Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
Falusi nők közel a kétezerhez Az üzemben, a vonaton, a boltban ni. A falusi nők az otthoni elfoglaltsághoz képest az üzemi munkát szinte pihenésnek, ki- kapcsolódásnak tekintik. Erről sokszor beszélnek, ezt sokszor elmondják. Érdemes rajta elgondolkodni. Bizonyosra vehetjük, nem az a kevés, amit a munkahelyen dolgoznak, hanem az a nagyon sok, ami otthon vár rájuk, és ehhez képest tűnik szinte kikapcsolódásnak az értelmes, a kézzel fogható üzemi termelés. Erről van szó: S arról, hogy mást jelent dolgozó nőnek lenni — bérből és fizetésből élni — Kalaznón és egészen más Szekszárdon. Gondoljunk a húsellátásra. A községek többségében a hentesüzletek arra jók csak, hogy az emberek bosszankodjanak. Hús nincs, vagy ha van, ritkán van. Mintha misem történt volna. Változatlanul önellátónak minősülnek olyan községek, amelyek már rég nem tekinthetők földműves településnek, minthogy a lakosság ötven, hatvan százaléka nem paraszti foglalkozást űz. Igaz viszont, hogy ezek a községek tulajdonképpen önellátók lehetnének, mert a termelőszövetkezet minden nehézség nélkül levághatná hetenként a három-négy disznót, le is vághatja, de csak füstölt, vagy töltelékáruként hozhatja forgalomba. Ebben a helyzetben alakult ki az a képtelen módszer, hogy hét végén olykor ötven kilométereket is utaznak Szekszárdra az emberek, friss húsért. A megyeszékhelyeken dolgozó vidéki munkások, munkásnők meg hét végén öt-hat kiló combot, karajt visznek haza, elviselve a helybeliek dühét, s azt az izgalmat, hogy vajon elérik-e a vonatot, az autóbuszt. De hát mit tehetnek? Rengeteg cikk jelenik meg és rengeteg tanácskozás zajlik le a nők szerepéről. Némelyiktől egyenest a falnak lehet menni. Tegnap olvashattuk a Népszabadságban azt a beszámolót, amely egyebek között közli, hogy az OK1SZ vezetősége értékelve az értékelendő- ket megállapította: „ ... egy év alatt számottevően javult a nők helyzete a szövetkezetekben, egynémely helyen egészen szembetűnő a változás. Hogy csak néhány példát említsünk: a szövetkezeti vezetőségválasztásokon a nőbizottságok vezetőinek nyolcvanöt százalékát választották be vezetőségi tagnak. A mozgalom területén a különböző társadalmi és gazdasági funkciók közül a vezetőségi tagok huszonhat, a szövetkezeti bizottságok elnökeinek huszonöt, a főkönyvelők 39 százaléka nő; ez egy év alatt öt-tíz százalékos növekedés a nők arányában.’’ Hát ez mutatná a nők helyzetének javulását? Aligha. Az ilyen szemellenzős kinyilatkoztatásokat olvasva fogja el a harctéri idegesség azokat a dolgozó asszonyokat, akik saját bőrükön érzik, hogy helyzetük akkor javulna, ha nem kellene örökké és mindenért sorbaállni, ha nem menne főnyereményszámba napközibe juttatni a gyereket, ha nem okozna szüntelenül gondot a szolgáltatásokra a kimerítő várakozás és a rengeteg utánjárás. Az ,utazásról, a vonatozásról talán ne is beszéljünk Annyit mégis, a várótermek tisztasága lehangoló és például a szekszárdi autóbuszállomás egyáltalán nem veszi figyelembe az utazó munkások tömegeit, minthogy a várakozók többsége legfeljebb a szabad ég alatt tud leülni. Nincs szó arról, hogy nem fontos a vezetésben a dolgozó nők megfelelő arányban való részvétele, de helyzetük számottevő javulását ezen mérni, enyhén szólva nem más, mint felületesség. Napjainkban a falusi dolgozó nők három nagy csoportba