Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Lovas szobor Ulánbátorban

A Mongol Népi Forradalom ötvenedik évfordulójára

•(

Ulánbátort városkép: a Béke útja.

Egy szoborkompozíció és egy életkép együttes hatása tart fogva estébe nyúlóan az Ulánbátor Szálló kényelmes szobájában, amelynek ablakain át bekúsznak a főváros fényei. A lovas szobor a főtéren áll, valami furcsa, szokatlan, hirtelen megtört és változást sejtető mozdulatba komponálva, amely olyannyira eltér az otthoni, méltóságteljes, első lábaival ágaskodó lovas szobroktól, hogy nehezen lehet szabadulni a látványtól. Ez a ló ugyanis hátsó lábaival ágaskodik az ég felé, hirtelen, kemény mozdulattal, fejét a fpldre szegve, az ellenállás indulatától duzzadtam hogy levesse magáról lovasát. Ám a szándékok összecsapásából érezhetően a lovas fiú kerül ki győztesen, s szinte várjuk a következő mozdulatot: a megadót. az embernek engedelmest, a bele- nyugvót.

S mintha csak e szoborjelenet kelt volna éleire néhány nappal előbb Arahangáj ajmákban (megye), 1700 méterre a tenger színe fölött a kúp alakú hegy koszorúval övezett fennsíkon, ahol a mongol pásztorok, fürge lovaikon vágtatva, a gyakorlatban is bemutatták külföldi vendégeiknek lovastudományukat, a vadló betörését és sok más mutatványát, tudományát a népi szokás világnak, az ember és a természet harcának. Ugyanez a kétirányú elszánás, az akarat és az erő összecsapása, ugyanazok a félbetört, vad és váratlan mozdulatok, a küzdelem keménysége és szépsége.

E hatalmas országban sok minden másképpen van, másképpen történt, mint nálunk; e nép sokszorta távolabbról tért az útra, amelyen mi is

járunk. A ;feudalizmusból — a fejlődés kapitalista útját kihagyva — egyenesen a szocializmusba lép.,

Más mérce kell a méréshez? Nem. Nem mércéről van szó; hanem szemléleti t módról : ki mit lát meg, mit tar? fontosnak, annak az országnak ■ jele- ' néből, , jövőjéből,; amely fél évszázada még jobbágyrend- szerével, világi és egyházi hű- bérurak kizsákmányoló hatalmával, ' írástudatlanságával, mélységes népnyomorával, s a gyarmatosítók elnyomásával Ázsia égjük legelmaradottabb országa volt, amelynek akkori fővárosáról, Urgáról, így írt Majszkij szovjet akadémikus 1919-ben: „A városnak egyetlen útja vagy tere sincs, amit emberi kézzel építettek volna, s csupán egyetlen ipari üzeme van, a 40 kilométerré fekvő Nalajhi szénbánya 40 munkással. 15C0 tonnás évi szén- termeléssel. A' város 30 ezer lakójából 20 ezer láma.’Szemléleti kérdés tehát, hogy ki mit vesz, észre a szocialista Mongóliában: Lehetne fanyalogni is akár, hogy például .Ulánbátor modern városközpontja körül még sok jurta látható, ám így, á múlt és a jelen összefüggéséből kiragadva, mindez nem több 'felszínes egzotikumnál, vagy legalábbis egyoldalúságnál. Sokkal fontosabb ennél, hogy a városban, ahol -a forradalom előtt valóban alig volt kőépület, ma már a lakosság hatvan százaléka modern lakóházakban lakik, az elm.últ években csaknem negyvenezer ' család' ,költözött új otthonába, ’ városnegyedek emelkedtek lei 'a ‘ földből' s csupán a most befejeződött negyedik ötéves., terv- -időszakában 155 ezer négyzetméternyi lakóterét ■ építettek .fel a .mongol építőmunkásók..

A forradalom előtt... \ forradalom után... Hányszor hallom á mostani ünnepnapokon e két elhatároló szót. A kolosszális feladat a népi forradalom győzelme után hárult a pártra, amely a lenini útmutatás nyomán, a társadalmi fejlődés nem kapitálista útját választva, a szocializmus- felépítését tűzte ki célul. A- forradalom előtti Mongóliában-nem volt ipar, a kereskedelmet a külföldiek tartották kézben, az írni-olvasni tudók .száma a lakosság egy százalékát sem érte el, az országban mindössze egyetlen iskola működött, kórház, orvos, ismeretlen fogalom volt. Íme ezt jelenti a forradalom előtt meghatározás.

