Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
Testület és szakigazgatás Hogyan lehet meglátogatni a rezervátumokat ? Amióta életbe lépett az új tanácstörvény, az állampolgár Változások serege segítségével tapasztalhatja, hogy közelebb került egymáshoz ó és az államigazgatás. Nem kell a járási székhelyre utaznia — esetleg többször is —• az építési engedélyért, gyámhatósági iigye elintézéséért, az iparűzést lehetővé tevő okmány átvételéért, hanem helyben, a nagyközségi tanácsnál végére járhat mindezeknek. Ha meg érdeklődő természet, s figyelemmel kíséri lakóhelye tanácsának ténykedését is, meglepve tapasztalja, hogy a tanácstagok sok olyasmiben hoznak döntést, amiben korábban „valahol fönt”, a járásnál, a megyénél mondták ki az igent vagy a nemet. A változások tehát — s nem elhamarkodott ítélkezés ezt állítani — népszerűek az állampolgár szemében, hiszen egyszerűbb, könnyebb, világosabb lett a dolga, ügyeit azok intézik, akiket — legtöbbször —* ismer. s aikik nemcsak azt tudják, ami a papíron szerepel, hanem azt 'is. amit a hivatalos megfogalmazású mondatok nem tartalmaznak. „Helyi alkotmány* Napjainkban készülnek a tanácsok szervezeti és működési szabályzatai, azok az okmányok, amelyek első ízben adnak módot arra, hogy minden tanácstestület a maga sajátos szerepkörének, feladatainak megfelelően alakítsa ki a (munkavégzés kereteit. A szerén egy percig sem vagyok hajlandó sajnálni azokat a „szegény ürgéket” akik miatt neked úgy sajog a szíved és akik számára „kinek mi köze hozzá?!” érveléssel követelsz szabadságot, tiltakozva erélyes összeterelésük ellen. Nézd, én azt gyanítottam mindjárt, hogy a közel harminc toprongyba öltözött fiú és lány közül minimum másfél tucatról derítik ki néhány óra leforgása alatt, hogy súlyosan és visszaesőkként nem érdemlik meg a szabadságot, tudniillik, amíg szabadságon vannak, addig veszélyben a közrend, a vagyon és személyi biztonság. Nekem lett igazam™ Mint azt tapasztalhattad, a Balatonra hét végén igyekvő fiatalok vidám légióiból csak azt a maroknyi csoportot szűrték ki. Szerintem joggal és — többek — közölt még a te védelmedben is. Te azt mondod: oktalanul, mert „oda mennek ahova akarnak, és úgy, ahogy tudnak”. Engem megnyugtat, hogy a közrend, a közbiztonság érdekében kikapcsolják az üdülőhelyek életéból a pénz nélküli tekergőket. Te sajnálod a jópofa és vagány srácokat, noha amint mélyen a szivedbe nézel, beismered, hogy az „áldozatok” közül egyért sem tennéd azért tűzbe a kezedet és egyikkel sem vagy hajlandó azonosítani magadat. Látod, ezt nekem elmondhatod, de nekik már nem ajánlatos elmondanod, mert legjobb esetben hülyére pofoznának. Hiszen te is tudod, hogy könnyen „fölszalad a pampa” náluk és még könnyebben jár el a kezük, akár arról van szó, hogy valahol zrit csapjanak, akár pedig arról, hogy valakit dádával „neveljenek”. meg. avagy éppen elvezeti és működési szabályzat — természetesen a törvényekkel összhangban — a tanácsi munka helyi alkotmányaként szabja meg a döntéshozatal módját, a tanácsi vállalatok működését és felügyeletének mikéntjét, a településfejlesztés felelőseinek hatáskörét éppúgy, mint a testület tagjainak és a szakigazgatás alkalmazottjainak viszonyát. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a tanácsrendszer egyik nagyon lényeges, s régóta vitatott kérdése ez utóbbi. Hiszen a tanácstag és a tanácsi tisztviselők, vagy ahogyan sűrűn emlegetik, „a testület és az apparátus” kapcsolata nem formai, hanem nagyon is 'lényegbeli kérdés. Még inkább ez napjainkban, amikor egyszerre szerepel napirenden az államigazgatási munka korszerűsítése, s demokratizmusának növelése. Példákat — végletes eseteket ás — nem nehéz sorolni arra, miként keveredett helyes és helytelen testület és apparátus munkájában. Volt. hogy a .testület a legapróbb kérdésben is beleavatkozott az ügyintézők dolgába, olyasmit szeretett volna végrehajtatni, amit a jogszabályok nem tettek lehetővé, egy-egy tanácstag meg egyenesen személyes sértésnek vette, ha „egy tisztviselő” valamire nemet mondott. Ám igaz volt a fordítottgozók sűrűn vélték úgy, hogy a testület rábólint mindenre, amit ők javasolnak, akarnak, már-már formális aktusnak tekintették, ha egy-egy ügyet döntéshozatal végett a végrehajtó bizottság vagy a tanácsülés elé terjesztettek, hisz’ a emeljenek valamit —; ami értékesíthető. Emlékezz csak kérlek a díszes mákvirágok csokrára! Te nem tudod, mert megmaradtál a forró fejű háborgás mellett, én viszont tudom — mivel utána jártam —, hogy a színpompás kompánia egyetlen tagja sem tudott munkahelyet igazolni, s a kiforgatott zsebekből m'ndössze öt, tíz, húsz forintok gube- rálódhattak elő. Száz szónak is egy a vége, az derült ki, hogy a fiúk és lányok — egy-egy bandában négyen, öten — szüleik tudta, beleegyezése nélkül úgy ruccantak le a Balcsira, hogy ha előbb nem is cseppen, később majdcsak csurran valami, sőt cső is akad... Illetve nem probléma meghúzódni éjszakára valahol, ezenkívül pedig jó az Isten, jót ád, még az is előfordulhat, hogy akad néhány kövérebb fogás, amiből nem csak vegetálrti lehet, hanem aminek a „jótéteményeit” sokáig lehet élvezni. Míg te próbára teszed a memóriádat, én is azt cselekszem. M inden megerőltetés nélkül fel tudok idézni legalább öt olyan esetet, amiben rendkívül határozottan és sértett önérzettel tiltakoztál a fiatalok általánosító megítélése ellen. Hogyan is állunk hát akkor? Na, látod! Többek között a megszánt „ürgék” jóvoltából is hallhatod olyan sokszor mindazt, ami így szokott kezdődni: — „Ezek a mai fiatalok!” Pedig — ebben nagyon egyetértek veled — nem ők a mai fiatalok! Ezt bármikor kész vagyok megvaila- ni. —li— I döntés úgyis az tesz, amit ők papírna írtak. Azonos célért de.» 1..másféle eszközökkel, s másféle utakon — fejezhetjük be a mondatot így, összegezve — némi egyszerűsítéssel — ta- nácstesitüleit és szakigazgatás dolgát, kapcsolatát. Az a jelentős változás ugyanis, hogy a végrehajtó bizottság titkárát ezentúl nem választják, hanem kinevezik, nemcsak egy személyt hanem az egész szak- igazgatási munkát helyezte más elbírálás alá. Nevezetesen: világos és félremagya- rázhatatlan elvek alapján kell megszabni a itanácstestület és szakigazgatási szervei kapcsolatát, viszonyát, működését. A testület döntsön és ellenőrizze döntései végrehajtását minden lényeges, általános, átfogó kérdésben, de a végrehajtásba ne, vagy csak rendkívüli eseteikben avatkozzék. Ezt hagyja a szakigazgatásra, az azt irányító vb-titkárra, az államigazgatási munka ipar-, pénz-, jogügyi, mezőgazdasági, építésügyi, kereskedelmi szakembereire. Persze, hogy a szakigazgatásban valóban szakemberek legyenek, az már megint a testület dolga.