Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

KORUNK Baromfihús az asztalon A külföldön járó magyar turista, ha olcsón akar étkez­ni, ropogósra sült ún. grill­csirkét vásárol. Az így el­készített csirke nálunk még nem tartozik ugyan a leg­olcsóbbak közé, de a baromfi­hús maga egyre fontosabb szerepet tölt be a népélelme­zésben. Nem számít többé a vasárnapi asztal különleges­ségének, mivel egyre mérsék­lődő áron, nagy választékban kerül forgalomba. Hazánkban az egy főre eső húsfogyasztás 196£-ben 53,2 kg volt, amiből 11 kg-ot tett ki a baromfihús (kb 20%). lS70-ben minden személyre 57,5 kg hús jutott, ebből már 23,5% volt a baromfihús ré­szesedése; 1980-ra viszont még tovább fog nőni, várhatóan 30% körül lesz. Talán .keve­sen tudják, hogy Európában már ma is a legtöbb baromfit fogyasztó országnak számí­tunk. Könnyű fehérje Az utóbbi időben sokat hal­lunk az állati fehérjének a táplálkozásban betöltött fon­tos szerepéről. Kívánatos len­nej hogy mindennapi táplá­lékainkban a fehérje rész­aránya erőteljesen növeked­jék a szénhidrát és a zsiradék rovására, mivel viszonylag kevés állati fehérjét fogyasz­tunk. Nos, e célkitűzés kap­csán fontos szerep jut a köny- nyen emészthető, sovány baromfihúsnak is (nomeg a tojásnak, ami á baromfitartás „velejárója”). A baromfihús- és tojás­termelést egyenletesebbé és gazdaságosabbá tevő „baromfi­program” alig több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött el. Az első tennivalók egyike a nagy termelőképességű baromfifaj­ták kiválasztása, beszerzése és elterjesztése volt. Megis­merkedtünk a „broiler” szó­val, ami az expressz-nevelésű húscsirkét jelenti, amelynek súlya 10—12 hetes korában 1—1,1 kilónyi, melle és comb­ja telt, húsos, bőre puha mell­csontja hajlékony, porcogós (nem tévesztendő össze ai „fryer”-ral, amelynek bőre alatt már annyi zsír rakódott le, hogy saját zsírjában is süthető). Megjelentek a Nick- Chick nevű, éves átlagban 260 tojást adó tojótyúkok is (korábban 80—85 volt az egy tyúkra eső évi tojáshozam és évszakonként erősen hullám­zott a tojásellátás). „Csirkegyárak" A nagy baromfitenyészetek­ben — a „csirkegyárakban” ma már tudományosan ki­dolgozott receptúrák alapján, kipróbált előírások szerint ál­lítják össze a takarmányada­gokat. A különböző korú és hasznosítású állatok immár olyan — fehérje-, keményítő-, ásványisó-, vas- és nyomelem- tartalmú tápanyagokból össze­állított — keverék takar­mányt (ún. erőtápot) kapnak, amelynek jóvoltából a lehető legrövidebb időn belül elér­hetők a kívánt hús- és tojás- termélési eredmények. A vágóbaromfi hizlalása so­rán a „csirkegyárakban-’ egy kiló élősúly előállításához 2,4— 2,6 kiló takarmányt használ­nak fel (az országos állag en­nél sajnos jóval nagyobb, 4— 4,5 kg.) Az állatok csöppet sem irigyelhető körülmények között tengetik rövid életüket az ún. zárt tartási mód kere­tei között. A Bábolnai Állami Gazdaság híres baromfitenyé­szetében pl. évente mintegy 10 millió naposcsibét keltenek ki a gépek, és hozzávetőleg 30 millió tojást adnak a tyú­kok! Liba, pulyka A „csirkegyárakban'’ igen kedvező az átfutási idő; a to­jástól a rántani való csirkéig alig három hónap telik el. Az ennél jóval hosszadalmasabb libanevelés — nagyüzemi mód­szerek mellett is — kevésbé vonzó vállalkozás, még ha ugyanolyan kifizetődő is mint az „aprójószág” nevelése. Pe­dig, a csirkehús egyre csök­kenő világpiaci árára való te­kintettel, a jövő a libáé — mondják a külkereskedők —, hiszen azért csaknem kétszer annyi valutát