Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

2.

A Johann Ring-patika Bischofsfelde egyik keskeny utcájában volt, közel a főtérhez. A főtéren most lengyel harckocsi állt, az épület előtt pedig, amelyben nemrég még a német törzskar állomásozott, fehér sasos sisakot viselő őr sétált. A bérházak ablakaiból felrér zászlók csüngtek alá; a lakosok otthonaikban üldögéltek és riadt szorongással figyelték az utca zaját. Teherautók hajtottak végig, ágyúk csörömpöltek a kövezeten, néha dal csapott magasba; érthetetlen szavai fenyegettek és bosszút hirdettek: „Túl az erdőkön. túl a hegyeken a lány a huszárral táncot lejtett”.

Inge Ring az ablaknál állt és az elsötétítő függöny két szárnya közt jól látta a katonák arcát. Mind egyforma, mind fenyegető; nyugatnak vonultak. Németország szívébe, győzelmük most már alighanem elkerülhetetlen. Inge Hirtelen nagyon öregnek érezte magát; mindössze tizenhét éves volt, de az utóbbi néhány nap alatt két földrengést is átélt.

Először ők jöttek. Helyesebben először olyasmit élt át, amit néhány héttel azelőtt el sem hitt volna: félt.

Nagybátyja csak néhány órára érkezett. Levelet hozott a lány apjától és elmondta, hogy az apja az ostromlott Wroc- lawban maradt, folyton az óráját leste, s mihelyt a tehergépkocsik továbbhajtottak, és a fedezet is eltűnt utánuk, kifutott a házból, elrohant, a lánytól még csak el sem búcsúzott.

Inge apja után Schenk vette át a gyógyszertárat, aki még ennek a napnak a reggelén is azt kiáltozta, hogy a győzelem biztos, de azért a Führer arcképét levette a falról és az ablakokba lepedőket akasztott fehér zászlónak. Anna Maria Elken (bár lehet, hogy nem is ez volt a neve) a kertben elásta SS-egyenruháját, és kijelentette, hogy hamburgi ápolónő, amit okmányokkal is tud igazolni. Berta ráállt, hogy Anna Maria -egyelőre náluk lakjék;- tulajdonképpen csak Berta nem változott; a konyhában, az ágya fölött a falon ott lógott a Führer kis fényképe. Vagyis hát ebédig ott függött,' mert altkor Elken kisasszony, meg sem kérdezve Bertát, levette és beledobta a tűzbe. I

Valahogy úgy érezték, hogy mindaz, ami annyi éven át lételemük volt, most egyszeriben megszűnt. Inge sohasem felejti el azt a néhány órát, a lengye- kk bevonulása előtt: a városban halotti csend uralkodott, mintha a háború is megfeledkezett volna róluk, de az utcákon, a házak előtt ijedt várakozással verődtek csoportokba azok az emberek, akik tegnap még a párt,' a Volkssturm, vágy az SA egyenruhájában parádéztak. Védekezésre senki sem gondolt; a Bund Deutscher Mädel Führerinje rikító ruhában ; egy zsák krumplit vonszolt. az üzletből a pince felé. A NSDAP Elockführere foltos Zeitében és agyonszaggatott lábbeliben deíellírozott, mint valami csavargó.

— Mi történt a németekkel? — kérdezte Inge. A férfi csak legyintett.

A wroclawi országút felől ők jöttek. Figyelve, lövésre kész fegyverrel. Az utcák már kihaltak voltak, a házak kapuit is bezárták. Egy harckocsi gördült elő; megállt. Inge látta forgó tornyát és a belőle kikémlelő ágyúcsövet.

De nem ez volt a legrosszabb, a legrosszabb még váratott magára. Az éjszakát az egész városka ébren töltötte; az utcákon csizmák döngtek, géppisztolysorozatok hasítottak, harsány vezényszavak pattogtak ismeretlen nyelven. Mindnyájan a nagy szobában tartózkodtak: Berta, Schenk, Anna Maria és ő, féltek lámpát gyújtani, de még beszélni sem mertek hangosan. Inge arra gondolt, hogy a németek nemrég jártak Lengyelországban, és éppen így vonultak éjszakánként végig a lengyel városokon, de tűnődése nem hozott enyhületet. Félelme egyre nőtt.

— Miért történt ez így? — suttogta. — Mondjátok meg, miért történt ez így?

Hallgatás volt a válasz. Anna Maria szünet nélkül cigarettázott, idegesen járt fel s alá a szobában, még az ablakon is kinézett néhányszor.

— Tessék vigyázni — ripa- kodott rá Schenk, — megláthatják.

Reggel Inge kiszaladt a kertbe. Szép idő volt, igazi tavasz, a hegycsúcsok sok színben pompáztak, mint általában ebben az évszakban. Bepillantott a kis lugasba; megdermedt. Sikolya elhalt ajkán. A földön Marta feküdt előtte. Ruhája elszakadt, bal karját ronggyal kötötték át. Amikor Inge föléje hajolt, kinyitotta szemét.

— Marta, Marta... — suttogta Inge.

Nem tudta elhinni, hogy 5 az. Legalább egyszer egy héten szokta őt látni; minden vasárnap sietett az edelsbergi várhoz. A hátsó épületben, egy takaros kis szobában lakott Marta.

Talán a világ kezdete óta lakott ott. Valamikor régen, Inge nem is emlékezhetett, a férje intéző volt a grófi birtokon. A férj meghalt, Marta a szegény rokon jogán örökre ott maradt. Amikor a gróf és családja elhagyta a várat és a cselédséget elbocsátotta, egyedül csak Marta nem akart mozdulni. Hova is ment volna? Inge rábeszélte, hogy költözzék be a városba, hozzájuk, hiszen állítólag Ringék távoli rokona, de Marta nem akart. Megszokta a várat.

— A lengyelek — suttogta Inge — megsebesítettek. Beviszlek, bekötözünk...

— Ne, hozzátok ne — mondta Marta. — Nem akarok hozzátok menni.

Inge nem értette, azt hitte, hogy Marta félrebeszél, de az öregasszony mintha erőre kapott volna.

— Gyermekem — suttogta —, senkinek sem szabad megtudnia, hogy itt vagyok. Hallod: rajtad kívül senki sem tudhatja. — És akkor került sor a legrettenetesebbre. Marta nehezen beszélt, egyik-másik mondatát meg is ismételte, kuszán, ügyetlenül beszélt, de mondanivalójának értelme világos volt. Nem lengyelek lőttek rá, hanem Ring ezredes, Inge nagybátyja, ugyanaz a Ring, akit Marta csaknem gyermekkora óta ismert...

Így történt: délben Marta motorzúgást hallott. A hátsó épület ajtajában állt, a legrosszabbra is elkészülve, mert azt hitte, hogy az oroszok vagy a lengyelek jönnek.

Németek voltak. Leugráltak a teherautókról, a személygépkocsiból pedig egy tiszt szállt

ki, akit azonnal felismert: Ring volt az. Futott hozzá, de maga sem tudta miért, elbizonytalanodott, és ott maradt a küszöbön, sőt még egy kissé beljebb is húzódott.

Az SS-katonák géppisztolyokat markolva civil ruhás férfiakkal ládákat rakattak le a kocsikról. Marta jól látta, hogy Ring a kertben gondosan álcázott és csak a gróf meg két- három várbéli által ismert föld alatti tömlöc bejárata felé vezeti őket. Ledöntötték a kőlapot, és amikor a munkások kifelé jöttek a sötétből, Marta rövid sorozatokat hallott. Nem akart hinni a szemének, még most sem tudja elhinni... A civil rongyokba bújtatott emberek elvágódtak, egyikük még egy darabon kúszott az ösvényen, az ezredes pisztolylövése azonban örökre megállította. A holttesteket feldobálták a platóra.

Kiáltását magába fojtotta, aztán látta, hogy az egyik SS- katona Ringhez fut, jelent és a hátsó épületbe vezető ajtó irányába mutat. Nem hallotta, mit beszélnek, de érezte, hogy a katona meglátta.

ügy gondolta, hogy a legbiztonságosabb talán a parkban lesz, kifutott a házból, hallotta, hogy Ring rákiált és látta felemelt pisztolyát. Futott, menekült, már csak néhány lépés választotta el az erdősűrűségű parktól, de nem érte el; ütést érzett, nem fájt, egyáltalán nem fájt, aztán elvágódott. Alighanem az mentette meg, hogy elvesztette eszméletét, mert Ring már nem ellenőrizte, hogy életben maradt-e. Biztos keze volt, sohasem kétkedett lövéseiben, erre Marta még azokból az időkből emlékezett, amikor a gróf vadászatokat tartott. Amikor magához tért, már csend volt, de félt visszamenni a várba, és idejött. Hátul a kertben volt egy elhanyagolt házikó, valamikor a kertész lakott benne. Inge odavitte Martát, és megesküdött, hogy senkinek, sem Bertának, sem Schenknek, sem Anna Mariának nem ’szól róla. Pokrócokat csent ki a házból és ennivalót készített Martának; majd gondosan bekötözte. Értett hozzá, mert a BDM-ben szanitéctanfolyamot végzett.

Már jócskán beesteledett, a kövezeten ismét ágyúk dübörögtek, tehergépkocsik hajtottak, s rajtuk katonák énekeltek. Inge az ablaknál állt, kémlelt kifelé az elsötétítő függöny hasadékán. Igyekezett semmire sem gondolni.

— Gyere el onnan — hallotta Schenk hangját. — Tegnap fegyvert találtak Pozneréknál. Most házról házra járnak.

— Csak jöjjenek — mondta a lány. Félelmük és nyugtalanságuk csak gyűlöletet keltett benne. Hát csak jöjjenek végre és legyen vége mindennek.

(Folytatjuk.)

FELVESZÜNK

lakatos, hegesztő és szerelő

SZAKMUNKÁSOKAT.

NŐI DOLGOZÓKAT

tekercselőnek

Szakmával nem rendelkező férfiakat hűtőjavítónak betanítunk.

MEZŐGÉP, Várdomb.

(274)

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres építőipari anyagismerettel rendelkező

raktárost,

anyagkezelőket,

telj^esítményelszámolókat,

takarítókat,

portásokat

(nyugdíjas is jelentkezhet)

Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Szek- szárd, Tarcsay utca irodaház.

Azonnali belépésre keres szakmunkásokat, kubikosokat, segédmunkásokat Szekszárd, Komló, Mohács, Dombóvár munkahelyekre.

Jelentkezni lehet a vállalat munkahelyein

(272)

Dolgozókat felvesz

16 évet betöltött lányokat szövőnek felvesz a Pamuttextilművek Jacquard Szövőgyára. A betanulási idő 12 hét. Ezen idő alatt havi 1050.— Ft bruttó fizetést és napi 1.— Ftért ebédet biztosítunk. Lakást, minimális térítés mellett, leányotthonszerű elhelyezésben adunk. Jelentkezés írásMEZÖGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűs! út,

FELVESZ:

óra- és darabbéres segédmunkásokat, csőtoló- és présgépre 3 műszakos 18—40 éves korig női dolgozókat.

Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál.

(309)

ban, a PTM Jacquard Szövőgyár munkaerő-gazdálkodási osztályán, Budapest, XIII., Szekszárdi u. 19—25. (9)

Villanyszerelő- Vállalat

Beremend munkahelyre azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat. Jelentkezés: Beremend, Cementmű VIV-kirendelt- ség, vagy VIV-kirendeltség Pécs, Rákóczi u. 65—67. (7)

A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat értesíti minden kedves vendégét, hogy a szekszárdi

GEMENC SZÁLLODA,

étterem, presszó és bár augusztus 23-án megnyílott.

(341)

Üj állomás épül Balatonfüreden

A Balaton északi partjának legszebb állomása épül Balatonfüreden, amely ötszintes toronyépületből és 140 méter hosszú fogadócsarnokból áll majd. A toronyépület felső szintjein a vasútüzem szolgálati helyiségei, a második szinten étterem és posta kap helyet, míg az első emeleten a bisztrót helyezik el. A földszint egy része a Volán pályaudvara lesz, ahonnan helyi és távolsági autóbuszjáratokat irányítják.

(MTI foto — Hadas János felvétele — XS),