Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
Az acélból készült benzines vagy pakurás tartályok legsebezhetőbb pontja a tartály alja. A tartály aljára leülepedő nedvesség és egyéb szennyeződések ugyanis roncsoló hatásúak. Svájci szakemberek most azzal a javaslattal álltak elő, hogy az acélból készült üzemanyagtartályokba megfelelő csapokon keresztül nehéz fajsúlyú különleges folyadékot kell beereszteni. Ez a folyadék leszáll a tartály aljára, megvédve azt a korróziótól. Védőfolyadékként nagyon jól felhasználhatók például a lúgok vizes oldatai, melyek nem lépnek kémiai reakcióba az acéllal. Kerekes létra Épületek renoválásánál építkezési és / szerelési munkálatoknál a ^legtöbb anyagi és időráfordítást aiz állványzat felépítése köti! le. Lengyel épátőipari szakemberek nemrég^ olyan kerekeken mozgó létrát mutattak be, amely teljesen, vagy részben feleslegessé teszi, az állványzat építését. A föld felszínétől 3—15 méteres magasságban végezhetők el segítségével az építési munkálatok. A kerekes létra „pallójának’’ hosz- sza hat méter, szélessége 1,2 méter, az acélkonstrufkció teljes súlya 2835 kilogramm. Párizs gyomra Megtörtént a döntés. Ütött az óra. Baltard párizsi vásárcsarnokának híres pavilonjait, ezeket a vasból készült „ernyőket”, amelyek több mint egy évszázadon keresztül adtak szállást Párizs „gyomrának”, átadják a csákányoknak. 1969 május 4-ről 5-re virradóan az árusok és nagy- kereskedők már kiürítették, maguk pedig egy katonai „stratégia” vezetésével, rendezett sorokban birtokukba vették az új, országos méretű piacot, a route de Rungis mentén. A bulldózerek megkapták a parancsot, tisztítsák meg a terepet, hogy megkezdődhessenek a munkálatok, amelyeknek eredménye a vásárcsarnok helyén felépülő új negyed lesz. Aranyhegyek... A piac kitelepítése több hektárnyi területet szabadított fel a város szívében, néhány percnyire a Palais Ro- yaltól, a Marais-negyedtől, a Quartier Latintól. Lehetővé válna, hogy a jövő század számára kialakítsunk, megszervezzünk valami olyat; ahol a több száz éves belváros intimitása fogadja magába a jövőt. De ugyanakkor kockázatot is rejt magában. Ezt így fogalmazta meg a negyed egyik- őslakója: „A műveletien aranyhegyeket lehel nyerni, túlságosan sokat is, ezért Magyar balettek az Operában Már az őszi szezonra^fftészülnek^az Operaházban. Az évadot magyar balettbemutatókkal kezdik. Szokolay Sándor zenéjére Kardos Ferenc szövegére Fodor Antal készít koreográfiát „Az áldozat” címmel. Maros Rudolf „Vonósszimfónia” című zenéjére Barkóczy Sándor koreográfiáját táncolják. Képünkön: „Az áldozat" próbáján Orosz Adél és Markó Iván. - .f h mindent el fognak rontani ezek.” „Ezek”, a mindenfajta spekulánsok, pénzügyi csoportok, „kezdeményezők”, az üzleti élet királyai, akik le nem veszik szemüket a csodás zsákmányról, ök osztalékaikat játsszák meg, Párizs és a párizsiak jövőjével szemben. Ök a játékmesterek. Ami pedig a történelmet illeti... Akasztófa, vérpad, pellengér A „Les Halles' történelme 1135-ben kezdődik, amikor VI. Lajos tárgyalni kezd egy piac felállításáról az ún „Cham- peaux” területén, amelynek tulajdonosa Párizs püspöke. A tranzakció nem sérelmes az egyházi személyre nézve: minden harmadik héten őt illeti meg á piac jövedelme. Csakhamar posztókereskedők, takácsok, halárusok, c’pészek, bőrdíszművesek rakják ki portékájukat a standokra, amelyeket a király ad nekik bérbe. Ezzel megszületik a népi, a csúfolódó, a morgó Párizs egyik „szent helye”. Mindjárt fel is állítják — nyilván elrettentő példa gyanánt — a hatalom és a tekintély jelvényeit Először az akasztófát, a rue de la Réale és a rue de Rambuteau sarkán; de ez 1318-ban, a kereskedők tiltakozása nyomán eltűnik: az akasztottak hullájának látványa árt a kereskedelemnek. A vérpadot először 1321- ben „helyezik üzembe”. 