lehet kapni. Nem rosszabb a világpiaci helyzet a pulykával sem, jól megfizetik a nyugati piaco­kon, különösen azóta, hogy kedvezőbb alkatú állatokat tenyésztettek ki (korábban a pulyka melle és combja az egész állat súlyának csak 40—50%-át tette ki, az új hibrid pulykák mell-comb ará­nya viszont 60—70%-nyi). Ezek a pulykák egész éven át és_12 hét leforgása alatt nevelődnek 2—3 kilós pecse­nyeanyaggá. Az állatok húsa nedvdúsabb, gyengébb, minta korábban tenyésztett fajtáké, s a sajátos ízű zsírpárna sem rakódik le a bőr alá. A hazai fogyasztóközönség még csak most kezd megbarátkozni ez- 2el a szokatlanul kis testű „bébipulykával”. Egész évben baromfi A magas fehérjetartalmú sovány húsok biológiailag na­gyon értékesek. Földünk há­rom és fél milliárd lakosának fehérjeszükséglete 72 millió tonna lenne, de ennek még a fele sincs kielégítve. Az em­beriség állatifehérje-szükség- letének csak 12%-át fedezik az óceánok a halhús révén, a többit az embernek magának kell megteremtenie a száraz­földön. Nem csodálható te­hát, hogy világszerte nagy fellendülésnek indult a szinte nagyipari módszerekkel folyó baromfitenyésztés, mely sokat segíthet a fehérjeínség csök­kentésében, ha teljesen nem is oldhatja meg azt. A korszerű hűtőtechnika, ezen belül a gyorsfagyasztás és a mélyhűtés, sok gondot levesz a baromfitenyésztők válláról. Az állatoknak csak kis részét kell eladniuk piaci úton, a „csirkegyárak” pro­duktumának többsége a ba­romfifeldolgozó üzemekbe ke­rül, ahol futószalagon tisztít­ják, bontják, darabolják az állatokat, majd lehűtve hosz- szabb-rövidebb ideig tárolhat­ják, szállíthatják az értékes és ízletes húst. Ezzel meg­szűnt a baromfihús idény­jellege és könnyebbé vált a háziasszonyok munkája is. Ez is közrejátszik abban, hogy egyre gyakoribb „vendég” asz­talainkon a baromfihús. Műemlékvédelem — „madárűzéssel” Néhány nyugati országban különleges csiszoló eljárással valósággal újjá varázsolják a kőből készült épületek — fő­ként a műemlékek — homlokzatát. Ezt követően arról is gondoskodnak, hogy a madarak — többnyire galambok — ne csúfíthassák el a drága költségen megszépített műemlékeket. Egy angol cég olyan kocsonyás „madárűző” anyagot állít elő, amit az épületek azon részein (párkányokon, beugrókban, stb.) kell elhelyezni, amelyek a madarak által leginkább lá­togatottak. A hatás nem marad el: a galambok és társaik messze elkerülik a vegyianyaggal ekként „kezelt” részeket. A közeljövőben szobrokat, emlékműveket is e módon fognak megvédeni a csúf madárpiszoktól. A modern tudomány és technika lexikona üukieon Az atommagot felépítő két elemi részecskének, a proton­nak és a neutronnak össze­foglaló neve. A neutronnak és a protonnak ezért jogos közös nevet adni, azaz egyetlen elemi részecske, a nukleon két töl­tésállapotának tekinteni őket, mert az atommag belső szer­kezetének szempontjából egy­formán viselkednek. Az atom­magban, nem az elektromág­neses kölcsönhatás (vonzás, ta­szítás) a meghatározó tényező, hanem az ún; magerők és az erős kölcsönhatás, amelyek több nagyságrenddel nagyobb erőket képviselnek, mint az elektromágneses kölcsönhatás. A neutron és proton tömege csupán néhány ezreléknyivel tér el egymástól, ezért a két meghatározó hatás, a magerő és az erős kölcsönhatás szem­pontjából egyformán viselkedő nek, olyannyira, hogy át is alakulnak egymásba, pl. egy elektron-, vagy egy pozitron­részecske kilövése köziben (a pozitron az elektron anti része, amely tehát ugyanolyan fel­építésű, de ellentétes pozitív töltésű). A proton és a neutron közüt csak a neutronnak van töltése, amely az atommag szerkezete szempontjából az elektromág­neses kölcsönhatás gyengébb volta miatt nem számottevő.1 Mindamellett a fizikusok ezzel a különbséggel magyarázzák meg a proton és a neutron tö­mege közötti ezreléknyi el­térést. A Nobel-díjas Feynman elmélete szerint a két nukleon elektromágneses kölcsönhatása csökkenti a proton tömegét, a neutroné 'alá. Egymáshoz nem hasonlító vízcseppek Évszázadok óta a víz egyes tulajdonságai olyan mércéül szolgálnak, amely nélkül a mo­dern tudományok sok fogalma értelmetlenné válna. így pl. 1 °C századrésze a víz fagyás- és forráspontja közötti különbség­nek. 1 liter víz tömegének sú­lya 1 kilogramm. A 1 kg víz hőmérsékletének egy fokkal való emeléséhez szükséges hő­mennyiség a kilogrammkalória. Az emberiség már régtől fog­va használja jellemzésre: „Mint két csepp víz hasonlít egymásra.’’ Sokáig azt hittük, hogy mindent tudunk a vízről, és már semmi meglepőt nem vártunk tőle. Közismert volt már régóta, hogy egy vízmo­lekula két hidrogén és egy oxi­gén atomból áll. Mindenki tudja a képletét is: FhO. Még­is nemrégiben szovjet tudósok felfedezték a szupersűrű vizet. Kísérleteik során desztillált vízgőzt hűtöttek kvarckristály­ból készült hajszálvékony csö­vekben, és az így kapott víz csodálatos tulajdonságokkal tűnt fel. Fajsúlya másfélsze­rese a közönséges víznek, a természetben gyakorlatilag nem fagy meg, forráspontja 500 °C hőmérséklet körül van. Mi a titka ennek a közönsé­ges vízből nyert különleges víznek? A felfedezők vélemé­nye szerint a szupersűrű víz~ ben a két hidrogénatomhoz több — páros számú — oxi­génatom kapcsolódik. A mole4 kulák növekedése következtéd ben növekszik az anyag faj­súlya és nagyobb a viszkozi­tása. Az oxigénatomok rendd kívül nagy erővel kötődnek: egymáshoz, ezért igen magas hőmérsékleten sem bomlik feli Egyelőre titok, hogy korábd ban miért nem találkoztak a víznek ezzel az alakjával, bár a kutatók a régi tudományos irodalomban most keresik nyod mait. Feltételezik, hogy a szui persűrű víz segítségével telel­nek át a földben a búzaszed. mek és nem fagynak meg cc rovarok. A biológusok előtt régóta ismert jelenség egyes állatfajok áttelelése, amikor anyagcseréjük gyakorlatilag megszűnik, 0 °C alá lehűlnek és testszöveteik mégsem ron-j csolódnak el. Lehetséges az is — vélik egyes kutatók. — hogy az em­beri testszövetek kiszáradása, ráncosodása összefüggésben van a víz polimerizációjával, mivel szervezetünk 70%-a vízi Mindezekre a kérdésekre fel­tehetően választ kapunk, ha sikerül a kísérletekhez szüksé­ges mennyiségű szupersűrű vi­zet előállítani. , A levegő mindenkori páratartalmára eléggé érzékenyen reagál az emberi szervezet. Kellemetlen, ha túl nagy a le­vegő nedvességtartalma, de az is, ha túl kicsi. Az előbbi esetben nehéz légzésről, fokozott izzadásról panaszkodunk, az utóbbinál kiszárad a torkunk, köhögési ingerrel küszkö­dünk. Köztudomású, hogy a központi fűtéses lakásokban álta­lában „száraz” a levegő. Ezen még úgy sem tudunk hatéko­nyan segíteni, ha vízpárologtató edényeket erősítünk a radiá­torokra. Sokkal célszerűbb dolog valami módon vizet szét- porlasztani a helyiségben. Erre való a képen látható, színes műanyagból készült elegáns kis készülék, mely teljesen zaj­talanul óránként kb. egy pohárnyi vizet juttat a levegőbe ködszerű permet formájában. Ember és növény egyaránt há­té* á íSOba üvw pyiniaa. qaté ^karbantartásáén”*

Next

/
Thumbnails
Contents