Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

> H arminc éve halt meg, 1941. augusztus 4-én. „Felpil­lantottam az órára, negyed egy múlt. Tehát öt vagy hat perc- j éjfél előtt halhatott meg, hétfőn, augusztus 4-én” — ír­ja Illyés Gyula, aki a halá­los beteg mellett töltötte az utolsó órákat. A szekszárdi újság, amely abban az időben hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg, csak augusztus 9-i számában kö­zölte a gyászhírt, méltatva „az egyetemes Európának egyik legfényesebb irodalmi géniuszát”. Illyés Gyula a sírnál így jellemezte Babitsot: „A két világháború közt föl­eszmélő emberiség legnagyobb Szelleme élt közöttünk.” De mit tudtak róla Szek­szárdon? • Honnan jöttem? — kérdez! 1909-es Utinaplójában s így felel rá: „Onnan, ahol a jó bor és búza terem, kerek dom­bok és bársonyos mezők ha­zájából, a gyönyörű Völgy­ségből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodozva.” S Goethét idézi: aki a költőt érteni akarja, a költő honá­ba kell mennie. De Babits számára nem­csak a „költő honát” jelen­tette Szekszárd, sőt még csak azt sem mondhatnánk, hogy a gyerekkor és fiatal évei­nek sűrűn visszatérő élménye lett volna fontos számára. Babits és a város kapcsolata sokkal bonyolultabb. Ennek a kapcsolatnak fénytörés nélkü­li tükre legnagyobb vállalko­zása, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai, mely nemcsak ha­gyomány és kultúra, művelt­ség és eszmény jelképe, ha­nem társadalmi összeütközé­sek színtere, ahol hasonmása, Sátordy Imre leikéért kél harcra múlt év jövő, a kis­városi szürkeség kötöttsége és a szellem szabadsága. Ba­bits — s erre bizonyság a Halálfiai minden sora — is­merte világát s ha szíve von­zódott is hozzá, ez soha nem jelentette a közösségvállalást is. Mert ennél a regénynél keserűbb és kiábrándultabb vallomást kevesen írtak a magyar irodalomban, melyben — bár rokonszenvét sem ta­gadja — az erkölcs, a lélek nemessége járja végig a kis­város egyre szűkülő dantei köreit. Babitsot Szekszárd nélkül nem lehet megérteni. Szek­szárd — mint felesége Török Sophie nevezte, a „nehezen hevülő” város — nemcsak az életmű keretét és helyszínét jelenti, hanem Babits mé­lyebb valóságát, a mindenütt jelenlevő, a mindent meghatá­rozó élményt is. Illyés Gyu­lától tudjuk, hogy milyen ag­gódva várta mindig a szek­szárdi híreket, hogy kap-e jó szót a szeretett városból, s elhiszik-e az otthoniak, hogy „vitte valamire”? Gál István beszélte el, hogy Babits, mi­Babits Mihály Szekszárdon 1920 után haláláig pontosan megállapítható, mikor idő­zött Babits Szekszárdon. Lá togatásai — sajnos — egyre gyérültek, amihez az is hozzájárult, hogy mind jobban ki­ábrándult a városból, ahol nem értették meg, sőt a Tanács- köztársaság alatt vállalt egyetemi tanársága miatt nagyon sokan ellenségesen nézték. Szekszárdi utazásainak ritkulásához természetesen hoz­zájárult az is, hogy közben az esztergomi hegyen, kis telket vett, amelyre házat épített, s nyarait ettől kezdve ott töl­tötte. Szekszárdi időzéseinek időpontja: 1921. január végén feleségével, közvetlenül házasságkö­tése után járt Szekszárdon majd ugyanezen év nyarán itt, a szekszárdi szőlőhegyen kezd­te írni a Halálfiait. 1925. január végén ismét feleségével utazott Szekszárd- ra. 1927. január elején TJjtátrafüredről érkezett, ugyan­csak feleségével Szekszárdra. Előzőleg a Tátrában fejezte be a Halálfiait. 1930. március 1G. Irodalmi este Móricz Zsigmonddal, Nagy Endrével és Simonyi Máriával, Móricz feleségével a Szekszárd Szállóban. Utána szűkebb körű vacsorán vettek részt ugyancsak a Szekszárd Szállóban. 1937. március végén felesége és fogadott lánya, Ildikó társaságában volt Szekszárdon. Velük volt Illyés Gyula is, aki ekkor készítette azt a fényképet, amely hazafelé menet ábrázolja Babitsot Ildikóval. 