™ Igaz lenne, hogy amint azt egy tanácstagtól hallottuk — az új helyzetben a tanácstagnak „ajtót mutathatnak az irodán”? Csak azok vélekedhetnek így. akik megbízatásukat összekeverték a kijárással, akik úgy hitték, hogy akkor dolgoznak jól, ha „kiverekednek” mindent a maguk körzetének, a maguk választóinak. Még akkor is, ha fontosabb, többeket szolgáló feladattól vonták el így az anyagiakat. A maguk helyén A testület is. a szakigazgatás is a maga helyén állja a sarat, ez a munkamegosztás, s ezzel az eredményes munka alapja. A település, a választó- körzet dolgainak tisztázására a legjobb fórum a tanácsülés, s nem egy-egy hivatali szoba. Ahogy partnerként is a tanácstag-társak, s nem a szak- igazgatás alkalmazottai kínálkoznak. Persze, van ügy, amikor néhány szóval, rövid közbenjárással igazság tehető, amikor elég benyitni valamelyik szobába a tanácsházán, de kivétel erősíti a szabályt. A testület, s minden tagjának dolga, hogy teljes áttekintése legyen minden fölött, ami a településen történik, ami a település lakóit bármilyen értelemben érinti, s áttekintése birtokában hozza meg a döntéseket, majd ellenőrizze a döntéseket követő munkát, az intézkedéseket, a megvalósítást. A szakigazgatás dolga pedig, hogy hűen követve a testület útmutatásait, a legésszerűbben s a leggyorsabban ültesse át a gyakorlatba a határozatokat, biztosítsa azok összhangját a jogszabályokkal, a törvényekkel, s így egyszerre szolgálja a központi, akaratot és a helyi döntéseket. A harmonikus, a munka ésszerű megosztásán alapuló kapcsolat már napjainkban sem ritkaság testület és apparátus között. S mivel a jövő útja mindenképpen ez az .észszerű munkamegosztás, jó, ha a most készülő szervezeti és működési szabályzatok tervezetei nagy gonddal térnek ki rá. A holnap eredményeit alapozzák vele, M. O. Máris sok félreértés adódott a Tolna megyei rezervátumok — gyulaji, gemenci — tömeges megtekinthetőségével kapcsolatban. A vadászati világ- kiállítás keretében lehetőség nyílik mindkét rezervátum megtekintésére. Mellesleg, ez a lehetőség eddig is adott volt Gemenc esetében. Most azonban különösen megnőtt az érdeklődés mindkét világhírű rezervátum iránt: a világkiállítás idején sokan szeretnének ellátogatni a gyulaji dámszarvas és a gemenci gímszarvas birodalmába. Ezzel aa igénnyel a rendező szervek számoltak is. Nem véletlenül hangzottak el erről nyilatkozatok a sajtóban, televízióban, rádióban. A hazai közönség zöme csalt hírből — filmekből, sajtóleírá- sokból, rádió- és tévéadásokból — ismerte e nemzeti kincsnek számító rezervátumokat, és a világkiállítás egyebek közt arra is jó alkalom lesz, hogy a külföldiek ezrei mellett honfitársaink is mind nagyobb számban eljussanak oda. Csakhogy erre semmiképpen sem kerülhet sor mindenki egyéni kénye-kedve szerint, mert ezzel pótolhatatlan kárt okoznánk a híres vadállományban. Az egyik részről természetes igény, hogy a nagy tömeg részére is elérhetők legyenek, de hozzá kell tenni, hogy ezek az erdőségek semmiképpen sem válhatnak az ötletszerűen mászkáló kirándulók túrahelyévé. Bűnös mulasztás lenne megengedni az ilyen anarchikus turizmust, az bármennyire is csábít nagyon sok kirándulót. Ez megváltoztatná az erdő természetes, nyugodt légkörét, és a nemkívánatos környezetváltozás a vadállomány kárára lenne. Nemcsak itt, hanem