Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

Beszélgetés egy vándormadárral

TELEFON: Fordítsuk visszájára a dolgot. Most mondja el maga a vándormadár, hogy mitől lesz valakiből vándormadár. Azt már tudjuk, hogy egy ember munkahely-változtatása hatezer forintba kerül a magyar államnak.

Nincs is erre jobb szó: vándormadár. ligy nézett ki, hogy bár meglehetősen sokan vannak, mégsem sikerül „lencsevégre kapni” egyikőjüket sem. A vándormadár még magának sem vallja be, hogy az, nem hogy ország-világnak ki- kürtölje.

A 11-es Volántól végre telefonáltak, hogy van egy ember, akinek 1960 óta ez a huszadik munkahelye. Nyélbeütöttük a találkozót.

— Rendben van, benne vagyok, de finoman hozza ki a dolgokat.

— Amennyire lehet. És nevet nem írunk.

Született: 1913. Budapest. Iskolai végzettsége:^ 4 reál- gimnázium és 4 felső fémipari technikum. Foglalkozása: autószerelő, lakatos. Gyermekei száma: kilenc, valamennyinek szakmája van. Lakik: Mohácson. Dolgozik: Szekszárdon.

Találkozásunkkor minden olajos rajta. Cipő, ruha, zokni, tenyere, olajjal átitatott a fehér nylon inge. Fekete keretes szemüveget visel. Egész idő alatt egy csípőfogót és egy kulcsot rak a jobb tenyeréből a balba, aztán a balból a jobba.

— Tizenegy év alatt húsz munkahelye volt.

— Igen. Egész életemben meg vagy harminc. Ez nem lehetett másként. Vagy a munkahely nem felelt meg, vagy a bér volt kevés.

— Miért nem felelt meg a munkahelyek többsége?

— ígértek sok mindent, de nem teljesítették. ígértek például 15 százalék különélési pótlékot, 10 százalékos csoport- vezetői pótlékot, de nem kaptam meg. Sokszor Ígértek, de nem kaptam óraberemelést sem. Másrészt legtöbbször nálam sokkal butább emberek parancsoltak nekem. Ezt pedig nagyon nehéz elviselni. Az ilyen vezetőktől megcsömörlik az ember.

A húsz munkahely között termelőszövetkezet, selyem- gyár, építőipari vállalat, erdő- gazdaság, tanács szerepel. Három alkalommal volt segédmunkás, négyszer autószerelő, hétszer lakatos, egyszer szállítómunkás, háromszor géplakatos, kétszer motorszerelő. 1960-ban 4 forint 20 filléres órabér van bejegyezve a munkakönyvébe. A Volánnál 10 forint 70 az órabére. Kilépett hozzájárulással, önkényesen, felmondással, „szerződése lejárt”, „munkaviszonya megszűnt’ . Tizenegy év alatt legtovább — másfél évig — a mohácsi szövőgyárban dolgozott. Előfordult az is, hogy ugyanaz nap, mikor belépett, ki is lépett. Talált egy jobb munkahelyet. Dolgozott Pesten, Mohácson, Kecskeméten, Himes- egyházán, Pécsett és most Szekszárdon.

— Két évig, 1966 és 68 között nincs bejegyzés a munkakönyvébe.

— Otthon dolgoztam. Cssze- álltunk egy kollégámmal, és úgynevezett segédipart váltottam ki, de ez sem volt jó. Alig tudtuk megkeresni az adót. Nem vacakoltunk tovább, elmentünk mindketten dolgozni.

— Hol dolgozott 1960 előtt?

— Akkor is ugyanúgy, mint most. Hol itt, hol ott. És másfél évig börtönben ültem áramlopás miatt.

— Van-e olyan munkahelye, amire szívesen emlékszik visz- sza?

