Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
Ter in élesítővel és, termelékenységnövelés A MEZŐGÉP pártszervezetének fórumán a vállalat középtávú terve A pártszervezet többször tart olyan tanácskozást, amelyen az egész vállalatot, a vállalat jövőjét érintő kérdésekről van szó. Ilyen kérdés a most kidolgozott középtávú terv. A szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat pártszervezete pénteken délután kibővített taggyűlést tartott, amelyen részt vettek a gyáregységek párt- és gazdasági vezetői, azonkívül Borbély Károly, a MEZŐGÉP Tröszt párttitkára és ellenőrzési osztályvezetője. A taggyűlésen a vállalat középtávú tervét ismertették és tárgyalták meg a végrehajtás feladatait. Kovács János, a vállalat üzemgazdasági osztályának vezetője ismertette, milyen feladatok várnak a most soron következő ötéves tervidőszakban a MEZŐGÉP vezetőségére, munkáskollektívájára. Az induláshoz kedvező alapot adott az elmúlt két év fejlődése, a termelékenység növelése kedvezően hatott a gazdasági eredményekre, a dolgozók jövedelmének alakulására. Az új tervidőszak alatt tovább kell fokozni a termelést a népgazdaság igényeinek, a piac igényeinek megfelelően, további műszaki fejlesztéssel, beruházásokkal növelni a személyi jövedelmeket, a béren kívüli juttatásokat. A vállalatnak elsősorban az élelmiszer- és fagazdaságot kell ellátni korszerű gyártmányokkal és gépalkatrészekkel. A termelés részaránya az 1971-es 69,5 százalékról — 286 millió forintról — 1975-re 80,7 százalékra növekszik — 324 millió forintra. A központi gyáregység fő profilja acél és alumínium öntözőcsövek, szórófejek, hegesztett profilok gyártása, Bonyhádon gyártják a biztonsági védőkereteket, majd a biztonsági ülést, csőszállító kocsikat, azonfelül szerelőipari tevékenységet is folytatnak. Bölcskén gyártják a cukorrépa-gépsort, amelyhez a következőkben már a fejező is készül. Gyönkön szórófejállványok, a lejtős területek öntözőberendezései készülnek, Várdombon a műszálas öntöző-tömlők szerkezetei, pótalkatrészek. Tevel profilja marad a jelenlegi, mezőgazdasági gépi munka. A gyártmányok összetételében számottevő változások lesznek. 1972-ben indul az alumínium öntözőcsövek sorozatgyártása. a Tisza I. és a Tisza II. szórófejek gyártása — előbbi a házikertek, parkok, sportpálvák öntözésére lesz alkalmas, az utóbbi pedig a kiskörei vízlépcső öntözőrendszeréhez. Az öntözőcső-választék bővítését szolgálja a csévélhető műszálas tömlő gyártásának megkezdése, 1973-ban kezdődik a merev csövek vontatható szárny vezetékei nek ki alakítása, 1974-től a csőszállító kocsik gyártása. A gyártástechnológia fejlesztése is fő témája a középtávú tervnek. Ide kell sorolni a már említett alumíniumcső-gyártás technológiáját, amely mostanában, divatos kifejezéssel élve, világszínvonalon- lesz. A központi darabólóműhely létesítése, a védőgázas hegesztés elterjesztése, a fizikai munkát könnyítő készülék-rendszerek, a felületi kezelés korszerűsítése maga után hozzá a kisebb költségekkel váló gyártást, a kedvezőbb önköltséget. Az öt év alatt 36 millió forintot kíván a vállalat műszaki fejlesztésre fordítani. Szinté lehetetlen felsorolni minden számadatot, amelyet a terv tartalmaz, csupán néhány lényegeset. Az egy főre jutó termelés az 1970-es 147 200 forintról 197 534 forintra nő, az egy főre jutó jövedelem '24 302- rőí 29 863 forintra, Közel ötszázezer forintos költséggel épül női öltöző —; 1972-ben kezdődik az építése —a központi darabolóhoz kapcsolódó szociális épület pedig 600 000 forintba kerül. Az 1970-es 210 milliós termelési érték 