Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Kovalovszky Miklós: Egy Párizs-járó szabadságharcos, Garay Antal A párizsi Magyar Egylet fennállásának 125. évforduló­járól szóló hírek után a Nép- szabadság párizsi munkatársa a lap június 20-i számában részletesebb visszatekintést ad az Egylet mozgalmas múltjá­ra. Bár hivatalos működését csak 1865-ben engedélyezte III. Napóleon, a párizsi magyarok már jóval előbb szervezkedtek. Hogy mikor, senki sem tudja pontosan — írja a cikk. Fel­tehetően 1843-ban, de doku­mentum csak 1846-ból maradt fenn: Paray Antal tagsági iga­zolványa, amelyet a rue Vau- girard-i Magyar Ház emlék- kiállítása őriz. Hasonmását a cikk közli is. Ennek nyomán némi fény deríthető az egylet alapítására és első éveire, még­pedig egy figyelemkeltő közlési hiba jóvoltából. A szóban forgó tagsági iga­zolvány tulajdonosa ugyanis nem Paray, hanem Garay An­tal volt. A cikkíró a régies irású G-t P-nek olvasta, s a nem létező személy érdektelen nevével akaratlanul is lerontja a fentmaradt dokumentum ér­tékét. A helyes olvasató Garay nevet viszont ösztönösen Ga­ray Jánoséhoz, Az obsitos író­jáéhoz kapcsoljuk, s ez nyom­ra is vezet bennünket. Garay Antal valóban a köl­tőnek 10 évvel fiatalabb öccse volt. Szintén Szekszárdon szü­letett, 1822-ben. Családjuknak anyagi romlása miatt nem fe­jezhette be pécsi iskoláit, mint két bátyja: János, aki egyetemi évei után író, . szerkesztő lett és Alajos, aki papi pályára lépett. Antal mesterséget (va­lószínűleg szabóságot) tanult, de szellemi érdeklődése és igé­nye mindig eleven maradt. 21 éves korában szokás szerint vándorútra indult; Ausztrián és Bajorországon át Francia- ország felé. 1844-ben érkezett Párizsba. Ott szép számú ma­gyar élt már akkor, s Garay Antal hamarosan otthonos lesz körükben. Ebben része lehe­tett bátyja hírnevének és sze­mélyi kapcsolatainak is; mind­ez jó ajánlólevél volt, és bizo­nyos tekintélyt adott a fiatal, értelmes iparoslegénynek. Hogy milyen szerepe volt hon­fitársainak egyesületbe szerve­zésében, pontosan nem tud­juk. Valószínűleg egyik kezde­ményezője, alapító tagja és hangadója a Párizsi Magyar Jótékony Egyletnek, amely az ő hiteles közlése szerint 1846. szeptember 13-án alakult meg. Garay Antal ugyanis 86 éves korában megírta párizsi és 1848/49-i szabadságharcos em­lékeit, s a könyvet fia, Garay Ákos, a jeles festő és etnográ­fus 1914-ben adta ki. A Pa­ray—Garay azonosságot igazol­ja a könyv egyik melléklete, a tagsági igazolvány pontos má­sa. Hogy az eredeti vagy ez a műmelléklet van-e Párizsban, nem tudjuk. Garay Antal emlékiratának hitelét dokumentumszerűen tá­mogatják azok a részletek, amelyeket Tárogató c. kézira­tos, sokszorosított lapjából idéz. A Tárogatót ő indította meg 1847. november 7-én, s a lap 1848 tavaszáig minden hó első vasárnapján megjelent. Közölt „vezérszózatot”, politi­kai cikket, párizsi és hazai híreket s mint a magyar egy­let félhivatalos lapja, beszá­molót az egylet életéről. Hogy éppen Garay Antal, a fiatal iparoslegény vállalkozott ilyen újság kiadására, családi örök­ségként magával hozott szel­lemi érdeklődése mellett két bátyja, Garay János és a szin­tén írogató Alajos ösztönző példájának is tulajdonítható. Az alapításra utaló döntő adatot mindjárt az első, 1847. november 7-i szám egyik cik­kében megtaláljuk: „Magyar ünnepély Párizsban. A magyar jótékony egylet, amely itt Pá­rizsban munkálkodik, ünnepet ült f. év. kisassony (azaz szep­tember) hava 13-án. Ezen na­pon volt egy éve, hogy a ma­gyarok jótékonyság céljából