Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

Sárszentlőrinc tipikus község. Olyan, amelyet több százat találni a mágyar falvak között. Közigazgatásilag hozzá tartozik Űzd, Sasos, Alsó-Rácegres, Szi­getpuszta. Hatezer-ötszáz holdon fekszik. Lakosainak száma a leg­utóbbi népszámlálás szerint: 1922. Tíz évvel ezelőtt még 2535 volt. Nem maga a község van kihalófélben, inkább a hozzá tar­tozó kisebb települések léptek a megszűnés útjára. A község la­kosságának 48,1 százaléka 35 éven aluli. A 65 éven felüliek ará­nya 17 százalék körül van. Sárszentlőrinc tipikus község. A vegyes iparcikkbolt kira­katában a teddy-mackók társaságában öntözőkanna meg kar­tonpapír. A főutca, széles és poros. Van italbolt és presszó. Sok még a régi, döngöltfalú, nádfedeles ház, de mellettük gomba­mód szaporodnak a nagyablakos, cseréptetős, új épületek is. Ahol új ház épül, ott rendszerint lerombolják a magas kőkerí­téseket is. Kovácsolt vassal, drótkerítéssel cserélik fel, minden­kinek betekintést engedve az udvarokba. A község szívében, a parkban ünnepélyes komorságú fasor, és a nap hevétől, az aszá- lyos nyártól, avagy a közelgő ősz leheletétől, no meg a gon- dozatlanságtól sárgára senyvedt fű. Sárszentlörincnek múltja van. * , „Hogy Sárszentlőrinc a kőkorszakban már lakott hely volt azt bizonyítják a határában talált leletek” — olvasható Balog Lajos budapesti nyugdíjas „Adatok Sárszentlőrinc monográfiá­jához” című munkájában, Ebben a monográfiában található, hogy 1563-ban 9 házból állt ez a település. 1571 májusában is maradt a kilenc ház. S, hogy kik laktak ezekben a házakban, az is kiderül: Botán Dié- nes, Szuvas Mihály, Tót Imre, Szurma Ferenc, Nagy György. Botán Diénes, Botán Péter, Gyenes János és Botán Máté, no meg természetesen a családjuk, 1722-ben 8 evangélikus szabad családot telepítettek ide. Az 1767 évi úrbéri összeírás pedig arról tanúskodik, hogy 213 csa­lád lakott Sárszentlőrincen. Keresztelési anyakönyv 1722, december elsejétől van Az első, Fördős János neve benne. 1831-ben epemirigy járványban 321-en haltak meg. 1871-ben tűzvész pusztított. Hetvenegy ház égett le. És 1871-ben református algimnáziumot nyitottak Sárszent­lőrincen. A gimnázium első professzora Barla Mihály volt. Sárszentlőrincen született Gombócz Zoltán nyelvész, Balassa János sebészorvos, akitől nevét vette a megyei a kórház és a község Rácegres révén Illyés Gyulát is magáénak vallja. És Sárszentlőrincen diákoskodott Petőfi Sándor, 1831—32-bem * A ház, amelyben Petőfi Sándor lakott, ha roskatagon is, de áll. Utcára néző falán emléktábla és babérkoszorú. Az épület életveszélyes. Udvara elhanyagolt. A ház piszkos ablakokkal néz a környékre, A szobákban raktárak. Maga az épület — építészeti érték. •— 1973-ban ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulóját. A Hazafias Népfront kezdeményezése volt, hogy erre az időre rendbe szedjük a házat — mondja Lázár Pál tanács­elnök. — Az Országos Műemlék Felügyelőség már készíti a res­taurálás terveit. Erre a célra eddig 300 ezer forintunk van. Tár­sadalmi munkára is számítunk. Az épületben egy irodalmi és egy tájjellegű múzeumot rendeznénk be. S oda telepítenénk a jelenleg szűkös körülmények között funkcionáló könyvtárat. A tájjellegű múzeumba az iskolaigazgató, Renkec József gyűjtése kerülne. Ideje rendbehozni ezt az épületet, nehogy a község más mű­emlék jellegű épületének sorsára jusson. Hiszen a volt