1975-ré 297 millió fölé emelkedik — és ' külön hangsúlyt érdemel, , hogy a MEZŐGÉP az elkövetkező öt év termelési feladatait változatlan, a jelenlegi létszámmal kívánja ’ megoldani. A terv ismertetését követő hozzászólások kivétel nélkül azt hangoztatták; a termelékenység hövelése, a technológia korszerűsítése, a még jobb munkaszervezés, a gyáregységek- közti nagyobb kooperáció révén lehet megvalósítani a termelés tervezett • növelését. Ugyanakkor , felvetődött az is — például Frank Károly felszólalásában —, hogy több segítséget várnak a tröszttől. A tröszt, ugyanis profiltisztítás címén más vállalatára ruházta a takarmánybetakarító gépek gyártását. A vállalatot így számottevő veszteség éri, azonkívül elveszett az a több éves szellemi energia, amelyet a hengerborona, a rotációs kasza, a lucerna-szársértő és a pogá- csázó kidolgozására, gyártására fordítottak. A profilszűkítés előnyökkel jár, de a hátrányai még súlyosabbak lehetnek, ha egy vállalat csak olyan termékeket gyárt, amelyek mennyisége a piacon gyakran ingadozik. Wéner Zoltán hasonlóképpen azzal foglalkozott, hogy a trösztnek anyagiakkal is segíteni kell a vállalat műszaki fejlesztését, hogy mindenkor megfelelő gyártmányokkal reagálhassanak a piac igényeire. Zsigovics Ferenc, a vállalat igazgatója a tervről elmondotta, hogy ilyen alapos, közgazdaságilag minden téren megalapozott terve még nem volt a vállalatnak — de ez még nem jelenti azt, hogy hasznos javaslatokat még nem lehet hozzátenni. Jellemzői; a termelés volumene 32—40 százalékkal nő, és nő az élelmiszergazdaság részaránya. A műszaki fejlesztésnek biztosítani kell a piacképes termékeket, rövid átfutási idővel. Az elkövetkező öt évben termelési eszközváltásra lesz szükség. A saját szellemi kapacitás nem elég, továbbra is támaszkodni kell a tudományos intézetekre, amelyekkel — s.zámszerínt tizenkettővel — jelenleg is hasznos az együttműködés. A jelenlegi piT acku-tatás nem eléggé hatásos, a jelenlegi szervezeti formát meg kell erősíteni. Borbély Károly, a tröszt párttitkára a vállalatok feladatairól elmondotta: az élelmiszergazdaság műszaki— technikai bázisait képezik, így ennek a termelési ágnak az igényeit kell kielégítem. Külön szólt a mezőgazdaság gépalkatrész-ellátásáról, amely „már évek óta céltábla”. A hazai ipar az alkatrészigény 37 százalékát termelte meg, ennek felét a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai. Az alkatrész-gyártást 1972-ben már meg kell oldani, - de el kell látni a mezőgazdaságot új gyártmányokkal, új termékeikkel is. A taggyűlés gyorsan reagált az elhangzott véleményekre. A középtávú tervről elfogadott határozati javaslatban úgy foglalt állást, hogy a vállalat gazdasági-társadalmi vezetése kezdjen tárgyalást a tröszt vezetésével. új gyártmányok fejlesztéséről, illetve gyártásáról, mert a korábban műszakilag kifejlesztett és gyártott termékek gyártásának, átadása miatt a kapacitás nincs lekötve teljesen. Az öntöző-berendezések, és a nem hosszú távra szóló cukorrépa-gépek mellett szükséges új termékek fejlesztése, gyártása, részben már 1972-ben. BI. A protekció páncéljában ? Egy volt kocsmáros karrierje Kocsolán Kaptak egy halászlét. Kaptak egy halászlét. Ez megy itt állandóan. Magam is megnéztem Kocsolán a halastó partján azt a helyet, ahol emlékművet kellene építeni a szájtátiságnak, mert ezen a helyen egy közönséges beszédű, kis képességű, volt vidéki kocsmáros úgy tereli a maga utcájába az igazgatókat, a tanácsi, a tömegszervezeti vezetőket, ahogy a juhász tereli az akolba a birkákat. Ez az ember elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába. Képességeihez, intelligenciájához képest a múltban legfeljebb az urak kiszolgálója lett volna. Most, belőle lett úr, méghozzá nem is akárhol, a szocializmust építő Magyarországon. Kétségtelen, hogy túlteljesítette saját karrierjét, hisz á felszabadulás után söröshordó- kat csapólgatva, spiccereket készítve, katonadalokat dúdolgatva aligha álmodhatott arról, hogy őt fogja szolgálni egy egész termelőszövetkezet. Hogy még a párttitkárok is tartanak tőle, és hogy „nagy emberekkel" tornázhat. Szégyen. Szégyen, hogy Kocsolán, 1971-ben, jó negyedszázaddal a fel- szabadulásunk után komolyan kell venni és főnöknek kell tekinteni egy olyan embert, aki... Szóval, kezdjük a helyzet áttekintésével. Keller Ádám, a kocsolai termelőszövetkezet elnöke a protekció páncéljába öltözve, a maga számára olyan kivételes helyzetet teremtett, amely nem adatik meg még a miniszternek sem. A miniszter is, mint minden dolgozó, köteles számot adni, hogy mikor, s milyen ügyben van munkahelyétől, hivatalától távol. Szóval, hogy mikor hol volt, és mit végzett. Keller Ádám úgy véli, a munkafegyelem mindenki számára kötelező normái rá nem vonatkoznak. A termelőszövetkezetben soha nem köti a „beosztottak” orrára, hogy hol van, illetőleg, hogy ott van-e, ahol bemondása szerint l-mie kellene. Gépkocsivezetőjén ül csak nagyon kevesen tudják, hogy h ű jár, mivel telnek napjai, de azt viszont sokan tudják, hogy az év nagy részét a közös gazdaságtól távol tölti, s mivel Siófokon mini maszekszállodát üzemeltet, szezonban, amikor csütörtökön a felesége szabadnapos, és a maszek mini szálloda ügyeivel foglalkozik, hát legtöbbször a tsz-elnök sincs otthon. Ebben a termelőszövetkezetben minden szocialista értékrend a visz- szájára fordul, s szinte úgy tűnik, hogy nem az elnök szolgálja a tagokat, hanem fordítva: a tagok szolgálják az elnököt. A volt kocsmárost igen gyakran elnök úrnak és minden esetben főnöknek tisztelik. E kivételes személyiség szeret utazni. Főleg a termelőszövetkezet zsebére persze. Világjáró kedvének a termelőszövetkezet látja kárát. Any- nyiba került tavaly a termelőszövetkezetnek az elnök utaztatása, ameny- nyi két közepesen dolgozó tsz-tag egész évi jövedelme a közösben. Sokan tudni vélik, hogy most is be van fizetve egy út a termelőszövetkezet pénztárából, zsebpénzzel együtt Keller Ádám számára a Szovjetunióba. Az irodai dolgozók, ha nyilatkozni mernének, akkor elmondanák, hogy mennyi szabadságot vesz ki magának ez az ember egy évben. Nem mernek nyilatkozni. Vagy ha mernek, legfeljebb négyszemközt. Keller Adám közel tízezer forint fizetést húz attól a termelőszövetkezettől, amelyet úgy kezel, mintha saját tulajdona lenne. Illetőleg dehogy úgy. Ami a saját tulajdona, arra nagyon is vigyáz. Saját pénzét vem szórja meggondolatlanul, ha szórná, nem épült volna fel Kocsolán az elnöki jövedelemből egy hatalmas, emeletes családi ház, és Siófokon a már említett maszek mini szálloda, amit minden évben az IBUSZ vesz bérbe, fizetővendég-szolgálatra. A háztájiban fogja a forintot. A közösben? Hát, hát! Már a TOT elnökének is volt alkalma bosszankodva tapasztalni, hogy a kocsolai termelő- szövetkezet egy ajándékozó termelőszövetkezet. Kapott ott már ajándékot még talán az úristen is, mert ennek a volt vidéki kocsmárosnak megéri a pozícióját, erősítő gavalléria. S ami közösből, a tagok zsebéből mégy, az neki nem drága. A vendégeskedést, a vendéglátást a meghívottak többsége nem utasítja vissza. Egy szemtanú, aki naponta látja, hogy mi folyik Kocsolán, így beszél az ottani nagy lábon élésről, az ottani visszataszító, elveinket megcsúfoló rongyrázásról: „Naponta főzik a halászlét. Néhány nap szünet előfordul, de aztán ismét kezdődik. Jönnek a különböző csoportok Szek- szárdról, aztán az egyiket az elnök vadászatra invitálja, a másikat kártyacsatára, a harmadikat halászlé- vacsorára.. Piringer József halászmester főzi a vendégeknek a halászlét. És jönnek a pestiek is. Megmondom hogyan van: Olyan elnök ez az elnök, hogy nem talál magának elfoglaltságot a munkakörében. A napi munkája a postabontásból áll. Egyébként az szigorúan ki van adva, hogy postát csak az elnök bonthat. Amikor ezzel végzett, várja a vendégeket.” S potyázó mindig akad. És a potyázok körében Keller Ádám valóban népszerű ember. Szórakoztatónak egyáltalán nem nevezhető parlagi szellemeskedéseivel a vendégeket 'mindig elbűvöli. S éppen ezeket a vendégeket pajzsként maga előtt tartva, környezetében azt a látszatot kelti, hogy szent és sérthetetlen, a törvények rá nem vonatkoznak. A véget nem érő vendégeskedésből, a vendégsereg összetételéből valóban arra következtetnek sokan Kocsolán, hogy Keller Ádámnak mindent szabad, s nem tanácsos vele ujjat húzni. Arról soha nem feledkezik meg, hogy összeköttetéseit fitogtassa, hencegjen létező és nem létező „magas- rangú" .barátaival. Kocsolán az egyik köztiszteletben álló párttag egyébként elmondja, nem véletlen, hogy a termelőszövetkezet elnöke törvények felett állónak látszik. Pár évvel ezelőtt a Népszabadságban mélységesen elítélő 'Cikk jelent meg róla. A helyi közvélemény arra számított, hogy ezek után már történik valami. Ha más nem, hát legalább annyi, hogy összébb húzza magét, Nem történt semmi. Mintegy másfél évvel ezelőtt ott járt a községben két megyei ember. Teleírtak két füzetlapot. A pártszervezet titkárának megígérték, hogy majd visszajönnek. A pártszervezet titkára azóta sem látta őket. Ezzel szemben Budapestről, Szekszárdról, Kaposvárról, Pécsről, és ki tudja még honnét nem, ugyanúgy látogatják Keller Ádám tsz-elnököt, mintha nem történt volna semmi. Mintha a Népszabadságban a cikk meg se jelent volna róla. Vannak emberek, akik azt hiszik, a hatalom arra való csak, hogy ők a hatalom birtokosaiként luxus-életet éljenek. Ezek az emberek teljesen eltávolodnak és elkülönülnek a dolgozóktól. Jól megfigyelhető Kocsolán, hogy Keller Ádám életmódja, életvitele a hatalommal visszaélő, a hatalmat bitorló emberek életmódja és életvitele. Jártam az egyik majorban. Az ott dolgozó termelőszövetkezeti tagoktól oly messze, mu-> gasan van az elnök, mint a vidéki káplánhoz a római pápa. O, és más cimborái képtelenek megérteni, hogy a hatalom a dolgozóké, és minden vezető beosztás csak szolgálat lehet, semmi más. Ha nem szolgálat, bukáshoz vezet. Bizonyosra vehető, hogy e cikk megjelenése után hasonszőrű ivócímborái, a potya-istenség papjai háborogva mondogatják majd, hogy ez itt nem más, mint a termelőszövetkezeti elnökök lejáratása. Ismerjük az ilyen emberek hangszerelését és hangerejét. De ettől ne féljen, ne ijedjen meg senki. A termelőszövetkezeti elnökök uagy többségét nem lehet. lejáratni, mert nincs mivel lejáratni. De itt végre megálljt kell kiáltani. Mert az mégiscsak tűrhetetlen, ami Kocsolán folyik. Egyébként a halastó partján a halászházat kibővítették, megnagyobbították. Berendezkedtek a színvonalasabb vendégfogadásra. A körülmények ismeretében nem azt csodálom, ami Kocsolán kialakult, azt csodálom, hogy tűrjük, s hogy még nem vezették ki az elnököt a falu szélére azzal, hogy távozzon a községből és vissza se merjen nézni. SZEKULITY PÉTER
