Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

püz a létesítmény — a szekszárdi Korzó

Pfl Áruház — megint esemény. Hétfő óta

B™ sok ezer ember megnézi kívülről is, beI51 lülről is, és azt mondja: van itt minden,

Qi csak pénz legyen. Az áruház avatása olyan időpontban történt, amikor gyakran látni a megyeszékhely utcáin külföldieket, s a Garay Szálló előtt jugoszláv, NDK, NSZK, csehszlovák rendszámú gépkocsik parkolnak a hazaiak mellett. A turisták, a rokonlátogatóban itt lévő külföldiek elragadtatva nézik a kirakatokat, s hazatérve bizonyára a Korzó Áruházra is gondolnak majd, amikor ilyen, vagy olyan hangsúllyal beszámolnak a magyar „gazdasági csodáról”.

Igen, a külföldi lapok hol jóindulattal, hol némi iróniával magyar gazdasági csodáról beszélnek, s egy új jóléti társadalom kialakulását vélik felfedezni. Mi azonban nagyon jól tudjuk hogy nincs itt semmiféle cáoda, ezzel szemben van okos, értelmes gazdaságirányítás, van anyagi érdekeltség, s ösztönzés az alkotó szellemű fizikai munka kibontakozására, kibontakoztatására.

Mindenesetre a bőség, a választék ebben az elrendezésben a mi számunkra is meglepetés, annak ellenére, hogy a minőséget nem kapjuk

olcsón.

A Korzó Aruház európai áruház, s ezt nem a provinciális lelkendezés mondatja, hanem a tárgvilagosság. Sok országot bejárva mondom- ennél különbet vidéki városokban nem láttam

sehol.

Ez is van. Kész, szép, modern, korszerű és gazdag. Az alakuló városképbe jól beleillik, s pont úgy látványosság, mint a megyei művelődési központ, természetesen más előjelű érdeklődéssel. De miből van? Kinek köszönhetjük, hogy van? A tervezőknek, az építőknek, vagv azoknak a vezetőknek, akik Tolna megyét gazdagítandó több jeles létesítménnyel együtt kiharcolták? Nos köszönheti ki-ki saját magának, munkájának, szorgalmának, hiszen benne van ebben a létesítményben is a maga része, hozzájárulása a szövetkezeti dolgozónak éppúgy, mint a munkásnak, az alkotó értelmiségnek. Ez nem szólam, ez nem közhelygyűjtemény.

A gyarapodás, a gazdagodás ugyanis nem az

egyes emberek műve, az egyes emberek csupán megvalósítják, kivitelezik azt, amihez a ml munkástársadalmunk megteremti az anyagi lehetőséget:

Nem azért van Dombóvárott új kórház, nem azért lesz néhány nap múlva Szekszárdon még egy szálloda, mert valaki, vagy valakik kiharEgy nagy tévedés

A szorgalom tájain

colták. Ez az a nagy tévedés, amit újból, meg újból meg kell cáfolni, mert napjainkban még sokan azt hiszik, akkor nő az életszínvonal akkor szépül s fejlődik egy város, egy megye, ha az egyén, a közösség rámenősséggel a javakat kiharcolja magának. Ez a felfogás akkor káros igazán, amikor az egyén hangerővel, lát- szatmunkával óhajt boldogulni, s azért káros igazán, mert ilyen még előfordul elég gyakran. A Korzó Aruház tehát szinte ürügy, s alkalom arra, hogy ismét beszéljünk az anyagi érvényesülés valóságos lehetőségéről, a munkáról. Ilyenkor könnyebb megérteni, hogy miért hangoztatják vezetőink kitartóan a munkafegyelem javítását, a termelékenység növelésének fontosságát, a helyi lehetőségek, a helyi tartalékok iobb okos kihasználását, a tudományosan megalapozott munkaszervezés fontosságát a közgazdaság elemzés és értékelés nélkülözhetetlenségét, a szakmai hozzáértést és azt, hogy a vezetés tudomány. Ilyenkor talán még érzékelhetőbb a jelentősége a dolgozók alkotó közreműködésének, az üzemi demokratizmus szélesedésének, és az üzemi mechanizmus érvényesülésének Tehát ezek nem levegőbe lógó fogalmak, hanem ahhoz kapcsolódnak, ami az élet, a munkához.

