Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

Vásárlási ABC

3.

Anna Maria Elken áll mögötte. Inge a vállán érezte kezét. Hirtelen megrázkódott.

— Csönd, uralkodj magadon. — Anna Maria halkan szólt, de eréllyel. — Felnőtt lány vagy.

Mennyire gyűlölte most őket! Schenket, Anna Mariát, Bertát és nagybátyját, aká menekülés közben Martára lőtt. Elfordult az ablaktól, a sűrűsödő homályban egyre fehérebbnek látta arcukat.

;— Minden német olyan gyáva, mint fi? — kérdezte nyugodt hangon. — Remélem, nem.

— Hisztizel — Anna Maria arcán mosolynak szánt grimasz jelent meg. — Túl akarjuk élni. Ennyi az egész.

— Túlélni! Túlélitek, ha félelmetekbe bele nem haltok. Hiszen maga is szüntelenül reszket, hogy valaki felismeri. Hamburgi ápolónő.

— A papírjaim rendben vannak — jelentette ki Anna Maria.

— Igen. természetesen, rendben vannak! Mindnyájan a legnagyobb rendben vannak... — Még szeretett volna hozzátenni valamit, de ebben a pillanatban kopogást hallottak az ajtón. Nem erőszakos zörge- tés, inkább szerény, sőt bátortalan. halk kopogás volt, de mégis megdermedtek, biztosak voltak benne, hogy eljött a legrosszabb...

— Nyissa ki. Schenk úr — szólalt meg végül Anjia .Maria,

"A— Miért éppen én? Jobb, ha no...

Inge megvetően végignézett rajtuk és kiment az előszobába. A másodpercek ólomlábakon vánszorogtak, végre német beszélgetést hallottak, majd Inge karjába kapaszkodva, fiatal, borostás arcú férfi jelent meg. tépett, szakadt, sáros ruhában. Megkönnyebbülten lélegeztek fel; ez az ember, bárki légyen is, nem látszott veszélyesnek. De aztán azonnal megértették, hogy mégis veszélyes. Nagy nehezen. kiegyenesedett, majd maga elé lökte karját.

— Heil Hitler! — mondta. Hallgattak. Három nappal ezelőtt még mindnyájan ugyanezzel a gépies mozdulattal válaszoltak volna.

— Mit akar? — kérdezte Schenk, mihelyt érezte, hogy már meg tud szólalni.

— Megláttam a címtáblát: Gustav Ring — felelte a férfi. — Erőm egyszeriben elhagyott, nem tudtam továbbmenni. Ma kedd van?

— Csütörtök — válaszolta Inge, s közben figyelmesen fürkészte. Az arcában voltva- laim bizalomkeltő. Az jutott eszébe, hogy ez a férfi aligha gyáva nyúl.

— Már összekeveredtem az idővel : is — folytatta. — Ha ma csütörtök van, akkor már tíz napja, és mindig csak éjjel, mint a tolvaj, saját hazámban.,

— Ki maga? — Schenk most

már támadott.

A férfi végignézett rajta és Schenk önkéntelenül, is hátrább lépett. »

— Hogy ki vagyok? — Ismételte meg a kérdést. —Ha az oroszok elfognának, nem fennének fel ilyen kérdést. Régóta itt vannak már az oroszok?

— Itt lengyelek vannak. És olyanok után vizslatnak, mint maga is. Még bajt hoz erre a gyerekre. — Schenk rámutatott Ingére.

— Miattam ne aggódjék! — kiáltotta, a lány.

A férfi közelebb lépett Schenkhez.

— És te ki vagy?! Tulajdonképpen hogy hívnak? —- Parancsok kiadásához és tömör válaszok fogadásához szokott hangon, a parancsnok hangján szólt.

Schenk reflex-szerűen kihúzta magát.

Tudja, hogyan kell beszélni az ilyenekkel — gondolta Inge.

— Schenk. Wilhelm Schenk.

— Kínai vagy?

— Nem. Német vagyok.

— Akkor, hadd lám, milyen a német köszöntés. Mutasd! — A felemelt hang már csaknem a kiáltás határát súrolta.

Schenk összecsapta bokáját és elkiáltotta magát: — Heil Hitler! — Most már egészen más embernek látszott. Ez mindig hatott. Berta is meghatódott; széket tolva közel a férfihoz és közölte, hogy azonnal hoz valami ennivalót.