1447- ben nevezetes fej hullik a porba, Armagnac hercegé, aki ellen a vád: összesküvés XI. Lajos ellen. A kivégzés alkalmával a halpiacot ecettel mosták fel és borókával illatosították, hogy „elvegyék a halszagot”. A pellengér a hamis súlyokat használó kereskedők számára készült, a hamis tanúknak és a „kicsapongóknak” Az arra járók sárral, szeméttel dobálták meg, szidalmakkal halmozták el a pellengérre állítottakat. A hóhér a helyszínen lakott: a tisztség, a( Samson dinasztiában, két évszázadon keresztül apáról fiúra szállt. 1498-ban a Hotel de Nesle- ban kapott otthont a „bűnbánó leányzók” zárdája. Ebbe a különös intézménybe csak az juthatott be, aki hitelt érdemlően tudta bizonyítani ledérségét. A királyok szorgalmasan megtisztelték látogatásukkal a házat. 1532-ben került sor aSaint- Eustache templom alapkőletételére. Ebben a templomban keresztelték, az idők folyamán Richelieu-t, Moliére-t, Madame Pompadourt, és itt volt első áldozó XIV. Lajos. A Les Halles negyeden, a századok folyamán, minden lázadás és minden népi megmozdulás lüktetése átcsapott: a szűk és lármás utcákban sokszor folyt vér. Levegő és fény 1857-ben avatják fel azt a 14 pavilont, amely Baltard építész tervei nyomán, „előregyártott’ fémelemekből készült. Forradalmi újítás. Nyitva a levegő és a fény számára, a lehető legnagyobb felület, minimális zsúfoltság, 1200 gázégő, amely lehetővé teszi az éjszakai nyitva tartást. A konstruktív „bazilika” meglepetést kelt az egész világon. Rendezési tervek 1970. október 29-én Párizs városi tanács 51 szavazattal 37 ellenében (a baloldaliak 37 szavazata), a kormány helyeslésével, elfogadja a Les Halles negyed rendezési tervét, amely magában foglalja a vásárcsarnok lebontását, hogy megkezdhessék az express-metró „Chatelet-1 állomásának munkálatait. Különböző társaságok és személyiségek emelik fel szavukat az ellen, hogy lebontsák a Les Halles-t, a „modern építészet e különös remekét”, és kiemelik, Baltard „vascsipké- je” kiválóan alkalmas arra, hogy otthont nyújtson olyan rendezvényeknek és szenzációknak, amilyenek két év óta már helyet is kaptak benne: a Picasso-kiállítás, a régiség- kereskedők szalonja, Paco Ibanez előadóestje, Jean- Richard cirkusza, a római „Szabad színház”, amely az „Örlando furioso”-t 'Őrjöngő Lóránd) adta ott elő, korcsolyapálya stb. A közismertté vált elgondolások szerint a „Les Halles” helyén a jövendőbeli negyed legnagyobb iroda- és üzletháza lesz. Ki mit hallgat szívesen ? A Rádió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjában nemrég felmérés készült arról, melyik társadami réteg mit hallgat szívesen, menynyire kötik le a sugárzott műsorok. Megállapították, hogy a szellemi keresőknél a legnépszerűbb adások közé az ismeretközlő, tudományos programok tartoznak. Meglepetés viszont, hogy a korábban nagy sikerű magazin jellegű, színes szórakoztató adások egyre kisebb érdeklődésre tartanak számot. Ez a statisztikai vizsgálódások magyarázata szerint abból adódhat, hogy sokakat zavar a heterogén műsorforma, másokat viszont „elrettent” néhány hasonló gyengébb produkció s már nem kapcsolja be akkor sem készülékét, amikor igét nyesebb, tartalmasabb élményben lehetne része. A nem mezőgazdasági fizikai keresők esetében az „élcsoport” látszólag ellentmondó: a legnépszerűbb a könnyűzenei, s