evangéli­kus iskola homlokzatán nevetséges a tábla. Az átépítés csorbát ejtett műemlék mivoitán. A községben örülnek a Petőfi-lak rendbehozásának, leg­alább annyira, mint az új iskola építésének. Néhány nap, s az emeletes — Sárszentlőrinc első emeletes épülete ez! —, nagy­ablakos, világos, csempézett mosdójú új iskolaépületben tanul­nak a felsősök. Az új iskola, típusterv alapján épült. Jól bevált, sikeres terv alapján. Kétmillió 160 ezer forintba került. Megyei, járási tá­mogatással. A község 300 000-ret adott hozzá, meg társadalmi munkát. Az utóbbit módjával. Az ünnepélyes átadásra 12-én kerül sor. A felsősök nyári vakációja Sárszentlőrincen így 13-án ér véget. Ennek az épület­nek köszönhető, hogy az uzdi gyerekeket „bekörzetesítették”. Ettől a tanévtől ők is osztott osztályokban tanulhatnak. • — Hogy anyagilag hogyan is áll ez a község? — kérdez vissza Nagy László, a takarékszövetkezet vezetője. — Olyan közepesen, ötszáznegyven sárszentlőrinci tagunk vagyona 7 millió forint. Tudtommal a postán is van úgy 2 millió. f— Mennyi kölcsönt adtak ki, mondjuk a múlt évben? ■— Körülbelül 1 milliónyit, Valamivel efölött. — Mire vesznek fel kölcsönt az emberek? Mire gyűjtik a pénzt? — Házépítésre:;: autóra:Zi az épületek tatarozására, fel­újítására... televízióra, bútorvásárlásra, háztartási gépekre. — Mennyi autó van a faluban. — Talán harminc is. De befizetve legalább ennyi. — Televízió és rádió hány családnál van? —- Televízió 244, rádió pedig 476 van a községben és a köz­igazgatásilag hozzánk tartozó településeken — adja meg a vá­laszt Horváth Mária, a postahivatal vezetője. Aztán elsorolja még — bizonyítandó, hogy Sárszentlőrinc, no meg a környék is érdeklődik a világ dolgai iránt —, hogy hány és milyen újság iár arrafelé 3 — A napilapok közül a Népszabadság 82, a megyei újság­ból meg 135. A folyóiratok közül a Képes Újság vezet 102 pél­dánnyal. Rádióújságból 95. a Szabad Földből 77. a Nők Lapjá­ból meg 66 jár. Érdeklődő község Sárszentlőrinc, még akkor is az. ha a köz­ség kulturális életével problémák vannak. : j : . t ! — Úgy van az, hogy inkább televíziót néznek meg rádiót hallgatnak, mert ott olyan műsorokat tudnak adni, amilyent én minden erőlködésem ellenére sem — így, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetője, Orova János. Szakkör, pillanatnyilag nem működik. Klubélet megszűnt. Ismeretterjesztő előadás, módjával, s bizony nem a legjobb lá­togatási aránnyal. —- Az utóbbi évek legsikeresebb „rendezvénye” a klubiskola volt. Kilencen tettek a VII. osztály anyagából sikeres vizsgát. Ketten ^ sajnos megijedtek. Az írásbelit megírták, aztán, a szó­beli előtt megingott az önbizalmuk. Pedig ők ketten — a két Bogdán-lány, volt az iskola legszorgalmasabb hallgatója. A két igyekvő, okos, értelmes cigánylány megijedt az év végi akadály előtt. Talán még van rá mód. hogy pótvizsgázzanak. * A községben elég sok a cigány. Akad köztük ilyen is, meg olyan is. Többen rendszeres olvasók; könyvtárj árók. — Az első félévben 490 14 éven aluli kölcsönző 1384 kötetei vitt ki. A 14 éven felüliek 637 alkalommal 2175 kötetet kölcsö­*nöztek — mondja a statisztikai adatokat Németh Lajosné, a könyvtáros, aki a közelmúltban kapott munkája elismeréséül aranykoszorús jelvényt és miniszteri dicséretet. — Hány beiratkozott olvasó van? — Szeptember-élsején a 329-nél tartottunk. — Mennyi könyv között válogathat a kölcsönző — 4500 kötet