Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

I

GY EN IS ANTAL:

Gondolatok és dokumentumok egy tanító-forradalmár születésének századik évfordulójára

í.

Á dombóvári „Gyenis^ Antal” középiskolai kollégium névadóját megörökítő kis életrajzi visszaemlékezés az 1919. évi augusztusi tamási börtönképpel vezeti be a dombóvári állami elemi iskola első igazgatójának 48 évnél csupán. negyvennyolc nappal hosszabb életútját. Az írásrészlet. így szól:

„1919. augusztus 18-án vészesen csikordult a tamási börtön ajtaja. A Prónay- különítmény fehértollas tisztjei megparancsolták, hogy a foglyok lépjenek ki a folyosóra. Nem kérdeztek és nem mondtak a parancson kívül semmit. Egy főhadnagy parancsára csendőrök és katonák fogták közre az elfogot- takat. A főhadnagy vezényelt és megindult a szomorú menet. Ebben a menetben lépkedett Gyenis Antal is.” Vajon, milyen utat zárt le az a csikórduló tamási börtönajtó? Egykori igazgatótanítónk megtört — meggyötört személyében milyen férfi lépkedett abban a járásbíróságtól a Taubner-vendég- lőig tartó 400—500 méternyi utolsó menetben? Ki is volt nekünk — mindenkori Tolna megyeieknek, dombóváriaknak — Gyenis Antal?

Születése századik évfordulója — hisz, 1871. július 1-én született a szomszédos Baranya megyei Üszögpusztán — mindenképpen igazolt és újbóli engedély arra, hogy második városunk s megyénk is felidézze, talán még ki is egészítse az Ö születése és halála, az üszögi bölcső és a tamási vendéglőudvar porolófája — végső mesgyék között bejárt emberi életútját.

2.

A négy testvér közül Ö a legidősebb:

Felsőbb iskolába először 1883. szeptemberében a pécsi cisztercita gimnáziumba iratkozik be az üszögi Grósz Antal földbirtokosnál magtáros- ispán édesapja jóvoltából és akaratából. Az apa tanult embert akart nevelni a fiából.

A felsős üszögi diáknak azonban, a társadalmi kérdésekkel akkor már élénken foglalkozó bányász—munkás város lesz igazi jó 'skolája, a ciszterek gimnáziuma helyett. Hatodik gimnazista korában úgy véli, új vallást kell alapítani. Mégpedig a javak felosztásának, az egyenlő boldogságnak emberi — papok nélküli vallását. A lázító diákot a ciszterek kapuján kívül találja 1S89 nyara. Átiratkozik a pécsi Püspöki Tanítóképző, III. osztályába. Am úgy látszik, a társadalmat robbantó dinamitból még elég sok megmaradt benne: itt csak egy évet tanul, így került —a képzőt elvégzendő, s az Ő pécsi „rossz hírét” tán még nem halló — bajai tanítóképzőbe. Itt szerzi meg 1891-ben tanítói oklevelét.

3.

— Mit is ragadjon ki a visszaemlékező, toll és gondolat az Ö ezutáni nagyon gazdag 28 életévéből?

A pedagógusi pályakezdést, talán. Azért is, mert az már a mi megyénk székhelyén, Szekszárdon indul el 1891 őszén egy magániskolából, s 1895-ben Kökényessy Erzsébettel ugyancsak ott megkötött boldog- házassággal zárul.- Az első tanítóévek ezek, — és a bácskai Móricíöldje és Gátalja falusi iskolákban töltött további 6 esztendő.

A századforduló utáni első évben kerül vissza — és hazatérve az ő Pannóniájába, ismét Tolnába, -s most már élete végéig: Dombóvárra.

Ez időben (1898 óta) szerveződött községünkben a meglévő két felekezeti: a régi katolikus és a- múlt század végi izraelita elemi iskolák mellé az első állami elemi

iskola. Hogy hová és milyen körülmények, környezet közé?

— Máig is szerencséje Dombóvárnak, hogy mindezt az iskola még alig „megmelegedő” igazgatója, Gyems Antal már 1902. március 16-án megírja a helyi lap, a „Dombóvár és Vidéke” hasábjain:

„A leányiskola (első elemi iskolánk, ugyanis leányiskola volt) két tanterme számára a község oly házban bérelt helyiséget, mely pár évvel ezelőtt még az oktatás szent hajlékának, a szó legszorosabb értelmében vett leggyalázatosabb ellentéte volt...

— Itt, e bűnnel évtizedekre fertőzött helyen most, az emberiség nagy kertjének gyönge liliomai nevelkednek. E ház különben egy becsületes hentesmesternek tulajdona jelenleg, ki mindenesetre hasznos és felette keresett üzlete számára az iskola udvarán gyilkolja sertéseit. Mily kellemesen vegyül a tanítás alatti néma csendbe a haláltusát vívó disznó harsogó sivalko- dása! Mily épületes látvány és az egészségre mily hasznos a tantermek előtt lévő szennyes, ronda tócsa .és a széthasogatott disznó fogasokon függő véres húsa.’ (A ház a régi Deutsch-féle ház volt, ma: Arany János tér 25. sz.)

Az újdonsült igazgatónak mindez még nem elég, mert így folytatja:

„Pár év előtt nagynehezen megtörtént a két nembeli tanulók külön iskolákba helyezése, akkor midőn már 500 növendéket három tanító tanítani, jobban mondva három szűk tanteremben elhelyezni képes nem volt. Négy éve már ennek, de a leányiskola még ma sincs elhelyezve. Kérdem, ha tenyészállatok óljáról volna szó, elmúlhatott volna-e 4 év ilyen semmittevésben?”

Természetes, hogy ezután már csak egy új iskola megépítésére tett javaslattal zárulhatott a cikk.

De gondolhatjuk azt is, hogy mit jelentett e, minden bizonnyal első Gyenis-cikknek megjelenése a helyi lapban. A lap ugyanez év június l.-i

számának névtelen válasza mondja a cikk kiváltott társadalmi hatásáról:

„Csodálatos, hogy honnan tudta a cikkíró tényekkel és számokkal így megmagyarázni előnyét az új építkezésnek. — Több oldalról azonban a községi képviselő testület egyes tagjainak nem tetszett a cikk.”

Az új igazgató azonban nem hagyja az ügyet. Nemcsak a maga igazságában oízik és nemcsak arra támaszkodik, — társadalmi bázist is keres igazához. Meg is találja a község mindinkább gyarapodó vasutas munkásságában. Ez időtől lesz barátja és harcostársa a nagyszerű fűtőházi

mérnök: Kántor László. S most már közös munkájukkal szerveződik az idetelepült vasutasság is az állami elemi iskola új épületének megépítésére. Gyenis Antal és vele együtt a dombóvári vasutasság első nagy társadalmi ütközete csatát nyert.

S 190.3. október ?7-én, az új iskolát avatni jövőket, Dory Pál vármegyei alispánt és kíséretét üdvözlő igazgató beszéde csak ennyi:

„A magyar művelődés egyszerű munkása üdvözli Önöket e szent hajlék küszöbénél. Kívánom, hogy kiket szívünk igaz szeretetével hívtunk kis világunk örömünnepére, kedves és maradandó emlékezetül maradjon azoknak e mai nap.”

Rangok és címek kötelező emlegetése nélküli, egyszerű két mondat puritán szavai ezek. S az igazgató bizonyára boldog és büszke lehetett,

mert a „szent hajlék küszöbénél” nem a kíséret, nanem a helybéli gyermekek és munkásszülők sokasága, a nép töltötte meg első emeletes iskolánk falait.

4.

Ebben az időben Gyenis Antal nemcsak községe, ha-, nem megyéje színe elé is kilép. 130 megyei pedagógustárs előtt 1903. nyarán, a jú-. nius 18-i Tolnán megtartott vármegyei tanítógyűlésen beszéde végén a népiskolai szak- felügyeletről a következő indítványt terjesztette be:

„A Tolna megyei Alt. Tanítóegyesület megkeresi a Magyar Tanítók Országos Bizottságát, hogy tárgyalásra

tűzze ki és keresztülvitelre elfogadja azon indítványt, hogy

1. ) népiskolai szakfelügyelettel csakis és kizárólag népiskolában működött tanító legyen megbízható, fokozatos előléptetés útján, és semmi más pályán működő egyén; vagy felsőbbfokú iskolai tanárok ily szakfelügyeletre ne alkalmaztassanak;

2. ) minden tankerületben a. szükséghez képest egy vagy több segéd-tanfelügyelői állás legyen szervezve és azokra csak tanítókból kinevezett tol- nokok léptessenek elő.” —

Az indítvány „nagy vitát idézett elő.” De „többek hozzászólása után az indítványt elfogadták.”

ügy érezzük a fenti Gye-' nis-indítvány lényege, éle — közel 70 év elteltével is köny- nyen érthető.

(Folytatjuk.) i

SIMON KÁROLY T

ÉRDEMES NVARALN! ?

Érdemes nyaralni? Pofonnál is egyszerűbbnek tűnik a válasz: — igen. Lehet-e? Természetesen ugyancsak igen. Bár nem mindenkinek jut szak- szervezeti beutaló, a Balaton partja hosszú, az országban számlálhatatlanul sok felkeresésre érdemes üdülőhely van, és az átlagos dolgozók nagy részének pénztárcája elbír esztendőnként egyszer egy hosszabb-rövidebb ideig tartó nyaralást „saját rezsiben” is. Ne áltassuk magunkat, nem mindenkié. Vannak alacsony fizetésű nagycsaládosak, vagy olyanok, akiknek a kelleténél jóval több jutott az élet terheiből, szép számmal. Nem ők vannak azonban többségben, ezért érdemes a címben feltett kérdéssel foglalkozni.

A második mondatunkban szereplő „igen”rt az orvos, a pszichológus, elsősorban pedig a munkapszichológus tudományosan is megindokolja. Az egész évi munkában kifáradt szervezetnek nélkülözhetetlen a pihenés, a kikapcsolódás. Műszaki hasonlattal élve, akár csak a gépeknek az időnkénti felújítás. Töméntelen példát lehetne idézni. arra, hogy ezt a kikapcsolódást ország- és megyeszerte milyen sokan értelmezik más munkába való bekapcsolódás lehetőségeként. Azaz töltik munkával a szabadságukat, nyaralnak kapálva, vagy permetezve.

Egy megyénkben középüzemet kerestünk fel, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatot, hogy tájékozódást szerezzünk a nyaralással, de általában az évi szabadság felhasználásával 'kapcsolatban is. Bevezetőül néhány adat: a vállalat üzemi munkásainak száma júniusban 3i?5 volt, a bedolgozóké majdnem ugyanennyi. A nők aránya magas, megközelíti a nyolcvan százalékot. Ugyanakkor a nődolgozók egyharmada a

fiatalabb, „KISZ-korú” generációhoz tartozik. Az átlagos kereset havi ezernyolcszáz forint körül mozog. A gyárban egy műszak van, ami nem csekély vonzóerőt jelent a helyben lakó asszonyok, lányok számára. Az ingázók száma csekély, csak mintegy huszonöt-harmincan járnak be egy 10—15 kilométer sugarú körből. A műszaki és adminisztratív dolgozókat szándékosan hagytuk ki a fenti összeállításból, hozzájuk még visszatérünk egy mondat erejéig.

Azt, aki a központi épület lépcísőházában megáll, hirdetmény fogadja. Május 21-én Szabó Istvánná üdülési felelős közhírré tette a második félév szakszervezeti üdülési lehetőségeit. Tizennyolc személy részére, köztük házaspároknak, családosoknak, vagy csak gyerekeknek nyílt mód az üdülésre Alsóörstől Dubicsányig, vagy akár al-dunai hajóúton is. Valamennyi lehetőségre akadt jelentkező, ami persze még a vállalat dolgozóinak létszámához mérten nem sok. Az első félévi arány nagyjából azonos volt.

— Általában igyekszünk még minden évben tíz-tizenöt beutalót „összekoldulni” más vállalatoktól, ahol azokat nem veszik igénybe, — így Körtés István igazgató.

A vállalatnak negyvenötezer forintja van arra, hogy támogassa dolgozói utazását, kirándulásait. Állandó partnerei a megyei IBUSZ-nak. Tavaly hárman, tavalyelőtt tizen, az idén ismét hárman jártak a Szovjetunióban vállalati segítséggel. 1970-ben a cseh—lengyel Tátrában harmincnégyen, az NDK-ban tizen. Mintegy tíz család lesz előreláthatólag tartósabban a Balatonon, vagy Harkányfürdön. Az arány tulajdonképpen ilyesformán már egyáltalán nem rossz, mégis érdemes eltöprengeni azon, hogy ki és miért nem

megy nyaralni, habár módja szerint tehetné. A töprengésben a vállalat igazgatója, szakszervezeti titkára, munkaügyise és párttitkára segített. A következő vélemény alakult ki:

— A mi asszonyaink többségének férje szintén „bőrös”. Odaát dolgoznak a bőrgyárban, nehezebb munkán, de természetesen magasabb keresetért. Tehát általában van miből utazniuk, nyaralniuk.

— Mintegy tíz családot köt az éppen folyó házépítés.

— És talán tizenötöt is a régi tatarozása.

— Meg a szőlő. Ez tulajdonképpen hobby is, tehát kikapcsolódás, pihenés.

— A mieinkre a klasszikus kétlakiság már nem jellemző. Nem tudunk például olyan dolgozóról, aki műszak után rohanna haza, mert esetleg több ezer tojóhibridet kell ellátnia, vagy mert két tucat szerződéses disznót hizlal.

— A nyaralási igények terén feltétlenül van fluktuáció. Aki tavaly ment, az lehet, hogy az idén nem megy, de jövőre majd ismét.

— Tény viszont, hogy a nem fizikai dolgozóknál ez az igény lényegesen intenzívebben jelentkezik.

A tényeket tudomásul kell venni, anélkül persze, hogy feltétlenül belenyugodnánk azokba. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat esetében egy olyan példához vezetett el bennünket a véletlen, mely összességében pozitívnak mondható. Itt egyre többen értik meg, hogy a szabadság, a nyaralás, a nem munkával töltött pihenőidő jogos igénye és természetes szükséglete minden dolgozónak. Egyelőre átmeneti megoldás, viszont közkedvelt a kisebb, egynapos túrák szervezése a Balatonra. A vállalat vezetői bíznak abban, hogy évről évre több lehetőségük! lesz dolgozóik nyaralását, utazásait támogatni is. Ami természetesen a termelési eredmények függvénye.

O. I.