Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

A kereskedelempolitika érvényesülésének megyei tapasztalatai Tegnap kereskedelmi szak­emberek, városi tanácselnö­kök, járási hivatalok vezetői részvételével a kereskedelmi politika érvényesülésének Tol­na megyei tapasztalatairól tar­tottak tanácskozást Szekszár- don. a megyei tanács épületé­ben. A tanácskozást Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke vezette. Szabópál elv­társ a következőket mondotta: — Mai értekezletünk fel­adata, hogy a párthatározat, a Belkereskedelmi Minisztérium intenciói alapján megvizsgál­juk a kereskedelempolitika ér­vényesülésének Tolna megyei tapasztalatait, számot vessünk konkrét feladatainkkal. A me­gye kereskedelme az elmúlt ötéves tervidőszak alatt a párt életszínvonal-politikájának megfelelően fejlődött, lénye­ges minőségi változás követ­kezett be. Több olyan jelen­tős létesítmény épült fel ke­reskedelmi központokban, ame­lyek színvonalbeli változást jelentettek a korábbi hely­zettel szemben. Az áruforga­lomra a választék évről évre való gazdagodása jellemző. A javuló színvonal mellett is mutatkoznak problémák. To­vábbra is maradtak hiány­cikkek, időszakos és választé­ki hiányok. Egyes nagy- és kiskereskedelmi szervek nem mérték fel kellően a'lakosság igényét, és óvatos beszerzési politikát folytattak. Az ár­színvonal növekedése azonosan alakult az országos átlaggal. A harmadik ötéves tervidő­szak alatt emelkedett a keres­kedelmi dolgozók létszáma, fejlődött szakmai és politikai képzettségük. A munkakörül­ményeik azonban még nem mindenütt kielégítőek. — Az elkövetkezendő évek feladatai a következők: A me­gye kereskedelmi szervei a lakosság fogyasztási igényei kielégítésénél fokozottabban vegyék figyelembe a családok differenciált jövedelemviszo­nyait. a foglalkoztatottságban, a lakosság korösszetételében bekövetkáJB változásokat. Kü­lönös gondot fordítsanak az alacsonyabb jövedelmű csalá­dok és rétegek ellátására, ol­csó de jó minőségű árukból. Tovább kell bővíteni a me­gyei és a megyén kívüli be­szerzési forrásokat. Az ágaza­ti irányító tevékenységnek alapvető feladata legyen a piaci követelményeknek meg­felelő árstabilitás kialakítása. A fogyasztói igények korsze­rű kielégítéséhez elengedhe­tetlen a kereskedelmi szolgál­tatások színvonalának, a szol­gáltató helyek területi elhe­lyezkedésének növelése, a már meglévők fejlesztése mellett. A megye kereskedelmében foglalkoztatottaik száma a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban 110O—1200 fővel növek­szik. Ennek érdekében bőví­teni kell a kiskereskedelmi tanulóképzés lehetőségeit. A rendelkezésre álló erőforrá­sok nem teszik lehetővé a várható igények alapján szük­séges hálózatfejlesztést és kor­szerűsítést. Ezért a kereske­delem bővítését úgy kell nö­velni, hogy a meglévő pénz­forrásokat bővíteni kell a megyén belüli források össze­hangolt felhasználásával, és megyén kívüli szervek betele­pítésének elősegítésével. — A kereskedelmi hálózat- fejlesztést úgy kell megolda­ni, hogy a megye minden la­kott települése rendelkezzen megfelelő kereskedelmi háló­zattal. A legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni a peri­férikus területek fejlesztését, — tekintettel arra, hogy a megye lakóinak 16 százaléka itt él. A megyei tanács keres­kedelmi osztálya és kereske­Magasabb színvonalon. Munkaügyi továbbképzés Tolna megyében A dolgozók tömegeit érintő munkaügy behatóbb megisme­rése, a munkaadó és munka- vállaló közötti viták részbeni megelőzése, főként pedig szak­szerűbb intézése céljából Tol­na megyében ebben az évben is megszervezik az üzemi, vál­lalati. hivatali munkaügyi döntőbizottságok tisztségvise­lőinek nyolchónapos tovább­képző tanfolyamát. Különbö­zik az eddigiektől, hogy a ne­gyedik alkalommal sorra ke­rülő továbbképzésen nem csu­pán a megye mintegy 160 első­fokú döntőbizottság elnökeinek és tagjainak teszik lehetővé ismereteik gyarapítását, ha­nem benevezhetnek oda azok a munkaüggyel nem társadal­mi munkában, hanem hivatal­ból foglalkozó dolgozók is, akik alaposabb munkájukhoz fontosnak tartják a jobb fel­készülést.-A havonkénti előadással és konzultációval tervezett, az ősszel induló továbbképzés idei tömör tematikája tartal­mazza a munkaügy legaktu­álisabb témáit. Az előadás- anyagok felölelik a munka- viszonnyal, a munka végzésé­vel, a munka közvetett és közvetlen díjazásával, a fe­gyelmi felelősséggel és felelős­ségre vonással kapcsolatos alap­vető és legújabb jogszabályok, valamint eljárások ismerteté­sét. A TMDB által e napokban postázott felhívásban foglal­tak szerint, legkésőbb szep­tember 15-ig kell beküldeni hozzájuk a jelentkezési lapo­kat. Érdeklődésűn^® é TMDB-nél tájékoztattak arról, hogy míg az elmúlt esztendő­ben kétszázhuszonketten vet­tek részt a továbbképzésen, Idén számítanak arra, hogy a jelentkezők körének bővítésére való tekintettel és az eddigi szokásokhoz híven, növekedni fog a továbbképzésen részt ve­vők száma. Háromszáz-három- százötven jelentkező esetén nem csupán a megyeszékhe­lyen, hanem Pakson és Tamá­siban is indítanak tanfolya­mot. delrni felügyelősége az ellen­őrzések során nagyobb gondot fordítson az árak és a minő­ség ellenőrzésére. Tovább nö­vekszik a tanácsok, és a ke­reskedelmet irányító szervek felelőssége a lakosság szín­vonalas ellátásáért. A taná­csok a lakosságot ellátó bolt­hálózat gazdasági tevékenysé­gét Irányítják és ellenőrzik. — Mind a termeltetés, mind a piaci értékesítés kedvezőbb körülményeinek biztosításával segíteni kell a zöldség-, gyü­mölcsfelhozatal mennyiségé­nek növelését és a minőség javítását. Sokhelyütt problé­mát jelent a bolti profilok megfelelő kialakítása. Gyako­ri, hogy a zöldség-, gyümölcs- értékesítés terhére a szak­üzletek szeszes italok és egyéb oda nem tartozó áruk eladá­sát szorgalmazzák. — A tapasztalat az, hogy a nagykereskedelmi és az ipari vállalatok árukínálata erőtel­jes. Ez igen kedvező jelenség. Helyeselhető, ha a jó kínálati viszonyokat a kiskereskede­lem a maga javára kihasznál­ja. vagyis igyekszik az árakat leszorítani, a megfelelő kon­díciókat biztosítani. De ennek a helyzetnek alapvetően po­zitív vonásai mellett vannak veszélyei, mégpedig ott. ahol a kiskereskedelmi és a szö­vetkezeti vállalat vezetése nem áll hivatása magaslatán és nem veszi figyelembe a fo­gyasztói érdekeket. A jó kí­nálati viszonyokra egyes kis­kereskedelmi vállalatok úgy reagálnak, hogy nem vállal­nak szerződési kötelezettsé­get, és készleteiket alacso­nyabb szinten tartják a szük­ségesnél abból kiindulva, hogy áruszükségleteiket esetenkénti megrendelésekkel biztosíthat­ják. Ez zavarhatja a lakosság biztonságos áruellátását. — A megye egységes keres­kedelem-hálózatfejlesztési ter­ve elkészült, s jóváhagyásra került. A hálózatfejlesztésen belül fontos helyet foglal el az ellátatlan területek, a megye- székhely, a járási székhelyek és az új lakótelepek ellátásá­nak biztosítása. A megyei ta­nács a negyedik ötéves terv­ben a kereskedelem-fejlesztés támogatására mintegy 20 mil­lió forint támogatást biztosí­tott — fejezte be beszámoló­ját Szabópál Antal elvtárs. A beszámolót hozzászólások követték. A résztvevők java­solták, hogy vizsgálják meg a boltok vasárnapi nyitva tar­tásának rendjét, a kisebb te­lepülések húsellátásának kér­dését. Szó esett a megye zöld­ség-gyümölcs ellátásáról és az ellátás javításának lehetősé­geiről is. Bérrendezés a művezetői! neh Elsősorban politikai munkának tekintették A közelmúltban a Pamut­textilművek Tolnai Gyárában jelentős bérrendezést hajtottak végre. Ennek hatása már most — egy hónap után — lemérhe­tő, és egyértelműen az állapít­ható meg, hogy a vezetőség in­tézkedése, — a differenciált t bérrendezés — a művezetők, segédművezetők körében teljes egyetértésre talált. A szövőgyárakban egy mű­vezetői beosztás nem olyan funkciót jelent, mint másutt, például a vasas szakmában. Itt a művezető tulajdonképpen fi­zikai munkát végez, — gépe­ket javít, lánchengert cserél — kevésbé szellemit. Rájuk van bízva húsz-harminc szövőgép, hat-nyolc-tizenöt munkásnő. A gépek üzemképességéért, a kis csoport tervének teljesítéséért a művezető a felelős, hogyan irányítja csoportját, a gépek mennyi ideig üzemképtelenek, milyen a kapcsolat a szövőket kiszolgáló részlegekkel. A mű­vezetők körében sok éven át tapasztalható volt bizonyos elé­gedetlenség: nem differenciál­ták kellően őket. Korábban csak azt vették alapul a fize­tés megállapításakor hány évig dolgozott a szakmában, hány gépet — munkásnőt — irányí­tott. Az „egyenlősdi” többé ke­vésbé a jutalmazásoknál is helyet kapott, mert nem volt olyan megbízható mérce, amely kellően megkülönböztette vol­na őket. A tolnai gyárra a közeljövő­ben rendkívül nagy feladatok várnak: itt üzemel majd a fő­városból letelepített száz Ja- cquard-gép, az új szövő, elő­készítő üzem beindítása még nagyobb felelősséget kíván egy- egy embertől, különösképpen a művezetőktől. A gyárban most értek el ahhoz a fejlő­dési stádiumhoz, amikor erő­sebben hangsúlyozódik a kö­zépvezetők szerepe. Lehetősé­güket a termelés fokozására, és önállóságukat növelték, és ezzel egyidőben anyagi érde­keltségüket is meghatározták, szabályozták. A gyár vezetői éppen ezért a közelmúltban úgy határoz­tak, hogy a rendelkezésre álló bérfejlesztési alapból emelik a művezetők fizetését, kellően differenciálják őket. Hosszas tanácskozás kezdődött a párt­ós a szakszervezet, a KISZ vezetői és a gazdasági vezetők között. Mindenki egyetértett abban, hogy differenciálni kell, nehezebb volt megtalálni azon­ban azokat a tényezőket, me­lyeket figyelembe kell venni egy-egy művezető elbírálásá­nál. Jelentős összegű fizetés­Befejezéshcz közeledik lyet kap a posta, a fodrász az újdombóvári szolgáltatóház építése, az új épületben he- a tej-kenyér-, és a zöldségüket. .. Foto; Gottvald. emelésről volt szó: átlagosan háromszáz forint jutott az alig több mint ötven művezetőre. Ezt a pénzt felosztani, nagy; felelősséggel járt. Nem is ha- markodták el a döntést. Sokat beszéltek a művezetőkkel: megkérdezték, hogyan oszta­nák ők el a pénzt, milyen ja­vaslatot adnak a vezetőségnek. Végül is a sok tapasztalatszer­zés után döntésre érett a mű­vezetők bérrendezése. A differenciálásnál a követ­kező lényeges szempontokat vették alapul: — az iskolai végzettség —« figyelembe vették, hogy jelen­leg ki folytat tanulmányokat gimnáziumban, szakközépisko­lában; — a gyakorlati idő — első­sorban azt vizsgálták, hogy ki mennyi időt töltött a szövőgé­pek mellett, tehát mennyi ide­ig volt, mint segédmű vezető* művezető a gépeknél; — milyen szakmai képzett­sége van — lehetővé tette a gyárvezetőség már a korábbi években, hogy a művezetők tanulhassanak a különböző textilipari technikumokban* több mint tizen szereztek már technikusi oklevelet az utóbbi tíz évben; — milyen a vezetőkészsége — tud-e bánni az emberekkel* hogyan látja el feladatát, mennyire előrelátó, ót tudja-e tekinteni a távlati feladatokat* S ehhez szervezni csoportját; — milyen felelősségérzete van — előfordult, hogy egyes művezetők csak a szigorúan vett munkaköri kötelességet teljesítették, „nem tudta őket különösebben idegesíteni, ha valahol rosszul mentek a dob- gok, nem keresték az abból kivezető utat, a felsőbb veze­tőktől várták az intézkedést” — állapították meg az ilyen mű­vezetőkről* — végül: milyen emberi tu­lajdonságokkal rendelkezik a vizsgált személy. A gyárban főleg nők dolgoznak, nem mindegy, hogy a művezetők hogyan viselkednek munka­társaikkal szemben, alkalma­sak-e arra, hogy rábízzanak nyolc—tíz—tizenöt munkásnőt* Behatóan tanulmányozták: tudja-e a művezető beosztott­jait vezetni, képes-e velük együttműködni... A sok „differenciálási szem­pont” közül mi csak ezt a né­hányat emeljük ki, mert vég­eredményben, ahogy a műve­zetők egyenként „megméret­tek”, azt hosszadalmas volna leírni. Egy lényeges és egysé­ges szempont vezette a gyár vezetőségét a bérezés megál­lapításakor: a lehető legtöb­bet megtudni az érintett mű­vezetőkről, hogy a döntés igazságos legyen. A fizetésrendezés a fentiek értelmében nem egyformán érintette a művezetőket. Volt aki hatszáz forintot kapott, de olyan is akadt, aki ötven fo­rintot, vagy semmit sem. A fizetések rendezése a műveze­tők egyetértésére talált. Né- hányan „morgolódtak” csu­pán, s ők is csak addig, amíg meg nem magyarázták nekik, hogy miért így tettek különbséget a gyár vezetői, miért nem úgy, ahogy a rek­lamáló akarta. A művezetők bérrendezése nemcsak admi­nisztrációs munka volt a tex­tilgyárban. A nyáron ez volt az egyik legfontosabb politi­kai akció, amelynek hatása ma már egyértelműen lemér­hető a jó gazdasági munká­ban*.

Next

/
Thumbnails
Contents