1939. április elején a nagy beteg Babits valószínűleg egyedül volt Szekszárdon. Ez volt utolsó látogatása szülő­városában. Harminc éve halt Babits Mihály Leg dón meglátogatta és a szek­szárdi újság részére interjút készített vele, milyen kese­rűen beszélt arról, hogy szülő­városa újságjában le sem ír­ták a nevét, mert Szekszárd tanácsköztársasági szereplése után valósággal kiközösítette Babitsot. Ez a vonzódás hűséget je­lentett, a lélek elkötelezett­ségét, de soha nem az azono­sulást. Pedig Szekszárd épp azt várta tőle, hogy - vállaljon hivatalt, legyen megyei úr, miként apái. S itt válnak szét az utak: Babits soha nem vállalta a kisvárosi dzsentri­eszményt, a hatalmon lévők bűnös önzését, ám saját er­kölcséhez és kultúrájához se tudta fölemelni a várost. Az ellentmondás egész életét vé­gig kísérte, s ahogy Danié­hoz Firenze, Goethéhez Wei­mar, Babitshoz elválasztha­tatlanul hozzátartozik Szek­szárd. Ez számunkra nem­csak a genius loci megillető- döttségét jelenti, sokkal in­kább azt a topográfiailag pontosan körülírható környe­zetet, amelyből ez az életmű kiemelkedik, s amely nélkül Kis Kovács Gyula szobra Szekszárdon megérteni nem lehet. Ha et­től a természetes háttértől megfosztjuk, légiessé válik, időtlenné, pedig Babits alap­vetően realista művész, ahogy ezt feleségének szép tanul­mánya is bizonyítja. * Szekszárdnak — erre is van­nak adataink — tulajdon­képpen alig jelentett valamit. Könyveit fanyalogva, nem egyszer nyílt'ellenségeskedés- szárdon erről se tudtak sem-­sei fogadták, f őt pedig, főleg mit. A gyász óráiban a vá- miután megfosztották tanári ros. lantverő je, Bodnár István! állásától, afféle lecsúszott eg- Babits haláláról verset írt,' z’isztenciának tekintették, akit melyben nem csekély önérzet- a régi Szekszárd hatalmasai tel Babits mellé emeli ön- előtt külön is gyanússá tett magát, megtoldva ezzel: Az — magam is meggyőződhet- életben más utakon jártunk: tem róla — „kommunista” Én mentem — erre, ő pedig volta. Pedig nem volt az, de arra. a régi Szekszárd soha, egy > Csak kevesen - tudták, hogy1 pillanatra se tudta megérteni Babits már életében egyre emberi és művészi tisztessé- : nagyobb magasle... ír n i irt, a gét, azt a határozott kiállást, ” szellem és erkölcs orrain, amit a Tanácsköztársaság Az első elégtételt c a idején tanúsított, s ami élete felszabadulás után, k.; , utolsó szakában, a fasiz- '' amikor 1945 nyarán a fiat; ­mus előretörése éveiben a lók szervezete, a MADIS Jónás könyve vallomására javaslatára a város " épviselt" ­késztette. testületé elhatározta, hogy i „Volt egy pillanat Európa Szent László utcát, melybe i történetében, midőn nyugat szülőháza áll, Bebitr, Mihá1 szelleme elbillent a földrajzi utcának nevezik el. Az új nyugatról s Magyarország fő- nemzedék mór magáénak Val­ié szállt, Babits feje fölé” — lotta Babitsot. írta Illyés Gyula. De Szék- C\7 *NY1 r. BABITS MIHÁLY: D A NTE (Szekszárd, 1921.) 1. Egeit az Ember, e vándor állat, az évek nyári nappalára s téli éjére fülledt üngökként cseréli s nyugalmat nyugalomban nem találhat. S nem boldog, ha nem pályázhatja pállott életét friss legek selymébe; déli édeneit, mint otthonát, kiéli; de visszatér megint, s a régi tájat]' mint régi kedvest, új szépségben éri. Így én is, amint visszatérek egyre anyaföldemre —• ama drága Hídra, melyen át percem az örölcot éri] amelyből jöttem —: az otthoni hegyre: úgy térek vissza. Dante^tájaidra! ... ,*V * 2:’ V - l S-, * 1 ' Mert énnekem, jaj,'a Pokol is otthon s jó ismerem a Tisztulás hegyének fájó lépcsőit, és az Ég kegyének csillagos távlatait; sírva botlom lelkem rongyára minden árkon-bokron (mint paprikákra, miket útjegyének szórt el a vándor), merre a Nagy Ének. visszavezet, vad erdőn s annyi poklon tikkadtan e különös nyaralásra; bár minden túlvilágból hazavásva fűz Firenzémhez egy mostoha köldök, hol mint poklát cipelő utas-ördög vagy rab fa, mely hiába nőtt egekbe, tengek, lekötve, s mégis számkivetve. Csorba Géza szobra a szekszárdi Babits-iskolábaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents