Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
3. Esett az eső. Leutnant Erik von Vormann az elmosódó képet figyelte az esőverte ablakon át, s közben őrzőangyalára gondolt, aki három nappal ezelőtt megparancsolta neki, hogy szálljon ki a romos wiesbadeni pályaudvaron és igyák egy pohár sört. Ez azért is furcsa volt, mert von Vormann ki nem állhatta a sört, de akkor éppen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megkóstolja a kesernyés ízű italt. Bár az is lehetséges, hogy az őrzőangyal bele sem szól az ügyekbe, ha Erik Vormann nem vesz részt müncheni ismerősei körében a kiadós vacsorán, amely másnap ebédig tartott, egészen az. indulás pillanatáig. Ivászatok után mindig ég a pokol, gondolta Vormann. Amikor már lehajtotta a literes korsó ersatz-sört és futva visszaérkezett a peronra, hogy még meglássa a távolodó vonat utolsó kocsiján a vörös fényecskét, nem is sejtette, hogy őt, Erik von Vor- mannt, a tábornokfiút és tábornokunokát a Gondviselés vette oltalmába. Akkor kész volt elátkozni leküzdhetetlen szomjúságát, a sört, a tegnapi ivászatot, de még a parancsot is, amelynek értelmében el kellett hagynia a nyugalmas Münchent, ahol, hála a tábornok apukának, a helyi Abwehrstellén tologatta, rakosgatta az aktákat. Most mehetett az Atlanti Falhoz, valamelyik Isten háta mögötti sárfészekbe, ahol egy kissé másféle munka vár rá és senki sem előzékenykedik vele csak azért, mert von Vormann tábornok az apja, sőt, ellenkezőleg, hiszen apuka egy bizonyos ügyben más véleményt merészelt nyilvánítani, mint a zseniális őrvezető, amiért a vezérkarból kirepült és egy- kettő a fagyos Ukrajnában találta magát, hogy legyen ideje tűnődni az elkövetett hibán. Az ifjabbik von Vormann a nácizmus ellenségének tartotta .magát, bár ezt senkinek el nem árulta. Miután, kölyök- korában rövid ideig fuldoklóit a nemzetiszocialista ideológiában, arra a meggyőződésre jutott, hogy a hitlerista csőcselékkel egyszer s mindenkorra szakítania kell. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy rossz néven vette a Harmadik Birodalomtól a világhódító eszméket, sőt úgy vélte, hogy a csőd szelén álló keletporoszországi birtokaikat rabszolgák ingyen munkájával kellene megmenteni a végső romlástól, és az ellen sem volna kifogása, ha a Vormannokat bíznák meg az ukrán területek egy részének civilizálásával. Az első győzelmek kiváltotta indokolatlan jókedv azonban hamar elmúlt, és a Harmadik Birodalomnak eszébe jutott von Vormann. Apuka, aki már rég sejti, hogy Erikből nem csinál igazi tisztet, jó, csöndes. csaknem polgári állást hagyott neki Münchenben. De most ennek vége. A kép az ablakon át szürke volt és monoton; semmiben sem hasonlított a színes levelezőlapokhoz, amelyeket a kis Erik gyűjtött. Az igazat megvallva, nem érdekelte Franciaország, alánjában véve mindent megvetett, ami nem volt porosz, sőt még a baio- wJítel szemben is megvetéssel vegyes bizalmatlanságfélét érzett. Von Vormann ránézett órájára. Ha hinni lehet a menetrendnek, akkor már negyven perce Saint Gilles-ben kellene lenniük. Valahogy csiko- rog a német pedantéria gépezete. Kinyitotta az ablakot. Hideg, nedves szél csapta meg arcát. Közel járhattak már a tengerhez. A kanyar mögül kezdtek előkandikálni Saint Gilles csúcsos tetői, s egyre közelebbről lehetett látni a védelmi rendszer barna, párhuzamos betonfalait, az Atlanti Falat, amely megakadályozza az angolok és az amerikaiak partraszállását. És megakadályozza? Erik von Vormann felhajtotta köpenye gallérját, a csomagtarlóról le- émelte elegáns neszesszerét. Amikor este megjelent a kaszinóban, az egykori szálló, a hivalkodó nevű „Hotel Majestic’ éttermében — a cégtáblát valahogy senkinek sem akaródzott levenni — visszatért a kérdés, amelyet az első osztályú kocsi ablakában állva a tengerparti beton védelmi rendszer láttán telt fel magának. Sikerül-e feltartóz- tatniok a szövetségeseket, megakadályozzák-e a partra szállást ? Bort töltött poharába. Lőre. Apjára gondolt, aki valahol Nyugat-Ukrajnában „vonja összébb az arcvonalat”, hogy a hivatalos nomenklatúrát használja. Nem kell különösebben nagy stratégának lenni ahhoz, hogy az ember kitalálja, mit jelent ez. És von Vormann még jól emlékszik gyermekkorából azokra a kis zászlócskákra, amelyeket még apja tűzögetett fel a hatalmas vezérkari térképekre, amikor az öreg porosz még azt remélte, hogy fiából igazi tisztet csinál. Szeme sarkából észrevette a kaszinóba belépő Eiert ezredest, aki mától kezdve közvetlen felettese. Azonnal újság után nyúlt és színlelt érdeklődéssel elkezdte tanulmányozni az Oberkommando der Wehrmacht tegnapelőtti hadijelentést, közben arra gondolt, hogy ebben a sárfészekbe, ahová száműzték, még az újságok Is késve érkeznek. Nem volt kedve Elérttel társalogni. Nem tetszett neki a kövér ezredes harsány vidámsága, sem nyers modora. Primitív, tudálékos, közönséges — így vélekedett róla első találkozásuk után, míg Elért, miután átnézte okmányait, csak ennyit mondott: „Leutnant Vormann”. „A nevem, von Vormann” — jelentette akkor Erik, s külön hangsúlyozta a „von” szócskát: Ám Elért, mintha nem is hallotta volna, a beszélgetés folyamán még kétszer nevezte simán Vormann hadnagynak.' “Nem használt az öjsag. Elért megállt asztalánál. — Csak ne zavartassa magát, hadnagy — mondta, amikor von Vormann meglepetést színlelve felugrott és vigyázba kapta magát. A lábával közelebb húzta az egyik széket, leült, helyesebben lehuppant rá — ahogyan a hadnagy a jelenetet gondolataiban rögzítette, és mitsem kérdezve töltött magának a borból. — Még szüntelenül egyedül, hadnagy? Még nincs társasága? Ha akarja, bemutatom a baj társaknak. — Köszönöm, ezredes úr, már bemutatkoztam az elöljáróimnak — felelte hűvösen. — Itt privát emberként tartózkodom. — Okvetlenül társaságot kell találnia magának, mert itt rohadtul unalmas az élet, — Én sosem unatkozom, ezredes úr, kérem. — Értem — mosolygott Elért. — Ha egymagában üldögél, a legjobb társaságban van. Lehet, hogy közben anekdotákat mesél masának? — Majd komolyra fordítva a szót. ezt mondta: — Ne feledje, hogy nekünk, Abwehr- tiszteknek a legszorosabb kapcsolatot kell tartanunk az emberekkel. A mi szolgálatunkban nincs hivatalos idő és privát idő. Meg tudja ezt jegyezni? — Igenis — válaszolta. Hű de meggyűlölte őt hirtelen, örömmel beletenyerelt volna zsírpacni, önelégült képébe. Milyen jogon merészeli őt leckéztetni egy ilyen jött- ment Elért? Öt, von Vormannt? Hogy meri őt dorgálni, mint valami kisiskolást? Elért egy pillanatra von Vormann arcát fürkészte. — No, jól van, hadnagy, tessék szétnézni Saint Gilles- ben, bár Isten az atyám, sok látnivalót nem talál. Egy-két nap és hozzálátunk a munkához. — Még a fejével sem biccentett von Vormann felé, csak felállt és megindult az ajtó irányába, mintha jövetelének egyetlen célja az lett volna, hogy itt a kaszinóban beszélgessen vele. (Folytatjuk.) Műveltség és történelem A korszerű műveltség kérdéseiről vitatkozott a közelmúltban mintegy kétszáz történész — kutató, oktató és ismeret- terjesztő szakember, akadémikus és falusi általános iskolai tanár — a keszthelyi országos történész