Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
szekszárdi panorama Á röntgensugarak fényt derítenek a fáraók csalásaira Mumifikált pávián a fáraó kislánya helyett tkz olvasó napléia Régi levelekről Olykor furcsa dolog számolni a tényekkel. Egy olyan könyveim, hogy „Magyar humanisták levelei, XV—XVI. század” még az irodalom kedvelőinek jelentős részében is némi gyanakvást''ébreszt. A gyanakvás a testes, hétszáztíz^nkét oldalas kötet mögött felsejlő unalomnak szól. A gyanakvás indokolatlan. Vitéz János, Janus Pannonius, Mátyás király, Vá- radi Péter, Brodarics István, Olph Miklós és a többiek, a kevésbé nagynevűek zömmel félelmesen biztos tollú levelezők i'oltak és írásaik jelentős részét még abban a korban vetették papírra, amikor a levél nemcsak a hírközlés eszköze, hanem irodalmi alkotás is volt. Az utókor számára pedig a megelevenedett történelem. Persze, minden percünk történelem, de élő általában addig marad, amíg a leghagyományosabb módon „szájról-szájra” adnak számot róla az egymást követő nemzedékek tagjai. E feljegyzés írója kiváltságosán hosszú életű tagokat felmutató családból származik. Kis gimnazista korában jól ismerte dédanyját, aki hat évvel a szabadságharc előtt született és kilencvenkilencedik évében bekövetkezett halála előtt is teljes frisseséggel tudott mesélni a saját "édesapja emlékeiről, aki még a Napoleon ellen küzdő magyar huszárok soraiban szerzett egy — családi ereklyévé magasztosult — fejsebet. Számára tehát a XIX. század elején végződik az „élő” történelem, Mindig iszonyodott azonban múltunk nagyjainak szoborrá ma- gasztosulásától. Széchényi nagyságán mit sem - ront az, ha tudjuk, hogy emberszámba se nagyon vette inasait; a szigeti Zrínyi hősi halálának értékén, hogy korábban (nem virtusból, hanem nagyon is anyagi okok miatt) saját kezével mészárolt le egy Katziáner nevű császári tábornokot. Miről árulkodnak ezek a levelek? Elsősorban arról, hogy évr.zázadszárh „barbárnak” minősített hazánk soha nem szű- lüHködölt' európai rangú szellemekben. Oláh Miklós tolládéi csak az 1530 -as évből hat le rét maradt fenn, melyeket E máshoz intézett. Ennek it'némi túlzással legfeljebb' ügy érzékeltethetnénk, hogy' a közelmúltban nagyjából egyenértékű lett volna egy falusi káplán és Albert Einstein netáni levélváltásával. Nemcsak a címzettek az érdekesek, hanem a témák is. Nyomban közel hozza a mai olvasóhoz is a mohácsi katasztrófát, amikor Tömöri „a büszke vezér” jóvoltából ilyen információkhoz jut: „Nem tudok katonákat állítani, ahogy ígértem, még azok a parasztok is megszöktek mind, akik a Duna mellett voltak, amikor látták a haderő csekélységét és az urak távol- maradását.” A levél manapság már semmi más, mint a. hírközlés egyik eszköze. Abban a korban, melyet a kötetben még Vitéz János neve fémjelez, ahogy mondottuk, elsősorban irodalmi alkotás volt. Ennek megfelelően gondosan szerkesztett, olykor sablonokhoz is igazodó. A levelek olvasása közben szinte látni véljük, hogy írójuk legalább egy kacsintás erejéig pillantást akart vetni az irodalmi halhatatlanság felé. Volt, aki halhatatlan is lett, de persze nemcsak levelei jóvoltából. (Janus Pannonius) A leggondosabb szerkesztés sem tudja azonban álcázni a szerző emberi egyéniségét. A szókimondó, harcos Mátyás király vitathatatlan műveltsége nem leplezi az egyeduralkodót, mondjuk csak ki: — a zsarnokot. Az őszinte és precíz Brodarics hiába ud- variaskodik ilyesformán, amikor 1532. július 21-én Nádasdy Tamásnak ír: „Nagyságos uram, kedves fiam, üdvözletem küldöm és szolgálatom ajánlom.” Második mondatából már kiderül, hogy a váci püspök nem szereti kerülgetni a forró kását: „Tegnapelőtt megérkezett