Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Léteznek még ilyenek? Lé­teznek ! Olyannyira igen, hogy ízelítőül közreadunk egy fü­zérre valót, de semmi esetre sem javasoljuk alkalmazásu­kat, mert igen könnyen elő­fordulhat, hogy galibát okoz­nak. A kipróbálás .biztos csőd, késleltetheti az orvos közbe­lépését, sőt, minimálisra csök­kentheti a tudományos gyó­gyítás esélyeit. Nem ritkán a beteg életét. Nos, nézzük a „jólanácso- kat”, itt-ott kommentárral... Koporsészög, fehér kecske, szederjes viola Fájós fogunkat piszkáljuk meg koporsószöggel, mert ez a leghatásosabb módja a fáj­dalom csillapításának (7!) Aki tart a, különféle bőrgennye- sedésektől, pünkösd hajnalán meztelenül gázoljon a rozsba. Közbotrány okozás és nátha szavatolt! Ne fütyörésszen a nagylány, mert a füttyszótól igen bögyössé talál válni (?!) Orbánc ellen használ anyák­ban viselt spa­nyolviasz. De nem árt nyom­ban orvoshoz fordulni. Ha a kihúzott szálkát jól megrágja a sérült, nem gyűlik meg a szálka helye. Sült egeret kell étetni azzal, aki oly mélyen al­szik, hogy be­pisil. Hangya­bolyba köpni egyenlő a meg- tetvesedésseh Kiváltképpen .annak, aki nem tisztálkodik. A babona, fehér kecskét javall szexuális part» nerül a nemi­betegségben szenvedőknek. Mi inkább azt, hogy si­essen szakorvoshoz! Rossz­indulatú sebre: disznóürülék főzetét. Utána a makacs ön­gyógyító, akár elkészítheti sa- játkezűleg a ravatalát. Ha meddő az asszony, nem pasz- szol össze a házaspár vére Ilyenkor nem bűn a más kakasának kukorékolását hall­gatni. (No-no!) Macskafarká­val kell simogatni a kipállott szájat — mivel így bizlosítot- tabb a további fertőződés. Amennyiben nem akar szopni az újszülött, meg kell forgat­ni a szájában a templomkul­csot. Aki köhög, viseljen a nyakán kék szalagot, majd később, kösse útszéli kereszt­re. Ö fog tovább köhögni, nem a kereszt, egyszóval, jó. ha fölkeresi az orvost. Kopa­szodók figyelem! A marha- mócsing jó hajnövesztő! Túl­ságos szőrösödés ellen viszont denevér vére ajánlott. Karil és Antineuralgica fogyasztók! Aki pénteken nem fósülkö- dik, megszabadul a fejfájástól. Hasonlóan jó „gyógyszer’ szederjes violát kötni a fejre. Egyébként a részegessel is szederjes violát kell szagol- tatni. Szemmel verés ellen ha­tásos, ha megfüstöljük a sárgarigófészket. Babonák el­len pedig a tudás a leghatá­sosabb gyógyszer! Mi a babona ? Abból az alapigazságból ki­indulva, hogy a csecsemőnek a legrégibb vicc is új, igen sok olvasónk kérdezheti — az ifjabbak közül — mit neve­zünk babonának? íme a felelet: Babonának az olyan elter­jedt hidelmet vagy nézetet nevezzük, ami ellentétben áll a természettudományok már megismert, mondhatni, bizo­nyos mértékig közismert té- nyeivel. További tudnivalók:-' Igen nehéz szilárd határt vonni a babonák és a külön­böző vallások tanai között, noha az emberiség kultúr­története azt bizonyítja, hogy a nagy vallási rendszerek mindenkor igyekeztek elkülö­níteni magukat, a tanaikkal ellentétben álló babonáktól. Mivel az ember legmakacsabb szorongásának eredője a be­tegségektől és a haláltól való félelem volt mindig, a babo­nás elképzelések igen eleven szerepet játszottak az emberi orvoslás kialakulásának törté­netében. Puszta hiedelemként a ba­bona korunkban inkább ne­vetséges, mint veszélyes je­lenség, ami akkor érdemel erélyes föllépést, amikor a hiedelmek bizonyos ténykedé­sek rugóivá irányítóivá lépnek elő. Például a gyógyítás bo­nyolult munkájába játszanak bele. Lehetséges ilyesmi?Saj­nos, igen. Ezt igazolja az a gyűjtemény, amiből a beveze­tőben idéztünk, és ami tíz év leforgása alatt keletkezett itt Szekszárdon és ami a valóban figyelmet érdemlő — és év­ezredes tapasztalati anyagon alapuló — népi gyógymódok följegyzése mellett bőségesen tartalmaz olyan babonákat hogy olvastukon lúdbőrözik az ember háta. Dr. Horváth tajos, a dom­bóvári városi kórház röntge­nes főorvosa, pályakezdő fia­tal orvosként került a megyei kórház gyermekosztályára 1951-től 1961-ig itt foglalko­zott a gyógyítás babonáinak gyűjtésével. Ének, mérgezés ellen De kanyarodjunk csak visz- sza az időben. Mint korábban mondottuk a babonák igen jelentős szerepet vittek az or­voslás kialakulásának történe­tében és bár az ókori görö­gök, arab és más népek or­voslásában már számos meg­nyilvánulása volt a tudomá­nyosság szándékának, n kö­zépkor orvoslása mélyen visz- szasüllyedt a babonákba. A gyógyszereket ismét nem ha­tásuk szerint, hanem ^varázs­erejük” szerint rangsorolták és a legkeresettebb gyógysze­rek közé tartoztak például — a némelykor ma is „ajánlott” — állati ürülékek. Divatos »gyógyászok” ismét tekinté­lyes haszonnal űzték a rá­olvasást. A XVII. század má­sodik felében — nem téve­dés! — egy orvosi könyv hosz­szadalmas éneket tartalmaz mérgezés ellen. Arról csak sejtelmeink lehetnek, mit ért ez az ének a mérgezetleknek! Egy századdal később XVI. Lajos királynak múmiákból készített, rendkívül drága port írt elő az orvos. Ugyan, ki veszi rossznéven, hogy a sze­gény ember akkor is vízzel főzött -és a szegényemberes élet keserveit ismerő gyógyí­tók hozzáférhetetlen uralkodói holttetemek, múmiák helyett porított békával, denevérrel, kígyóval, miegyébbel próbál­ták orvosolni a hozzájuk for­dulókat? Mi sem természetesebb, hogy hazánkban éppenúgy kiser­kentek, virágzottak a gyógyí­tás babonái, mint a világon bárhol másutt. Az sem meg­lepő, hogy ezek a babonák némelykor megelevenednek még ma is és korántsem jó­ízű anekdótázgatás közben, hanem a „sokat tudó ’ öre­gek jóvoltából olyan közössé­gek életében is, ahol az em­beri haladás gépi, technikai csodáival jelen van a XX. szá­zad, s ahol pallérozott el­mékben sincs hiány. Minek üzenjünk hadat? Mint az kiderült, már nem nevethetünk, ha valaki öre­geink közül azt javasolja, hogy együnk penészes kenye­ret, vagy vérző sebünkre te­gyünk pókhálót. Míg az em­beriség nem ismerte a peni­cillint, szabadon háborogha- tott a penészes kenyér nye­lése ellen. Ma viszont tudjuk, hogy ez utóbbi penicillin­hatása , miatt állja a sarat, míg a pókháló a véralvadást segíti elő. — A mai orvostudomány feladata az, hogy ellenőrizze a népi gyógymódokat, s' az arra megfelelőket a szüksé­ges módosításokkal, minden­kor megfelelő kritikával al­kalmazza. Értsünk ebben egyet! Ám­bár az sem lenne éppen ha­szontalan, ha egészségügyi kultúránk kiterjesztése érde­kében nemcsak a fejlődő or­vostudomány viselne hadat a babonák ellen, hanem mi, va­lahányas Végtére, amíg csal# van egy valaki is, aki fogfájás ellen koporsószöget javasol és nem rendszeres fogápolást, szakorvosi kezelést, amíg van, aki légúti megbetegedésre kék szalag viselését; rosszindulatú sebre pedig disznóürülék fő­zését tartja a legeredménye­sebb védekezésnek, addig nem dicsekedhetünk azzal, hogy egészségügyi kulturáltságunk­ban is a XX. század gyerme­kei vagyunk! Szóval, dobjuk sutba azokat a régi és új babonákat, ami­ket nem igazol semmi ter­mészettudományos megisme­rés, de becsüljük meg, hasz­nosítsuk a sokszorosan kipró­bált, a modern orvostudomány által is igazolt, alkalmazható népi gyógymódokat. LÁSZLÓ IBOLYA Zilizlevél, kálmosgyökér, gyűszűvirág Dr. Horváth Lajos vaskos gyűjteményének előtanulmá­nyában kegyelmet kér korunk emberétől a babonák között a népi gyógymódok számára, mert ezek több ezer, vagy több száz éves tapasztalatok alap­ján javasolnak gyógyítási mód­szereket és gyógyszereket. Egyik-másik gyógymód azokból az időkből származik, amikor még nem létezett az orvos- tudomány. A népi gyógymó­dok népi alkalmazói igen sok­szor fedeztek föl fűvekben, fákban, virágokban olyan hasznos szereket, amelyeket a modem orvostudomány meg­felelő ellenőrzés, kikísérlete­zés után átvett és alkalmaz. Ma már kutatásokkal igazolt gok, amelyeket a kálmos- gyökérből, vidrafűből, tarnias- gyökérből nyerünk. Nem so­roljuk, mert hosszú l:stát ké­szíthetnénk itt az először a népi orvoslásban használt gyógyfüvekről. Amikor tehát dr. Horváth kegyelmet kér. nem a babonának kéri a ke­gyelmet eképpen: — Ne öntsük ki a fürdő­vízzel a gyereket! A természet- tudományos ismeretekkel nem igazolható hiedelmeket, a va­lódi babonákat csak akkor irthatjuk ki végképp, ha föl­tárjuk kialakulásuk, elterje­désük titkait és nagyon élesen elhatároljuk az ártalmas ba­bonáktól a bevált népi gyógy­módokat! tény, hogy csaknem minden­harmadik növény antibiotikus hatású. Gyógyszeriparunk mintegy 200 vadon élű, vagy termesztett gyógynövényt dol­goz föl, míg a népi orvoslás több ezer gyógyhatású nö­vényt ismer. Egy Witling ne­vű angol orvos figyelmét a XVIII. században a gyűszű­virágra, amiből a szívműkö­dést szabályozó digitális készül, eg y gyógyfűvekkel keres­kedő asszony tevékenysége hívta föl. Ilyen, vagy ehhez hasonló módon derült ki és igazolódott, hogy például a ltöszvény ellen igen hatásos az őszi kikerics magva, hogy gyulladásgátló és bevonóhatá­sú anyagokat lehet nyerni a zilizlevélből, bodzából, pap­sajtból stb; hogy emésztést javító, étvágyserkentő hatású­ak az úgynevezet keserű anya­/e*r//c/P. 970 Még két perc és szabadok vagyunk...

Next

/
Thumbnails
Contents