mellette az irodalmi tartalom. Az irodalmi alkotások közkedveltsége itt abból a tényből eredeztethető, hogy az ilyen műsortípusok az e foglalkozási csoportok számára olyan: élményeket képesek pótolni (színházi előadások közvetítése, rádiójátékok), amelyekhez e rétegek egy része, több« ok miatt — s különösen vidéken — nehezen jut hozzál Itt viszonylag kevesebb babért aratnak ugyanakkor <* vegyes zenei és a komolyzenei műsortípusok. A nem mezőgazdasági fizikai keresőknél már nagyobb számban találunk olyanokat, akik a komolyzenét teljesen kizárnák a tömegközlési eszközök repertoárjából. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan ebben a kategóriában található a legtöbb magyar? nóta- és népdalkedvelő. A könnyűzenei műsorok fogadtatásánál szinte nincs különbség a két társadalmi réteg között. Feltűnő, hogy a szellemi keresők magasabbra értékelik azokat az irodalmi műsorokat, amelyeket csak ők hallgattak meg, tehát, amíg valamelyik ré-t teg által különösen preferált zenei műsorok — sem \ a könnyű-, sem a komolyzeneiek — nemigen okoznak az átlagértékelésben eltolódást a mindkét réteg által egyformán hallgatott műsorokhoz képest, addig a szellemiek kedvezőbben fogadják „saját” prózai, irodalmi tartalmú műsorukat. Növénysávval a „decibel-dömping" ellen Telefoncsengők, magnetofonok, táskarádiók, tv-készülékek „hangorkánja” mellett a forgalom gyors ütemű növekedése, az iparosodás-városiasodás számos „szüleménye” is zajt produkál — s mindez együtt: valóságos inzultus a mai ember idegrendszere ellen. Ingerültség, fáradtság, idegkimerülés az eredménye a napról napra növekedő zajártalmaknak. A Járműfejlesztési Intézet mérései szerint egy személygépkocsi 80 decibel, két személygépkocsi 83 decibel, három személygépkocsi 86 decibel erősségű zajt kelt menet közben. Egy ííztonnás teherautó 85 decibel, tíz tonnásnál is nagyobb teherautó, vagy vontató pedig 89 decibel hangszintet ér el. Egyetlen hangos, rádió a szobában 90 decibel hangerőt produkál. Egy négysávos autóút erős forgalom idején 95—105 decibeles.,,-bázisszintet eredményez, v. A számtalan példával szemben egyetlen tény: a zajszint elviselhetőségi, maximális felső határa: lakószobánként 35—40 decibel. A mai helyzetben, ha ezt az első szintet szeretnénk elérni, az utak mellé 22 centiméter vastagságú hat méter magas betonfalat kellene emelni. Ez persze megoldhatatlan. Mégis, mit lehet tenni? A szakemberek véleménye szerint az egyik legpraktikusabb megoldás: növénysávval kell védekezni a decibel-dömping ellen. A forgalmas utak 95 decibeles hangszintjét a szakemberek 30—40 méter szélességű növénysávval kívánják az elviselhető mértékre csökkenteni. Vannak olyan épületek, ahol a lakószobákra előírt maximális 3.5 —40 decibel is túlzottan sok. Ter-^ mészetes ez például a kórházak, . szanatóriumok, .siúdióepiüetek ese-_ tében, - - • •• w J/tEzért leghelyesebb ezeket az intézményeket parkos-ligetes városrészen, vagy erdők mentén telepíteni. Bizonyos az is, hogy a jövő lakóházainál némi áldozatra lesz szükség a kényelem rovására: a tervezők ugyanis mindinkább arra törekednek, hogy az utak és az épületek között 30—40 méter távolság maradjon lehetőleg, s növénysávval telepítenék be az így keletkezett területet. A 30—40 méteres „gyaloglás” fáradtsága elenyésző ahhoz képest, amit a zajártalom jelentene. Az úttesttől a lakóházig terjedő kemény burkolat a járművek által okozott rezgéseket is közvetíti a lakásokba. Az utat a lakóházaktól elválasztó zöldfelület pedig mérséklőén hat a zavaró) rezgések terjedésére is, ^ Korrózióvédelem
