Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

Interjú

5.

Az országút fejői fekete villasor vitt Edelsberg irányába. A vár a maga sötét_ körvonalaival akár egy szellemekről 'és boszorkányokról szóló mese giccses illusztrációja is lehetett volna... Magasba meredő falak és bástyák, a háttér a lángoló ég...

Zsebéből elővette revolverét és kibiztosította. Az udvarban a kavics ropogott a lába alatt. Kloss néhány lépést tett az aluljáró felé és egy fa mögé ugrott. A várat figyelte. Mindén ablaka zárt és sötét, bár amikor a kapun bement, úgy tűnt fel neki, hogy az egyik ablakban, az első emeleten reszkető fény villant. Várt. Újra fényt látott a jobb szárnyon. Valaki volt a várban.

Kloss tisztában volt vele, milyen nagy fába vágta fejszéjét. Átkutatni az egész várat? Esztelenség... Ha szóra lehetne bírni azt, aki a levéltárat őrzi! Nincs más lehetőség! Talán mégis helyesebb létt volna Nowakot is magával hozni?

Beszélt a főhadnaggyal^ mielőtt, idejött. Nowak az „ő” kapualjukban várakozott; és rögtön jelentette, hogy a helyzet súlyos. Az ezredparancsnok beszélni sem akart vele! Különben is az ezredben ítélet napja van. A hadosztály- parancsnokkal csak a tüzérség közvetítésével sikerült felvenniük a kapcsolatot; nehéz védelmi harcban állnak a dél felől támadó német páncélos ■ hadosztályokkal. Az ezred valószínű kivonul Bischofsfel- déből.

— Meg kellett volna mondanod az ezredesnek, milyen feladatod van — jelentette ki Kloss.

— Erre nem volt parancsom,

őrnagy úr — suttogta Nowak. Aztán megkérdezte, mintha Kloss tudhatná: — Tulajdonképpen mi történik a fronton?

— Úgy látszik, Schörner megpróbál kitörni északi irányban — mondta Kloss fontolgatva. — Ez a pokol tornáca pár napig is eltarthat,

— És ha visszajönnek a németek?

— Hosszú időre már nem. Én maradok. Te visszavonulsz az ezreddel. — Gyorsan határozott, igaz, hogy sok választása nem volt.

— Az őrnagy úr egyedül marad ?

— Mindig egyedül szoktam lenni — mosolygott. — Ha a helyzet nem változik, akkor reggel még szükségem lesz rád. Kérdezd meg az ezredparancsnokot, hogy kaphatunk-e két szakaszt néhány órára.

— Kétlem — mondta Nowak.

ETSSZ S 7r.~*£ll®3?FZ313R3BBBSGm

y "

Népújság

1971. augusztus 27.

— Ha neki lennék, én sem adnék — mormogta Kloss.

A gyenge fény hirtelen kialudt, majd újra felvillant. Kloss óvatosan megindult az udvaron át. A bejárati kapu, a vár fő csarnokának súlyos ajtaja félig nyitva állt. Nem arra ment, körbejárta az épületet és megtalálta, amit keresett: a cselédbejárót, amely persze zárva volt, de Kloss soha nem vált meg az álkulcs- készlettel ellátott zsebkéstől.

Szűk folyosón jutott el a főcsarnokig; tapogatózva haladt, veszélyes lett volna zseblámpát használni. Különben nem szándékozott átkutatni a várat; azt az embert szerette volna meglepni, akit, s ebben biztos volt. Ring hagyott itt. öngyújtója gyenge fényével megvilágította a széles lépcsőházat: lábujjbegyen lopakodott.

Az első emeleti folyosón már sokkal világosabb volt. A nagy ablakok délre nyíltak, a szürkületben is mutatták az erdő vonalát és az épülettömböket. Zárt ajtók hosszú sora. Kloss óvatosan haladt el az ajtók előtt. Meg-megállt, hallgatózott. Mindenütt halálos csend.

A folyosó végén végre egy félig nyitva hagyott ajtót vett észre. A résen át fényt látott, amely aztán kialudt. Úgy látszik valaki, éppúgy, mint ő, öngyújtóval dolgozik. Nagyon rövid ideig, alig néhány másodpercig lábta az alak kontúrjait. Az ember az ajtóhoz közeledett, eléggé határozottan lépdelt, nem is sejtette, hogy a küszöbön... Kloss a falhoz tapadva várt... Csikor- dult az ajtó, pisztolyt tartó kezet látott, revolvere agyával rácsapott, a fegyver leesett a padlóra...

— Fel a kezekkel — mondta.

Anna Maria Elken állt eíot- te esőkabátban és svájcisapkában. Meg kellett magában vallania, hogy másra gyanakodott, nem gondolta, hogy Ring éppen nőre bízza az archívum őrzését. Elken kisasszony megvetéssel és gyűlölettel tekintett rá.

— Ringék betévedt vendége — suttogta: — Na, lőjj... Mire vársz?

Kloss belökte a lányt abba a szobába, amelyből éppen kifelé tartott. Zseblámpájával belevilágított az arcába és pisztolya csövét rajta tartva az ablakhoz ment. hogy behúzza a függönyt. Felcsavarta a villanyt, a csillár égői ontották a fényt. Maga is elcsodálkozott. A cotbbusi villanytelep még most is dolgozott. A szoba nem volt nagy, meglehetősen barátságosnak látszott. Az ablaknál kisebb íróasztal állt, a sarokban pedig feandpé és fotelok. A falon Bismarck hatalmas portréjá függött.

— Ülj le — mondta Kloss — és beszélj. — Elhatározta, hogy mindent kiszed belőle. Ha őt hagyta itt Ring, akkor tudnia kell, hova rejtették az archívumot. — Rágyújtasz? —kérdezte.

Tűzzel kínálta, de a ßisztolyt nem tette el. — Ha igazat mond, és mindent elmond, akkor még van esélye.

(Folytatjuk.)

A nagy lábon élésre! a megyei fiiyésziielyeltes szemével

A nagy lábon élésről, a reprezentációról, a rongyrázásról beszélgetünk dr. Pajger Vincével, a megyei főügyész helyettesével.

— Az egészséges társadalmi mozgásoknak úgy látszik, némelykor egészségtelen kihatásai is vannak. A kivagyiságra, a nagy lábon élésre, a túlzott reprezentációra gondolok.

— Az ügyésznek csak attól kezdve van dolga az ilyen társadalmi jelenségekkel, amikor az bűncselekménnyel párosul. Nevén nevezve a dolgokat, ha bűncselekményből adódnak azok a dolgok, amelyek a nagy lábon élés, a túlzott költekezés alapját képezik. Persze, a bűn- cselekményt motiváló körülményeket a legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük. Pontosan azt, hogy a bűncselekményt motiváló okok közt milyen szerepe van az elkövető személyi körülményeinek, hogy valóban bűncselekményt kellett-e elkövetni valakinek ahhoz, hogy biztosítsa a mindennapi megélhetéshez szükséges feltételeket.

— Gyakran előfordul-e mostanában ilyesmi?

— A lehető legritkábban. Néhány évtizede az akkori társadalmi és tulajdonviszonyok késztették az embereket, hogy a megélhetésükhöz bűncselekményeket kövessenek el.

— A bűnözésnek ma mi az indítéka?

— Általában, ha fény derül egy-egy . bűncselekménybe, a háttérben rendezetlen családi élet, a lehetőségeket meghaladó költekező életmód van. Sokszor, ha megszüntethetnénk az okokat, eleve nem kerülhetne bűncselekmény elkövetésére sor.

— Maradjunk a nagy lábon élésnél. Próbáljuk megvonni a határvonalat.

— Ez nagyon nehéz. Annál is inkább, mert az ügyészi gyakorlatban csak az igen kirívó esetekkel találkozhatunk. Nem él nagy lábon az, aki a fizetésének, keresetének megfelelően költekezik. Az már igen, aki a lehetőségeit meghaladó módon költekezik. Nem feltétlen a züllést értem ez alatt. De nem lehet például ötezer forintos fizetésből OTP-kölcsön, vagy egyéb anyagi bázis nélkül egy év alatt felépíteni egy villát. És az emberek, ha ilyesmit látnak, erkölcsi érzékük joggal felháborodik. Felháborodik, de sajnos, nem olyan fejlett még az emberek tudata, hogy valaJubileumra készül a Garay Gimnázium

Ebben az évben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a szekszárdi Garay János Gimnázium. A diákok és a tanári kar gazdag rendezvény- sorozattal készül a jelentős eseményre. Az ősz folyamán az iskola névadójának emlékére emlékfákat ültetnek. A tanulók irodalmi, képzőművészeti alkotásokkal vehetnek részt a hamarosan kiírásra kerülő pályázaton. Kiállításokat rendeznek, melyeken Garay Jánossal, az iskola névadójával kapcsolatos emléktárgyakat, illetve a volt tanulók képzőművészeti alkotásait nézhetik meg az érdeklődők.

Október 0-én, a megyei művelőd-:-:.í kJ “j: i-níban kerül sor az ünnepi megemlékezésre.

i

miképpen meg is akadályoznák. Akár úgy, hogy például feljelentenék. Nem jutottak el még nagyon sokan arra a fokra, hogy ugyanolyan értékűnek tekintsék a társadalmi tulajdont, mint a magántulajdont. Ha ez így lenne, nem fordulna elő, hogy valaki mások szeme láttára lopás, csalás, általában társadalmi tulajdon megkárosítása révén jusson őt meg nem illető jövedelemhez. Az ilyen esetek előbb-utóbb általában kiderülnek. De az esetek többségében nemcsak egyszerűen a társadalmi tulajdon megkárosításáról van szó, hanem a nagy lábon élők legtöbbször a normális emberek számára el- viselhetetlen magatartási formát vesznek fel. A nagy lábon élésnek nem elsősorban az anyagi oldala a jelentős, — bár ez sem elhanyagolható —, főleg morális, erkölcsi kihatásai vannak.

— Ez nagyon lényeges.

— Sokkal jobban árt társadalmi szinten például egy vezető bűnös magatartásával, mint hogy azt az okozott kár nagyságával mérni lehetne. Nemcsak arra gondolok, hogy mikor kirobban például egy ilyen ügy, akkor a vezetők egészére általánosítanak, hanem arra is, hogy amíg egy-egy ilyen bűn- cselekményt lelepleznek, addig is mi kárt tehet, és legtöbbször tesz is. Mert az emberek nyitott szemmel járnak.

— És sokszor mégsem tesznek semmit.

— Pedig a jogszabály úgy írja elő, hogy — Minden hatóság és hivatalos személy köteles azokat a bűntetteket, amelyekről tudomást szerez, feljelenteni, az állampolgárnak/pedig a tudomására jutott bűncselekmények feljelentése joga, és erkölcsi kötelessége. Az emberek — úgy tűnik — némelykor túlzottan közömbösek, vagy talán félnek is.

— Nagyon sokszor így van.

— Pedig, ha felgöngyölítünk egy-egy ügyet, minden esetben találkozunk a közvéleménynyel, de visszaadni a labdát nem lehet

— Mik a kiváltó okok?

— Hogy úgy fejezzem ki magam, mai viszonyaink között az emberek „kromoszómaösszetételétől” függ. A jellemtől, a hajlamtól, hogy kiben van meg a mértéken felüli szerzési, harácsolási vágy. És sajnos, nem . biztos, hogy igazi, szocialista típusú ember az, aki valamilyen pozícióba, vezető beosztásba kerül. Némelyik pozíció egyenesen kínálja

a lehetőséget. És ha „beindul az üzlet”, akkor megy. A megnyílott lehetőségek mindig újabb ötleteket adnak. A sor világos és tiszta.

— És a hatása nehezen mérhető.

— Közömbösséget, nemtörődömséget szül. És ami felháborító, jogszabályokban járatlan, iskolázatlan emberek bőrén szerzik a nagy lábon éléshez szükséges pénzt. Mint például az egyik esetünk. Az Ingatlan- kezelő Vállalat becsüsének az volt a feladata, hogy a vállalathoz benyújtott adás-vételi szerződéseknél ellenőrizze azt* hogy reális vételárat tüntettek-e fel a szerződésben. Módszere a következő volt: amikor kiment és megnézte az ingatlant, azt a látszatot keltette a vevőben, hogy a kérdéses ingatlannak magasabb az értéllé, mint amit megállapítottak. Laikus emberekkel elhitette, hogy a megállapított értéknél többet kell fizetnie, „de beszélhetünk okosan is’^— mondta, s az emberek fizettek inkább ezer, kétezer forintot, mintsem feltevésük szerint esetleg tíz—húszezret. Vagy: amíg feszült a lakáshelyzet, mindig lesznek korrupt hivatalnokok, és amíg keu vés a szociális otthoni férőhely* megvesztegethető előadók.

— Az okok közé nemcsak a lehetőséget és a hajlamot sorolnám. Hibás az a felfogás is, miszerint az a több, akinek többje van. Ezért aztán sokan bármire képesek lennének.

— Igen. Az ügyész nem döntheti el, hogy valamelyik vezetőnek jár-e a Polski Fiat, vagy jó a Warszawa is. Legfeljebb következtetéseket vonhat le* Az ilyen és a hasonló esetekben rongyrázásról van szó. Nemcsak kocsit akarnak az emberek, hanem az sem mindegy, hogy milyen kocsit. É

3 nemcsak az intézmények, hanem a maszekok is. De nem kizárólag a kocsival, hanem még nagyon sok mindennel így van. Mindenesetre ez a szemlélet alapvetően hibás. Sajnos, inkább terjedőben van, mintr sem csökkenne.

— Terjed az a szemlélet is, miszerint egy-egy válialat, intézmény eredményes munkájához elengedhetetlen a reprezentáció.

— Nem ítélhető el, ha a vállalatok, intézmények egymásközti érintkezése bizonyos elő_ zékenységgel jár. Ha mértékkel előzékenyek. S ha úgy vesszük, idővel bizonyos elvár- hatóság is.kialakult. Megfordítanám a kérdést. A lehetőségek teremtése aggasztó. Gondolok itt arra, hogy egy valamirevaló intézményben intézményesítve van, jóváhagyva egy olyan reprezentációs keret, amit nem kell túllépni. Néhol el sem tudják költeni. Ez elgondolkoztató. De nem áll az a tétel, hogy teljesen eltöröljék a reprezentációt.

— Mi az ügyész magánvéleménye a nagy lábon élésről?

— Ezeket a nem elsősorban büntetőjogi, hanem morális kérdéseket, negatív társadalmi jelenséget igen nagy figyelemmel kísérem. És mint magánember, és mint párttag, feltétlen elítélem. Éppen az általuk okozott erkölcsi károk miatt,

D. VARGA MARTA

/

Ezen az ünnepélyen avatjak fel az iskola új zászlaját, a Szekszárdi Nyomda ajándékát. A következő napon a volt diákok találkoznak a jelenlegi gimnazistákkal. A vendégek meghívására, fogadására bizottság alakult, melynek feladata, hogy felkutassa az iskola régebbi tanulóinak címét, mivel valamennyiüknek meghívót szeretnének küldeni.

Még ebben az évben, elkészül Garay János mellszobra — Búza Barna alkotása — és a jubileum alkalmából gazdag képanyaggal díszített évkönyvet adnak ki, amely többek között a tanév eseményeit és a gimnázium történetét