Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Mindenki közlekedik... Petress István közkedvelt tévé-sorozatának címe minden túlzás nélkül állapítja meg : mindenki közlekedik. E tény érvek nélkül is nyilván­valóvá teszi, hogy a sze­mélyszállítás a legfontosabb szolgáltatások közé taitozik, s legalább annyira a figyelem központjában áll, mint a Tánc­dalfesztivál. Csakhogy a ké­szüléket — ha a dalok nem nyerik meg a tetszésünket — el lehet zárni, az autóbuszokon, vonatokon azonban utaznunk kell, ha tetszik, ha nem. Nem vigasz... Ezt támasztják alá a forgal­mi adatok is. Az országot ke- resztül-kasul behálózó sínpá­rokon 2600 vasúti szerelvény évi csaknem 400 millió utast szállít, közúton pedig másfél milliárd az éves személyfor­galom, amelynek túlnyomó része az úgynevezett tömeg- közlekedési járműveken zajlik. Nem a „tiszteletkor” ked­véért, de meg kell jegyeznünk, hogy jó számok ezek, hiszen a magyarországi közútháló­zat— idézve Kiss Dezső köz­lekedés- és postaügyi m-'nisz- terhelyettes tanulmányából — alapvetően lóvontatású forgalomra épült, cs a felsza­badulás előtt csak olyan mér­tékben építették át, hogy a két világháború között meglevő mintegy 10 ezer gépjármű for­galmát le tudja bonyo'ítani.”. Az újabban sokak által dicsért régi MÁV pedig 1938-ban mindössze 71,1 millió utast szállított. Persze az utazók döntő több­sége nem ismeri pontosan az imponáló fejlődésről tanúskodó adatokat, s az a gyanúnk, hogy ismernék is, nem jelentene számukra vigasztalást. Az em­ber ugyanis nem általában közlekedik, hanem erre a busz­ra, vagy arra a vonatra száll, nagyon is konkrét foltot hagy nadrágján a piszkos ülés, ha kapott helyet, és „egye­dileg” érzi lábában a fáradtsá­got, ha állva kell megtennie a több órás utat. Sőt, az átlag utast legtöbbször még az is hidegen hagyja, hogy őt most azért viszi lépésben a vonat, mert kicsi a pálya teherbíró képessége, vagy mert alámosta a töltést a vihar, hogy azért maradt-e le a busz­ról, mert a vezető nem várta meg, vagy mert már fürtökben lógtak rajta az emberek. Az ingázók több száz ezres tá­borának munkakedvét — és munkaképességét — alapvetően befolyásolják "a napi utazási körülmények, egy zsúfoltan vánszorgó kényelmetlen és szennyes vonat két hét nyara­lás idegnyugtató hatását teheti semmivé a Balatontól a Déli­pályaudvarig: a kulturált sze­mélyszállítás nem egyszerűen forgalmi kérdés... Ami nem szükségszerű Természetesen joggal számí­tanak a közönség megértésére a közlekedési vállalatok veze­tői, ha egy vonalszakaszon például éppen az utazási se­besség növelésére felújítják a pályát és emiatt forgalom- korlátozást rendeltek el, ha egy- egy állomás korszerűsítésének idején a zsúfoltság nagyobb a szokásosnál, ha hosszan tartó havazás után lassabban men­nek a munkás járatok a síkos úton és így tovább. Az ilyen magyarázatokat általában el is fogadják az utasok, türelem­ben tehát nincs hiány. Vannak azonban olyan kísé­rőjelenségei a személyszállítás­nak, amelyek egyáltalán nem szükségszerüek, s amelyek ki­küszöbölése nélkül kulturált utazásról nem beszélhetünk. Semmiféle magyarázat nem pótolja például a vasúti kocsik megfelelő fűtését, világítását, takarítását. Az ezzel kapcsola­tos gondokat nem szabad meg­osztani az utazóközönséggel : fűteni, világítani, takarítani keli. Elvileg teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a kis­forgalmú, gazdaságtalan vas­útvonalak felújítása arány­talanul többe kerülne annál, mint amennyi hasznot hajta­nak, jobb megoldás megszün­tetni e vasútvonalakat. De mi­lyen „vonatpótló” autóbuszok azok, amelyekre időnként nem férnek fel a megszüntetett vo­nalak utasai? Mit ér a legkedvezőbben