S mit jelent e két szó: forradalom után? A puszta felsoroláshoz is kevés egy cikk

terjedelme. A gazdasági eredményeket így foglalhatjuk ösz- sze: a Mongol Népköztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós segítségével, külterjes pásztorkodást folytató országból agráripari országgá vált, amely célúi tűzhette ki a szocializmus anyagi-technikai bázisának megteremtését, a szocialista —társadalmi-gazdasági rendszer teljes felépítését.

Mongol elvtársaink, ha új életükről, a forradalom eredményeiről beszélgetünk mindig hozzáteszik: csak a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével érhettük el őket! S valóban, a fiatal szovjet állam már 1921. november 5-én barátsági szerződési kötött Mongóliával, amely az első egyenjogú diplomáciai okmány Mongólia történetében, s azóta is egyik alapja a szocialista ország fejlődésének. Az új ország megbecsült és . elismert tagja a szocialista közösségnek, s mind szélesebbre tárva kapuit, erősítve politikai és gazdasági szerepét, tagja a KGST-nek, az ENSZ-nelc, 51 állammal tart diplomáciai kapcsolatot, s több mint 20 országgal kereskedik.

Befejezésül ide kívánkozik még egy jelkép. Kísérőmmel, Urtnaszan újságíróval álltunk Szuha Bátor lovas szobra előtt. Nem kommentálta, csak oroszra fordította az emlékmű föntről lefutó, függőleges rajzú feliratát: „Nem veszítjük ei a szabadságot, amit veled kivívtunk...! Elmélyítjük a forradalmat !”

H. E.

Ne haragudj, kérlek,

Lakbéremelés - — nagyban

Vagy megszüntetik az üzletet — vagy a szolgáltatás díjtételét emelik — Nincs harmadik út?

Csak két számadat egy hivatalos levélből, melyet a Tolna megyei Szolgáltató Kisipari Szövetkezet a napokban kapott az egyik tanácstól. A község területén levő üzlet bére eddig egy évben 852 forint volt, most viszont a bérleti díj rendezése után 9522 forint!! A bérleti díj növekedése több mint tízszeres. A szövetkezetnek több mint százharminc üzlete, műhelye van a megyében, melyek után bérleti díjat kell fizetni.

A bérleti díjak rendezése indokolt volt. Hisz egy üzlet havi negyven-ötven forintos díjából nem tartható karban. A tanácsnak sokkal többe kerül a bérleti díjnál az üzletek portájának rendben tartása, az épület állagának megóvása. Tudomásul is veszik a szövetkezetnél a díjtételek emelését, annak ellenére, hogy súlyos helyzetet okozott ez. Az idén több mint félmillió forinttal kell több bérleti díjat kifizetniük, mint a rendezés előtt. Egyes estiekben ez azt jelenti, hogy a faluban levő fodrász nem ke.", .r annyi munkát végezni, hogy « megnövelt bérleti díjat is „megkeresse”.

Milyen út vezet ki ebből a súlyos helyzetből?

Két dolog látszik kézenfekvőnek. Egyik a szolgáltatási díjak összegének emelése. Ez olyan, súlyosan érintené a lakosságot, hogy az ellenállás miatt nem lehetne végrehajtani. A szolgáltató Szakma, — jelen esetben a Tolna megyei Szolgáltató Kisipari Szövetkezet — az évi termelési érték 98 százalékát ,a lakosságtól „termeli”. A személyes szolgáltatáshoz nem használnak sok anyagot, itt a kézi munka a döntő. Itt nincs árútermelés. Nem lehet egyik cikk,ráfizetéses a többi tíz mellett, fhint az árutermelő kisipari szövetkezeteknél, ahol az egy veszteséges termék „elmegy” a tíz nyereséges mellett. Itt minden forint áremelés harminc—harmincöt százalékot jelent a fogyasztónak. Egy ingnél, cipőnél egy forint áremelés csak egy-lcét százalékot — de a szövetkezetnek • százezreket jelent. A napokban egy női fodrász kellék;áremelkedése miatt — egy forint öt- vermei tötbbe kerül a szolgáltatás — minden olyan nő, aki a szolgáltatást igénybe vette, reklamált az áremelés miatt. A szolgáltatási díjak emelése, tehát nem járható út.

Bezárják a falusi üzleteket? Ilyen eszközhöz bem nyúlhat 'a szolgáltató ipar, és a területi tanácsoknak kellene erélyesen fellépni. Végül' is a tanácsok sokat segíthetnek a szolgáltató szakma egyedi problémáján. Már eddig is sokat tettek. A - megyei tanács közbenjárására például a legalacsonyabb, az ,.E” kategóriába sorolták a szövetkezetek bérleményeit, de így is a bérleti díj hövekedése egy év alatt félmillió forintra rúg.

Válaszút előtt van a szolgáltató ipar. A Tolna megyei üzleteket meddig tartják nyitva, azon múlik, hogyan rendeződik a bérleti díj ..

, A véleményünk: az árutermelő szakmák meglehetősen magas hasznából'az állam dotálja a szolgáltató, a személyes, szolgáltató ipart, vagy hagyják érintetlenül a szolgáltató ipar bérleti díjait, a köz érdekében.- Pj —

én sem haragból teszem szóvá a „kérődzésedet", pedig ha éleslátásom még a régi, világos a bosz- szar.iás szándéka. A rágógumi élmunkásszlnlen való fogyasztására nemcsak a ki-kiújuló divatból ' etetted magadat, hanem azért is, hogy borsot törj azoknak az orra alá. akik ezelőtt 25—30 évvel voltak tcenagerek.

Nekem, személy szerint semmi kifogásom a rágógumi ellen. De vannak olyan értesüléseim, hogy kedves szüleid sem becsülik va- :ami nagyra újkeletű rágószenve- iélyedet. Édesanyád csak nemrégiben emlékezett arra, hogy meglehetősen kis lurkó voltál és még 7—8 éves korodban is csak úgy voltál hajlandó elfogyasztani a húsételeket, ha a mama göndörén ledarálta pl. a rántott csirkecombot, vagy naturszeletet. Most meg! Azt hiszen, csak akkor nem dolgoztatod ' ragóizmaidat, amikor alszol! Megjegyzem, nemcsak a szüleid protestálnak a gumirágás ellen, hanem — mini erről színén értesültem —. a fogorvos is, lévén, hogy fölöttébb gyakori vendég vagy a fogászaton. A panasz többnyire ugyanaz; a kiesett tömést kell pótolni. Annyi irgalom azért van benned, hogy mielőtt belépsz a rendelőbe, gondosan visszacsomagolod a bizonytalan halmazállapotúra őrölt gumit eredeti papírjába, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy folyt, köv., csak előbb a doki néni intézze cl a legújabb folytonossági hiányt.

Ilit mondjak? Én leszek az, aki .gidaijára szól neked, hogy ne vámárkod}, mivel elég jó a memóriám és úgy emlékezem, hogy nekem is hiába beszéltek. Nem voltam hajlandó én sem a más kárén tanulni, és nagyrabecsiilt tzebadakaratom érvényesítése köz- ven a fejem sokszor találkozott a fallal.

Láthatod, kérlek, hogy nyillan

beszélek. Ha valakinek eszébe jut megmosolyogni nagybani rúgógumifogyasztásodat, azon is derülnie kell, hogy a mai felnőttek sem voltak jobbak a Deákné vásznánál.

De. . . valamit azért — súgva — csak mondanék. Azt nevezetesen, hogy- tarts legalább néha ésszerű sxüneteket a kérődzésben, mivel az általad produkált intenzitású rágás már régen túllépte az Ízlés. a jólnevellség határait. Tanév végén ott álltái a kilenc legjobb, jutalmazásra érdemes diák között és mig átvetted a jutalmat és kezet ráztál tiszteletre méltó igazgatóddal, kissé torzra sikerült a mosoly. Pedig nem haraptál vackorba. A bájvigyor attól lett olyan lélegzetelállító gügye, hogy közben őröltél, őröltél szorgalmasan. Toltad jobbra, ügyeskedted balra a rágnivalót.

Édesanyád, viszonylag sikeresen tanított meg anyanyelvűnkön beszélni. Üjabban még e körül is baj van. Olyan a hanghordozásod, mintha gombóc szorult volna a torkodba. Persze, mert tele szájjal beszélsz és szüntelenül vigyáznod kell, nehogy kiröpüljön a „kincs”, a felnöttpukkasztás drága eszköze.

Tudod, nem lenne semmi baj, ha ezt a rágóörületet nem vinnéd túlzásba és nem kérődzőnél bele válogatás nélkül mindenkinek a kénébe.

Egyébként, nekem az a véleményem, hogy kinövöd ezt a buta szenvedélyt. A rágógumizást felváltja valami más. újabb, divatosabb dolog. Az áttérés egészen hétköznapi lesz az édesipar nem ad ki gyászjelentést miatta, mivel a fogyasztó-utánpótlás biztosított; mindig lesznek ugrifüles fruskák és vagány legénykék, akik folytatják a megkezdett ké* röc’zést. Aztán kinövik.

Én is kinőttem.

— H ~