sorolhatók. Az eljárók, a helyben dolgozók és a háztartásbeliek. Ma még azonban nem nagyon vehető észre, hogy gondjaik, örömeik is különbözőek volnának. A munkában teljes jogú nők nagy többsége az üzemi demokrácia szempontjából passzív réteg. Részben azért, mert még nincs elegendő üzemi tapasztalatuk ahhoz, hogy a munkahely dolgairól véleményt formáljanak, részben azért, mert a közéleti tevékenység nem fér bele idejükbe. Számtalanszor tapasztalom, hogy munkahelyi gyűléseken, brigádértekezleten idegesek, türelmetlenek, az órát nézik, már mennének, sietnének, mert várja őket a rengeteg otthoni dolog. De ez még a jobbik eset. Az a rosszabbik, amikor a vonatok, az autóbuszok indulásához igazított életrend miatt soha, vagy csak nagy ritkán vehetnek részt a termeléssel, az üzem életével foglalkozó tanácskozásokon, rendezvényeken. Ha van véleményük, legfeljebb egymásnak és egymás között mondhatják el. Ebből következik, legelőször azt kellene nézni, hogy ked- veznek-é a feltételek a dolgozó nők aktivitásához és csak ezután lehetne az üzem vezetőitől ezt, vagy azt számonként, sokszor olyat is, amiről a jelen körülmények között nem az üzem vezetői tehetnek. Ahhoz, hogy a dolgozó nők megfelelő arányban foglalják el helyeiket, mondjuk a termelőszövetkezetek vezetőségeiben, ahhoz egy a mainál sokkal kedvezőbb háttér kellene. Nagyobb eréllyel lehetne talán „bombázni" a konzervativizmus hadállásait. Ezzel mintegy elősegíteni, hogy éppen a dolgozó falusi nők igényeljék, követeljék az üzemi konyhát, a patyolat szolgáltatást, legalább az ágyneműmosáshoz, hogy ne számítson az asszony szégyenének, ha a férj végzi el olykor a nagytakarítást, vagy a bevásárlást. Ezen a téren nagyon nagy az elmaradottság. Százszorosán igaz, hogy a bejáró dolgozó asszonyok munkahelyeiken már a huszadik század második felében élnek, de otthon még a jobbágyvilágban. SZEKULITY PÉTER Közéletünk Tegnap, a délelőtti órákban ülést tartott a Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége, amelyen részt vett K. Nagy Sándor, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára. Az ülésen, a II. termelőszövetkezeti országos kongresszus előkészületei jegyében megtárgyalták a szekszárdi szövetség négyéves munkáját. . ,, Felszólalásában K. Nagy Sándor többek között arról beszélt, hogy a szekszárdi szövetség eleget tett a maga elé tűzött feladatoknak. Hangsúlyozta; figyelemmel kell kísérniük további munkájuk során azt, hogy a kínálati piac lesz a domináló. Éppen ezért a gazdasági kapcsolatok lehetőségeit kell kutatni, gyorsan kell reagálni a közgazdasági helyzet alakulására, megújulási képességgel kell rendelkezniük a termelőszövetkezeteknek. Elmondotta, hogy továbbra is támogatni kell a kölcsönös kockázatvállalás alapján létrejövő társulásokat.. Meg kell találni — mondotta végül — a klasszikus szövetkezeti forma és az újszerű követelmények szinkronját. Ezt követően az elnökség állást foglalt abban, hogy dr. Szabó Piroskát, a MÉSZÖV lakás- és takarékszövetkezete titkárságának vezetőjét szeptember elsejével a Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezeti Területi Szövetség titkárává megválasztják. Magyar—szovjet vízügyi tanácskozás Magyar és szovjet vízügyi szakemberek részvételével háromnapos tanácskozás kezdődött kedden Nyíregyházán. A találkozó első részében '•— budapesti és kijevi szakértők bevonásával — egyeztetik a vízgazdálkodási mérleg összeállításához szükséges alapadatokat, majd megszemlélik a Fel- ső-Tisza magyarországi szakaszának árvízvédelmi műveit. (MTI) Készül g tGsiácsi szabályzat Az új tanácstörvény életbe lépésével megnőtt a tanácsok önállósága, melynek egyik fel. tétele és egyben bizonyítéka is a készülő tanácsi szabályzat. A tanácstörvény előírja, hogy októberig minden tanácsnak el kell készítenie a saját működését szabályozó belső törvényt, a szabályzatot. A Szekszárd Város Tanácsa szabályzatának első fogalmazványa a napokban elkészült. Ezzel még nem fejeződött be a munka, mert azt először az ügyrendi bizottság tárgyalja, aztán vb elé bocsátják a fogalmazványt, végül tanácsülés fogadja el a végleges változatot. Közben minden bizonnyal még sok kiegészítés, módosítás válik szükségessé. Több társszervvel is folytat, nak még megbeszélést, mielőtt a végleges változat elkészül. A szabályzat főbb vonásai már így is kialakultnak tekinthetők. Alapul szolgált á tervezet elkészítésénél, a tanácstörvény, a tanácsokra vonatkozó egyéb utasítások, törvényerejű rendeletek. Mivel az ügyrend lényege éppen az, hogy a helyi sajátosságok fiKészülődés a KISZ Vili. kongresszusára A szekszárdi járás fiataljainak vállalásai Az ország ifjúkommunistái VIII, kongresszusukra készülődnek. A készülődés pezs- dülést hozott az alapszervezetek életébe, s egyénileg is minél eredményesebb munkára serkenti a fiatalokat. A szervezeti élet fellendült. Megnőtt a kezdeményezőkedv, megszaporodott a vállalások száma, új versenyformák születtek, szocialista szerződéseket kötöttek, több helyütt vállaltak védnökséget. Ez történt és történik napjainkban országszerte, s így a szekszárdi járásban is. A szekszárdi járás elsősorban mezőgazdasági jellegű járás, de az ipari üzemekben dolgozó fiatalok sem maradnak le a készülődésben. A Tolnai Textilgyárban a KISZ kezdeményezésére indították el a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalmat. Ezt a mozgalmat kötötték ösz- sze az üzemi óvoda és bölcsőde, valamint az üzem gépeinek áttelepítésével kapcsolatos védnökségvállalással. Emellett, a jobb gépkihasználás érdekében, a fiatalok vállalták az éjszakai műszakpótlást is. A kongresszus tiszteletére több KISZ-alapszervezet. — a tolnai textilgyári, a tolnai selyemgyári, a lajvéri és a kö- vesdpusztai alapszervezetek fiataljai és a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet KISZ-istái — kommunista vasárnapot tartott. Szocialista szerződést kötöttek a tolnai textilgyár és a selyemgyár, a rnözsi és az őcsényi termelő- szövetkezet KlSZ-alapszerve- zetei a gazdasági egységek vezetőivel. Ezeknek a szerződéseknek a leglényegesebb része, hogy a kampánymunkák időszakában nagyobb mértékben számíthatnak a fiatalokra. A rnözsi termelőszövetkezet KISZ-alapszervezcte a tsz vezetőivel közösen hirdetett munkaversenyt. E verseny négy munkaterületen folyik: silózás, az őszi kalászosok talaj előkészítése, kukorica-betakarítás és az őszi mélyszántás és vetés. A kajmádi KlSZ-fiatalok 700 facsemete elültetése mellett vállalták még, hogy a szüreti munkákban élenjárnak. A harci és a várdombi fiatalokat már többször megdicsérték a helyi politikai élet és a gazdasági élet vezetői. Több vasárnap dolgoztak ezen a vidéken a fiatalok. Részt vállaltak a paradicsom, a paprika és a barack szedéséből. Cserében a gazdaság kocsiján kirándulni mentek, a várdombiak pedig még zenekari felszerelést is vásároltak. A lajvéri KlSZ-fiata- lok azt vállalták, hogy a településükre vezető bekötő utat rendbe hozzák. A vállalás nem marad csak ígéret. Ennek bizonysága az, hogy a munka jelentős részét már elvégezték. Sokait kellett dolgozniuk, hiszen mindössze tizenöten vannak. Több alapszervezet vállalt meg védnökséget. így a megyei tanács Szekszárd járást hivatalának KISZ-alapszervezete a hivatal üdülőjéijek rendbe hozását és rendben tartását vállalta. A Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet KISZ- aiapszervezete a faddi üzemház időbeni átadása felett vállalt védnökséget. Az alsónépai fiatalok az autóbusz-váróterem és a sportpálya rendben tartásáról gondosadnak becsülettel. A fenti félsbrólás nem teljes. Inkább csak például szolgál arra, hogy mi mindent tesznek a fiatalok a kongresz- szusi előkészületek jegyében. A fent említett felajánlásokon* vállalásokon túlmenően jelentősen emelkedett a társadalmi munkaórák száma. A fiatalok főként közvetlen környezetük — utcák, terek, művelődési házak — csinosításán, parkosításán, rendben tartásán, szebbé tételén fáradoznak. Ide tartozik például a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet felajánlása: 1000 társadalmi munkaórát vállaltak. amelyet az üzemrészek takarítására, a hulladékapyasok összegyűjtésére fordítanak. A szekszárdi járás fiataljai így készülnek a KISZ Vili. kongresszusára. gyelembevételével határozza meg a tanács munkáját, a ter„ vezet is a település sajátosságainak, jelen esetben Szekszárd leírásával kezdődik. Szó esik sajátos helyzetéről, iparáról, mezőgazdaságáról, helyéről a többi magyar város sorában. Külön fejezet foglalkozik a városi tanács más szervekkel való együttműködésével. Több olyan intézmény, vállalat működik a városban, melyek nem tartoznak tanácsi irányítás alá, feladataik azonban megkövetelik az összehangolt munkát. Néhány példa. A kereskedelem nem a városi tanács irányítása alatt áll, de a város ellátásában .fontos szerepet játszik. Vagy például a nagy- vállalatok nem közvetlenül helyi. ellátásra dolgoznak, mégis ezer szállal kötődnek a városhoz. A tanácsnak arról is tudnia kell, hogy mennyi vizet fogyaszt egy bizonyos vállalat teszem azt három év múlva, mert a vízellátás tanácsi feladat. A szabályzat megalkotásánál messzemenőkig figyelembe vették a már eddig kialakult jó gyakorlatot. Egy külön fejezet foglalkozik a tanáccsal, mint testülettel. Meghatározza milyen kizárólagos jogkörrel rendelkezik, hány tanácsülést tartson évente. Szó esik a tanács nemzetközi kapcsolatairól, ezen bélül a testvérvárosokhoz fűződő baráti szálak erősítéséről. Ezeken kívül a belső sza- bályzat még sok más fontos és kevésbé fontos kérdéssel is foglalkozik. Minden helyi szabályzat hármas célt szolgál. Egvrészt hosszabb időre meghatározza a sajátos települési feladatokat, másrészt differenciál a különböző szintű tanácsok között, harmadszor illetékes ta- '' "son belül ügyrendi sza'vzatot ad, meghatározza a feladatokat, és hatásköröket. A szabályzat a demokratizálódás záloga annviban, hogy a tanácstagok feladatát és ha. táskörét pontosan meghatározza. így intenzívebb a részvételük a tanács munkájában. Ugyanakkor, lehetős«^ nyílik arra, hogy a választók is megismerkedhessenek azzal hosv, közvetve, milyen hatáskörrel hízták meg azokat, akiket megválasztottak tanácstagnak.