A munka a termelékenység növelése teszi lehetővé az egyén, a lakóhely, a megye, az ország egyenletes gyarapodását, gazdagodását. A Korzó Aruház a vásárlók számára öröm és élmény. De ez az élmény akkor teljes, ha magunk előtt látjuk az embert is, aki munkájával, szorgalmával, gondosságával, pontosságával az új értékeket előállítja, megteremti.

Elég általános az a felfogás, hogy ha a kormány akarja, akkor csak egy megfelelő határozatot kell hoznia és tucatszámra épülnek a lakóházak, az üzletek, az utak, nő a dolgozók átlagkeresete, reálbére, s a szövetkezeti gazdák nyugdíjkorhatár-sérelmei egycsapásra megszűnnek. Ha a kormány akarja. Hát ez nem így van. Határozatokkal, rendeletekkel nem lehet megoldani semmit. Se területfejlesztést, se lakásépítést, se fizetésemelést, semmit. A szekszárdi új áruházban nem azért láthatjuk az áru és a választék bőségét, mert valaki így rendelkezett, és másvalaki kiváló érzékkel bonyolította le a megrendelést, azért van árubőség, mert megtermeltük, előállítottuk', vagy éppen külföldről megvásároltuk a javakat, egyszóval mert a reform jegyében jobban dolgozunk, mint bármikor. S ez meglátszik az embereken, az üzleteken, a városokon, meglátszik mindenkin és mindenen.

Könnyen érthető és valójában egyszerű dolgok ezek. A több nekünk több, a kevés nekünk kevés, minthogy a megtermelt javak élvezője senki más, kizárólag a magyar dolgozó nép. Természetes és igazságos elv tehát, hogy aki többet ad, többet is kapjon. S amikor azt mondjuk, hogy szűnjék meg az egyenlősdi, akkor nem csak azért mondjuk, mert az égyen- lősdi az igazság megcsúfolása, hanem azért is, mert ahol képtelenek megkülönböztetni az egyik teljesítményt a másik teljesítménytől, ott nem erősítik a népgazdaságot, hanem gyengítik. Furcsán hangzik, mégis igaz: ha az állagon felüli teljesítményt átlagon felül fizetik, altkor tulajdonképpen társadalmi méretekben mindenki jól jár, még a gyengébb munkaerő is, hiszen társadalmi méretekben már ő is haszon- élvezője annak a nagyobb bőségnek, amelyet mégiscsak a kiváló munka siettet létrehozni, s nem a középszerű, vagy éppen hanyag munka.

De hol vagyunk mi még a bőségtől? A mező- gazdaságban arról panaszkodnak, hogy a mező- gazdasági termények árához képest nagyon drága a gép, a berendezés, az építkezés. A városokban a bérből és a fizetésből élők arról panaszkodnak, hogy drága a megélhetés, a piacokon a termelők sokszor indokolatlanul sokat kérnek termelvényeikért. Nos ezeket a panaszokat elhallgatni értelmetlenség volna. De azt se szabad szó nélkül hagyni, hogy ma jobban élünk, mint tíz évvel ezelőtt, s hogy jobban élünk, az semmi másnak, kizárólag a szorgalomnak, a munkának, saját magunknak köszönhetjük. A több munka, a jobb munka, a hatékonyabb munka vezet majd ezután is a piaci helyzet javulásához. Nincs más választás. Nincs más megoldás.

S Tolna megye az ország részeként, azzal együtt úgy szépül, úgy fejlődik, ahogy dolgozunk. Nem mindegy tehát, hogy milyen mértékű a megye mezőgazdaságának és iparának hozzájárulása a szocializmus magasabb szinten történő építéséhez, hiszen ez egyúttal a szocializmus magasabb szinten történő építését jelenti Tolna megyében is.

Egy epizód a Korzó Áruházból: Az egyik vevő klipszet vásárolt az egyik eladónak, hogy még mutatósabb legyen a személyzet. Hát a felszinességre bizony hajlamosak vagyunk mindenben. Szp.

Msscgyan születik a törvény ?

em titok, a lapok is megírták, hogy egész sor új törvény van születőben hazánkban.

A legszélesebb kört érintő talán az egységes szövetkezeti törvény lesz, amelynek előmunkálatai már oly biztató stádiumban vannak, hogy ősszel valószínűleg a parlament elé kerülhet Amennyiben elfogadják, további, kiegészítő jogszabályok alkotására lesz szükség, különösen a kisipari és a fogyasztási szövetkezetek működésével összefüggésben. De az új elveknek megfelelően módosítani kell majd az egyébként jól sikerült termelőszövetkezeti törvényt is.

A maga nemében hatalmas jogalkotás lesz az egészség- ügyi törvény. Néhány eddig is alkalmazott, de különböző jogszabályokban szétszórt elv egységesítésén túl, átfogóan szabályozza az egészségügyi közigazgatást, a beteggyógyítást, az orvosetikát stb. Sőt, a kor parancsára hallgatva előírásokat kell hogy tartalmazzon például a szervátültetésekre és a gyógyszerek által esetleg okozott károk jóvátételére is.

Hasonló, de csupán a kezdetén tartó munka a társadalom- biztosítási és nyugdíj-kódex megalkotása. A fő cél itt is a szétszórt jogszabályok egységesítése, de ezen túl a juttatásokban ma még meglévő különbségek egységesítése lesz.

Végül érdemes megemlíteni, hogy országgyűlésünk külön bizottságot küldött ki az alkotmánymódosítás előkészítésére Ha a módosítás megtörténik, a kapcsolódó törvények sorának alkotását teszi majd szükségessé. Ilyen lesz például az új bírósági és ügyészségi szervezeti törvény, a bírósági eljárás új szabályozása, a büntetőtörvénykönyv módosítása stb.

A törvények születési körülményeit vizsgálva érdemes megemlíteni, hogy nálunk a jogszabályoknak pontosan kialakult hierarchiája, rangsora van. Az állampolgárok életét alapvetően érintő törvényeket maga az országgyűlés alkotja meg Ha egy új törvényre sürgősen szükség van, akkor a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa alkot törvényerejű rendeletel. Ez a 21 tagú testület ugyanis operatívabb, gyorsabb mint a több száz tagú parlament.

A következő fokozat a kormányrendelet, amelyet a Minisztertanács testületileg alkot. A miniszteri rendeletet az illetékes miniszter személyes jogkörében adja ki, de ez. csak a minisztérium hatáskörébe rendelt szervekre érvényes. Tehát az állampolgárok mindennapjaiba a jogalkotás csak magasabb szinten nyúlhat bele.

Hogyan keletkezik igény, hogy új törvény szükséges?

Legalább négyféleképpen. A mindennapi gyakorlat során kiderülhet például, hogy a régi törvény elavult, akadályozza az állami vagy társadalmi élet valamely területének zavartalan működését. Ha ez a fokozat csak közeledik, esetleg egy képviselő parlamenti felszólalásában vagy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentésében hívja fel a figyelmet arra, hogy új törvényt kell alkotni, vagy a régit módosítani. Gyakori, hogy ugyanerre a sajtó munkatársai az ólombetűk vagy a rádióhullámok segítségével figyelmeztetik az illetékeseket. Nem ritka azonban az sem, hogy egy egyszerű állampolgár tintával írott, forintos bélyeggel ellátott levele indítja meg a folyamatot.

Az új törvényt mindig a szakminiszterek készítik elő, mégpedig úgy, hogy életre hívnak egy bizottságot, amelynek

tagjai mindenekelőtt jogászok, s a téma jellegének megfelelő egyéb szakértők. Az egészségügyi törvény előkészítésében orvosok, egy műszaki törvény megalkotásában mérnökök, mezőgazdasági törvény szülésében agronómusok, pénzügyi vonatkozásban közgazdászok, mellettük pedig államigazgatási szakértők, gyakran az érintett tudományág legjelesebb képviselői működnek közre. Ezek megbízott, mintegy kinevezett emberek, testületük neve: kodifikációs bizottság.

A kodifikációs bizottság tagjai egyeztetik a régi jogszabályokat az élet új követelményeivel, összehangolják az oldalágakon mindig érdekelt seregnyi minisztérium és hatóság álláspontját. Az elvi alapállás kialakulása után a kodifikációs bizottság titkára — aki rendszerint az érdekelt minisztérium jogásza — megszövegezi a törvény tervezetét.

pakkor következik a vita. Most már nem csak minisztériumokkal és hatóságokkal, de a szó teljes értelmében minden érdekelttel megvitatják a tervezetet. Ha például egységes szövetkezeti törvényről van szó, akkor ezt az előzetes szöveget napirendjére tűzi és megtárgyalja minden szövetkezeti szövetség. Nem ritka az sem, hogy a sajtó útján, vagy ankétok segítségével az állampolgárok véleményét is közvetlenül kikérik. Ennek eredményeként sok száz, néha több ezer észrevétel “yűlik össze. Ezek figyelembevételével a kodifikációs bizottság a törvénytervezetet átdolgozza.

Ilyenkor két eset lehetséges. A bizottság tagjai vagy egyetértenek vagy nem. Ha igen, akkor ez egy könnyű — manapság már ritka — eset. Ha nem értenek egyet, altkor sokszorosítják a szövegnek azt a részét, amelyről nincs vita, valamint az összes többi álláspontokat. Ezt a papírköteget megkapja a kormány minden tagja. A témát a Minisztertanács napirendjére tűzik és ez a testület dönt arról, hogy mi kerüljön be a végleges tervezetbe.

A kormány által jóváhagyott tervezetet átküldik az országgyűlés elnökének. Ettől a perctől kezdve a dolog a nép választott képviselőinek kezébe kerül. Az országgyűlés elnöke a tervezetet kiadja a parlamenti bizottságoknak. Á jogi bizottságnak mindenképpen, de ezenkívül annak — vagy azoknak a bizottságnak is, amely a témában szakmailag érdekelt lehet. Az egészségügyi törvényt például nyilván az egészség- ügyi bizottságnak is. A képviselők zárt körben, vagy már a sajtó jelenlétében megvitatják a készülő jogszabályokat Véleményeket is fűznek hozzá, de a tervezetet már nem dolgozzák át. Ha ez a folyamat befejeződött, akkor kinyomtatják a Minisztertanács által jóváhagyott tervezetet, valamint a bi- zott.ságokban elhangzott javaslatokat és ezt megküldik minden őrs-- -gyűlési képviselőnek.

J'ven előzmények után kerül a törvénytervezet a parlament ülése elé. Itt az előadó — aki szintén képviselő — elmondja. hogy mi az, amiben mindenki egyetért és mi az amiben nem. A parlament testületi ülése megvitatja a iavaslatot és alkotmányos jogával élve véglegesen dönt, hogy mi kerüljön bele a törvénybe, mi maradjon ki belőle. Az így jóváhagyott szöveg ielenik meg a Magyar Közlönyben, s a törvény a kihirdetése napján vagy más előírt időpontban életbe lép

12 emelet a zenének

Moszkvában felépült a nagy hírű Gnyeszin zeneművészeti szakközépiskola új, 12 emeletes épülete. Az intézet, amelyet mintegy 80 évvel ezelőtt a három Gnyeszin testvér — Jevgenyij, Jelenő és Marija alapított, az ország zenei képzésének egyik legjelentősebb központja. Innen kerültek ki olyan neves muzsikusok, mint Aram Hacsaturján, Tyihon Hrennyikov zeneszerző, Lev Oborin, a kiváló zongoraművész, Zara Doluhano- va, a világhírű énekesnő és mások. Az intézet 1200 növendékével 400 zenetanár és korrepetitor foglalkozik.

Az új épületben 75 előadóterem, próbákra alkalmas színpad és hanglaboratórium mellett sporttermek is helyet kaptak. Az építőknek sok sajátos igényt kellett kielégíteniük. Ezek közül a legbonyolultabb olyan hang- szigetelés biztosítása, hogy semmiféle zaj ne szűrődjék ki az előadó- és próbatermekből, bent pedig ideális legyen az akusztika. A mennyezeteket ennek érdekében hangszigetelő üveghab réteggel, a falakat pedig légszigetelő téglákkal pótolták. A dupla ajtók és a különféle vastagságú üvegből készült hármas ablakok is ezt a célt szolgálják. Még arra is volt gondjuk, hogy a liftek motorzaját tompítsák.

Az új épület ügyelője pillanatok alatt beszélhet bármelyik tanárral, akármelyik teremben vezessen is foglalkozásokat. Az oktatási programot és a beosztást elektronikus számítógépekkel dolgozzák ki.