összeállított menetrend is, ha a pontosan érkező gyorsvonat előtt engedik ki az állomásról a cammogó teherszállító sze­relvényt, mert véletlenül úgy adódott ? Kinek jó a helyjegy, ha csak bizonyos pénztáraknál lehet hozzájutni, és sajnos egyálta­lán nem garantálja, hogy tu­lajdonosának lesz is helye az expressz vonaton? Minek a pályaudvari han­gosbemondó, ha csak bömböl, de nem lehet megérteni a sza­vát? Minek a buszmegálló, ha a vezető felszállót, leszállót fi­gyelmen kívül hagyva, megál­lás nélkül továbbrobog? A sikerért szurkolunk Ahhoz, hogy a közlekedés területén bekövetkezett óriási fejlődést kimutassuk, nem szükséges 1938-ba visszanyúlni adatokért. Olyan nemzetközi főútvonalak épültek az utóbbi évtizedben, mint az Ml-es és az M7-es számú út, jelenleg is nagy erőkkel korszerűsítik a közúti forgalom mintegy fe­lét lebonyolító főúthálózatot a Budapest—miskolci úttól a Sopron—balatonedericsiig. Az utóbbi években nemcsak a fővárosban, hanem Gyön­gyösön, Hatvanban, Szegeden és más városokban is megje­lentek a közlekedést és így a személyszállítást megkönnyítő, a baleseti lehetőséget csökken­tő felül- és aluljárók, a negye­dik ötéves terv végére pedig minden 200 főnél több lakost számláló település bekötő utat kap és ezzel bekapcsolódhat az országos autóbuszhálózatba. Tavaly fejeződött be a két leg­nagyobb forgalmú vasúti fő­vonal villamosítása, évről év­re javul a korszerű vontató­eszközök aránya; a gőzmozdo­nyok nem is olyan sokára csak múzeumi érdekességek lesz­nek. A közlekedés és a hírközlés fejlesztésére az idén minden eddiginél nagyobb összeget, 11,6 milliárd forintot fordít a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium. Csak távirati stí­lusban: 280 vasúti személyko­csit, 24 villamos és öt Diesel­mozdonyt, 10 motorvonatot vá­sárolnak még ebben az évben, a Déli pályaudvar átépítése és bővítése mellett — amelyet egyebek között a Metro építése tett szükségessé — sor kerül a debreceni pályaudvar re­konstrukciójára és az új szol­noki állomás építésére, befeje­zik a Budapest—szobi vonal villamosítását, több jelentős vasúti Csomópontot bővítenék. Mindez, meg még egy sereg itt fel nem sorolt pozitívum húzná le a mérleg egyik ser­penyőjét, ha a másik oldalról ki tudnák dobni végre a hala­dást fékező ballasztokat. A közlekedés vezetőiben meg is van a törekvés erre, nem ér­dek nélkül szurkolunk, hogy mielőbb siker koronázza ilyen irányú erőfeszítéseiket. K. I. Jegyzetek — szabadságon Az emberek többsége az év nagy részében — neve­zetesen egyik szabadságától a másikig —, abban a té­vedésben él, hogy az az egy-két hét, amit távol tölt munkahelyétől, azért van, hogy kipihenhesse magát, és újult erővel térjen vissza. Ebben a tévhitben aztán már az első szabadságon töltött nap megingatja. Mert ugye, mivel kezdődik egy szabadság? Természetesen utazás­sal. A vonatok pedig... Piszkosak, melegek (erről kivé­telesen nem a MÁV tehet), és késnek. Most, a nyár kellős közepén. Rossz elképzelni, mi lesz, ha leesik az első hó, hát még, ha olyan havas lesz a tél, mint ami­lyen meleg a nyár. Illetve dehogyis rossz elképzelni, hiszen két dolgot tehet az ember — o bosszankodáson kívül — ha vonaton utazik. Az egyik, hogy elképzeli, milyen is lenne egy jó kis havazás, vagy azt képzeli el, milyen lehet a Szaharában teveháton, ötvenfokos me­legben, és mindjárt hűvösebbnek tűnik az a harminc- kettő, ami van. Bár lehet, hogy tevén utazni gyorsabb, mint vasúton egy-egy mellékvonalon, és úgy látszik, a Szekszárd—bátaszéki nagyon is mellék. Más megyében az ember jobban odafigyel a „hazai” hírekre. Rádióban, televízióban, újságban, azonnal ész­reveszi megyéje híreit, örül, ha más is észreveszi, és