az egész világon így vetődik fel: a rezervátumokat meg kell védeni minden áron a civilizációtól, az embertől. Nem túlzás ezt mondani. Sajnos, a laikus kiránduló a legképtelenebb dolgokat műveli, ha egyszer minden felügyelet nélkül az erdőbe jut: „természetszeretete” ürügyén szemrebbenés nélkül megzavarja a vadat a létalapjául szolgáló nyugalmában, szemétdombot csinál a natúr- tiszta környezetből, nem törődve azzal, hogy a kővetkező látogatót ezzel feledhetetlen élménytől, élvezettől fosztja meg, tüzet rak, azt szemrebbenés nélkül otthagyja és felgyújtja vele az erdőt, hogy az értékes vadak százai, ezrei pusztuljanak el a növényzettel együtt. Nagyon sok szomorú példa bizonyítja, hogy mennyi kár származik abból, ha egy erdőségben szabadjára engedik az önző kirándulókat. Éppen ebből adódnak a nagy félreértések. A minap Gemenc bejáratánál is összeverődött VISSZHANG Az 1971. augusztus hó 11-i számban rövid írás jelent meg: „A lakókra is gondolni kellene” címmel. Az írásban foglaltak a valóságnak megfelelnek, azonnal intézkedtem a rend helyreállítására, s augusztus 20-ra a ház külső képe, rendje helyreállt. Köszönöm a segítségüket. Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat Orbán György igazgató ■r4 vagy Itét torai autd*e»4udo-i* hány utassal. «— Jöttünk as erdöbeü' x« fis nagyon csodálkozt- amikor közöltek velük, he. $ Ilyen formában nem raes'1 Még akkor sem. ha az orsz ■} másik sarkából autóztak el id°. Hasonló eset a s- ulajl reze** vátumrál is előfordult. Itt s4^ lyosbítja a helyzetet egy név4 használatból eredő furcsaság A rezervátumot gyulait rezerí v&tum néven emlegetik min$ denütt, és emlegették régeb«; ben te. fii • nevet Hamármo-.í$ mi történik? Aki el akar oda lá$ togatni, előveszi ■ térképet. S megkeresi rajta Gyula) kö; s ** get, azt még is találja, lévén ö- vesúttal rendelkező köz- majd elutazik oda. Ott a" ia közük vele, hogy ezen a réi én semmiképpen sem juthat br a. rezervátumba. A hivatalos l é» járat a turisták részére rtn» ott, hanem Tamási mel ti van és Gyulajról majd i~gy órát kell autózni ahhoz, hegyi valaki eljusson kövesúton a» másiba. Ennek a visszáss ■*» az a magyarázata, hogy a re* zervátumot kezelő erdő- és vadgazdaság Tamásiban szé’eU És az erdei úthálózat is ol; in, hogy más megközelítési r ódl nem lenne célszerű. Mindkét rezervátum me tekintése csak a Tolna me vei Idegenforgalmi Hivatal á tál szervezett csoportok keretében lehetséges. Aki el akar 1; o- gatni e rezervátumokba, an sál# előbb fel kell keresnie S: :ile* szárdon, vagy Tamásiban n Tolna megyei Idegenforp-’mi Hivatal irodáját.. A gyulai’ re* zervátum megtekintésére iái- dául augusztus 30-tól min ' 'n* nap délelőtt 11 órától délután két óráig óránként indítana® csoportokat. Azt tudomásul kell venníaí mindenkinek, hogy csak híva» talosan szervezett csoportot! keretében lehet bejutni e re« zervátumokba, még a kiállítás idején is. Olyannyira, hogy sí mellékbejáratokat különös gonddal, külön apparátussal fogják őrizni. Különben nem biztosíthatók a látogató tömeg körében a rezervátum érdekeit figyelembe vevő rend, fegyelem. Ez egyben előny is a turis* fáknak, mert hiszen így szakemberek kalauzolásával tekinthetik meg a nagybecsű értékeket, különben pedig éppen a fától nem látnák az erdőt. «4 Boda Népújság 5 iwi. angussHis » Ne haragudj, kérlek,