egyesültek. Azért ezen napot meg is ülték hazafiasán... Szép számmal megjelentek. Szónoklatok s szavalatok tör­téntek, s három órai élvezetek után az ünnepély befejeztetett; tagjai és vendégei szétoszoltak azon öntudattal, hogy köteles­ségüknek illendően megfelel­tek ... Valódi örömünkre szol­gált a magyar ünnepély ma­gyaros megülése.” Az alapítás napja tehát azo­nos Garay Antal tagsági iga­zolványának keltével: 1846. szeptember 13. Az egylet cél­ja, mint a nevében álló jóté­kony szó jelzi, a Párizsban élő magyaroknak (diákok, tanulni, világot látni s a szabadság földjére vágyó értelmiségiek, főként pedig munkát és mes­terségbeli gazdagodást kereső iparosok) demokratikus szel­lemben való összefogása mel­lett a kölcsönös segítségnyúj­tás. Az idegen világvárosban sokszor bizonytalan, szűkös vi­szonyok közé kerülő, társtala- nul, vagy még nyelvtudás nél­kül küszködő magyarok ter­ÜJ KÖNYVEK Fama M.: Opálsziget. Apuleius: Az aranyszamár. Bagdány: Grúziái utazások. Balyó—Peile: Bogrács és kukta. Bakkay—Szidney—Szabolcs: Tíz év aranyérmes trófeái. Bezimenszkij: Hitler halála. Czeglédi: A diósgyőri vár. Coombs: Az oktatás világválsá­ga. Élettan, kórélettan. Hernádi S.: Helyesen szépen magyarul. Kosing: Modern Marxista e Ernst Fischer? Rónay Gy.: Olvasás közben. Sergova G.: A szerelem és bör­tön. Sport és testnevelés időszerű kérdései 1971/1. Tolnai K.: Vad- és halételek. Twain Mark: Tom Sawyer ka­landjai. Vajkai Aurél: Balaton. Wade A.: Az angol labdarúgó- szövetség oktatási-edzési útmuta­tója. mészetes ösztönnel keresték egymást, s a honfitársi kap­csolaton alapuló tömörülés biztonságérzetet, támaszt és szükség esetéft segítséget nyúj­tott nekik. Az alapot a tag­díjak adták ehhez. A Tárogató 1848. febr. 6-i számában közöl Garay néhány adatot az egylet jegyzőköny­véből. Az alakulástól, 1846. szept. 13-tól 1848. januárjáig 73 rendes és 6 tiszteleti tag­juk volt; a közlés idején a létszám: 38 rendes és 6 tisz­teleti tag. A nagyarányú lét­számváltozás magyarázata nyilván az, hogy a teljes számban sok olyan tag is sze­repel, aki csak rövidebb ide­ig élt Párizsban. Egy és ne­gyed év alatt az egylet bevé­tele — főként tagdíjakból — 525 frank volt. ebből kiköl­csönöztek a rászoruló tagok­nak 185 frankot, kiadásaik pedig 206 frankot tettek ki. Ennek jelentős részét az egy­let helyiségének fenntartására fordították: a Café Dänemark termében gyűltek össze, s itt tartották ülésüket minden hó első vasárnapján. (Garay nem közli a kávéház helyét, de a párizsi helytörténeti források­ból nyilván megállapítható.) Francia lapokon kívül a ma­gyar újságokat is járatták, s a forradalmi idők közeledté­vel egyre izgatottabb érdek­lődéssel várták és vitatták a hazai események híreit. Az egyletnek, vagy legalább­is a tagság zömének határo­zott, demokratikus politikái arculata volt: Garayval együtt sokan részt vettek az 1848-i európai szabadságtüzeket fel- lobbantó februári forradalom harcaiban, s március 15-én — a dátumok érdekes egyezése — mielőtt még értesültek volna a pesti vértelen forra­dalom győzelméről, kétszáz párizsi magyar vonult atillá­ban, kalpagban, kardosán, nemzetiszínű kokárdával, ma­gyar és francia zászlók alatt a Place Vendome-ról az Hotel de Ville-re, hogy tisztelegje­nek az új francia köztársa­ságnak. A forradalom egyik vezére és ünnepelt költő-mi­nisztere, Lamartine üdvözölte őket, így végezvén szavait: „Ha visszatértek szép hazá-í tokba, mondjátok meg társai­toknak, hogy Franciahonban annyi jó barátot számíthat­nak, ahány polgára van