Ringék lakásában hirtelen megváltozott a hangulat; a motorzúgás és az utcáról beszűrődő mindenféle hang most kevésbé volt ijesztő, távolabbinak tűnt feh Csak Anna Maria Elken ajkán jelent meg gúnyos mosoly; érdeklődéssel szemlélte az újonnan érkezett vendéget, nézegette, mint valami egzotikus állatot

— Tegyük fel — kezdte nyugodtan —, hogy befogadjuk önt vendégnek...

— Kinek a nevében..,? —> vágott közbe Inge.

— Ki akarod dobni?

— Nem.

— Akkor férj a bőrödbe — pattant fel Anna Maria, majd a, férfihoz, fordult, — Mégis . szeretnénk tudni, hogy kihez van szerencsénk...

Berta egy tányér levest tett az asztalra és a férfi mohón evéshez látott. Nem válaszolt. Csak miután már a maradék kását is kikaparta a tányér aljáról, csak akkor szóit oda Anna Mariának:

— Előbb — mondta nyugodtan —, ön mondja meg, hogy kicsoda,

— Hamburgi ápolónő! — visította Inge.

Anna Maria habozott, aztán döntött. Felállt.

— Anna Maria Elken. SS- Sturmführer. A legutolsó szolgálati helység: Görlitz.

A férfi zsebkendőre emlékeztető rongydarabbal törülte meg a száját.

— Hans Kloss kapitány — mondta. — Legutóbb a 175. hadosztály törzséhez beosztott kémelhárító tiszt.

— A középső hadseregcsoport — tette hozzá Fräulen Elken.

— Jól tájékozott.

— Igen. Miért éppen erre lopakodik vissza?

— Vallatás? — Kloss mosolygott. — Bekerítettek. Az Oderáig egyenruhában, onnan aztán 'ki-ki a saját szakállára tovább.

— És egészen véletlenül talált rá erre a házra?

— Olyan házra, amely egyáltalán nem biztonságos — szólt közbe Schenk.

— Helmut Ring ezredes szolgálata azonos az enyémmel, tudtam, hogy ebben a városban lakott. Kinél kerestem volna menedéket, hanem az ezredes úr családjánál? Elég ennyit

— Ismerte a nagybácsimat? — kérdezte Inge.

— Ismertein. Nagyszerű ember...

Egészen biztos, hogy senki sem számított olyan reagálásra, amilyennel Inge úspU meg a társaságot. FeApaiiiMZt székéről. . __^ ’

— Nagyszerű! — rikoltotta.

— Maga is azt mondja, hogy nagyszerű. Mind egyformák! Gyávák.

— Hogy beszélhetsz így a nagybátyádról! — fedd te a lányt Berta.

— Hogy beszélhetek így? — Inge teljesen elvesztette önuralmát. — Te úgy gondolod, hogy öregasszonyokra lövöldözni méltó némethez, német férfihoz?

— Miket locsogsz itt összevissza? Ki mondta ezt neked?

— Schenk hangjában leplezetlen fenyegetés csengett. — A te nagybátyád sohasem lőtt asszonyra.

— De igenis, lőtt! Asszonyra! Német nőre! — a fal felé hátrált; hirtelen félelem szállta meg, már az arcokat sem tudta megkülönböztetni, nem ismerte fel Schenket, Bertát, Anna Mariát... Fenyegetően közeledtek feléje.

— Ki mondta ezt neked? — Schenk elkapta a karját.

— Azonnal mondj el mindent — Anna Maria hangja, mint csengő fém csattant.

— Titkolódzói! Hazudsz, vagy képzelődsz... — dorgálta Berta.

— Nem, nem! — visította Inge. — Nem hazudom! Az edelsbergi várban lőtt... — De tüstént el is hallgatott, mert észbe kapott, hogy túl sokat mondott. Következett a kér- désözön.

Sarokba szorítva némán hallgatott. Kloss, aki a jelenetet először eléggé közömbösen szemlélte, hirtelen reagált.

— Legyen már vége ennek a nyomozásnak — mondta, de hangját nem emelte fel, csupán kiadta a parancsot.

Egyszeriben mindnyájan feléje fordultak.

— Kérem, ne avatkozzék a dolgunkba! Családi ügy — ordítozott Schenk.

— Azt mondtam, hogy befejezni a nyomozást — ismételte meg a parancsot Kloss. — Inge senki illetéktelennek nem árul el családi titkot. Igaz, Inget

— Igaz — szólt a lány halkan, s hálás pillantást vetett Klossra.

(Folytatjuk.)

Mutasd a „szatyrodat* — megmondom, ki vagy...

Ugyanis a vásárlásnak külön művészete van. Egy pillantás a bevásárlóhálőra, s képet lehet alkotni arról, hogy tulajdonosa mennyire ismeri, vagy mennyire tartja be az egészségügyi szabályokat, mennyire vigyáz saját és családja egészségére.

Ahol a hálóban békés egyetértésben van a burgonya, zöldség, kenyér, hús, sütemény stb.

— és de sok ilyen háló van!

— elárulja, hogy a gazdája a higiénia legelemibb követelményeivel sincs tisztában. Nem gondol arra, hogy családját az ilyen formán történő vásárlással nap mint nap súlyos fertőzés veszélyének teszi ki.

Mint mindenben, ezen a téren is van fejlődési lehetőség. Ma, amikor fillérekért kaphatunk műanyag zacskót, a gondos háziasszony először is ezekkel látja el magát, ha bevásárolni indul. Lehetőleg két nylonhálóba történjék a vásárlás. Az egyik hálóba tegyük a kenyeret, süteményt, felvágottat, sajtot, általában olyan ételeket, melyek főzés, illetve mosás nélkül kerülnek fogyasztásra. Külön zacskóba helyezzük a pékárut, és külön a többi ételeket.

A másik hálóba kerüljenek a zöldség-, gyümölcsfélék, a tojás, a nyers húsáruk. Ezeket is helyezzük külön-külön műanyag zacskóba. így sem a hálót, sem ruhánkat, illetve mások ruháját sem piszkítjuk ösz- sze.

Ezeket a zacskókat mindig arra használjuk fel, amire eredetileg. így a kenyér mindig a kenyeres zacskóba kerül, a zöldség pedig a zöldségesbe. Időnként ultrás vízzel mossuk

ki és öblítsük le ezeket a zacs kokat.

Ha megérkeztünk a vásár* lásból, mossunk kezet, és elő* szőr a pékárut tegyük helyéra és azokat az élelmiszereket; melyek mosás, főzés nélkül kerülnek fogyasztásra. S azután a többi anyagot. A hűtőszekrénybe elhelyezett zöldségféléket hagyjuk nylonban. így hű* tőszekrényünk tiszta, a zöld* ségféle pedig friss marad. A citromot, tojást, műanyagba csomagolt tejterméket mossuk meg mielőtt hűtőszekrénybe^ vagy kamrába tennénk, mert sok baktérium tanyázhat raj* tűk.

A helyes vásárláshoz szük+ séges felszerelés szinte fülé* rekbe kerül, csak egy kis tör&i dés kell ahhoz, hogy a bevá* sárlóháló arról tanúskodjék, —* kulturált, gondos háziasszony 4 gazdája.

Itt kell beszélnünk arról 4 helytelen szokásról is, hogy igen sok háziasszony a főtt, vagy sült húst azon a deszkán vágja fel, melyen előzőleg a nyers hús volt. Ez nagyon hely* télén és sok fertőzési veszélyt rejt magában, különösen nyáron, amikor igen gyorsan bőm* lásnak indulnak a deszkán ma* radt húsmaradékok. A nyeri hús különben is igen sok bak* tériumot tartalmazhat, meig főzésnél elpusztul. Ha a főtt vagy sült húst azon a deszkán szeleteljük, melyen előzőleg nyers húst vágtunk, ismét fér* tőződhet.

így természetesen a zöld petrezselymet sem vághatjuk húsosdeszkán, melyet mindig tt kész, forró ételbe keverünk tá* lalás előtt. Tehát a húsvágó* deszkáról a petrezselyembe kerülő esetleges baktériumok! sem pusztulnak már el.

Apad a Duna

A nagy szárazság miatt a Duna holt ága Adony közelében csaknem teljesen kiszáradt, (MTI foto; Király Krisztina felvétele—KS)