hozzánk Csányi István az üzeneteddel, amit tudomásul vettünk. Csakhogy mi téged magadat vártunk, nem egy hozzád hasonló arcú embert.. Az emberközelbe hozó példákat még hosszan lehetne rendre sorolni. Az olvasót persze, aki történetesen újságíró is, az sem hagyja egészen közömbösen, hogy a levelek egy részében joggal véli felfedezni a hírlapírás őspéldáit. A mainál különbeket, hiszen rotációs gépek hiányában a szerzők az újdonságok (Oláh Miklós Erazmus- hoz intézett leveleiben „Nova” címszó alatt tudatta a legfrissebb — tehát jó néhány hónapos — „friss” eseményeket) közlésénél lényegesen többet adtak a formára, szebben használták gazdag nyelvünket, mint mi — sokan és sokban méltatlan — utódaik. ORDAS IVÁN A kairói múzeumban őrzött egyik múmiáról több mint 300 éven át azt hirdettek, hogy egy fáraó kislányáé. A Michigan University tudóscsoportja, James Harris vezetésével, 1S68-ban egy röntgensugarakkal végzett vizsgálat során bebizonyította, hogy a szarkofágban egy pávián mumifikált teste pihen. Ezek után átvizsgáltak több írásos emléket és arra a következtetésre jutottak, hogy hasonló trükkhöz gyakran fordultak a régi Egyiptomban. „Néhány hónapra elutazunk Kairóba — közölte Harris profesz- szor, — hogy röntgensugarak segítségével megvizsgáljunk legalább 40, a kairói múzeumban őrzött múmiát." Amíg ezek a vizsgálatok folynak, az egyetem tudósai nagyszámú hieroglifa feliratot vetnek kritikai és összehasonlító vizsgálat alá, hogy megáiiapi'tsák történelmi hitelességüket. „Arra a következtetésre jutottunk — jelentette ki dr. Paul Ponitz, — hogy az uralmon levő fáraók töröltettek és újraírattak bizonyos eseményeket, hogy ily módon önmaguknak tulajdonítsanak olyan vállalkozásokat, amelyeket elődeik hajtottak végre.” A Michigan University tudósainak véleménye szerint akkor folyamodtak ilyen trükkhöz, ha egy bizonyos fáraónak akartak tulajdonítani óriási méretű vízierőmű- létesítést, templomépítést, vagy háborús győzelmeket. A Michigan University tudósai bebizonyították azt. amit más egyiptológusok gyanítottak. Azt, hogy az egyiptomi uralkodók nem voltak hosszú életűek, többé-ke- vésbé azóta tudjuk, mióta Cham- pollionnak a világon első ízben sikerült megfejtenie a hieroglifq írást. Sokan betegség következtében haltak meg, r.ie igen sokan lettek az államcsínyek és a palo1 taforradalmak áldozatává. „Vizsgálataink révén — mondja Harris professzor, — könnyűszerrel rámutathatunk egyes fáraók hazugságára. A történelmet krónikáikban megmásíthatták ugyan, testüket azonban nem állt módjukban megváltoztatni. Röntgen- sugarak segítségével meg tudjuk állapítani a múmia életkorát és sok esetben a halál okát is." Ami a hercegnő helyett mumifí- kált majom esetét illeti, Harris professzor véleménve s'zeriht a'fáraó így akarta elkerülni, hogy a gyermeket a riválte rokonság, vagy a hűtlen miniszterek megöljék. LOVÁSZ PÁL: HANQYA Terhet cipelt, nagyot. Ráléptek. Csöpp, szemernyi folt a lábnyomon. Belőle ez marádt. Jó cél sürgette, tisztes akarat, s a Föld hátán, a csillagok alatt a lét részese volt TÉNAGYSÁNDOR: ÉJFÉL í. A lélek kégyelmet oszt, meggörbedt a test. Erőd hát sokszorozd, mert félelmed kikezd. Amit feladhatsz: testedé, hogy amazzal újra kezdj. Fordulj a fal felé, remegj. 2. Tisztának, bűntelennek mégse tudsz megmaradni. Végül már csak méregetsz, ennyi, annyi. Bűntudat nélkül bevallhatod: gyönge voltál meg konok. Hogy élj, hogy életben maradj, megvan már minden ok. Semmelweis Ignác születésének évfordulóján szobrot avattak a nyugatnémetországi Heidelbergben. A nagy magyar orvos szobrát a német nőgyógyászok kezdeményezésére a hazánkból elszármazott művész, Müller Frigyes alkotta.