büszke, hogy lám, Szekszárdon, Tolna megyében, ez is van. A szenzáció most a Korzó Áruház volt. Gyönyörű, mesélem, minden van, pedig még nem is láttam. A pécsi „tükék" irigyek, én is irigy vagyok, de ezt gondosan titkolom, miközben a Nádor kávéházban hi­deg colát iszunk. Irigy vagyok, mert Pécsett két strand is van, a Balokány parkos, gyönyörű, nálunk pedig... A pécsi lap munkatársa pedig éppen arról beszél, meg­írja, milyen szép és nagy az egész évben üzemelő, fe­dett résszel is rendelkező kaposvári uszoda, hadd hábo- rogjanak a pécsi lokálpatrióták, és „verjék az asztalt”, hátha Pécsett is lesz. Ez a relativitás. Este unokaöcsém fiatal alföldi barátait kísérem a Rózsakertbe, és bevallom, megint irigy vagyok egy ki­csit. A Rózsakért ugyanis ideális nyári ifjúsági szóra­kozóhely, és be lehet menni farmerban is, nyakkendő nélkül, és hosszú hajjal, csak megzavarni nem lehet mások szórakozását. Erre az ifjúgárdisták vigyáznak. Hétköznap este nincs is nagy zsúfoltság, percek alatt hozzák a kimért sört, és csodák csodája, még hideg is. A Dunántúli Naplóban olvasom, klubot szervez a legis­mertebb pécsi beat-zenekar. Szekszárdon mikor lesz ki­zárólag ifjúsági, táncos szórakozóhely, elfogadható árak­kal? A fiatal pincér pedig már fordul is, látszik, hogy szí­vesen végzi a munkáját. Mint később megtudom, nem foglalkozása a felszolgálás, nyári munkát vállalt, hogy visszafizethesse szüleinek a júliusi lengyel út költsé­geit. Illés-koncert a szabadtérin Koncz Zsuzsával, Tettyei Szombat Esték, neves előadóművészekkel. Jó-jó, nyug­tatom magam, Szekszárdon nincsenek festői romok, nincs szabadtéri színpad, viszont van sárközi lakoda­lom, szüreti napok, vadászati világkiállítás. Hogy ezek nem szekszárdi programok? Annál jobb, nemcsak a székhelyéből áll egy megye! Csak arra a kérdésre nem tudok válaszolni, mit lehet csinálni Szekszárdon nyá­ron. Olyasmire gondolok, ami máshol nem lehet. Sze­geden szabadtéri, Gyulán várjátékok. Nem arra gon­dolok, hogy hatalmas szabadtéri kellene, vagy hogy „építsünk várromot”. Valami nekünk megfelelő, a vá­ros hangulatához illő nyári program hiányzik, még az sem baj, ha nem vonz sok idegent. Adjunk programot legalább az itthoniaknak! Pécsi barátnőm döbbenten néz rám, amint meglát. — Te itt, mikor az egyetlen hideg víz az országban a Duna? Amellől eljössz egy olyan városba, ahol még égy pici folyó sincs. Megint büszke vagyok, nem a Du­nára, hanem az épülő-szépülő Domborira, miközben a Pécsvárad közelében lévő Dombai-tó ellátását szidják ismerőseim. A szabadságot — úgy tűnik — azért találták ki, hogy meglátogasson az ember más megyéket, országokat, és összehasonlítson. Mindennek célja és értelme pedig az, hogy hazatérve, vagy az országba, vagy szűkebb hazá­jába, elgondolkozzon azon, mit és hogyan lehetne ten­ni azért, hogy az összehasonlítás minél kedvezőbb legyen. i. i. Egyre több hazai és külföldi vendég fedezi fel a Duna-parti strand területén ax idén megnyílt, tisztálkodási célra épített termál­fürdő gyógyhatását. Megnyitása óta csaknem hétezer felnőtt és gyermek kereste fel az esőben és hideg időben is üzemben lévő, fedett termálfürdőt. Egy vizsgálat szerint a termál­kút vize mintegy tízféle vegyi anyagot, közte sok szénsavat tar­talmaz, s kellemesen enyhítő ha­tású a szívbetegeknek, az érszű­kületben és magas vérnyomásban szenvedők számára is. A termál­víz kiömlésénél 36, a fedett me­dencében 30 Celsius fokú. A für­dőmester szerint, háromszor amy- nyi medence megtöltését is el­bírná, mint a jelenlegi, amely 10 méter hosszú és 4,5 méter széles csempézett medence, ív . • ér*** ­Szénsavas termálfürdő Dimaföldváron

Next

/
Thumbnails
Contents