— Igen, ahol tanonc voltam. Nyolc évig dolgoztam a Kismotor- és Gépgyárban, azelőtt Csonka János motor- és gépgyára volt. Pontos, precíz munkát követeltek. Kompletten dolgoztam, esztergáltam, motort javítottam. Most már idestova 36 éve vagyok ebben a szakmában. Igyekszem jól dolgozni, produkálni valamit.

A művezető:

— Lassan két hónapja van a Volánnál. Ez alatt az idő alatt nem sokat produkált. A két hónapból egyet beteg- szabadságon töltött, azt mondja belenyúlt a 380 voltos kapcsolóba. Táppénzes állományban volt, orvosi papírt hozott. A nyolc órából legfeljebb négyet dolgozik le, a többi időt úton tölti. Hol ezt keres, hol azt. Állandóan van valami személyi problémája. Gyakran kér kilépőt. Az előző munkahelyén sok elintézetlen ügyet hagyott a háta mögött. Problémás ember. Tudtuk, hogy ilyen, de most is legalább 20— 25 szakmunkásra lenne szükségünk. Csakhogy a szakmunkások nem tolonganak a kapuban.

— Mennyit keres egy magához hasonló idős szakmunkás?

— Tizenkét-tizenhárom forint az órabére. ígérték, ha jól dolgozom és is megkapom.

— Ezt nyilván máshol is Ígérték.

— Igen, de mikor szóltam azt mondták, hogy nincs még itt az ideje. Abban a pillanatban összeszedtem a sátorfámat és elköszöntem.

— Nem túl sértődékeny?

— Nem. Amit valaki ígért, azt tartsa is be. Én nem viccelek velük, hát ők se vicceljenek velem. Az, hogy sok munkahelyem volt, nem dominál. Én elvégzem a munkámat becsülettel. Ha csak egyszer kerültem volna olyan helyre, ahol engem megértenek, másként alakul az ügyem.

— Van olyan főnöke, akire szívesen emlékszik?

— Igen. Jörg Ottó főmérnök, a mohácsi selyemgyárban. Ö megértett engem. Nem állítom, hogy máshol nem értetPiszkos vízből — tiszta víz

Ismét egy olyan szabadalom látott napvilágot, melynek alkotója magyar — alkalmazhatósága pedig nemzetközileg is nagy érdeklődésre számít. Többféle elképzelés volt már a folyóvizek szűrésére, illetve ivóvíz-minőségűvé tételére, a

Népújság 5

1971. július 6.

kivitelezés azonban Demeter László fizikus-kémikusnak sikerült először. Az elméleti és laboratóriumi munkákat a gyakorlat követte. Magyarországon először Mohácson helyezték üzembe a DEVIG rendszerű szűrőberendezést. Eredményeként a mohácsi fürdőzni vágyók a Dunából szűrés által nyert kellemes, tiszta vízben hűsölhetnek.

A nagyszerű szabadalom után külföldön is élénk az érdeklődés. Japán már megvásárolta a berendezés licenszét és más országokkal is folynak a tárgyalások. • < r

Hogyan szűnik meg, ami megmarad ? Kényszerű szükségmegoldások a szekszárdi telefonhelyzet egyensúlya érdekében

tek meg, de az az igazság, hogy sok az olyan vezető, akinek hiába van meg a képesítése, nem sokat ér. Ezen túl persze engem mindig a pénz érdekelt, és mindig oda mentem, ahol többet fizettek.

— Kevesebb az órabére, mint a hasonló korú szakembereknek.

— Majd emelik.

— M ohácsról Szekszárdra járni fárasztó és költséges. Nem lehetett volna a lakóhelyéhez közelebb elhelyezkedni?

— Jobb így. Igaz, háromnegyed háromkor kelek és este ötre érek haza. De kibírom. Még hat évig szeretnék dolgozni. Jó lenne végig egy helyen, mert már szégyellem, hogy gyakran változtatom a munkahelyemet.

Nem kételkedem a vándormadár elbeszélésében, annál is inkább, mivel utána nyomozni a dolgok hitelességének meglehetősen bonyolult lenne. Az is igaz, hogy van némi igazság abban, amit mondott. Egy azonban biztos, hogy őt is, és a hozzá hasonlókat is sokkal hamarabb küidenék el a vállalatok, ha lenne elegendő munkaerő, mintsem megvárják, hogy ők mondjanak fel. „Adj uramisten, de mindjárt” — tartja a vándormadár, s ha egy-két hónap alatt nem kap fizetésemelést, lelép. Ez az idő viszont annyira rövid, hogy a képességeit sem tehetik próbára, következésképpen a fizetését sem emelhetik. A vándormadarat minden munkahelyén újabb sérelem éri, érzékennyé, könnyen sebezhetővé válik, végül már egészen apró, sokszor jóindulatú megjegyzéseket is torzítva, felnagyítva lát. Sokkal veszélyesebb a dolog másik oldala: a vándormadár, ahol csak dolgozott, nehezen mérhető dolgokat hagyott maga után, magyarán: rontotta a munkahely légkörét.

D. VARGÁ MÁRTA

Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Szekszárd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága foglalkozott a megyeszékhely távbeszélő-hálózatával. Graham Bell a maga idején aligha sejtette, hogy találmánya napjainkra a mindennapi élet egyensúlyának fenntartása érdekében alapvető szükségletté válik. Szekszárdon is az, ahol nemsokára a „szükséglet” helyett a „hiány” jelzőt érdemli meg. Erről beszélgettünk Birtalan József elvtárssal, a szekszárdi posta vezetőjével. A beszélgetés lényegét tolmácsolnunk kell olvasóinknak, hiszen ha az újságírónak kellemes kötelessége a város fejlődésének szépszámú jó híreit tudtul adni, akkor az átmenetileg kellemetleneket is az. Az átmenet nem lesz rövid.

A tények.

Szekszárd ezerkétszáz telefonállomásra méretezett központja teljesen telített, több bekapcsolására nincs lehetőség. A helyzet előbbi változására is lehet remény, de ebben a pillanatban biztos annyi, hogy a negyedik ötéves terv során felépül az új telefonközpont épülete, a Várközben, egészen a rendőrségig terjedő hetvenmé- teres szakaszon. Az épület, de nem a központ. Ugyanakkor a távbeszélő-szolgáltatás iránti igények növekednek, aminek örvendeni kell, hiszen ez a város fejlődésének is egy bizonyos — átvitt értelmű — fokmérője. Legkevesebb még kétszázhét új állomást kellene bekapcsolni. Nemcsak kellene, hanem közérdekből kell is.

Hogyan?

E hó tizedikén éjfélkor Szekszárdon száz, a telefonkönyvben szereplő, állomás számváltozást „szenved”, ötjegyű helyett háromjegyű számot kap. Egyetlen, találomra választott, példa. Ha valaki Hamar János főkönyvelő, Vörösmarty utca 2. szám alatti lakossal kíván beszélni, akit idáig a 12077 számon hívhatott; akkor július tizenegyedikén 0 órától először a 009 számot kell tárcsáznia. Ekkor jelentkezik a központ kezelője és tőle kell kérni a 138-as számot.

Ne áltassuk egymást! Az idősebbek bizonyára emlékeznek arra az időre, amikor telefon- hívásnál először a „kisasszony” jelentkezett. Átmenetileg Szek-Í szárdon száz telefon esetében, a közeli jövőben ez majd így történik. Visszalépés? Kétségtelen. A közérdek és a jövő érdekében, amikorra majd a minden helyi igényt kielégítő központ üzembe lép.

