Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Befogadta-e okét a falu? .

r

így látják saját helyzetüket az ifjú diplomások

Néhány éve még az egyetem padjait koptatták, majd tanulmányaik befejeztével kiléptek a mégiscsak zártabb világból, falura mentek dolgozni. Hármójuk együttes kora alig több, mint egy élete alkonyához érkezett idős ember évei. Útjuk legelején, pályájuk kezdetén állnak.

Egyenként és együtt is érdeklődő, beilleszkedni akaró, irreális illúzióktól mentes ifjú emberek, akik munkájukkal, emberségükkel igyekeznek kivívni a nem is mindig egyköny- nyen oldódó falvak népének bizalmát. A gyógyító, a termelésben munkálkodó értelmiségi fiatalok talán a legnehezebb, az egyént gyakorta próbára tevő terepen alkalmazzák a tanultakat, miközben céltudatosan fejlesztik saját emberségüket is.

Ellentétben a közhiedelemmel, egyikőjük sem tekinti ér_ demnek, vagy különös tettnek, hogy nekivágott. Mint a többiek, ők hárman is reményekkel és eltökéltséggel, úgylehet „világmegváltó” terveket dédelgetve indultak útnak.

Valóraváltak-e elképzeléseik? Sikerült-e aprópénzre vál- taniok a nagy bankót? Milyen a közérzetük, az életközeiben dolgozó, falura került értelmiségi fiataloknak? Miként látják saját helyzetüket, hogyan alakultak munka- és életkörülményeik?

Unatkozásra, tespedésre nincs idő

Valacsai Klára gyógyszerészt, a pálfai patika megbízott vezetőjét egy éve helyezték ki Szekszárdról a községbe, hogy balesetet szenvedett kolléganőjét annak gyógyulásáig helyettesítse. Diplomájának kézhezvétele óta, pár év alatt Tolnán, Decsen. Szedresen dolgozott, így jócskán van összehasonlítási alapja.

— Itt Pálfán és Szedres községben természetesebbek, kedvesebbek, kevésbé gőgösek az emberek, mint a Sán- közben. Ezernyi jelét adják a figyelmességnek, méltányolják azt, ha nem rátarti a diplomás ember. Én a tolnai főnökömtől azt tanultam, hogy ne játssza meg, ne tartsa magát nagyra az ember, álljon oda segíteni a technikusnak, soha ne kezelje le a pácienseit — mondja az ifjú gyógyszerész. Érkezésem perceiben ehhez a véleményéhez ismeretlenként is adalékot szereztem. A tisztán öltözött, mezítlábas cigánylány rendelésének teljesítését nem adta át beosztottjának, maga „szolgálta ki” őt szódabikarbónával. Mondják, hogy amikor egyik dolgozó cigánynak kevés volt a pénze a gyógyszerre, 6 kisegítette, s az adósnak az volt az első, hogy a kölcsönkapott összeget, hiánytalanul mielőbb visszaadja.

— Befogadta-e a község lakossága? Érdeklődöm, milyen benyomásokat szerzett itt aaJ első napokban?

— Feltétlenül és meglehetősen gyorsan befogadtak, azóta én itt elég sok barátot szereztem. Vardombi parasztlány vagyok, szüleim most is ott élnek. Számomra nem ismeretlen az itt élő emberek élete, talán ez is jelentett valamit, de mindenki hozzásegíDeák István agrármérnök három esztendővel ezelőtt egyenesen a faddi Lenin Tsz- be került a keszthelyi egyetemről. Itt csupán fél évig gyakornokoskodott, gyorsan előléptették. Azóta megnősült, megállapodott. Albérletben van ugyan még a kisbabával gyarapodott család, de a lakásprobléma megoldásához rászánta magát a társasházépítkezésre, ha minden jól

tett, hogy jól érezzem magam. Elsőként a termelőszövetkezet sietett segítségemre, ők szállították ide a bútoromat. A szomszédok is mindjárt jöttek, mire van szükségem. Csupa jót mondhatok, ilyentájt elhalmoznak gyümölccsel és sajnos nem győzök eleget tenni a szívből jövő meghívásoknak. Itt nagyon megbecsülik azt a tanult embert, aki nem nyers, aki nem zárkózik el tőlük. Időközben megtanulták a nevemet is. Én ennek nagyon örülök — válaszolja elégedetten Valacsai Klára, aki azt tartja, hogy a gvógy- szerész van a páciensekért és nem fordítva.

Pálfa községben még ma is szokás, hogy a diplomás embert kérik meg a kérvényírásra. A gyógyszerésznőhöz gyakran bekopognak, fogalmazza meg már azt a fellebbezést, és ő szívesen megteszi.

— Gyakran hallani aggályt, mely szerint a vidék terjedésre, szakmai lemaradásra ítél, túl sok a tartalmatlan szabad idő. Lát-e ilyen veszélyt, mik a tapasztalatai?

— Embere válogatja, városban, falun szinte egyformán veszély lehet. Szerintem ez akarat dolga elsősorban, az aki nem akar, nem fejlődik vissza. Rendszeres a továbbképzésünk, az új gyógyszereket megismerhetjük a körlevelekből, rendelkezésre állnak a szakfolyóiratok. Ebben a helyzetben még rá is kényszerül az ember arra, hogy feltétlenül tartsa a lépést. Nekem nincs Időm még télen sem unatkozni. Elég nagy a községi könyvtár, igénybe veszem, jó időbeosztással futja még a művelődésre, a szórakozásra, az értelmes barátságok ápolására is.

megy, egy év múlva önálló lakása lesz.

— Volt-e az elhelyezkedésre több lehetősége? Ha igen, miért éppen Faddot választotta? — kérdezem a nyurga, szőke, komoly férfitől.

— Mehettem volna Eátyára, a szülőfalumba, ott a tsz, profilja szerint paprikát és gyógynövényt termeszt. Hívtak oda és ide is, inkább S'atidra jöttén; és nem bántam meg.

Hogy is mondjam, amivel nem sértem meg a falumbélie- ket... Bátyán túlságosan zárkózottak és bizalmatlanok az emberek. Nagyon értik a dolgukat, de kemények és igen kényesek a beleszólásra. Nehezen tűrik maguk felett még a helybélit is, a közülük valónak is nehéz megkapaszkodni. Faddon mások az emberek. Készebbek a befogadásra, nem eleve idegenkedő beállítottságúak — mondja nagy elismeréssel.

— ön szerint mitől függ a beilleszkedés? Mi gyorsíthatja vagy lassítja?

— Feltétlenül kétoldalúnak tartom, nemcsak a lakosság befogadási készségén, hanem a másik félen, rajtam is múlik. Én itt soha nem éreztem, hogy jöttmentnek tekintenének. Jól kijövünk egymással. Legalább két év kell ahhoz, hogy megismerjék az embert és ő is bedolgozhassa magát, tudja kire mit lehet bízni, ki mire alkalmas.

— Ha kedvezőbb ajánlatot kapna, elmenne-e innen ?

Fogas kérdésnek találja, de válaszol rá.

— Nagyon meggondolnám,

Dr. Oszeczki Klára ez év januárjától Felsőnyék község körzeti orvosa, orvosilag ide csatolták a csupán földúton megközelíthető Fürgédét is. Amikor idejött, hónapok óta betöltetlen volt az orvosi állás, mint mondja: „elődöm megszökött”. Határozott, kiforrott karakterű, tipikusan mai fiatalnak tűnik a geszte- nyebarna hajú fiatal doktornő. A többiekkel megegyező, hasonló kérdésekre szívesen felel.

— Én eleve azt terveztem, hogy falura megyek. A mi évfolyamunkból sokan mentek körzetbe és senki nem panaszkodik. Úgy vettem észre, hogy a lakosság hamarabb cs jobban befogadott, mint a hivatalos szervek vezetői. ő tanács és a tsz itteni vezetői eleinte idegenkedtek attól, hogy női körzeti orvosuk lesz. Azóta többször - megérdeklődtem a tanácselnöktől, van-e panasz ellenem, nem volt — mondja lakonikusan. Ma már egyáltalán nem érzi a bizalmatlanságot, a két falu népének zöme befogadta, még inkább megerősödött abban, hogy érdemes volt. Érdekes hasonlóság, hogy dr. Oszeczki Klára körzeti orvoshoz is jönnek a betegei azzal, hogy írja meg helyettük a kérvényt. Azt is a bizalom jelének tekinti, hogy diszkréciót kérve ugyan, eljönnek hozzá az asszonyok nőgyógyászati panaszaikkal is. A közelmúltban névnapja alkalmából Fürgédről garmadával kapta a virágot, sokan dísztáviratokkal tisztelték meg.

Nem szűkül be szakmailag falun sokoldalúbbá válik az orvos, ezt vallja.

— Mióla dolgozom, itt tanultam legtöbbet. itt szinte mindenre vállalkozni kell. Minden hajam szála az égnek meredt, amikor egy körmöt kellett levennem. Meg is mondtam az öreg bácsinak, hogy nekem ez az első. Jó kedéllyel azt felelte: Jabírjuk doktornő — idézi jóízű moelmennék-e, vagy maradnék. Nem mennék el az emberek miatt, és azért sem, mert bíznak bennem, szakmailag is fejlődhetek, sőt muszáj. Viszont kissé túlfeszített, nyugtalan a vezetésben a légkör, és ezen üdvös lenne változtatni — válaszolja, majd azt ecseteli, hogy a közelmúltban rábízták a tízezres libaállomány szakmai irányítását. Rengeteg fejtörést okoz, hogy a nagyüzemi libatöméssel, ..májtermeléssel”, járatlan úton haladnak még, nem köny- nyű a világszabadalom itteni alkalmazása, rendre áttanulmányozza az összes idevágó szakirodalmat. A feszítettség- ről árulkodik az a sokatmondó tény, hogy a 23 esztendős agrármérnök egv hónap alatt hét kilót fogyott.

Szó se róla, nem bánta meg. Az egyetem óta sok új ismeretet szerzett, az ambíciók most sem hiányoznak. Kérdésemre még elmondja, hogy csupán alkalmilag futnak ösz- sze egyetemi évfolyamtársaival ő a lakáshiány ellenére elégedett helyzetével. „Hozzám hasonlóak, de azt vettem észre, hogy mindegyiküknél jobban keresek”.

sollyal. Jók a feltételek, kellően felszerelt laboratóriuma van a rendelőnek, bőrgyógyászati, szemészeti és egyéb szakkönyvekkel ellátott könyvtára, rendszeres a továbbképzés, van lehetőség az ismeretek gyarapítására.

— Miben látja a hátrányokat?

— Én azt hiszem, nem any- nyira azt nézik, hogy mit tud a körzeti orvos, hanem a karrier miatt idegenkednek a vidéktől. Nem lesz a körzeti orvosból klinikai adjunktus, nekem emiatt nincs nosztalgiám. Itt önállóbb az ember, ha nehezebb is a dolga — mondja kedélyesen. Elégedett helyzetével, noha itt az iskolaigazgatón kívül nem igen tudnak férjével baráti körre szert tenni. Választhatta volna a salgótarjáni megyei kórházat, mehetett volna Pincehelyre, nem tette. Nem tekinti áldozatnak, vagy missziónak a falvakban végzett orvosi munkát.

Hogy mivel elégedetlen? Közéleti érdeklődéséből fakadóan nagy különbséget lát a szomszédos, Felsőnyék és Fürgéd társadalmi megmozdulásai között. „Ha így megy, Fürgéd rövidesen többre viszi Felsőnyéknél. Erősebb a fürgediek- ben a közösségi érzés, náluk társadalmi munkában építettek óvodát, orvosi rendelőt, virágos a falu, szívesen csinálják. Meggyőződésem, hogy ha nehezebben is mozdulnak a felsőnyékiek, az itteni hivatalos szervek hívására ők is elmennének társadalmi munkára, szívesen részt vennék magam is benne. Ráférne a mi községünkre, hogy ieküzdjük a nehézkességet és közügyekben is mozduljunk.”

A felsőnyéki ifjú doktornő nem híve a vándorlásnak, észrevételei és javaslatai igazolják, hogy választott őrhelyén akar maradni, hogy kész a közjóért fáradozni.

SOMI BENJAMINNÉ

Egy hiányzó dók umentu mról

A Levéltári Törvény, az egyik legátfogóbb ilyen ismert jogszabály, lényegesen több dolgot utal a levéltárak gyűjtési körébe, semmint arról a a szakemberek valaha Is álmodhattak volna. Egyebek között még a statisztikai feldolgozások lyukkártya-szalag- jait is, és hangszalagokat. Napjainkban már mi sem természetesebb minthogy a Tolna megyei Levéltár magnetofonfelvételeket készít, soha többé nem reprodukálható visszaemlékezések megőrzésére. A múltat, történelmileg viszonylag közelmúltat, rögzítik azonban a filmszalagok is. Olykor az utódainknak szánt archiválási célra, de sok helyen az alig néhány éve lepergett esztendők emlékeinek, fényeinek megőrzése szándékából.

Az ország legkülönbözőbb pontjain rendezett filmszemlék, fesztiválok sorén egymás után bukkannak fel olyan hosszabb-rövidebb filmek, melyek egy-egy tájegység, város fejlődését a mozgókép eszközeivel rögzítik. Díjaik elismerést jelentenek, alkotónak és szándéknak egyaránt. Olykor a határokon kívül is. Tolna megye ennek a 92 ezer négyzetkilométeres hazának cseppet sem elvetendő tájegysége, erre már nagyon sokan rájöttek azok közül, akik látták az olyasféle rövidfilmeket, mint a színes ..Tolnai szvit”, vagy a „Cigányok” és a megyénk nagy szülöttének, Illyés Gyulának munkásságával foglalkozót. Szép részletek ezek a megye életéből, de még erőltetve sem léphetnek fel a teljesség igényével. Van film Szekszárdról, készítenek filmet a tulajdon gazdaságuk egy esztendejéről a majosi amatőrök, és bizonyára van még több, a megye életének ilyen vagy olyan vonatkozását rögzítő részlet másnol is. Ami külön-külön és együttesen szép, csak éppen kevés.

Szekszárd a szemünk láttára változik, de ez csak azért szembeszökőbb, mert a megye székhelyéről és legnagyobb településéről van szó. Ugyanígy változik az egész megye, minden község, egész tájegységek, sőt dombok és vizek is. Gondoljunk a teraszos szőlőművelésre, vagy az árvízkapunál nemsokára új mederbe terelendő Sióra. Minderről a maga eszközeivel, szóban és írásban igyekszik számot adni lapunk, mely részben ezért van. A Tolna megyével megismerkedni kívánó azonban aligha szánja rá magát régi évfolyamaink átlapozásá- ra. Ha olvasni akar Tolnáról, megveszi dr. Pataki József útikalauzát, ha pedig látni szeretne: — nem láthat semmit, legfeljebb csak több napos személyes körutazás árán.

Magyarán: — hiányzik egy jól szerkesztett, átgondolt forgatókönyv alapján készült dokumentumfilm, amely felölelné azt amit a megyebői bemutatni érdemes. Az emberek jelentős százaléka vizuális típusú, mélyebb nyomot hagy lelkében a látott kép, mint az olvasott szöveg. Lenne mit bemutatni, okosan válogatott képekben. Negvvenöt- ötven perces, maximálisan egyórás filmre gondolunk, mely bárhol vetíthető lenne és természetesen elküldhető is. Gyerekcipőben járó idegen- forgalmunk részére sem jelentene ez megvetendő propagandalehetőséget. Egy film elkészítése természetesen nem olcsó mulatság. Az ilyen jellegű dokumentum munkaköltségei azonban meg sem közelítik a nagy játékfilmekét. Ezenkívül más megyék sem fordultak a magas ' árakkal dolgozó fővárosi filmesekhez. A művészi színvonal károsodása nélkül megoldható ez helyi erőkkel is.

(ordas)

A szülőfaluban nehezebb megkapaszkodni

A lakosság jobban, mint a hivatalos szervek...