Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

4 GYENIS ANTAL Gondolatok és dokumentumok egy tanító-forradalmár születésének századik évfordulójára „Az igazság kutatása, az igazságnak vélt eszme megva-* lósítására irányuló törekvés te­hát fölemeli szívünket, eszün­ket az anyagi önösség szeny- nyes hullámai fölé, megtölti lelkünket nemes tartalommal, kiszorítja belőle a túlzásba vitt önzést és helyet ad a lángoló emberszeretetnek és fénye kö­vetkezményeinek. Az igazság kutatása az emberi művelődés titka.” Ez a mindig jobbító, — ön­magában önön szellemével is állandóan mérkőző-küzdő filo­zófus-gondolkodó is Gyenis Antal volt; 8. 1911. december közepére új­ból tanítógyűlést hívott egy­be Dombóvárra. Ezen kimond­ták, hogy: — „Szolidárisak a Magyaror­szági Tanítók Országos Szövet­ségének nagygyűlésén résztvett kartársakkal, s annak határo­zataival. S ennek folytán 1912. január 1-től a szorosan vett is­kolai tanításon kívül, semmi­féle társadalmi működésben nem vesznek részt. A helybeli tanítók utolsó társadalmi munkája a szegény iskolai gyermekek téli ruhaszükségle­teinek beszerzése és kiosztása”. Volt ezen gyűlésük határo­zatának még két másik pontja is ( az általános egyenlő, titkos választójogért való küzdésük nyilvános vállalása, s megye­beli társaik újbóli felhívása); Most azonban csak a hozott határozat első pontjának fur­csa, abszurd és hihetetlen vol­ta kényszeríti a visszaemléke- zőt elgondolkodásra. Az a Gyenis indítványozta ezt, a társadalmi munkát be­szüntető álláspontra-jutást, — aki éppen a decemberi napok végén, 31-én átveszi Kántor László vasúti mérnök, testi-lel­ki jóbarátja helyi lapot szer­kesztő asztalát. Érdemes elolvasnunk ma is, — milyen szerkesztő- elődi fel­szólításra: „Kedves Barátom) Örömmel és bánattal fogad­tam kedves írásodat, melyben vállalkozásodat tudtomra ad­tad. Talán furcsának hangzik az érzelmek ilyen bizarr jelzé­se, — de így van! örömmel fogadtam szíves vállalkozásod hírét, mert jó kezekbe adom a lapot, mely­nek immár két esztendeje fe­lelőse vagyok —, viszont azon­ban fájdalmat okoz, hogy a változott körülmények folytán (Kántort ekkor a Károlyvárosi fűtőházhoz helyezték át) meg kell válnom becézett, szívem­hez nőtt kedvencemtől: a D; és V.-től. Most a megvállás pillanatá­ban az örömöm és bánatom érzését egy harmadik érzés foglalja össze kellemes harmó. niába: a megnyugvás. Te, — kedves barátom —, ismerlek, mintha lelkem felét szakították volna ki a tiednek, azzal a békével és szeretettel fogod a kultúra mesgyéjét ró­ni, mint amelyel én igyekez­tem. Talán többre viszed, — bízom benne! Igazság, tárgyi­lagosság és jóindulattal indulsz utadra, s szíved meleg szere- tetével karolod fel, küzdőd meg azokat az apróbb csatáro­zásokat, melyeket kis pátriánk közélete megkövetel. — Most pedig ne feledkez­zünk meg még valami­ről. Ha valami vállalat más ember tulajdonába megy át, az átadó ellenértéket vár. így vagyok én is! — odaadtam a cégfeliratot, de nem adom ingyért! Cserébe ígérd meg, hogyha valamikor a körülmé­nyek kényszerítenek arra, hogy lelépj a porondról, ez újságot megbízható kezekbe adod. Ez az újság mindnyájunké, mindnyájunk érdekét védeni tartozik. Soha olyan kézbe ne kerüljön, aki kaszt és szekta szerint méri a boldogságot és bölcsességet. Ha nem ígérnéd is, — tu­dom, így fogsz cselekedni! Most pedig vedd át kedves barátom a sok megpróbálta­tást, kevés megértést nyújtó mesterséget, kívánok hozzá sok, s jó szerencsét, kitartást, bol­dogulást. Szeretettel köszönt régi