Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

■i u SZÁZÉVES BLOKK — 11. — Halk kopogásra ébredt. Fel­kelt. a kulcsot elfordította a zárban. Fiatal nő állt az ajtó­ban. — Elhozták a holmiját — mondta, s átnyújtotta a bő­röndöt. — Ügy tájékoztattak — mondta Kloss —. hogy ebben a házban csak egyetlen idős hölgy lakik. Azt hittem, hogy az a személy kopog, aki ide beengedett. — Az igaz, hogy csak ő la­kik itt — válaszolta a lány. — Megengedd, hogy bemenjek. Éltem az alkalommal, hogy el­ment vásárolni. Elhatároztam, hogy meglátogatom magát. — Tessék, tessék helyet fog­lalni — mutatott Kloss az egyik székre. — Jól hallottam? Azért jött, hogy engem meg­látogasson ? — Saint Gilles kisváros, fő­hadnagy úr, és kitűnően mű­ködik a pletykaposta. Egyetlen új vendég érkezése sem kerüli el a helybéliek figyelmét, s mivelhogy a szálláscsináló al­tiszt szeret felönteni a garat­ra, meg lehet tudni tőle egyet, s mást, például azt, hogy az új tisztet Hans Klossnak hívják. — Nem értem — fakadt ki erélyesen a tiszt. — Mit akar? Mit keres? Mi van abban, ha valóban Klossnak hívnak? — Ilyenkor mindig érezte, hogy teljes nyugalom árad el lé­nyén, ami csalhatatlan jele annak, hogy idegei a pattaná­sig feszülnek. — Eljöttem meglátogatni Ober­leutnant Klosst, mivel most már tudom — külön hangsúlyozta a „most már” szavakat —, hogy maga az, akinek monda­nom kell valamit. — Mondja — szólt Kloss és mielőtt a lány kinyitotta vol­na a száját, tudta, hogy mit fog mondani. — Párizsban a legjobb gesz­tenyét a Place Pigalle-on le­het kapni. A férfi cigaretta után nyúlt, megkínálta vendégét is. Időt kellett nyernie. Csaknem fizi­kailag érezte a szoruló hurkot. — Tehát azért jött, hogy ar­ról tájékoztasson, hogy milyen ízletes a Place Pigalle-on vá­sárolt gesztenye? Nemrég jár­tam Párizsban, megkóstoltam az ottani gesztenyét, lehet, hogy éppen a Pigalle téren, ki tudja? Nem hiszem, hogy va­lamiben is eltérne az ottani minőség az Opera előtti téren árult gesztenye minőségétől. — Ne tetesse magát, főhad­nagy — szólalt meg a lány ko­molyan. — A jelszó másik két tagját éppen olyan jól tudja, mint én. — Jelszó? Szépen vagyunk, mademoiselle. Tisztában van azzal, hogy ha nem kapok kö­zelebbi magyarázatot, azonnal letartóztatom? — Értem — mondta a lány komoran. — Tehát már be­következett a baj, már je­lentkezett macánál valaki ez­zel a jelszóval... Kloss hallgatott. Mi ez? Pro­vokáció? Ha igen. akkor zsák­varró tűvel hímezték. Elért nem buta ember. Ösztöne tehát ez­úttal sem csalt és a provoká­tor von Vormann?! Akkor pe­dig. .. A lány nem rémült meg, igyekezett fesztelenül vi­selkedni, talán túlzottan is. — Veszélyes játékba kezd, hölgyem, én Abwehr-tiszt va­gyok. — Tudom. Kérem, hallgas­son meg figyelmesen. — A lány odalépett az ajtóhoz, hir­telen kinyitotta és újra be­csukta. — Három héttel ez­előtt még nem tudtuk a nevét, csak pontos személyleírást kaptunk magáról. Emberünk elővigyázatlan volt. A néme­tek karma közé került. Ha élt, kikényszeríthették belőle a jelszót. Ha bárki ezzel a jel­szóval fordul magához, az pro­vokátor. .. — Maga tehát... — Engem bármikor megtalál a „Le Trou” panzióban, a ne­vem Jeanne Mole. Akármelyik német tiszt meg tudja mutatni az utat hozzám. — Nem értem, miről beszél? — Majd ha megérti, keres­sen fel. — És ha azonnal elrende­lem, hogy tartóztassák le? — Te ezt nem teszed ve­lem, „J—23-as”. Tisztában va­gyok vele, hogy a helyzet rendkívül ostoba és szöges el­lentétben áll munkánk vala­mennyi elvével, de nem volt más választásom, féltem, hogy valaki megelőz. Most menjen ki a ház elé és nézzen körül, hogy nem ólálkodik-e a kör­nyéken valamilyen gyanús alak. A jövőben már a leg­nagyobb nyugalommal tudom meglátogatni bármikor, ugyan­is olyan nők táborába tarto­zom, akiket gyakran látnak német tisztek társaságában — fakadt ki dühösen. Az utca kihalt volt. — A látogatást ne halogas­sa. legjobb volna még ma este találkoznunk — mondta a lány az előszobában. — Ha már megtörtént a baj, majd együtt törjük a fejünket. Nélkülünk úgy sem boldogul. Maga né­met? — Nem — mondta gépiesen, s azonnal kapcsolt, hogy ezzel az egyetlen szóval Jeanne Mole kezébe adta magát. — Baj van — mondta —. nagy baj van. Ha tudok, este elmegyek. Ez azt jelentette, hogy el­megy, ha addig Vormann át nem adja őt Elértnek. Vagy még rövidebben fogalmazva — ha még életben lesz, mert élve nem adja át. Jeanne bólintott. Ő is így gondolta. (Folytatjuk) Népújság 4 1971. augusztus 15. A Magyar Posta négy bélye­get magába foglaló blokk ki­adásával teszi teljessé az első bélyegünk megjelenésének centenáriumát köszöntő soro­zatot, amelyet legutóbb ismer­tettünk. A blokkon a felsza­badulás után megjelent jelleg­zetes bélyegeinkkel találko­zunk újra. Az első bélyegen a Szovjet­unió 30 éves jubileumára ki­adott sorozat 60 filléres érté­két látjuk, amely Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását, a budapesti Gellérthegyen álló felszabadulási emlékmű fő­alakját ábrázolja. A második bélyeg az egyik legszebb sorozatunkhoz, a nép­viseleteket bemutató 1953. évi kiadáshoz vezet, Nagy Zoltán művészi metszetéről őrhalmí menyecske mosolyog ránk. 1 A Lánchíd jól ismert körvo­nalai tűnnek fel a harmadik bélyegen, ahogy az 1958. évi repülősorozat 2 forintosán lát­szik. A blokk jobb alsó sarkán Alekszej Leonov, a világűrbe elsőnek kilépő ember alakja ragadja meg tekintetünket, a tiszteletére kiadott 1 forintos bélyeg képe ismétlődik. A blokk bélyegeinek névér­téke, a díszítő rajzi elemek, a feliratok elrendezése azonos a sorozat értékeivel. Alul „100 éves a magyar bélyeg” felirat olvasható, mellette balról pos­takocsi, jobbról hangsebesség­nél gyorsabban száguldó repü­lőgép jelképezi a bélyeg év­századának technikai fejlődé­sét. VÁLTOZIK A VILÁG? A Magyar Nemzet c. lap 1943—1944. évi példányaiban a hírekben olvastuk: „A posta, hogy megszüntesse a spekulá­ciót, nem ad ki zárt számban bélyeget. E tiszteletre méltó cél azonban azt eredményezte, hogy a magyar bélyeg elárasz­totta a világot. Magyarorszá­gon milliós példányszámban veszik meg az új bélyegeket (ez is spekuláció), ezek pedig névértékűket, vagy azt sem érik meg... A posta érdeke az is, hogy minél szebbek le­gyenek a magyar bélyegek, hi­szen a bélyeg szépsége a ke­lendőség első feltétele... Az utolsó magyar bélyegek tech­nikai kiállítása szakkörökben nagy visszatetszést keltett. Az államnyomda papíranyaga rossz és munkája sem kellő gondosságú. Ezért az az álta­lános vélemény, hogy a magyar bélyegek nyomtatását másutt kellene végezni. Elsősorban a bankjegynyomda jöhet számí­tásba ...” Az egykori problémák cse­kély módosítással ma is létez­nek, csak a sorok írója válto­zott, közel három évtizeddel idősebb lett. AZ ELSŐ FECSKÉK Az 1972. évi Netto osztrák és a Michel német katalógus első példányai megérkeztek. A nálunk erősen gyűjtött két or­szág bélyegeit hazájukban az előző évi szinten értékelik. Az osztrák kiadások közül az 1851. évi cinóber színű Merkur 32, 500 Schilling most, (tavaly 28 000). A továbbiakban nem változtak sem a „nagyágyúk” (Dolfuss, WIPA, Renner blokk) sem kisebb értékű sorozatok, kivéve néhány 1955—57. évi kiadást. A német katalógus külseje és ára erősen módosult, de tar­talma kevés újat hoz. Egy-egy klasszikus bélyeg, pl. Baden 1. szám 1200 (1100), Bajor lb szám, 2500 (2000) emelkedése mellett eddig nagyra értékelt sorozatok árleszállításával, ta­lálkozunk. így az 1928. évi Ébert 70 (100), 1931. évi Po­larfahrt 750 (800) márka. A háború utáni soroknál van ki­sebb emelkedés is, ’ Postakürt 800 (670), a fekete felülnyo- másos Berlin 220 (200), de ál­talában a tavalyi színvonal a jellemző. A helyzet most. az igazi filatelistáknak kedvez, van mód sok ritka sorozat vi­szonylag kedvező áron való megszerzésére. A mozdulatlan árak azt is jelzik, hogy a túl­zottan felhajtott egyes kiadá­sok értékét csak az idő mú­lása alapozza meg, ezt kell a gyűjtőnek türelmesen kivár­nia. szovjet Újdonságok öt modern grafikai megol­dású bélyeg jelent meg a Szov­jetunió népeinek spartakiádéja alkalmából. A sport jeleneteket ábrázoló sorozat méltó a ver­senyeken elért kiváló eredmé­nyekhez és a hasonló témájú kiadások hagyományaihoz. Mint ismeretes, 1935-ben je­lent meg először bélyeg spar- takiádéra, a tíz értékből álló kiadás egyike a legritkább sportsorozatoknak. A képzőművészeti alkotások kedvelőinek szívét hét gyönyö­rű kivitelű bélyeg örvendez­teti meg a leningrádi Ermitázs és a moszkvai Puskin múze­umban őrzött világhírű festmé­nyekről. Vinci, Tiziano, Char­din, Franz Hals, Poussin, Mu­rillo, Picasso neve fémjelzi a sorozatot, amelynek elkészíté­se során sikerült áz eredeti műveket hűen reprodukálni. Kábeleken függő magasát A dinamikusan fejlődő nyugatnémet mannheim—-lud­wigshafeni iparvidék közlekedési gondjainak enyhítesere négyszintes felüljárórendszert építettek, mégpedig nem min­dennapi műszaki megoldással. Az új pályaudvari ^sinhalo- zatot áthidaló, 24—33 m széles acél felüljáró középső ré­szét egy 75 m magas, négylábú acélpilonra függesztettek fel 38 nagy szilárdságú kábel segítségével. A fcliiljaro- rendszer legelső két szintje a vasúti forgalom egy i eszet es az autóforgalmat, a harmadik szintje a távolsági vasut- forgalmat, a legmagasabb, negyedik szintje pedig a teher­járművek átmenő forgalmát bonyolítja le. ■ , A ludvvigshafeniek büszkék a korszerű technikát jelképe­ző, a városképből magasan kiemelkedő, szép vonalú pi­lonra s az alatta húzódó 550 m hosszú magasútra.

Next

/
Thumbnails
Contents