Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
— Meddig maradsz Münchenben? — kérdezte a régiségkereskedő. — Legfeljebb egy napig. Pénteken már jelentkeznem kell Saiht Gilles-ben. — Hol van az? — Kis sárfészek Normandiá- ban — vetette oda Kloss közömbösen — nézd meg a térképen. — Továbbítom — válaszolta a bolt tulajdonosa. — Az utasításra Münchenben várj. Holnapután indulsz Münchenből az utolsó párizsi vonattál- A peronon egyik emberünk lép majd hozzád és megmondja, mi a további teendőd. — Miről ismerem fel? — Ö majd felismer téged, megkérdezi majd, hogy Saint Gilles-be utazol-e? Igen. Ekkor látott utoljára a bolt kirakatában páfrányt, olyat, mint ez itt a kórterem ablakában. Megérkezett hót Münchenbe, eszébe jut Rhode összeharácsolt lakásberendezése, meg az ezredes felesége, kövér, kellemkedő, időses asz- szony. Vendégszeretetét nem vette igénybe, a helyőrségi hotelban szállt meg, s másnap kiment a pályaudvarra. Azon a napon az utolsó vonat tizenhat óra ötvenkor indult. Kloss betette bőröndjét az egyik szakaszba, akkor még teljesen üres volt, a szószátyár Tiede ezredes később jöhetett, és elkezdett sétálgatni a peronon. Az aluljáró vaskorlátjától az újságosbódéig és vissza. Mentek el mellette, nem is kevesen de senki sem kérdezte, hogy Saint Gilles-be utazik-e. A távoli szemafor zöld lámpája is égett már amikor az alagútból egy vasutast látott futni éppen feléje. Csalhatatlan ösztöne azt súgta, hogy ez az az ember, akire vár. A vonat hosszan, élesen fütyült, a gyors egymásutánban csukódó vagonajtók zajosan csapódtak. A férfi is felismerte Klosst. — Áthelyezésed — lihegte mindenféle bevezetés nélkül — nagyon meglepett bennünket összeköttetés helyben, Normandiában. Majd megtalálnak. Jegyezd meg a jelszót: „Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pigalleon lehet kapni”. A válaszod: „Zuzanna csak ősszel szereti” és megtudod még, hogy „Üj szállítmányt kapsz”. Ismételd meg. Klossnak azonban már nem Volt ideje elismételni. A mozdony megrántotta a szerelvényt és gyorsítani kezdett. Felugrott a legközelebbi vagon lépcsőjére, s mire visszafordult, a vasutas már eltűnt a tömegben. Ment a saját vagonja felé, az átjáróban összeakadt a szolgálatos kalauzzal, aki a mozgásban levő vonatra való ugrálásból származó balesetekről tartott neki kiselőadást. Kloss türelmesen végighallgatta a zsémbelő öreg vasutas tanmeséjét, s közben a másik vasutas három mondatát ismételgette magában: „Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pigalle-on lehet kapni”. „Zuzanna csak ősszel szereti”. „Üj szállítmányt kapsz.” Hirtelen félelem kerítette hatalmába. A helyzet kezdett világosodni. Várjunk csak ... Mit mondott a félkarú orvos? Nem, nem is ő, hanem az ápolónő... Ki kell szednie belőle, miket mondott még lázálmában. A lány gesztenyéket emlegetett. És ha illetékes helyen jelentette, a zúzódásokat szenvedett tiszt furcsa szavait? És ha a rokkant orvos megnyugtató tónusa csak játék, hogy éberségét kijátssza? Amikor erre a munkára őt jelölték, mindenre számítottak. Megtanult felismerni soha nem látott embereket,- társalogni családjáról, amely nem az ő családja, azt azonban nem sejtették előre, hogy a saját agyának nem tud parancsolni, és az agyrázkódás okozta eszméletlenségben, lázában elmondott egyes szavaktól függ majd sorsa... Az ápolónő idegen nyelvről is tett említést. Lehet, hogy lengyelül 'beszélt? Mintegy ködfátyolon át saját gyermekkori szobácskáját látja, az ablakot kockás pokróc fedi. Ügy gondolta, hogy kis fiú, és betegen fekszik otthon, skarlátja van, hogy az édesanyja közeledik hozzá. Ha lengyelül hívta édesanyját... Viszont azt is nehéz elképzelni, hogy ebben a kórházban, amely éppen olyan túlzsúfolt, mint valamennyi német kórház így negyvennégy kora tavaszán, akadna valaki, aki figyelné egy beteg tiszt nyögéseit. Dehát a jelszó? Ha kimondta a jelszót? A gesztenye a Place Pigalle-on eléggé szokatlan ahhoz, hogy gyanút keltsen. — Bajtárs — hallotta a suttogást. — Bajtárs, van cigid? Megfordult. A nyújtókötéses beteg nézett rá kérőn. — Nem tudom — felelte. Üggyel-bajjal oldalára fordult, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. A levéltárcája, egy csomag cigaretta és gyufa volt a fiókban. Még a müncheni pályaudvaron vásárolt cigaretta kínálta magát. — Gyújtsd meg — szólt amaz rekedten —, mozdulni sem tudok. — Megpróbálom — válaszolta. Lassan letolta magáról a pokrócot, amely inkább hasonlított merev bádoglemezhez, mint takaróhoz. Óvatosan letette a lábát a padlóra, előbb az egyiket, aztán a másikat, megszédült, de aztán sikerült megülnie az ágy szélén. Merev ujjakkal, a kezét is alig érezte, rágyújtott és az ágyba fogódzkodva lépett egyet a másik felé. A sebesült jó mélyet slukkolt. Aztán sokáig köhögött. Kloss, az ágyon ülve, meztelen talpát a hűvös kőpadlón pihentetve, összpontosított. Vonatozása, utazása további eseményeit igyekezett rekonstruálni. Arra még emlékszik, hogy Oberst Tiede bő lére eresztett meséit hallgatta, néha helyeséit, s amikor a szerelvény befutott a romos wiesbadeni pályaudvarra, a vagonokból kiugráló katonák és tisztek kis csoportját látta, amint futottak a barakképületbe helyezett állomás felé. Minden bizonnyal ott működött a büfé, még gondolta is, hogy ne ugorjék-e le ő is egy' pohár sörre, hogy ily módon legalább egy kis időre szabaduljon az ezredestől, aki mondta vég nélkül a magáét, fecsegése monoton volt, mint a csapból szivárgó víz. A nők terén Tiede szaktekintélynek tartotta magát, és arról igyekezett meggyőzni Klosst, hogy a szőkék is, meg a barnák is elbújhatnak a vörös hajúak mellett. Az ezredes, mintha csak kitalálta volna a szándékát, azt mondta, hogy nem érdemes leszállni, mert a vonat mindössze két percig áll. És valóban, Tiede alig fejezte be a mondatot, a vonat megrándult. Abból, ami később történt, négy-öt perccel azután, hogy a vonat kigördült a pályaudvarról, Kloss semmit sem tudott visszaidézni. Arra még emlékszik, hogy a lámpa elaludt, a vonat ablakai mögött pedig fény gyúlt. Semmiféle robbanást sem hallott, s ezt furcsállta is egy kissé. Ment volna az ablakhoz, de érezte, hogy valamilyen test zuhan rá, felismerte tüstént, Tiede volt, valamit kiabált. Aztán mindjárt jött ez a páfrány az ablakdeszkán. Ezt nézte tájképnek, amelyet, úgy hitte, bunker lő- résén át szemlélt. — Kloss főhadnagy, hogy szabad ilyet csinálni? — Az ápolónő hangjában igazi rémületet érzett. — Nem szabad felkelnie. Azonnal tessék visz- szafeküdni. És ki hallott olyat, hogy dohányoznak. Tessék ideadni a cigarettákat. — Már majdnem egészséges vagyok — mondta. Csak most vette észre, hogy a nővér nem is olyan fiatal, és nem is olyan szép, mint amilyennek gondolta. Arcbőre szürke, egészségtelen, a szeme is fáradt. — Lefekszem — mondta —, ha kezét ráteszi a homlokomra, mint egy órával ezelőtt. — Az nem egy órája volt — mosolygott a lány. — Az tegnapelőtt volt. Azt hitte, hogy az édesanyja vagyok, mamának szólított. — Igazán? — csodálkozott őszintén. — És németül? — Természetesen. — Most meg a lány csodálkozott. — Miért, milyen nyelven szólított volna? Lehunyta szemét a könnyed érintés alatt és csaknem azon- nyomban el is aludt. (Folytatjuk.) Szekszárdi munkahellyel, KONFEKCIÓS VARRÓNŐI MUNKAKÖRBE, kétműszakos termelésbe dolgozókat felveszünk. Varrni tudók előnyben. Betanulási időre órabért biztosítunk. Jelentkezni lehet: Szabó Szövetkezet Szekszárd, Széchenyi u. 28. sz. (62) Szabad kapacitásunk van a legkerssesűbb lágy és kemény tetőfedés! munkákra a kapcsolódó bádogos munkákkal együtt. Ár megegyezés szerint. Cím: Komárom megyei Építőipari Vállalat, Tatabánya, Komáromi út 6. Szakipari Főépítés-vezetőség. Telefon: 20—27. (23) Könnyelmű gyerekek Mostanában mind gyakrabban gondolok kezdő tanító éveimre s azokra a szegény gyerekekre, akiket akkoriban tanítottam. Hol egy ceruzát, hol egy füzetet kellett vennem, ha azt akartam, hogy leckéjük meglegyen. Átlagban havi tíz pengőt költöttem tanszerekre, kézimunka-anyagra. Gyerekeinknek ma annyira megvan mindenük, hogy elbeszélésemet a múltról kétkedéssel hallgatják. Minden tanuló szép táskával jár iskolába, s kizárólag új tankönyvekből akar tanulni. Mondom nekik, hogy én vagy a bátyámtól örököltem, vagy antikváriumból kaptam a könyveimet s utána még a húgom is tanult belőlük. Csak néznek, néznek, érzem, hihetetlennek tűnik nekik, amit mondok. A szegénység fogalma, a „nincs”, az „erre nem telik” a kivételesektől eltekintve ismeretlen már és sajnos, ezzel együtt mind több jelét tapasztalhatjuk a köny- nyelműségnek, az ésszerű takarékoskodás elhalásának. Alig akad gyerek az iskolában, — már az I. osztályosok között is — akinek a zsebében ne csörögne néhány forint. HOGYAN KERÜL \ PÉNZ A ZSEBECSKÉKBE? Több gyermeket megkérdeztem, mert érdekelt a dolog. Van, aki naponta kap 3—4 forintot „csak úgy”, akármire, s nem kell vele elszámolnia, többen visszavihetik a betétes üvegeket, s a pénz az övék, mások kerek összeget kapnak az ebédbefizetésre, s amit a napközis tanítónő visszaad, azt megtarthatják. Néhányuknál a bevásárláskor ott maradhat a visszakapott aprópénz. Könnyen szerzik, könnyen költik el. Hosszú sorok kígyóznak az iskola környéki fagylaltozóknál. Pottyannak a kétforintosok, mert 50 filléres, vagy 1 forintos adagot a legritkábban kérnek. SAJNÁLOM ezeket a GYEREKEKET mert bármilyen jó dolguk is van, nem ismerik meg a gyűjtögetés örömét. Mindent készen kapnak: karácsonyi, születés- és névnapi ajándékokat A szülők, nagyszülők azt szeretnék: legyen meg mindenük gyermekeiknek, unokáiknak, ne kelljen nélkülözniük úgy, mint nekik annak idején. Luxus a játékban, luxus az öltözködésben, (kicsit egymás túllicitálása is!), luxus a tanszerellátottságban ! Nem kellene ennek maradéktalanul örülnöm? Nem jobb ez, mint a munkanélküliség évei, a harmincas évek, amikor mezítlábas, éhes gyerekeket tanítottam? Sokkal, de sokkal jobb, és mégsem örülök eléggé, mert aggódva látom a pazarlást, meg azt, hogy a gyerekek nem becsülik meg eléggé a könnyen szerzett pénzt. Azt szeretném, ha a jólét mellett is takarékos gyermekeink lennének, olyanok, akik az apró dolgoknak is tudnak örülni. És ez nem a gyermekeken múlik! Meg kell tanítani őket takarékoskodni, a pénzzel bánni, gazdálkodni. El kell számoltatni őket az utolsó 10 fillérig. Tudom, ez teher a munkából fáradtan hazaérkező szülőnek, de megéri! Legyen a gyermeknek zsebpénze, de adjunk hozzá valami programot is. Tegye egy részét félre, meghatározott céllaL Gyűjtsön kiskutyára, kerékpárra, nyári táborozásra, meglepetésként szánt ajándékokra vagy bármire, amivel megtanulja, hogy a sok kicsi sokra megy. Közeledik az új tanév. Minden iskolában van szervezett takarékbélyeg-árusítás. Támogassuk a gyermek gyűjtögetését, előre meghatározott céllal. Hadd jöjjön rá, hogy az ő apránként összerakott forintjain vett fényképezőgép, békaem- ber-felszerelés stb. kedvesebb darab, mint amit „csak úgy" kap. Kedvet kell csinálni a gyér-' mek takarékoskodásához, irányítani azt és ellenőrizni, hogyan bánik a pénzzel. Eggyel több szülői gond, de csak átmeneti, mert ha jól megtanítjuk őket beosztásra, később ez többszörösen kamatozik. DR. GERGELY KAROLYNE Kőből fesíékek Örményország műemlékeit az építészeti formák és a díszítés eredetisége jellemzi. Az ókori mesterek ecsetvonásai művésziségükkel és technikájukkal még ma is bámulatba ejtik a festészet kedvelőit. A századok majdnem nyomtalanul múltak el az örmény kolostorok és templomok falfestményei fölött. A színek még ma is olyanok, mint több száz évvel ezelőtt. Nemrég az örmény Helyiipar Tervező Állami Egyetem vegyi laboratóriumának munkatársai megállapították, hogy az ókor művészei Örményország köveiből készítették festékeiket. A laboratórium munkatársait örmény művészek kérték fel a régóta ismeretlen recept megfejtésére. A laboratórium szakembereinek feltűnt, hogy az örményországMegszűnik a malária Az arab országok és Törökország közös intézkedéseket tesznek a malária teljes megszüntetésére. Az Egészségügyi Világszervezet és az érdekelt országok egészségügyi minisztériumainak terve szerint a Közel-Kelet országaiban a következő öt évben teljesen megszűnik ez a betegség. A maláriában megbetegedettek száma ebben a térségben az utóbbi tíz évben a korábbiaknak már csupán töredéke voltban alkalmazott kiváló építőkő — a sokszínű tufa, valamennyi ókori építmény alapanyaga — tökéletesen ellenáll az időjárásnak. A különféle lelőhelyekről származó vulkáni tufa-minták laboratóriumi vizsgálata után húszféle, festékanyagok előállítására alkalmas követ választottak ki. A belőlük előállított új festékeket három éven át természetes körülmények, valamint „mesterséges időjárás” viszonyai között vizsgálták. Zuhogó eső, tűző nap és több száz fokos hőmérséklet sem vették el a festékek természetes színét. A Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat dombóvári üzeme felvesz FAIPARI MÉRNÖKÖT, — kezdőt is — TECHNOLÖGUSI MUNKAKÖRBE. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen, vagy írásban, a fenti címen, Patkásné, személyzeti-munkaügyi előadónál.
