Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
A Tolna megyei úttörők öt Balaton menti úttörőtáborban nyaralhatnak. Gyönyörű környezetben tölthetnek el egykét hetet a jó munkát végzett pajtások, komfortos táborokban készülhetnek a következő esztendőre az őrsvezetők, úttörőtanácsrtitkárok. Idén nyáron négyezer-négyszáz Tolna megyei úttörő üdül, vagy üdült és hatszáz pajtás képezi magát tovább saját táborban. Szerdán reggel hat órakor balatoni körútra indultunk, s „pillanatfelvételeket" készítettünk a megye úttörőinek nyaralásáról. Sós fői reggel Eb rész Az ébresztő elhangzása után két perc sem telik el, a duna- kömlődi pajtások és a paksi 3. számú iskola úttörői, mind a hatvanan, nyílegyenes sorokban állnak, s várják a vezényszót a reggeli tornára. Azután következik a legizgalmasabb verseny, a körletrendezés. Söprűk, lapátok, száraz és vizes rongyok „szaladnak" az épületek között, s pillanatok alatt átalakul a tábor: mindenütt ragyogó tisztaság, rend. Most viszont a tábor vezetőinek jut a nehéz feladat. Sorra járják a szobákat, s értékelik, hogy melyik őrs forgatta legjobban a söprűt, hol van a legnagyobb rend. A zászlófelvonás után irány az ebédlő. A gyerekek teljesítménye itt is kiváló. Nyolc kiló szalámit „termelnek be” reggelire. — Jó beosztással bőven ki lehet jönni — mondja a tábor élelmezésvezetője. — Egy gyerek étkeztetésére naponta 19 forintunk van. Ebbe még egy- egy üveg jaffa is belefér. — S öröm nézni az étlapot, ahol az egyik uzsonna mazsolás túrósrétes, az ebédek pedig három fogásból állnak. Az úttörők verses elismerése a „Táplállak” pavilon ajtajára ki is van függesztve: „Hizlaldánknak büszkesége a két Marika, és az Imre.. A reggel további programja a csomagolás és az amolyan „többé nem látlak” elköszö- nés. De nem azért, mert a dunakömlődi és a paksi úttörők nem jönnek többet Sóstóra, hanem azért, mert a tábort ilyen formában már nem láthatják. Ugyanis augusztus 15-e után megkezdődnek az építkezések, s jövő nyáron a paksi járás úttörőit már az újjáépült tábor várja. Szerenád lekváros kenyérrel Beköszöntött a búcsú előtti éjszaka a táborba. Mindenütt csend. A tanárok még moccanást sem hallanak. S egyik percről a másikra felcsendül a pajtások szerenádja. Az utolsó dal pedig így kezdődik: „Éhes a tábor.. .” Mit tehetnek ilyenkor a szerenádot kapottak? Irány a konyha, a lek- városkenyér-készítés, hogy a dalos ajkak lekváros ajkakká változhassanak« A legnagyobb élmény a sporigyőzelem ! Akinek tiszta a lelkiisme rate, meg az ágya környéke és a szobája, nyugodtan pingpongozhat, vagy ücsöröghet a társaival az udvaron Balatonsza- badi-Sóstón, a tamási járási úttörőtáborban, amíg a tábortanács hét tagja táborszemlét tart. így kezdődik a délelőtt. A tábortanács, amelynek tagjait rajonként a pajtások választják, a rendet, a tisztaságot, a szobák díszítését pontozza. Érdemes a seprűt forgatni, gondosan hajtogatni az ágytakarót — hiszen a táborozás végeztével a legtöbb ponttal rendelkezők jutalma sok-sok csokoládé lesz. — A délelőtt első fele, a kötött programok ideje. Ilyenkor rajfoglalkozások keretében — mondja Hegedűs Károly, táborparancsnok — szellemi vetélkedők zajlanak, teljesítik a pajtások a tábori próba követelményeit, s gyakorolják azokat a műsorszámokat, amelyekkel a raj, a záró tábortűznél szerepel majd. A délelőtt fénypontja mégis csak a fürdés! — Tíz óra tájt megyünk a vízre és ebédig maradunk ott! — Négerbarna gyerekhad rohan — jelenleg 110-en vannak a tábor lakói, simontornyai es regölyi úttörők — a vízbe. A csendet fröcskölés, sikoltozás, labdasuhogás, vízpacskolás töri meg. Az ügyelő pedagógusok legnehezebb feladata az, amikor ki kell parancsolni a partra a gyereksereget. — Mi volt a legnagyobb élményetek? — A meccsek... Hogy mindenben mi győztünk, a paksiak csak a lányfociban tudtak döntetlent csinálni... — szinte kórusban mondják ugyanazt. Nagy dicsőség a győzelem! aratsJäfc] Táborozás, korszerű feltételek közölt kielégítő, mondhatjuk nyugodtan: úttörőpalotát. . .- A későbbi tervek, elképzelések között szerepel — moaaja Kult Antal —, hogy faházakkol cserélik fel a sátrakat. A sátor azért még marad. Romantikusabb, mint az épület. Különösen a fiúk kedvelik. A szepezdi táborban bogyiszlói és sióagárdi úttörők — szám szerint 51-en — strandolnak, na«' póznak, töltik gondtalan szabadságukat e napokban. Strandolnak, napoznak és gömbölyűdnek. Mert a koszt itt éppen úgy, mini másutt, igen jó. Az oldalt készítette: ÉRDI—HORVÁTH— GOTTVALD—MÉRT — Most mór itt is lehet táborozni! Ez az első mondat, amivel Kult Antal, a tábor gondnoka fogad bennünket Balatonszepezden, a szekszárdi járás úttörőinek nyári táborhelyén. És maga a látvány, többet ér minden magyarázatnál. Egy kisebb és egy nagyobb épület emelkedik a sátortábortól balra. A nagyobb épületben a modern konyha, a raktárak, az előkészítők, a mosogatóhelyiség, az étterem. A kisebben pedig az egészségügyi helyiségek, és a fürdő, zuhanyozók, hatalmas boy- lerek, amelyek ha szükséges, éjjel-nappal ontják a meleg vizet. — Mennyibe került mindez? — összesen eddig 2 millió 300 ezer forintba. De ezzel koránt sincs vége az itteni munkának. Többek között rendezni kell még a terepet. A sátrak alját le kell betonozni. Esetleg bővíteni is lehet, ha szükséges, a tábort... A megyei táborokban szinte mindenütt hasonló kép fogadja az érkezőt. A paksiak a vizet vezették be ... a bonyhádiak 7 millióért „varázsoltak" minden igényt — Még maradnék, nagyon szívesen! A legszebb úttörőtábor Talán némi elfogultság is hozzájárul, ha a Balaton-parti úttörőtáborok közül a bonyhádi járás táborát látjuk a legszebbnek. A hétmillió forintért épült „táborcsoda” Béla- telepen, közvetlen a magyar tenger partján van. A modern, összkomfortos, háromszintes épület nemcsak kívülről gyönyörű, hanem belülről is. A négyágyas, helyesebben a négy rekamiés szobákban kényelmesen adózhatnak az úttörők a csendes pihenő örömeinek. Iyenkor, ebéd után halkan beszélnek a „nem alvók”, lábujj-hegyen közlekednek a folyosókon a naposok. Az úttörőmozgalom 25 éves jubileuma egyik mozgalmának — „A felnőttek ajándéka a gyerekeknek” — szép példája a tábor július 28-i nyitása, ugyanis a megállapodások szerint csak decemberben kellett volna átadni. Ez a korai átadás egyaránt dicséri a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gyors kezű dolgozóit, a Somogy megyei műszaki ellenőröket, valamint Tolna megye, illetve a bonyhádi járás vezetőinek jó irányítását, szervezését. Csütörtökön, a délutáni órákban Juhász József, a Tolna megyei Tanács bonyhádi járási hivatalának vezetője az első és ünnepélyes zászlófelvonáskor adta át a tábort jelképesen egy bonyhádi úttörőnek. Az első turnust a budapesti MÉH Tröszt látja vendégül a bólatelepi táborban, így most a bonyhádi és a szekszárdi pajtásokon kívül érkeztek Szolnok, Győr-Sopron, Fejér és Veszprém megyéből, valamint Budapestről olyan úttörők, akik a tavaszi rongy gyűjtő hetek legszorgalmasabbjai voltak. Augusztus 8—26-ig pedig három turnusban üdülnek 230—230-an a bonyhádi járás úttörői. Végül egy pillantás a tábor „játékparkjára”. Rengeteg szép, értékes játék vár az ifjú nyaralókra, melyek a bonyhádi járás üzemei, vállalatai és a Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat ajándékai. ~Tc*borbuz. „Még maradnék szívesen! " A tábortűzre készülődik mindenki már az első naptól kezdve. Arra készül a tábor- parancsnok. A tábortűzi előadáshoz gyűjtik az ötleteket, az anyagot a rajvezetők, tanulnak verseket, jeleneteket, énekszámokat a pajtások. A tábortűz nagyszerű dolog! Nagyszerű, hogy később kell lefeküdni ezen a napon, mint máskor. Nagyszerű, ahogy a sötétben magasra csapnak a lángok és pirosán világítják meg a gyerekarcokat. Nagyszerűen lehet énekelni a kora éjszakai csendben, s még az is fokozza az ünnepélyességet, ahogyan a békák kontráznak egyet-egyet. A táborokban általában egyhetes turnusokban váltják a gyerekek egymást. Ez az idő kicsit kevés. A tíznapos már szerencsésebb. Ha jó az idő, senki sem kívánkozik ennyi idő után haza. S csomagolás közben sokszor hallani: V-ü
