedig, amíg a bonyolult szervezési feladatok végrehajtását és a vállalati gazdaság céljait szolgáló emberi kapcsolatok építésére hivatott művezetők alig keresnek többet, mint az általuk irányított munkacsoportok legjobb szakmunkásai, addig a munkacsoporton belül is nehezen várható el az igyekvőket előnyben részesítő, a hanyagokat mellőző differenciált jutalmazás. Vitatható kérdés, hogy a fentiekben áttekintett körülményeket egyetlen — bármilyen gondosan előkészített és megfogalmazott központi rendelet megváltoztathatja, vagy akárcsak befolyásolhatja-e. A művezetőkérdésben elsősorban a vállalatoknál lehet előrelépni, ott kell biztosítani megfelelő rangot, jogot és hatáskört ahhoz, hogy a művezetők nemcsak beosztásuk elnevezése szerint, hanem valóban műszaki-gazdasági vezetőit legyenek. V. Cs. Ülésezett a Hazafias Népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront Tolna megyei Elnöksége tegnap délelőtt megtartott ülésén első napirendi pontként a szocialista demokrácia népfrontmozgalomban való érvényesülését vitatták meg, majd a téli népfrontpolitikai oktatásról beszéltek. Ezt követően a népfrontvezetők decemberben tartandó háromnapos tanfolyamát és annak tematikáját tárgyalták meg. A decemberben Szek- szárdon megrendezésre kerülő tanfolyamon megyénk 140 népfrontvezetője vesz részt. Ezt követően még több aktuális problémával foglalkozott az elnökség. Kisiparosok a vadászati világkiállításért Már az előkészületek elején közös felhívást intézett a megyei tanács és a KIOSZ a megye kisiparosságához, melyben kérték, hogy munkájukkal járuljanak hozzá a megyei rendezvények színvonalának emeléséhez. A felhívás nyomán több kisiparos ajánlotta fel termékeit, remekeit, melynek témái a vadászattal és a természettel kapcsolatosak. Börcsök István és Csankó Zoltán közös pavilonban fogadják Szekszárdon Tévé-felvétel, 30 féle vörös bor, nagyszámú lovas László művelődési osztályvezető, a szervező bizottság elnöke tájékoztatót adott az előkészületekről, és „utolsó simításként” megbeszéltek néhány részproblémát. Mivel máris nagy az érdeklődés, olyan elhelyezési — éjszakai szállás — gondok is felmerültek, amelyekre nem számítottak. A tervezettnél több a vidéki szereplő és hivatalos vendég, és ezek elhelyezése érdekében most rendkívüli intézkedéseket kell tenni. Bejelentették az értekezleten, hogy a televízió nagy apparátussal képviselteti magát a szüreti napokon, és felvételt készít a műsorról. Megérkeztek a borminták az országos vörösbor-bemutatóra. Ez iránt is igen nagy érdeklődés mutatkozik, az ország min. den számottevő vörösbor-vidéke képviselteti magát e bemutatón. összesen mintegy 30 minta érkezett. Ezek szeptember 17-én zsűri elé kerülnek, és a legjobbakat díjazzák, A zsűribe országos nevű borász- szakembereket hívtak meg. E borokat a nagyközönség is megkóstolhatja majd a szüreti napokon. Tisztázódott, hogy a lovasműsorokra honnan érkeznek részvevők: fogatok és hátaslovak. Az előzetes bejelentések szerint Felsőnyékről, Pálfáról, Regölyből, Nagykónyiból. Kaj- mádról, Szakályból, Tengelic- ről, Igarról, Mezőszilasról, La- joskomáromból, Soltról, Lajos- mizséről, Bajáról, Hercegszántóról, Mélykútról és Tataházáról várnak részvevőket. Minden előjel szerint a lovasszámok is színesebbek, gazdagabbak lesznek, mint az előző években. Kedden megérkeztek az első külföldi — francia — vendégek is: a francia termékek kiállításának rendezői. ' B. F. SZEKSZÁRDI SZÜRETI KAPOK 1971 SZEPTEMBER 16-19 A szekszárdi szüreti napok előkészítő bizottsága kedden kibővített ülést tartott. Lencsés azokat a látogatókat, akik kések és bőrdíszművek után érdeklődnek. Morvái Márton tolnai lakatos vörösréz lemezből készült alkotásai és az ugyancsak tolnai Bérdi Mihály asztalos vadászfigurái és intarziás képei a kiskereskedelemben kaphatók. Leber József paksi kádármester díszhordói és egyéb remekei Budapesten, a kiállítás területén felállított kisipari pavilonban reprezentálják a mester kézügyességét. — K — Gyors ütemben épül Szekszárdon a Hermann Ottó lakótelep A közelmúltban adták át a megyeszékhely második legnagyobb épületét, a nyolcvan lakásos bérházat. Az utolsó emeletet falazzák azon a hatvanlakásoson, melyet még az idén szervné hek átadni a TOTÉV dolgozói. Foto: Gottvuld.