van a polcokon. — Hány forintért vásárolhat könyvet? — Idén négyezerért. De volt már olyan év is, amikor kilenc­ezrem volt e célra. Idén, bizonyára az iskolaépítkezésre kellett a pénz. Azért jutott nekem kevesebb. * A köA^tárba az idén kevesebb pénz jutott könyvvásárlás­ra. És a tSHagság mire számíthat? — Úgy beszéljük, hogy talán hasonlóan fizethetünk, mint a múlt évben — mondja alkalmi beszélgető partnerem egyike, amikor a tsz-irodában nem találom az elnököt, ő a határban van, éppen úgy, mint a falu népe. — Burgonyát szednek, részest. Csak húsz hold az egész, de a burgonyaszedésnek itt az ideje, s ez leköti a falut. Kiderül még, hogy a búza az elég jó volt, az árpát azonban mind elverte a jég. — A kukorica? — Olyan, mint a burgonyaleves, ahogy erre mifelénk mond­ják. — ;;..?•? — Olyan se jó, se rossz. Semmilyen. Közepesen fizetett itt a tsz általában mindig. Hát a kö­zepes helyét, úgy néz ki az idén sem adja fel. A jókedv, azért mindennapos vendég. * * Mindennapos a vidámság a Paksi Konzervgyár előkészítő telepén is. Bár az idén, amint azt az asszonyok elmondták, nincs sok ok az örömre, ^ — Jó, hogy itt van ez a telep, csakhogy akkor volna igazán az, ha volna mit dolgozni. — Kevés a paprika, s ennek az aszály az oka. — így aztán- keveset keresünk! — Az előző években jobban ment Harmadik éve, hogy közel 120 asszonynak munkát ad a Paksi Konzervgyár Sárszentlőrincen. Gyümölcsöt magoznak, paprikát csumáznak, mikor, minek van az ideje. Mindenki ak­kor megy dolgozni, amikor az ideje engedi, s addig marad, amíg nem szólítja az otthoni kötelesség. Ez a megoldás kényelmes, emellett el lehet látni a háztartást, meg a gyerekeket is. — A kereset mennyi? — Napi 10—11 órai munkával lehet keresni nyolcvan forin­tot is. Az átlag azért 40—50 forint körül számíthatja a napi bérét. Délután aztán látom, hogy paprikás ládákkal megpúpozott teherautó fordul be az udvarra. No, dolgozhatnak az asszonyok! Csend van a községben. Egy vontatós traktor szeli át a falut Megáll az italbolt előtt. A vezetője betér egy percre. Fröccsre vagy kávéra?..: Fiatalasszony gyerekkocsit tol, NDK gyárt­mányú, nagy kerekű, sötétkék, mélykocsi. Mint a városban. A fiatalasszony csinos. A kezében bevásárló táska. A parkban gye­rekek táskarádiót bömböltetnek. Koncz Zsuzsa énekel. Néhány paddal arrébb öregemberek hallgatnak nagyokat. A világ folyái- sán tűnődnek talán, Sárszentlőrinc tipikus község. Ölyan, amelyet több százat találni a magyar falvak között. MÉRT ÉVA | Vallomás a munkáról leShUe.escbb ^alíömt Ä l rük JV.^ aklk nyll-e Ő munka. Akidkor“ va^Tppen a konu erővesztés a sorból ,é?re paszkod|Zknte kétségbeesetten ka- véshe? „i? ““«kához, a cselek- vesnez, akkor Ms, ba nem kfiz­teb££uénakk2r ha már már ér- tclnietlen, d® — emberi tett. s ESP jAlrn, llyen helyzetben bu- 'Iénk legszemléletesebben a SnbhfEmiknÖJ’ £MÓ' még nem kell ^ hlnnank hogy korábban, élet- teljében mindez hi- ányzlk az emberekből. Szeren­csére csak kevesekre áll valóban ííLí„r,°n<,ás’ mlsz*rlnt „szívesen elmenne a munka temetésére”. Számolatlanul sorakoznak előt­etSc, \Z°k “ P,é,dák> melyek nem a munkára, hanem a mun­fs8‘ztfin8zneka"0mAS mRS‘étEléro atíS hlegel és egészsége meggyengült a bánj amélyi munkában, ám a sa­ját gyártmányú víkendháztől a vlzcsapszereléséig, a fürdőszoba Í^kítástá, a kisplasztikák fara­gásáig minden az ő praktikus gondolkodásából eredő munka- szerelmet hirdeti. Háláláig