Mit tett a posta a kényszerű nehézségek enyhítése érdekében? Elsősorban azt, hogy a száz, ilyen változásnak kitett állomás közül kilenc a posta állományába tartozó dolgozók magánlakásához tartozik, további tizenegy pedig szolgálati vonal. A város telefonelőfizető lakosságát tehát voltaképpen nyolcvan vonal érinti. A változásról minden érintett bőséges, írásos tájékoztatást kapóit. Annak bizonyságául viszont, hogy a bevezetőben jelzett kétszázhét vonal nem „luxus” célokat szolgál, csak néhány adatot: hetet kapnak a körzeti orvosi rendelők, kilencet az új százhatvan lakásos bérház alatt létesítendő üzletek, az eddigi négy nyilvános telefonállomás helyett pedig a jövőben tizennégy lesz.

OI.

Szekszárd város Tanácsának szervezete

A megyeszékhely városi tanácsának épületében sokaknak akad dolguk. A kapu alatt tábla fogadja az érkezőt, útba igazítva, hogy hányadik

emelet, milyen számú szobájában melyik osztályt vagy ügyintézőt találja. Ez elég is lehet, éppen úgy, mint kevés, ezért megkértük dr. Wéner

János vb-titkárt, hogy olvasóink tájékoztatására vázolja fel a tanács szervezetét, rögtön kiegészítve azzal, hogy melyik osztályon a lakosság milyen ügyeit intézik.

a titkárság

1. Pénzügyi osztály, vezetője: Gimesi Imre.

a) adóbevételi csoportja intézi az adóügyeket,

b) költségvetési csoportja a tanács és intézményei költségvetését.

2. Építési és közlekedési osztály vezetője: Szabó Zoltán,

ide tartoznak az összes telekkijelölési, megosztási, város- rendezési, építés- és bontásengedélyezési ügyek. Az osztály építési hatóság.

. 3. Igazgatási osztály, vezetője: Péterfi Kálmán,

intézi a lakásügyeket, a helyiséggazdálkodást, a kisajátításokat, a szabálysértések elbírálását, a gyámügyet, az anyakönyvi ügyeket. Itt van a városi lakónyilvántartó könyv és itt kell kérni minden olyan igazolást, mely értelemszerűen nem tartozik valamelyik másik osztály hatáskörébe.

A TANÁCS 70 tagú

A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG 11 tagú

4. Mezőgazdasági és élelmezési osztály, vezetője: Kaposi István,

Földhasználati ügyek, kertszövetkezetek, növény és állat- egészségügy (utóbbi más állami szervekkel karöltve), a termelőszövetkezetek állami felügyelete, a járlatlevél-kezelés, az eboltások.

5. Egészségügyi osztály, vezetője: dr. Sümegi István.

A körzeti orvosok felügyelete, az ügyeletek beosztása, orvosi körzetek kijelölése, járványügyi ellenőrzés, szociálpolitikai munka, szociális segélyek elosztása.

6. Tervcsoport, vezetője: Csúcs András.

A lakosságot a mindennapi életben közvetlenül érintő tevékenységet nem fejt ki.

Valamennyi előbb felsorolt osztályok, illetve csoportok a szakigazgatás különböző szervei, melyek felett a végrehaj. tó bizottság titkára gyakorola tanácselnök a tanácselnök-helyettes (választott vezetők)

a vb-titkár (kinevezett vezető)

ja a felügyeletet. Szakigazgatási feladatokat látnak el azonban egyes előadók is, akiknek a munkája ugyancsak közvetlenül érinti a város lakosságát. Ilyenek:

7. Kereskedelmi ügyek, előadója: Svajda Gábor.

Feladatköre az üzletek ellenőrzése, a piac felügyelete, az előbbiekkel kapcsolatos panaszügyek, a magánkereskedők működési engedélyeinek javasolása, a nyitva tartási idők ellenőrzése és esetleg javaslatok ezek módosítására.

8. Iparügyek, előadója: df. Takács József.

Iparengedélyek és működési engedélyek kiadása, árhatósági ellenőrzés a termelőmunkát végző magánkisiparosoknál.

9. Munkaügy, előadója: Klézli Ferenc,

munkaerő-irányítás a város területén az erre kötelezett ágazatokban és munkahelyeken.