Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
✓ 7. A front egyre közeledett. Mi. re Kloss eljutott Ringék házáig, már egészen tisztán hallotta a géppisztoly-sorozatokat. Valahol a közelben, a réten, mozsárból lőtt akna robbant, sárga lángoszlop csapott a magasba. A helyzet csakugyan súlyos, gondolta, mégsem hitte, hogy a németeknek sikerülne kitörniök észak felé. Szobája ablakát nyitva hagyta, a házban csend uralkodott, Kloss azonban nem hitt ebben a csendben. Nem alusznak. Várnak. Remélik, hogy még egyszer meglátják a hitleri Wehrmachtot. Eszébe jutott az asszony, akiről Inge beszélt. Az edels- bergi várban sebesítették meg, de úgy látszik, elvánszorgott idáig, be a városkába, találkozott Ingével és itt valahol elrejtőzött De hol? Ezt minden bizonnyal Ring embere is szeretné tudni. Lehet, hogy hibát követett el, amikor meghagyta Nowaknak, hogy kutassák át a szomszédos házakat? Előbb meg kellett volna találnia azt az asszonyt. Ez azonban önleleplezéssel volna egyenlő, és ha a németek csakugyan visz- szajönnek? Még ha pár órára is... Körbejárta a házat és a kertben találta magát. Itt még nem volt. Keskeny ösvény vezetett a lugashoz. Benézett, zseblámpáját is felvillantotta. A földön, a száraz levelek közt véres rongy darabot látott. Itt volt az az asszony? A lugastól ösvény vezetett tovább, egészen a kert végébe ..., a sűrű orgonásig, amely mögött kerítést és kis házat látott, biztosan a kertészlak. Az ablak sötét volt. Az ajtó nyitva állt. Kloss belépett. Az ablakon át beszűrődő fény az ágyra esett, amelyen egy asz- szony feküdt. Látta tágra nyílt szemét, az arcára fagyott rémületet. Az asszony nem élt; német szuronyt döftek bele, egészen a markolatig ... Kloss hirtelen bűnösnek érezte magát; ezzel számolnia kellett volna. Nem gondolt rá, hogy az az ember, akit Ring hátrahagyott, gyorsabb és ügyesebb lesz nála. Nem kellett volna elmennie a várba, a gyógyszerész házában kellett volna bevárnia az ellenfél következő lépését. A várbeli asszony kitalálhatta, hogy mi fenyegeti. Eljött Ingéhez és titoktartásra kérte. Ha ő, Kloss, még időben érkezett volna... Most ugyanaz a hűvös nyugalom kerítette hatalmába, amely mindig úrrá lett rajta valahányszor sokoldalúan képzett és mindenre elszánt ellenféllel kellett harcba szállnia. Most már nem követ el hibát. Elhagyta a kertet és az ablakon át ugrott be a szobájába. Leült a heverőre és rágyújtott. Nem kívánta a cigarettát, de fáradt volt, és érezte, hogy elnyomja az álom. Nem volt szabad elaludnia. A 76-osok verettek, a házban csend volt, de most biztosabb volt benne, mint bármikor, hogy ez a csend csak érzéki csalódás. Vajon mit csinál Fräulein Elken ? Miért kérdezősködött az asszony után? Melyikük az? Berta? Schenk? Vagy talán valaki egészen más? Lassan múltak a percek; már hajnalodott, szürkeség ömlött végig az utcákon. Becsukta a szemét, egy pillanatra az esze is kihagyott, de nyomban felpattant, amikor halk ajtócsukódást hallott... Űjra csend ... A réteken ködfoszlányok úszkáltak, a csatazaj is alábbhagyott volna, ami azt jelenthette, hogy a németeket visszavetették, de azt is jelenthette, hogy a lengyel egységek fokozatosan feladják a várost. Hirtelen ajtócsapódás, de oly erős, hogy az egész ház belerengett, mindenkit felvert volna, ha egyáltalán aludt volna valaki ebben a házban. Kloss Inge sikolyát hallotta ... Azonnal az ajtóhoz ugrott, de félúton megállt, kényelmesen levetette zakóját, ingét kigombolta. Pisztolyát zsebre- vágta; a másik, a kis Walter a csizmaszárban volt. A folyosón lépteket hallott, s a következő pillanatban már a nyitott ajtóban állt. Mindnyájukat látta: Ingét sápadt arccal és tébolyult tekintettel. Schenket teljesen felöltözve, Anna Mariát, Bertát szintén ruhában, kötényben. Inge kiabált. Amikor Berta közelebb lépett hozzá, hirtelen a falhoz ugrott. — Mindnyájan itt vagytok — mondta most már valamelyest lecsillapodva —, egyikő- tök sem aludt. — Váratlanul Anna Mariához fordult. — Te voltál az! Te hagytad el a házat. Hallottam! — Inge, az isten szerelmére, mi történt? — Még kérdezitek? Talán maga volt? Még le sem tudott vetkőzni ? Schenk hűvös tekintettel figyelt. Csak a vállát vonogatta. — Ennivalót akartam neki vinni — mondta Inge. — De ő... — Kicsoda? — kiáltott Berta. — Marta Stauding. Most már nyugodtan beszélhetek. A kertészlakban rejtettem el őt, de valamelyikőtök észrevehette. Megölték. És ez az én hibám — mondta és hirtelen a fal felé fordulva hangos zokogásba tört ki. — Igen — szólt Berta. — Ez a te hibád. Mindent el kellett volna mondanod, behoztuk volna ide a házba. Biztosan a lengyelek ölték meg. _— A lengyelek! — tört ki újra Inge. — Azok nem lengyelek voltak, akik a várban rálőttek. Azok németek voltak! Kloss érezte, hogy Anna Maria figyeli az arcát. Akkor te ölted meg — mondta a lány tekintete. — Bármelyikőtök lehetett! — rikoltotta ismét Inge. — Ne hisztizz! — Bertának sikerült a közelébe kerülnie. — Most már nincs igazságszolgáltatás. Most már bejöttek a lengyelek... Hirtelen mindnyájan elhallgattak. Riadt dermedtség. Dön- gő léptek zaját hallották, majd dörömbölést az ajtón. — Kinyitni! — kiáltotta egy hang lengyelül. — Nowak szánta volna el magát ilyen iépésre parancs nélkül? — villant át Kloss agyán. — Ügy látszik, a helyzet nagyon súlyos és elhatározta, hogy valamilyen módon kihúz a csávából. — Anna Maria tekintetét érezte magán. Hirtelen nyugtalanság szállta meg. Inge kinyitotta az ajtót. A küszöbön Kloss egy őrmestert és két közlegényt látott. Sisak volt rajtuk, géppisztolyukat lövésre tartották. Gondolta, hogy a következő pillanatban Nowak is belép, de a főhadnagy nem mutatkozott. — Fritz, kezeket a tarkóra! — vezényelt az őrmester mosolyogva. — Vagy ahogy ti mondjátok: Hände hoch! Végrehajtották a parancsot. Egyre ostobább lett a helyzet. Kloss már csak azon törte a fejét, mit mond majd Nowaknak. Jól elintézte őt az ezredes __ A z őrmester sziléziai lehetett, mert német szavakat kevert mondókájába. — No, svábok ... csak semmi sváb hímezés-hámozás. Me- lyikőtök Kloss? — Én — hangzott a válasz. Rendesen megmotozták. Nem, itt nem babra .megy a játék, komolyan csinálták a dolgukat’. Az egyik katona kiemelte zsebéből a pisztolyt, aztán meg a Waltert húzta ki a csizmaszárából. Okmányait is elvette. Kloss rápillantott Anna Mariára, és egyszeriben megértette, mindenesetre úgy érezte, hogy megértette a helyzetet. A lánynak meg kellett tőle sza. badulnia. Hogy csinálta ezt? — Kész fegyverraktár — jelentette ki az őrmester. — No, indulj, kifelé... Ki a lakás tulajdonosa? Te? — fordult Schenkhez. — Én csak a segédgyógyszerész vagyok, tiszt úr — közölte Schenk. — A ház asszonya ez a kisasszony — mutatott Ingére. Az őrmester megfogta a lány állát. — No, ha még egy alakot találok nálad, akkor elbánok veled. Szerencsétek van, hogy nem vagyunk svábok, ök az ilyen dolgokért a falhoz állítják az embert. — Klosst hátba lökte és kifelé indultak a lakásbóL (Folytatjuk.) FORINT Pénzünk 25 éves jubileumán meg kell említenünk, hogy a magyar bélyeg százéves történetében másodszor szerepel forint elnevezésű pénzegység. 1871-ben első sorozatunk is ilyen riévértékben került kiadásra, noha eleinte csak a krajcár elnevezésű váltópénznek megfelelő címletekre volt szükség. Ténylegesen 1888. június 1-én került forgalomba forint névértékű bélyeg, mégpedig I és 3 forintos. A századfordulón a forintot koronára váltottuk át és aprópénzül a fillért vettük használatba, amelyet a mai napig is megtartottunk. Az első forint időszakát a kő- és réznyomatos, majd a levélboríték rajzú so. rozatok uralták, a korona időszaka a turul és az aratós bélyegek jegyében zajlott. Az infláció alatt nótt a bélyegek névértéke, az 1925. évi sportsorozatunk (az utolsó ebben a pénzegységben) 14 ezer koronába került. A következő évben 12 500 koronát cseréltek át 1 pengőre. Sok szép sorozat jelent meg a pengő két évtizede alatt. A második világháború példátlan gazdasági romlásba vitt. A postai díjszabás állandó növekedésé szinte lehetetlenné tette a bélyegek felhasználását, bár új kiadásokban nem volt hiány, hiszen 15 hónap alatt 201 darab forgalmi címlet jelent meg, sokszor egy levélre a legmagasabb címletből mégis több száz darabot kellett volna felragasztani. Csodának számított, hogy szilárd pénzt tudtunk teremteni, és a Magyar Nemzeti Bank náriumát a természetvédelmi sorozat 3 forintosán bemutatott hatalmas fa ábrázolásával ünnepeltük. A Szovjetunió Sis- kinhez, a kiváló tájképfestőhöz fordult, hogy gyönyörű facsoport fényképszerű hűséggel kidolgozott képének bélyegre vitelével gazdagítsa a témát. Vörös háttérből előtűnő elüszkö- södő törzsek ijesztő képe és felirat figyelmeztet: „Akadályozzátok meg az erdőtüzeket!” a Német Szövetségi Köztársaság Saar-vidéki területeinek bélyegén. ZENEI HÍRADÓ Az utóbbi hetekben számos olyan bélyeg jelent meg, amelyek a muzsika barátainak szereztek örömet. A berlini postaigazgatóság Johann Sebastian Bach arcvonásait vitte bélyegre a 6 Brandenburgi verseny 250 éves megalkotása alkalmából. Az új kiadáson az F-dúr (II.) koncert kezdő taktusait és a szerző aláírását találjuk. Bach arcéle a Ludwigs- bau-i kastély egyik plakettje alapján tárul elénk. A nagyszerű zenét 1717-ben szerezte- a mester, aki akkor Lipót herceg udvari zenekarát vezette, A mű eredeti címe: hat hangverseny, több hangszerre, mai elnevezését Brandenburgi Lajos őrgróftól nyerte, akinek; Bach ezt a művét ajánlotta. Svédország két bélyeggel emlékezik meg a királyi zene- akadémia 200 éves működéséről. A bélyegek Ingvar Lind- holm zeneszerző kör alakú hangjegyvonalakra írott művét mutatja be. 1946. augusztus 1-én kibocsáthatta a forintot. Első forgalmi sorozatunk legkisebbje a 8 filléres, záróértéke 10 forintos volt. Két év múlva az írók, majd a feltalálók sorozatban 1 filléres bélyeg jelent meg. Ezeket alig egy év múlva követte a III. Lánchíd-blokk 50 forintos névértékkel (ötezerszerese a legkisebbnek), amely eddig a legmagasabb névértékű bélyegünk. ERDŐSÍTÉS A kubai himnusz szerzőjének, Enrique Loynan de Castillo születésének századik évfordulóján a nemzeti dal szövegét és hangjegyeit ismerhetjük meg egy 3 centavo névértékű bélyegről. Rwanda köztársaság — egy évvel elkésve — öt korabeli festő alkotásainak reprodukálásával köszönti Beethoven 200. születésnapját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság bélyegein vörös alapra nyomtatva az Intema- cionálé kottáit látjuk. A nagyvárosok köré mindenütt erdőket telepítenek, a fa már nemcsak ipari nyersanyagnak, hanem valóságos kincsnek számít: lombozata oxigént ad a füstben, koromban élő modern embernek. A kérdés fontosságának megfelelően egyre több országban emlékeznek meg a fák napjáról és az erdőtelepítésről. Franciaország 1 millió hektár újraültetését, Bulgária a II. világháború befejezése óta ültetett 10 millió facsemete földbe helyezését népszerűsíti egy gyökeret eresztett palánta rajzával. A fiatal fák barátai között az ifjúság halad az élen, Románia három úttörőt fatelepítés közben mutat be, Korea bélyegén egy fiúcska áltálképpen elültetett sarjat kisleány öntözi meg. Az Egyesült Államok, Spanyolország, Finnország az ott tartott erdészeti világkongresszusokat köszöntötte. A Magyar Posta 1964- ben bükki erdőrészlettel emlékezett meg az erdészeti egye_ sülét egri vándorgyűléséről, két év múlva az egyesület centeA ZÖLD SZIGET Írország a legfürgébb, már közzétették az 1972. évi bélyeg- kiadási tervet. Elsőnek az 1922 —23. évi polgárháborúban elesettekre emlékeznek, majd az ír bélyeg megjelenésének félszázados jubileumát köszöntik. Bélyeget kap a világegészségügyi nap és a mai ír művészet legszebb alkotásai. Sok más ország után itt is megörvendeztetik a gyűjtőket karácsonyi sorozattal. A sportbélyegek hívei részére a nemzetközi olimpiai bizottság működését méltató kiadás is megjelenik majd. Néhány napja két bélyeg John Millington Synge születésének centenáriumáról emlékezett meg. Synge drámákat írt, legjelentősebb műve a halászok életéről szóló egyfelvo- násos, amelynek magyar címe A tenger lovasai lehetne. Fiatalon, 38 éves korában hunyt el a költő, aki az ősi, népi nyelvet az irodalom számára megmentette.