vándorgyűlésen. A vita forró légkörében fokozatosan tisztázódott, hogy a kétségtelenül meglevő — és a vándorgyűlésen is felszínre került — nézeteltéréseken túl, mi az, amiben a történészek az adott kérdés tekintetében feltétlenül azonos állásponton vannak. Mindenki egyetértett abban, hogy az általános műveltség szerepét korunkban nem csökkenteni, hanem növelni kell, tehát a szakműveltség növelésével párhuzamosan erősíteni az általános műveltség pozícióit is. E tekintetben az utóbbi években kedvezőtlen jelek tapasztalhatók, több területen, de különösen az iskolai oktatásban, a társadalomtudományok háttérbe szorítása látható. A műveltség ahogyan régebben, ma is elsősorban abban áll, hogy magunkévá tesszük, elsajátítjuk az előző nemzedékek által felhalmozott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eredményekből, tapasztalatokból mindazt, amire a mai korban az embernek szüksége van. Nemcsak ismereteket, de megfelelő készségeket és képességeket is. A többi között a kornak megfelelő korszerű műveltség befogadásának és megújításának, gazdagításának, továbbfejlesztésének képességét. A helyes történelmi műveltség az egész közgondolkodást áthatva, elősegíti a megfelelő nemzeti öntudatot és önismeretet, a világméretű társadalmi-politikai tájékozódási képesség kialakítását. Miként teremthető meg az ilyen széles értelemben vett történelmi műveltség, történelmi látásmód? A kutató történészek egyre kevésbé tudnak vállalkozni arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak a közgondolkodásra. A múltat a maga bo- bonyolult valóságában, összefüggéseiben feltáró történelmi munkák, mint bármely más tudományág szakkönyvei ma már ritkán képesek lekötni a nem szakember olvasók széles táborának figyelmét. A történet- tudomány , újabb eredményeinek közvetítésében, a történelmi műveltség formálásában éppen ezért mind fontosabb szerep hárul az iskolára és a tudományos ismeretterjesztésre. Joggal bírálta azonban a tanácskozás több felszólalója mind az iskolai történelemoktatást, mind a tudományos ismeretterjesztést azért, mert nem elég vonzóan, színesen, nem elég történetien és ezért nem is elég hatékonyan teljesítik hivatásukat. Ezen a ponton kapcsolódott a vita gondolatmenetéhez a történelmi tények, adatok megismertetésének gondja. A dilemma az, hogy — a többi között — a tanulók túlterhelésének megszüntetése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a tartós megje- gyeztetésre szánt történelmi adatok mennyiségét, azokból csak annyit tartva meg, amennyire a történelemben való biztos tájékozódáshoz szükség van, ám a múlt valóságát hitelesen tükröző korkép megfestéséhez a jelenleginél bőségesebb tényanyagot kellene felhasználni. A múzeumok látogatottságaj a televízió történelmi adásainak sikere, a helytörténeti és honismereti mozgalom bővülése, az ismeretterjesztő történelmi könyvsorozatok — pl. a Képes Történelem — népszerűsége, mind azt bizonyítják, hogy társadalmunkban jelentős érdeklődés tapasztalható a történelem kérdései iránt. Erre az érdeklődésre építve minden területen határozottabb lépéseket lehetséges és szükséges tenni a korszerű történelmi műveltség fejlesztésére. Ez a keszthelyi történész vándor- gyűlés legfőbb tanulsága. DK. SZEBENYI PÉTER : Alsótengelic! Kísérleti Gazdaság alkalmaz épületbádogost Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezőknek útiköltséget térítünk. Jelentkezés a gazdaság központjában, Középhid- végan. ISMÉT KAPHATOK _ A CSEPEL VAS- ES FÉMMŰVEK ES MOTORKERÉKPÁR KÜLÖNBÖZŐ OTPhitelakcióban 10 százalék előleggel. (35)
