Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
„Ha én lennék fönt, eltörölném” Termelőszövetkezeti elnök az ösztönzőkről, az érdekeltségről Önállóan, a település igazi gazdájaként Ettig Lászlóval, a majosi termelőszövetkezet elnökével az ösztönzőkről és az érdekeltségről beszélgetünk. — Amikor azt mondjuk „ösztönző”, akkor valami olyanra gondolunk, ami egyfelől serkenti, másfelől, mérsékli a termelési kedvet. Mi erről a véleménye egy mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökének? — Az ösztönzőt én sc-ha nem tudom leegyszerűsíteni egyetlen rendelkezésre, Intézkedésre, előnyösnek, kedvezőnek látszó dotációra. Az viszont helytálló, hogy valamilyen irányban rendszerint felkelti az érdeklődést, más irányban viszont csökkenti az érdeklődést. Nyilvánvaló, hogy a termelésre gondolok. És itt szeretném elmondani, nyomban a legelején azt is, hogy ha véleményt mondok, akkor az most, ebben az esetben a termelőszövetkezeti elnök véleménye. Azért hangsúlyoznám, hogy a termelőszövetkezeti elnök véleménye, mert esetenként a magán- véleményem nem azonos a gazdasági vezető véleményével. — Ettig elvtárs szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az ösztönző soha nem jelenthet csak egy intézkedést, vagy rendelkezést? — Azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a dolgokat sokan leegyszerűsítik. Hogyan is mondjam? Leegyszerűsítik és jóval többet várnak egy intézkedéstől, mint amennyit várni lehet attól. Elsősorban azért, mert kiragadják az ösztönzők és a szabályzók nagy egészéből, s így olykor jobbnak, rosszabbnak látszik, mint amilyen valójában. Na várjon, ez így túlzottan körülményes meghatározás. Menjünk közelebb a valósághoz, a gyakorlathoz és a mi gyakorlatunkhoz. ami nem valószínű, hogy általános, de most végeredményben a majosi termelőszövetkezet aspektusából kell beszélni. Itt van a beruházásokat ösztönző 50 százalékos állami dotáció. Ha az egyik oldalát nézem, akkor feltétlenül azt látom, hogy az állat- tenyésztés fejlesztésére ösztönöz. De ha a másik oldalát is megnézem, akkor már azt kell látnom, hogy olyan mértékben azért nem ösztönöz, mint amilyen mértékben kívülről hinné az ember. Az a helyzet ugyanis, hogy az 50 százalék bizony némelykor a valóságban, a valóságos lehetőségekhez és árakhoz viszonyítva mindössze 35— 40 százalékra redukálódik. Épül nálunk a kétszáz férőhelyes tehénistálló. Mi az M. H. T. 2/1000 tejhűtő kádat az árjegyzékhez igazodva 42 900 forintba számoltuk. Ezzel szemben most 48 800 forintért kaptuk, úgy, hogy senki nem szólt semmit erről az áremelkedésről. Kész tények elé vagyunk állítva, és ezek azok a dolgok, amelyek az ösztönzőknek betartanak. Erről sokat lehetne beszélni, mindenesetre én csak annyit mondhatok, hogy az ösztönző nem mindig ösztönöz a kívánatosnak látszó maximális hatásfokkal. — Előfordulhat, hogy tudatosan hat negatív irányba? — Igen, természetesen, csak- hát ebben az esetben mindenképpen pozitív irányba kellene hatnia. Ugye nagyon jól tudjuk, hogy miért. Az állat- tenyésztés fejlesztése, a hozamok növelése, az életszínvonal növekedése szempontjából központi kérdés. De hát most ne merüljünk ebbe bele. — Sokan mondják Ettig elvtárs, hogy a tejtermelésen nincs haszon, ön melyik táborba tartozik? — Azok közé tartozom, akik szintén vitatkoznak. Nekem az az álláspontom, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a mezőgazdaságban jelenleg a tejet csak ráfizetéssel állíthatjuk elő. Nekem az a véleményem, hogy 3000 literes évi fejési átlag esetén nem ráfizetéses a tejtermelés. De még azt is mondom, hogy jelenleg a mezőgazdasági üzemek nagy- nagy többsége rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé teszik tehenenként a 3000 literen felüli fejés- átlag elérését. — ösztönzi erre valami az üzemeket? — Igen. Van felár, minden mennyiségre van vevő, a zsírosabb tejért többet kapunk, a tisztább tejért még többet. Az előbb azt mondtam, háromezer liternél kezdődik a tejtermelés „vonalán” a gazdaságosság. Ezt még kiegészíteném azzal, hogy ismerni kell természetesen a A nagy meleg hatására Tolna megyében is megr,5vsadéit a sörfogyasztás, a szekszárdi sörpalacliozülfan júüusbáu 2 400 000 üveg sört ’ töltöttek. Képünkön Simon Lórincué a cúnkézőgépet