Ilyen lesz már. Ez tartja meg az élet­ben *Z tErtJa “eg emberségé­M. aránytalanul sok feladatot vett szinte észrevétlen a vállára. Úgy Is történik tehát, hogy rá­termettsége, képességei folytán azt mondják neki: ezt is, azt is meg kellene csinálni, talán még ämazt is s ő lobogva áll a dol- s°k Sűrűjében; féltem, talán idű előtt elkopik. V-nek éppen ellenkezőleg, azért rossz a közérzete, mert másokkal együtt maga is tudja, hogy több- re képes, de alkotó energiáit —* figyelmetlenségből, közönyből — igénybe sem veszik, s ez a kthasz- n ál a dán energia megrontja élet­érzését, előbb-utóbb a munkává} való szerelmetes kapcsolatát is. ]Mi is hát ez a munka a ml számunkra? A dologkerülöt még nem szoktuk meg erkölcste­lennek nevezni. Hallani nem egy­szer a morál, az erkölcs köznapi emlegetésekor a beszűkített jelen- téstartalmli szóhasználatot. Csalá­di, baráti, szerelmi viszonylatban — s főként az utóbbiban — emle­getjük a legtöbbet az erkölcs, az erkölcsös szavakat, persze legki­vált fosztóképzős alakjában; er­kölcstelen. Mint határozott és gyors ítélkezésű formát — mások felett. Bizonyos, hogy e tekintet­ben a mindennapi élet sodrásában elsőként ilyenfajta morális gyen­geségek tűnnek a szemünkbe. A morál értelmezése azonban e szűk keretek közül eleve ki kíván­kozik tágabb terekre. S mi több: a közösség megszabta erkölcsi normák rendszer-építményében első helyre az ember és munkája viszonyát, morális kapcsolatát kell tennünk. Következik ez többek között abból is, hogy a munka és erkölcs kapcsolatáról, összefüggé­séről ma már másképp kell szól­nunk, új hangon, mint tették azt a korábbi társadalmi formációk­ban, amelyek lényegéből követke­zett az ember és munkája elide­genedésének hangsúlyozása, a tényleges munkavégzés és a ha­szonszerzés, gazdagodás, gyarapo­dás különválása. íf eveseknek adatik meg az 3, , többleterő, hogy egyéni érde­keikről, céljaikról, tartósan, aszke- tikusan lemondva önmaguk elle­nében kizárólag a közérdek szol­gálatában leljék a boldogságérzet forrását. Társadalmunk célja egyébként sem a mindenről le­mondó ember formázása. Kétség­telen : adódnak helyzetek, amikor magunk felett mondunk ítéletet, ha nem vállaljuk a közösség ér­dekében az egyéni érdek feláldo­zását. A rendkívüli helyzetekben egyébként az ember legkiválóbb „rendhagyó” tulajdonságai is megnyilvánulnak: tűzesetnél, víz­ből mentésnél, s máskor is nem egyszer mondjuk tehát: „élete kockáztatásával”. Hazánkban ma már a legtermészetesebb lehet, hogy nem nézzük minden mozdu­latunknál: mennyit fizet ez ne­kem?, mi a hasznom ebből? — az ideált közelítő sokasodó példa az, amikor az embernek lételeme a cselekvés. Ebben a természetes cselekvésközegben kell egyeztet­nünk bizonyos határok között az egyéni és a közérdeket. Tartós fe­szültség esetén, ha nem becsülik meg munkámat, elpárolog az ad­dig szilárdnak látszott kapcsolat megtartó ereje. A „vándormadár” kifejezés az embernek a immká- hoz fűződő tobbé-kevésbé nega­tív viszonyára utal. Ez nem azo­nos azzal, amikor a munkásember vágyait, céljait, követve helyét ke­resi a Nap alatt — a cselekvés szabadságának közhasznú értelme­zésében. Természetes vágyunk: megtalálni a számításunkat, de abban is, hogy egy egész közös­ség legyen elégedett tevékenysé­günkkel, mert akkor érezzük iga­zán létünk értelmét, a cselekvés humánus megtartó erejét. JENKEI JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents