Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

Egy rendszerető fiatalember története Olvasóink írták Nem moralizálgatott, nem mérlegelt szempontokat, egy­szerűen csak nekivágott. Nem azok közé tartozott, akik ho­mályos sejtések, gazdagságról és harmóniáról szóló legendák bűvkörében indulnak el a nagy útra. Egyáltalán nem tudta, hogy mi vár rá, s nem is gondolkodott azon, hogy mást is tehetne. November volt, nagyon csúnya novem­ber. Rendszerető fiú volt. A táskájába berakott' egy pizsa­mát, néhány inget, fehérne­műt, a fogkeféjét és két leg­kedvesebb könyvét. Lent az utcasarkon megkérdezett egy teherautósofőrt, hogy nem a Bécsi út felé megv-e véletle­nül. Arra ment. Ö beszállt és a kocsi pár perc múlva el­indult. 1956 november 15-e volt. „Hátha mégis99 K. László 24 éves gépkocsi- vezető két hónapig Bécsben, egy lágerben várta a tovább­utazáshoz szükséges iratait, Akkor, az idegölő várakozás­ban írta az első leveleket ha­za, Budapestre. Az egyiket volt iskolai padtársának, a másikat egy lánynak, akivel szemben egy kis lelkiismeret- furdalása volt. Nem azért, mert elment, de azt érezte, legalább el kellett volna kö­szönnie. A levelekre nem írt feladót. Nem volt szüksége a válaszra. Áprilisban megérkeztek az iratok és a hajójegy. Munkát egy ottawai építkezési válla­latnál kapott, mint teherautó­sofőr. Ottawa, Kanada egyik leg­szebb városa, legalábbis La­ci szerint. Amikor megérke­zett, három hónapig nem ve­zethetett önállóan, tanulnia kellett. Már az első nap meg­értette, hogy miért. Óriási tankautó vezetésére tanították meg, félelmetesen nagy forga­lomban. A több tonna cemen­tet szállító kocsival nehéz megállni. Az autópályák ko­csiáradatában valódi művé­szet egy ilyen gépóriás irányí­tása. És nemcsak művészet, ha­nem nagy fizikai igénybevé­tel is. Napi 13—14 órát dol­goztak, igaz, tisztességes fize­tésért. Négy évig alig szállt le a volán mellől. Ha kellett, dolgozott túlórában, ha lehe­tett vállalt fekete-fuvart. Sze­rencsés ember vagy te ma­gyar — mondták neki — sze­retsz dolgozni. A második év végén :—per­sze részletre — vett egy la­kást. A negyedik évben meg­valósult első igazi álma. Meg­vette élete első kocsiját. A nagy kék Buick pár hónapra boldoggá tette. A bécsi vál­ságos hónapok óta ekkor érez­te először úgy, hogy levelet kell írnia. Ugyanazoknak írt, mint akkor, de most már a feladó címe is szerepelt a bo­rítékokon. Nem hitte, hogy válaszolni fognak — de, „hát­ha mégis”. A levelekben nem írt hangzatos dolgokat. Sok disszidenssel találkozott és tíz­ből legalább négy megkérte, fényképezze le a kék Buick előtt. Laci nem szerette az ilyen felhajtást. Csak egy dol­got irt meg, amire igazán büszke volt; szépen megtanult angolul, sokan már észre sem vették, hogy nem az anya­nyelve. Még nem vágyott hasa Nagyon meglepődött, ami­kor szinte egyszerre mind a két levélre választ kapott. Négy évig megfeszítetten dol­gozott, a napi problémákon kívül nem is tudott másra gondolni. De az első levélvál­tás után valami megindult. Ottawában sok magyar lakik. Főleg idősebbek, akik a szá­zad első negyedében vándo­roltak ki. Laci csak véletlenül találkozott néhányukkal. Az egyik újdosült ismerőse an­nak a vállalatnak volt az ad­minisztratív vezetője, ahol ő dolgozott. Lacit jómodorú, szimpatikus fiúnak találta, megígérte, hogy „tesz érte va­lamit” és meghívta vacsorá­ra. A meghívást újabb meghí­vás követte és Lacit az egyik reggel meglepetés várta a munkahelyén: előléptették. A betonelemeket szállító nyen- gesvontatósok csoportjának lett a vezetője. Közben a levélváltás is foly­tatódott. Akkor még nem vá­gyott haza, csak őszintén ér­dekelte, hogy mi történik Ma­gyarországon. Nem volt erős az a kapocs, ami idekötötte, a barátság kevés volt, a szere­lem — úgy látszott — túl gyorsan elmúlt. Rokonságát nem szerette, édesanyja meg­halt. Jól ment as üslet 1961-ben már mindennapos vendég volt az ottawai ma­gyar családoknál. Munkahe­lyén értékelték tehetségét, szervezőkészségét, 10 hónapos csoportvezetői gyakorlattal kinevezték egy több száz fős fuvargárda főnökének. Megis­merkedett egy magyar lány­nyal is — járni kezdtek. Ka­ti már Kanadában született, barátai Kittynek .hívták. Jól beszélt magyarul és őszintén megszeretne Lacit. Szülei jó­módú emberek, a papa egy bérfuvarozó cég társtulajdo­nosa volt. 63 őszén házasodtak össze. Laciból az egyik napról a másikra „tőkés” lett. Apósa bevette a vállalatához cég­vezetőnek és megígérte, hogy apránként átadja neki a tu­lajdonosi tisztet is, mert el­érkezett az ideje a „nyuga­lomba vonulásának”. Nehezen szokott az új mun­kakörbe. A szervezéshez jól értett, a sofőrök nyelvén is tudott beszélni, de a külön­böző üzleti fogásokat nehezen tudta megtanulni. A bérfuva­rozó szakma ingadozó üzlet, hol jobban megy, hol rosz- szabbul és nagyon erős a kon- kurrencia. Az első három évben jól ment minden. Bőven jutott még a feleség meggondolatlan szórakozásaira is. Közben megszaporodtak a hazai le­velek, Laci egyszerre öt ba­rátjával levelezett és szinte hetenként kapta a hazai újsá­gokat. 1966 nyarán elhatároz­ta magát és — ahogyan most mondja: „pusztán érdeklődés­ből” — hazalátogatott. A re­pülőtéren mind az öt haver ott várta. , Három hetet töltött itthon és csak azért ennyit, mert fe­lesége unta magát, „honvá­gya volt”, s haza akart menni. Laci otthon újra belemerült a bérfuvarozó üzletbe, s láto­gatása után még jobban meg­szaporodott az Ottawa—Bu­dapest levélforgalom. Romlott az üzletmenet, a cégnek és Lacinak is anyagi gondjai lettek. 1969. őszén a sofőrök felét el kellett bocsáj- taniuk. Nemcsak a vállalat, családi élete is válságba ju­tott. Rá kellett jönnie, hogy Kati és ő két külön világban élnek. Elválni mind a kettő­jüknek kellemetlen lett volna, a szülők miatt. Együtt éltek továbbra is, de mind a ketten másutt keresték a pihenést és a szórakozást. Beadta a válópert Tavaly tavasszal újra fel­lendült a fuvarszakma Otta­wában, de Laci mégsem lett derűsebb. Feleségével telje­sen elromlott az életük, Kati zűrös társaságokba járt, dop­pingszereken élt és egyetlen nap sem mulasztotta el ki­mondani, hogy gyűlöli a fér­jét. Az üzletbe is belefásult. Már nem tudott örülni, ha ki­eszelt valami új trükköt, ami­vel borsot tört a konkurrencia orra alá. 1970. augusztusában az irodában elájult. Kórház­ba került Másfél hónapig ápolták idegkimerültséggel. Orvosa gyors környezetválto­zást javasolt. Amikor kijött a kórházból, azonnal ügyvédet keresett és beadta a válópert, összeszedte néhány ruháját és elköltözött otthonról. Á válópert vagyonelosztási per is követte. Apósának jobb ügyvédei voltak, Laci jófor­mán egy fillér nélkül fejezte be a házasságát. Rendszerető fiú volt Tás­kájába berakott egy pizsamát, néhány inget, fehérneműt, fogkefét, két kartont kedvenc szivarjából, beült egy taxiba és kiment a repülőtérre. Egyetlen megoldás Laci azt mondja, nem volt honvágya, nem azért jött ha­za. Egyszerűen csak rájött, hogy Kanada nem az 6 vilá­ga. Miután erre rájött, csak egyetlen jó megoldás maradt a számára: hazajönni. A hon­vágy szó ellen többször is til­takozik. Ki tudja nyárt? ' Az egyik járműgyártást kooperáló vállalatnál dolgo­zik, mint szaktanácsadó, kitű­nő szervezési szakember, jó hasznát veszik, tisztességes a fizetése is. Csendes, szerépymosolyú ember és nagyon rosszul áll neki a vastag Havanna szivar. HEGEDŐS LÄSZLÖ Felveszünk: női dolgozókat betanított munkára, férfi segédmunkásokat és adminisztratív munkában jártas dolgozót. Bőrdíszmű, Szekszárd. (107) BONYHÁDI EREDMÉNYEK — GONDOK Világprobléma a vízellátás ma. Nagy gond a fogyasztók­nak és a tanácsoknak is. Bony- hádon, a szociális otthon alatti területen, 3 aknakutat építet­tek, 1,2 millió forintos összeg­gel. A munkálatok a napokban befejeződtek. A 3 kút napi ho­zama 1300 köbméter lesz, ezzel a probléma megoldódik, mert a napi 1200—1300 köbméternyi vízhasználat 3000-re emelkedik. Bekötése az év végére, de leg­később 1972 tavaszán várható. Ez az első lépcső nálunk, a vízellátás fokozására. Továbbiakban még újabb 3 aknakutat létesítenek, a szociá­lis otthon környékén. A kivi­telezővel a szerződést megkö­tötték. Ezzel újabb napi 15Ó0 köbméter vizet nyernek majd. A tanács végső célja, hogy 1973 második felére 4000 köb­méter feletti vízhasználatot biztosíthasson a lakosságnak, ami egy kisebb város igényeit is fedezné. Vizsgálják Egyébként, hogy a közgazdasági technikum előt­ti főnyomóvezeték törése mennyi ivóvizet vitt el a csa­padékvíz-csatornába: igen va­lószínű, hogy a jelenleg mű­ködő 7 Jcút egyikének teljes napi hozamát. A produktív tervek mellett fontos, azoknak a személyek­nek a megbüntetése, akik az ivóvízellátást locsolással féke­zik. * Bonyhádon nem ritkaság, a főútvonal utcáin futjcosó pat­kány. A keverőüzem és a sze­méttelep környéke, része a te- nyésztelepnek. Az intenzív ál­lattenyésztésben alkalmazott magas tápértékű takarmányok hatására a sertés-, baromfi- és szarvasmarha-telepek közelé­ben különösen elszaporodtak. Megeszi a madarat, csirkét, ga­lambot, házinyulat, tojást, a tetemes anyagi kár mellett pe­dig körülbelül 30 betegség kór­A Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége még maga is fia­tal, de az üzem dolgozói máris igen sokat tettek a városért. A munkáskollektíva igen ko­moly tényezőt jelent és nem­csak telephelyének életében. Nemrég felajánlást tettek a gyáregység ifjú kommunistái, hogy a KISZ VIII. kongresz- szusa tiszteletére társadalmi munkát vállalnak a dombóvári városi KISZ-bizottság és a já­rási úttörőszövetség Balaton- fenyvesen lévő táborának kor­szerűsítésében. Az üzem KISZ- szervezete titkárának a veze­tésével egy öttagú fiúbrigád utazott le két hétre a tábor­ba. ahol egyéb tennivalók el­végzése mellett fölépítettek egy stéget is. Elvégzett munkájuk okozóit közvetíti. A középkor-» ban a pestist, és feltételezhető­en napjainkban többek között a száj- és körömfájást is ter­jesztik. A házi- és vándorpatkány már az egész világon elterjedt.' Egy nőstény évente 2—7 alka­lommal 5—20 utódot hoz világ­ra. Falakat fúr át, gyakorlati­lag mindent megrág, ami útjá­ba kerül; bőrárut, telefonhu­zalt stb. Terjedésüket ma már a városi közműhálózatok is se­gítik, közlekedési útvonaluk és rejtekhelyük is. Mozgási terü­letük tehát mind nagyobb. Intézményesen kell ellenük védekeznünk, az eddiginél több eredménnyel. Ez közegészség- ügy, sőt a polgári védelemnek is feladata. dr. Kovács Zoltán főelőadó Bonyhád, Járási Hivatal GAZDASÁGI HÍRADÁS A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében átadásra ke­rültek a szovjet exportra ké­szülő plasztifikáló berendezé­sek első darabjai: 7 készülék, 1 tartály, 2 hűtő és 4 konden­zátor. Előbb a víznyomáspró­bára, majd a készülékek. le­vegőszivárgási próbájára jött el a szovjet regiszter és a MERT-megbízott. Öröm, hogy a minőséggel elégedettek voltak, hiszen az a cél, hogy Tolna megyében is „Láng-minőséget” produkál­janak. Ezeknél a gyártmányoknál már csak a festés és a csoma­golás van hátra, majd szállít­juk a törzsgyárba, ahol a Szov­jetuniónak vagonírozzák. Még egy jelentős termelési esemény történt gyáregysé­günkben: elkészült az 50. CK- típusú kazán, hazai piacra. Ná­lunk ez a szám még sokat mond. Oszlánczi János MEO-vezetQ Láng Gépgyár dombóvári egysége értékét hozzávetőlegesen 100 ezer forintra lehet becsülni. A fiatalok igen derekasan dol­goztak. A Láng Gépgyár KISZ- szervezetének legutóbbi tag­gyűlésén Boda László, az üze­mi pártvezetőség tagja a part­szervezet elismerését és köszö­netét tolmácsolta a vállalt tár­sadalmi munkát maradéktala­nul teljesítő fiataloknak és sok sikert kívánt az alapszer­vezetnek a kongresszusi elő­készületek során adódó KISZ- feladatok teljesítésének mun­kájában. Kerecsényi Jánosné Dombóvár, Láng Gépgyár Fiatalok a fiatalokért rr 9 ' . ■ ■ V -, n , . o • Az utolsó simítások

Next

/
Thumbnails
Contents