kezeli. foto: GoUvsuá költségek alakulását is és érteni kell azok megfelelő szabályozásához. Ez a vezetés dolga. — Az ösztönzők mire nem ösztönzik a majosi termelőszövetkezetet? — Mi az ösztönzők hatására felszámoltuk a juhászatot. És itt az a nagyon érdekes: mi úgy látjuk, nagyon jól eladtuk a birkákat, vevőnk pedig úgy látja, hogy nagyon jó vásárt csinált. Érzi ugye, hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy az ösztönzők differenciáltan ösztönöznek. A mi közös gazdaságunkat arra késztették, hogy a juhállományt eladjuk, a másik közös gazdaságot arra késztették, hogy birkát vegyen. Ebből logikusan következik, hogy a helyi lehetőség, az összes körülmények döntik el, hogy melyik komplex ösztönzőrendszer van a mi gazdaságunkra szabva, és melyik van egy másik gazdaságra szabva. Mindegyik mindenhová aligha jó. Dehát éppen az a cél, hogy mindenki megtalálja a magáét, s hozza össze a népgazdasági érdekekkel. Itt beszélnék arról is, hogy miközben a juhászatot megszüntettük, éppen az öszíönzők hatására, növeljük a szarvasmarha-állományt, ezen belül a tehénállományt. Itt most viszont újból az a hiba, hogy a meddő, az értéktelen tehenek eladása akadályba ütközik, mert megint nincs kivágási keret. Szerintem ez nagyon rossz dolog. Mi természetesen növeljük a tehénállományt, de nekem személy szerint az a véleményem, hogy ne a tehénállomány növekedjék min len- áron, csak azért, hogy a sta tisztika kielégítő képet mutasson, hanem növekedjék a tejtermelés, mert ez a döntő. Érdekes egyébként, hogy a hét elején Nógrádban jártam, ott van kivágási keret, nálunk nincs. — Ne feledje Étiig elvtárs, hogy a termelőszövetkezetek a tehénlétszám növelésében anyagilag érdekeltek. — Nem felejtem. De kérdezem, arányban áll-e az itt kifizetett összeg azzal, amit nyerünk? Tapasztalataim szerint főleg a gyenge termelő- szövetkezetek élnek ezzel a lehetőséggel. Nem mondom, a tehénlétszám növelése után járó pénz jól jön, de ha én lennék fönt, ezt az ösztönzőt megszüntetném. — Mi a véleménye a legújabb ösztönzőkről, azokról, amelyek az ellátás javítása irányába hatnak? — Gondolom, a kisvágóhi- dakra gondol. Szerintem ez mindaddig fából vaskarika, amíg tőkehúsra nem kapunk engedélyt. Az a helyzet, hogy nálunk Majoson a székihús kilója csak azért drágább, legalább négy forinttal, ■ mert be kell érte utazni Bonyhádra. Hát ez a kisvágóhíd ügy most mit oldana meg? Semmit. Nem töltelékáruból és füstölt húsból van hiány, hanem friss húsból. — mondotta Ettig László tsz-elnök. SZ. P. I 968-tól, a gazdasági re- -*■ form kezdetétől az állami élet, a tanácsszervezet korszerűsítésében egyre több intézkedés született. Megszűnt a tanácsi testületek tevékenységének egész sor formális vonása, ezzel és az önállóság, a hatáskörök növelésével pedig szabadabb útja nyílt a szocialista demokrácia érvényesülésének. Az intézkedések azonban, bármennyire is fontos lépéseknek tekinthetők az államigazgatás korszerűsítése útján mégiscsak részintézkedések voltak. mintegy irányjelzők a továbbiakat illetően. Az állami élet, a szocialista demokrácia, illetve a tanácsok tevékenysége továbbfejlesztésének egységes és minden részletre kiterjedő koncepcióját a párt X. kongresszusa dolgozta ki és fogadta el. Az állami élet, — amelynek egyik legfontosabb része a tanácsok munkája —, valamint a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata hazánkban. Ezt azonban úgy kell megoldani, hogy erősödjön a központi hatalom, fokozódjon a kormányzati szervek munkájának hatékonysága és ugyanakkor növekedjen a helyi szervek önállósága, a tanácsok önkormányzati tevékenysége és mind aktívabb legyen a lakosság részvétele is a tanácsok munkájában. Ezért oda kell hatni, hogy a tanácsok hatáskörébe kerüljön a döntés mindazokban a kérdésekben, amelyekben a tennivalók csak adott terület, illetve település lakosságát érintik. Ennek előfeltételeként a tanácsok munkáját oly módon szükséges fejleszteni, hogy erősödjön mind népképviseleti, önkormányzati, mind állam- igazgatási funkciójuk. 17 ’denies röviden arra is _ kitérni, hogy ez a nagyarányú elvi, szervezeti, módszerbeli felkészülés a tanácsok részéről milyen közvetlen, már a IV. ötéves terv időszakában megoldandó feladatokra irányul. Az egyik legfontosabb adat: a tanácsi fejlesztési alap országos összege, csaknem 80 milliárd forint, amelyből ki- sebb-nagyobb beruházások sokaságára kerül sor. A következő öt évben mintegy 800 000 köbméter/nap víztermelő kapacitást. 4900 km vízvezetékhálózatot, ,370 000 köbméter/nap szennyvíztisztító kapacitást és 1000 kilométer csatornahálózatot építenek. A tanácsi utak, hidak fenntartására, illetve korszerűsítésére 8,5 milliárd forintot fordítanak és tovább javítják a tömegközlekedést. A tanácsi ipar termelési értéke — a szolgáltatásokkal együtt — évente 7 százalékkal nő, az ipari javítás-szolgáltatás közŰj üzemcsarnok Szekszárdim Csütörtökön megkezdték a Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáxegyj- sége új üzemcsarnokának a technológiai szerelését. A néhány évvel ezelőtt létrehozott szekszárdi gyárát 33 —35 millió forint költséggel bőviti a vállalat. Ebben 2000 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzemcsarnok építése azeiepel a hozzá tartozó kazáitházzal és szociális épületekkel, így például üzemi konyhával, öltözőkkel és fürdővel, az utóbbiakat a régebbi épületben alakítják ki. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat által épített üzemcsarnokban a csurgói Napsugár Ktsz szereli fel a saját gyártmányú félautomata galvánberendezését a hozzá tartozó technológiai felszereléssel. A szekszárdi fióküzemben főleg női táska fémkereteket, díszeket, zárakat, valamint cipő- és ruhadíszeket gyártanak. , ponti támogatására pedig 1,5 milliárd forintot irányoztak elő. Az új tanácstörvény alap^ tétele így hangzik: a tanácsok a szocialista államszervezetnek a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és állam- igazgatási szervei. A három jellemvonás közül kétségtelenül a népképviseleti jelleg hangsúlyozása a legfon-, tosabb, ami nagy léptekkel előrehaladó szocialista társadalmunkban egyrészt természetes. másrészt könnyen ki is mutatható. A tanácsokoan a választók valamennyi rétege képviseletet kap. s a népképviseleti jelleget erősíti az is, hogy a tanácstagoknak evente legalább egyszer kötelességük beszámolni munkájukról választóiknak, akik, ha nincsenek megelégedve velük, akár vissza is hívhatják funkciójukból őket. A népképviselet teljes érvényesülésének leglényegesebb feltétele a tanácsok önkormányzati jellegének következetes és folyamatos erősítése! Mik a törekvések ezen a téren az új tanácstörvény értelmében ? Mindenekelőtt a helyi önállóság gyorsabb növelése, kiváltképp a községi és a városi tanácsoknál a hatáskörök bővítése, saját szervezetük saját hatáskörben való létrehozása és irányítása. Az önkormányzatok életképes és eredményes működésének döntő előfeltétele azonban az önálló helyi gazdálkodás megteremtése, hogy elsősorban a községi és városi tanácsok szélesebb körű bevételi forrásokkal rendelkezzenek, s azok célszerű felhasználásáról, valamint költségvetésük és fejlesztési terveik meghatározásáról szabadabban dönthessenek és területükön érdemi koordinációs és kooperációs jogkörrel rendelkezzenek. Mindezt az új törvény biztosítja is a tanácsok számára. A törvény rendelkezésein kívül más jogszabályok is igyekeznek előmozdítani a gazdálkodás jobb lehetőségeit: a többi között e célból fizetnek a vállalatok és a szövetkezetek ezentúl nyereségükből — a vállalatok és szövetkezetek nyereségük 6, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1 százalékát — városi, illetve községi hozzájárulást a tanácsok pénzalapjai javára. Az államigazgatási funkció erősítése, további tökéletesítése az igazgatási, hatósági munka lehetőségeinek és minőségének javítását követeli meg, aminek fontossága azért rendkívüli, mert emberek milliói állnak mindennapos kapcsolatban a tanácsapparátussal, a születéstől a halálig. Ki tagadhatná, hogy a törvények és rendeletek pontos végrehajtásának, a lakossági ügyek helyben való, gyorsabb, szakszerűbb és eredményesebb elintézésének hatalmas a politikai, gazdasági és társadalmi jelentősége? Márpedig mindez a hivatalra, az egyre képzettebb köztisztviselői karra hárul, de a jó igazgatási munkában nagy szerepe van a végrehajtó bizottságok irányító tevékenységének is, amit az új törvény ugyancsak igyekszik sokoldalúan elősegíteni. Népújság 3 1971. augusztus 6.