jó barátod, Kántor László, a Dombóvár és Vidéke volt felelős szerkesztője” S a lapnál már évek óta fő­munkatársként dolgozó Gyenis Antal a szerkesztést szívesen vállalta, — még, az általa na­pokkal előbb beterjesztett pe­dagógus-társi közös határozat ellenében is. — A „körülmé­nyek” pedig egy V. K. M. le­iratban nem is olyan sokára, 1912. szeptember 23-án „kény­szerítik” Gyenis Antal igazga­tó-tanítót: „az iskolák vezeté­sével járó elfoglaltságra való tekintetből, kérelme nem tel­jesíthető.’' — Pedagógusnak ugyanis lapszerkesztési munka vállalása és végzése a V. K. M.-hoz bejelentési kötelezett­séggel járt. Gyenis 1912. október 6-án, a vértanúk napján írta meg„Le- szárnyazva” című búcsúzó ve­zércikkét. A dátumok és idő­pontok belső tartalmának mi­lyen szimbolikusan tragikus találkozása volt! 9. Y.\ S még ezután is meny­nyi és mennyi az ővele tör­tént, — helyesebben: \ most már egyre inkább az Őáltala is irányított esemény! Két pillanatképet villantunk már csak fel, a még előtte ál­ló hét esztendő legteljeseb- bikétől, a hét hónapjával is törölhetetlen: 1919-esből. Nem felsorolni szeretnők, 1846-ban a Gazdasági Egye­sület kormányzótanácsa terv­be vette, hogy egy darab járgányos cséplőgépet külföld­ről beszerez, majd azt kisor­solja. A terv meghiúsult, mert a 45 darab 20 forintos sorsjegyrészvénynek csak egy részét vásárolták meg Ma már állami gazdasága­ink és termelőszövetkezeteink fejlett gépparkkal rendelkez­nek, melyek nyomán egyre in­kább száműzik a legnehezebb fizikai munkákat a mezőgaz­daság területéről. Ebben a gé­pesítési forradalomban végez óriási jelentőségű munkát a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI), melynek Buda­pest és Szolnok után a har­madik mérnöki irodája Szek- szárdon működik.) — 1970 őszén alakultunk —'• kaptuk a felvilágosítást Szab­iár Bélától, a mérnöki iroda vezetőjétől. — Azért esett a választás Szekszárdra, mert a Szekszárdi Állami Gazdaság mint bázis, kísérleti partner­ként segíti munkánkat. Iro­dánk is a gazdaság központjá­ban van. A Dunai Vasművel történt kooperációjuk adta az ötletet és a lehetőséget; hogy a gazdaságban már bevezetett könnyűszerkezeti elemekből felállított tárolók típusát to­vábbi kísérletezésekkel a mér­nöki iroda családdá fejlessze ki. Ez konkréten azt jelenti, hogy olyan speciális, könnyű? hogy Gyenis Antal az itteni munkás-, katona- és földmű­vesnép szívbéli akaratából milyen funkció viselője és be­töltője is volt a Tanácsköztár­saság dombóvári napjaiban? Felsorolni ezt nehéz, sok is lenne. — Március 26. volt még csak 1919-ben. Dombóváron a községi munkás-, katona- és földművestanács az alábbi át­iratot közölte az összes fele­kezeti iskolával: „Az összes felekezeti jelle­gű iskoláknak! A katona- és munkástanács f. hó 25-én tartott ülésén el­határozta, hogy minden hely­beli iskola felekezeti jellegét megszűnteti és ideiglenesen a volt felekezeti iskolák felett a felügyeletet Gyenis Antal áll. iskolai igazgatóra ruháziza. Dombóvár, 1919. március hó 26. Udvari” Igen, Gyenis már március 24-én közre adta iskolájában á „Hitoktató urakhoz!” c. kö- rözvényét, melyben a hitokta­tást iskolájában valamennyi felekezet -papja részére meg­tiltotta. Pedig ilyen központi direktíva e napokban még nem volt. De nem késlekedett, nem várt, ahol meggyőződése tudta, hogy ellenféllel áll szemben. — Június 4-én a dombóvá­ri állomáson budapesti tár­gyalásról hazatérő vasutas vezetőket - izgatott hangulatú vasutas, munkás és alkalma­zott tömeg várt. A tamási el­lenforradalmi felkelés leveré­séből az állomáson átutaizó egyik kaposvári rendfenntartó egységből a vasutas tömeg kö­zé kézigránátot dobtak. A dombóvári direktórium két vezetője Gyenis Antal és Molnár György, akik maguk is ekkor tértek haza Tamási­ból, s direktóriumi harmadik társuk, az őket az állomáson váró Udvari Vincze és Oester- reicher Sándor, a Belügyi Népbiztosság Dombóvárra kül­dött politikai biztosa közvet­len szemtanúi voltak a ka­posvári egység sajnálatos ak­ciójának. A direktórium mindhárom helybéli vezetője Oester­szerkezeti elemekből összeállí­tott tárolókat tervezünk, ame­lyek szükség szerint az állat­tartástól a hűtőtárolóig min­den célra kialakíthatók és al­kalmazhatók. — Mi a mérnöki iroda elsőd­leges feladata? — Az MGI elméleti kutatá­sokat végez. Ezeknek ered­ményei csak akkor válnak az alkalmazó gazdaság és a nem­zet jövedelmét növelő értékké, ha a gyakorlatban megvalósul­nak. Mi tulajdonképpen ennek a megvalósulásnak a szaksze­rűségét szolgáljuk. Megbízó­inknak elkészítjük a megren­delt mezőgazdasági üzem egé­szének vagy egyes ágazatai­nak műszaki fejlesztési prog­ramját, kidolgozzuk a növény­termesztés, állattenyésztés és a segédüzemágak korszerű gé­pesítési technológiáját, import gépek és gépcsoportok üzemel­tetésének gazdaságos feltéte­leit. Felkeresnek bennünket olyan gazdaságok, szövetkeze­tek, amelyek beruházás előtt állnak, de megfelelő szakem­berrel nem rendelkeznek, ezért tanácsot tőlünk kérnek. Mi elkészítjük a telepítési, be­reicherrel együttesen a ka­posváriak cselekedetét elha­markodottnak, tévesen meg­ítélt eseménynek tartva azon az állásponton volt; nem lett volna szabad a vasutasok el­len fegyvert használni. Gye­nis, Molnár és Udvari ebbé­li meggyőződésüket a vas­utas munkások iránti felelős­séggel vállalva Budapesten a Belügyi és Hadügyi Népbiz­tosságon személyesen is kép­viselték. Gyenis Antal tehát nyu­godt, megfontolt, a munkás­embert és problémáját, eset­leges kétségeit is osztályszem­pontból és ugyanakkor meg­értőn mérlegelő tagja volt minden testületnek. Legmaga­sabb funkcióiban is a népnek szolgáló vezetője. Legjobb szóval: tanító­forradalmár. 10. Dombóváron a kommunis­ták, a haladó emberek — e rész­letek nélkül is — mindig így, ilyennek ismerték őt Felszabadulásunk első évé­ben a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének ki­adásában megjelenő „Párt­értesítő” 1945. szeptember 26-i száma így ír Gyenis Antal­ról: „Közeledik október 6-a, a vértanuk napja, mely alka­lommal mi is méltón akarunk gondoskodni vértanúinkról. 1919-ben meggyilkolták Gye­nis Antalt, a dombóvári igaz­gató-tanítót anélkül, hogy íté­letet mondtak volna felette, vagy kihallgatták volna, csak azért, mert szocialista, mert kommunista volt. Tanító volt, a népnek igazi tanítója, aki a legsötétebb re­akciós időkben sem hallgatta el azt, hogy mi a fejlődés út­ja és mire kell tanítani a gyermekeket. A fehérterror gyilkosai Tol­natamásiban temették el alig jelzett sírban és mi köteles­ségünknek érezzük azt, hogy október 6-án a vértanuk nap­ján átszállíttassuk és Dombó­váron, ott, ahol a kötelesség­teljesítés mintaképe volt, ahol mindenki becsülte és szeret­te, ott temessük el.” építési és technológiai terve­ket és tervtanulmányokat ké­szítünk a beruházási döntések megalapozásához. Ha új típusú gépeket kér és szerez be a megrendelő, akkor szakembe­reink gyakorlati bemutatókon ismertetik az új technológiát és a gépek kezelését. Az iro­da tehát a kikísérletezett el­méletet ülteti át a gyakorlati életbe. — Úgy hallottuk, hogy a bu­dapesti iroda elsősorban a szán­tóföldi gépesítéssel — ők készí­tették a Tamási Állami Gazda­ság fornádi terménytároló siló­jának terveit —, a szolnokiak a juhászattal és apróállatok te­nyésztésének újabb technoló­giájával foglalkoznak elsősorban. Vajon mi a szekszárdi iroda fő profilja? — Mindennel foglalkozunk, de az állatartási profil az el­sődleges. A takarmány keveré­sétől a fejésen keresztül a trá­gyatechnológiáig minden tervdokumentációt elkészí­tünk. Köztudott, hogy terv nélkül nem lehet építeni, a korszerű építéshez viszont specializált tervező gárdára van szükség. Ezt az igényt elégíti ki a szekszárdi mérnö­ki iroda. — Az, a ma már inkább nagyszülői nemzedék hozatta haza hamvait, akik közül még ma is sokan és büszkén vall­ják: „nekem, fiam még a Gyenis tanítóúr tanította ám meg az Internacionálét!” 11. És most? — születése szá-í zadik évfordulóján? A tanító-forradalmár Gye­nis Antal életútja a miénk: dombóváriaké, Tolna megyeie­ké! S reméljük, hogy e szerény megemlékező íráson túl ta>- lán még ez ősszel, amikor vá­rosunk iskoláit a több ezres diáksereg újból megszállva tartja: eljön majd a Gyenis Antalra való megemlékezé­sünk centenáriumi ünnep­napja is! Bizodalmunk, ebben miérti is lehet? Két okból. Egyrészt, mert a mi me­gyénk s benne Dombóvár is szereti, őszintén tiszteli tör­ténelmi múltját, megyei törté? nelemkönyve legszebb lapjai­nak néhai író-szerzőit. Azs utóbbi évek sok szép példá­zatát éppen ebben nyújtotta ez a kis megye. Másrészt, mert fiatal városunk lakóiban* egész dolgozó társadalmában: művelődési osztályán, neve­lőink pártalapszervezeteiben, a pedagógus-szakszervezet vá­rosi vezetőségében és tagsá- gában, az úttörőcsapatok s KISZ-szervezetek hagyományt ápoló egységeiben megvan a Gyenis-centenáriumi napot nyélbeütő legfőbb társadalmi erő. Száz éve született tanító^ forradalmárunk életútjának centenáriumi visszaidézése, sokoldalú kibontása és telje­sebbé tétele pedig annak a vá­rosnak falai között, amelyet Ö szeretve magáénak vallott —* nem csupán ez évi nagy neve­lési lehetőségünk és felada­tunk, hanem a szocialista te­lepülésfejlesztés és városépí­tés igen jó lehetősége és fel-* adata is, — a gondolat legtel­jesebb és legnemesebb értei-* mében. — Kik a munkatársak? — A mérnöki iroda létszá­ma kicsi, de akik itt dolgod zunk, azoknak fele főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik. A feladat jelle­génél fogva az természetes, hogy gépéslzmérnök, mezőgaz­dasági gépészmérnök és épí­tészmérnök is van az alkotó-* gárdában. — Mivel foglalkoznak jelen* leg? — Nem egészen egy ette1 alakultunk, azóta legtöbbet sertéstelepek etetéstechnoló­giájának kidolgozásával és a tehenészetben alkalmazott Alfa-Laval, Miele (holland) és egy NDK-típusú fejőberen­dezés technológiájának kidol­gozására kaptunk megbízást a szövetkezetektől. Jelenleg mi­nisztériumi megrendelésre a szovjet Daugáva fejőberende- rés honosításán dolgozunk, a teszt-vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy igen előnyös lesz ennek az új típusú beren­dezésnek is a gyakorlati al­kalmazása. — Tolna megyéből igénybe ve­szik-e az iroda segítségét? — Túl fiatalok vagyunk, de azok a más megyei mezőgaz­dasági szakemberek, akik tud­nak működésünkről, foglalkoz­tatják irodánkat. Reméljük, Tolna megyében is megismer­nek bennünket, és ha szük­ségét érzik, akkor segítségün­ket fogják kérni. ) RÚZSA GYÖRGY SIMON KAROLY Tolnában ismeretlenek?! Mérnökök a mezőgazdaságért

Next

/
Thumbnails
Contents