Fran­ciaországnak!” Más fogadtatásban részesült a magyarok küldöttsége gróf Apponyi Antal követnél, ami­kor a március 15-i fordulat hírére fölkeresték, hogy haza­fiúi örömüket fejezzék ki. A gróf egyszerűen kiüzent, hogy semmi dolga a magyarokkal, A hazai lelkesítő, majd nyug­talanító fejlemények mind több magyart késztettek arra, hogy visszatérjen Magyaror­szágra, a kivívott szabadság védelmére. Júliusban Garay is hazaindul. Pestre érkezve Já­nos bátyját keresi föl ötévi távoliét után. Nála találkozik Petőfivel, aki franciául be­szélget vele. Aztán hazamegy Tolnába s családjánál piheni ki a hosszú vándorutat. Jella­sics közeledtével a fegyveres ellenállást szervezi a megyé­ben. akárcsak Alajos bátyja, mocsoládi plébános, akit ezért a németek bebörtönöznek. Ok­tóberben Garay beáll honvéd-« nek, s mint századának zászló­sa járja meg a hadak útját Pest-- tői Tokajig, s onnan vissza Bu-- da ostromáig. A vár bevétele után hadteste nyugat felé vo­nul, a németeket támadva! (Érdekes, hogy Garay csapa­tában szolgál egy Háry János nevű tizedes.) A Vág mellett, Zsigárdnál vívott csatában június végén tűnnek föl ve­lük szemben a cári csapatok, előre vetve a komor vég ár­nyát. Ekkor léptetik elő Ga- rayt hadnaggyá, vitéz helyt-- állásáért. Az ellenség növekvő nyo­mása elől a sereg Komárom várába vonul vissza, de onnan kicsapva ütközeteket vív, s Győrnél gazdag zsákmányt etj, amely hosszú időre biz­tosítja a várbeli katonaság ellátását. A körülzárás ellené­re a világosi fegyverletétel után is több mint másfél hó­napig tartja magát Komárom, s csak a további ellenállás céltalansága készteti Klapkát a vár átadására, a Haynau kínálta méltányos feltételek­kel. IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: VÁLTOZATOK Szél eloson. ág, levél — mozdulatlanok. S ebben a látszólag nyugalomban hallom, mikor a lobogószemű éjszaka erőszakot vesz a nappalokon. Kinyitom apró ablakait a magánynak, csak a nehéz lélegzést hallom, érzem, ahogy védekezik a föld: teste csupa veríték, nem érzi, hogy letört égdarabként zuhan fölé — szánalomnak — a csillag..'. Reggelre aztán megszólalnak a fülemülék és a fény felszerelt mentőosztagai ideérnek. A fűbe térdeplő sugarak felszárítják a könnyet. Az éjszakát messze űzik. Szivárvány sztetoszkópja lehajlik, fecskendők forrnak a napban; megnyugvás van a tettetett nyugalomban. Nikkel füvek közt ődöng a halhatóság. Én nem tudtam, hogy annyira más vagy. övemet felcsatolom s felkészülök az éjszakára. ILLUSZTRÁCIÓ Érdi Judit rajza. HEGEDŰS LÁSZLÓ: SZEKSZÁRDI REQQEL Hajnali harangszó után kakasszóval, kutyaugatással ébreszt itt a reggel. Tyúkkárálást verébcsipogás kísérget, akik itt tanyáznak a fákon, sereggel. Harsány kakukkszó, határozott rigóhang s ki tudja, hány madár hányféle hangja, kopácsolás, ajtózörrenés, motorzaj s beszéd vegyül a nem bántó hangzavarba. Majd fölerősödik suhogva a szél is, ügető lópaták vert patkója csattog, s kutya vakkant föl, halk, távoli morgás jelzi: a város már vad zajokkal harsog. Csak foszlánya ér ide a Bartinára, itt falusi reggel vár az ébredőre. Csak az ablakra kell néznem, s együtt néz rám toronyház, élő-zöld, gazdag szőlőtőke. PÁLOS ROZIT A: HAZATÉRÉS Végre beléptem a zöld kiskapun Eldobott pléhdoboz alján felejtett napsugár üdvözölt S ahogy megkoppant lépteim tánca a folyosó kopott köképein anyám már futott az ajtót kitárni — Semmi bajod se történt? — Ojjé! Kilenc gesztenye minyont hoztam neked, s egy angyal elveszett örömet az Üllői útról —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents