Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
A vadászati világkiállítás előkészületei Folyamatosan érkeznek a jelentkezések Vadászati világkiállítás első ízben kerül megrendezésre és a megrendezés jogát Magyar- ország kapta. Ez egyben azt is jelenti, hogy hazánkban nem volt még ilyen rangos kiállítás, mint ez lesz. Nem véletlen, hogy ezt össznemzeti feladatként kezeljük, s már évekkel ezelőtt megkezdődtek az előkészületek. A kiállítás időpontja 1971. augusztus 27 — szeptember 30. Tehát már nem sok az idő a kiállítás megnyitásáig. Ez érződik az előkészületeken is: majd minden napra akad valamilyen említésre méltó előkészületi esemény. Tolna megye különösképpen érdekelt e kiállítás gazdag programjában, hiszen itt terül el a világ leghíresebb dámvadas rezervátuma, a gyulaji és a szakirodalomból és a filmekről is jól ismert gemenci erdőség, a dunaártéri gímszarvasok rezervátuma. Éppen ezért megyénkben is bőségesen akad előkészületi esemény. A Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz nap mint nap érkeznek a jelentkezések a megye két rezervátumának csoportos megtekintésére. — Éppen most érkezett telexen bejelentés egy újabb csoport érkezéséről. Nemzetiségét még nem is közölték... Az a lényeg, hogy számítsunk rájuk — így dr. Bercsényi Vince hivatalvezető. Eddig svájci, svéd, francia, cseh, szovjet, nyugatnémet és spanyol csoportok jelentették be érkezésüket. Spanyol turistacsoport egyébként eddig még nem járt Tolna megyében. Már ezrekre rúg a rezervátumok megtekintésére megyénkbe várható turisták száma. Az előkészületi tervezésnél vitatott kérdés volt, hogy a szakmai programot — például a csoportok rezervátumi kirándulásait — mennyire kössék össze nem kimondottan vadászati, inkább szórakoztató és folklór jellegű rendezvényekkel. A programba kiegészítésként ilyen jellegűeket is felvettek, az egyik kirándulási műsorba többet, a másikba kevesebbet. Az eddigi megfigyelések szerint nagyon sokan csak rövidebb időre érkeznek hazánkba és a rendelkezésükre álló néhány napot mindenekelőtt a vadászathoz közvetlenül kapcsolódó rendezvényekkel kívánják eltölteni. Ezért viszonylag nagyobb az érdeklődés a folklórral kevésbé dúsított program iránt. Ennek megfelelően a vendég- fogadó szervek újabban több, a vadászat témakörére leszűkített programot is propagálnak. Gemencben néhány héttel ezelőtt megnyílt a világkiállítás előkészületei jegyében az állandó trófeakiállítás. Amint ■azt már megírtuk, e célra Szekszárd városból ideszállították az Augusz-féle fakastélyt, amelyet a múlt század végén a millenniumi kiállításra készítettek. Ez ad helyet a régóta hiányolt állandó trófeakiállításnak. A megye vezetői a napokban megtekintették Szekszár- don a Gemene-szálió építését. A kiállításra érkező vendégek ellátásánál már ezt a szállót is figyelembe vették, ennek tehát addigra el kell készülnie. A munkálatok jelenlegi állásából Ítélve minden remény megvan arra, hogy a Gemene- szálió kellő időben rendelkezésre álljon. Egyébként augusztus 17-re már kitűzték a nyitását. B. F. mii&> m Vk . .. WmMiWmMíBMSHKM Trófeakiállítás a gemetici vadrezervátumban. (MTI foto — Csikós Gábor felvétele) Ne haragudj hérlek, ha nem teszek eleget harci fölhívásodnak és távol tartom magamat attól a porondtól, amelyre az „üsd, vágd, nem apád” jegyében invitálsz, mivel néhány nappal ezelőtt még az epéd is felforrt, amikor lent a Balaton partján és egy könnyű, nyári műsor nézőiéként úgy hallottad emlegetni a Tolna megyei Népújságot, hogy viszketni kezdett a markod. Igen, nem a tapsolhatnéktól, hanem annak a harsogó, sikerre pályázó, tagadhatatlanul tehetséges paroáistának az igyekezetétől, aki a jelek szerint még máig is „perben és haragban” van a Tolna megyei Népújsággal, mivel ez volt az az újság, amely közel egy évvel ezelőtt tudósított simontornyai vendégszereplésének balsikeréről. A publikáció alapját egy kollektív levél képezte, ami arról szólt, hogy a jeles parodista Simontornyán nem jeleskedett. Ezt kifogásolta a nagyérdemű közönség. Az eredeti levelet a szerkesztőség megküldte az Országos Rendező Iroda igazgatójának, aki nemcsak megköszönte a jelzést, hanem válaszlevelében azt is közölte, hogy a jeles parodista nem kerüli el a felelősségre vonást. Nos, nyilván az utóbbi miatt haragudott meg az ambiciózus ifjú parodista az ,.újságocská- ra” és az „újságírócskákra”, „riportocskákra” és „riporterecs- kékre”, s nyilván e nemes harag ösztönözte öt repertoárjának fönt említett gazdagítására, örülünk neki, hogy néha egyáltalán nem könnyű és hálás munkánk melleit még magánszámokhoz is Szállítunk ötleteket, de nem eszünk paro- distát, kedves Barátom, mert nem feltételezzük róla, hogy a kritika és egy politikai napilap hitelének, rangjának megingatására törekszik újsütetű magánszámával, tudniillik, ha erről lenne szó, akkor az, Shakespeare szavaival élve: „gyalázatosság, s igen nyomora becsvágyra rajtat”. Akkor az ifjú parodista még többször üti majd orrát a mennyezetbe, de végül csak megtanulja, hogy a komédiúzásnak az a fajtája, amely főként utánzókészségből áll és sokszor a szituáció, az alapmondanivaló ellenére is csak a harsány derűre (ruszíiku- sabban: röhögésre) pályázik, igen olcsó dolog, az olcsó dolgokat pedig nem „eszi” meg mindig a közönség. Rétin, nem kell neki. Ne haragudj, kérlek, mi se együnk parodistát! Abban viszont értsünk egyet, hogy a kritika klasszikus szabályai szerint — amelyek nemcsak jogokat tartalmaznak, hanem kötelességeket is — a jövőben sem hallgatjuk el, mi a köz véleménye és mi a mi v é l e m é ny ü n k. Tudniillik, aki dudás lett, nem fújhatja örökétig hamisan a hangszerét. Kivált akkor nem tehet ilyet az a dudás, ha nagybecsű figyelmét igen sokszor fölhívták már különböző fórumok a hamisságra. Annyit még azért mondanék, hogy inkább sajnálatos, mint bosszantó, hogy az ifjú parodista nem Cyrano modorában vív, ő a „versek” végén esedékes, könnyed és szellemes döfés helyett taglót ragad. Ez a tagló viz ont üres belül. Ó, igen! Üres bizony. De ki tehet arról? Forgatójának mondták már sokszor, hogy üre::! Ügy látszik, nem jól hall. Ó, igen! És üresen könnyebb is forgatni a taglót. Hogy neked is ez a véleményed? Nagyon örülök! LÁSZLÓ IBOLYA A romai vendégszereplés után Látogatóban a Madrigálkórusnál Jk zt is mondhatnánk, hogy beteglátogatóban, de nem a kórusnál, hanem a kórussal. Természetesen nem mind a harmincán gyűltek össze dr. Partos János karnagy lakásán, aki egy autóbaleset következményeképpen hónapok óta nyomja az ágyat. A beszélgetésben részt vett rajta kívül Gerse József, a pedagóguskórus karnagya, aki Partos János betegsége idejére vállalta a madrigál vezetését is. Ű kísérte őket Ru- mába is, Theisz Lőrinc, az együttes elnöke, dr. Lakatos István megbízott titkár, Hoh- mann Ferencné, Kamarás Jó- zsefné, aki mindkét kórusnak tagja, Kutasi Károlyné és Sárközi István őcsényi tanár, aki mint tolmács kísérte az együttest. A rumai fesztivál egy országos, minden évben megrendezésre kerülő folklórtalálkozó vajdasági döntőjének is felfogható. Részt vesznek rajta különböző nemzetiségű énekkarok és zenekarok. A Madrigálkórus mint meghívott vendég, versenyen kívül szerepelt, viszonozva ezzel egy kinti táncegyüttes látogatását A madrigáléneklés századunkban újra divatos lett. Valamikor olasz népdal volt ezért lényegi és történeti rokonságban is van a népzenével. A kórus fő profilja a madrigáléneklés, régi és elfelejtett, vagy kevésbé ismert művek előadása, de énekelnek modern kórusműveket és népdalokat is. Repertoárjuk mintegy negyven műből áll, amelynek sokszínűségét a Ru- mába vitt műsör is bizonyítja. Első számuk Spontone — Dobos — Jöjj el szép május című műve volt, ezt követte J. Arcadelt Ave Mariája, majd Udvardi — József A. — Tél című műve következett, utolsó előttinek Udvardi — Ady: Akik mindig elkésnek címűműve, Karai József sárközi népdalfeldolgozásai zárták a sort. A kórustagok beszámolói alapján az derült ki, hogy Jugoszláviában a hangszeres zenének nagyobbak a hagyományai, több együttes van, mint nálunk. Ez a színvonalukon is meglátszik a miénkkel összehasonlítva, bár az összehasonlítás meglehetősen nehéz, mivel sok a tambura-, harmonika-zenekar, ami nálunk ritka. Ami a kórusokat illeti, ellenkező a tapasztalat. Bár van sok, de nem fordítanak sok gondot a hangképzésre és más stílusban is énekelnek, elsősorban a közönséghatásra figyelve. Műsorválasztásuk is eltér a nálunk szokásostól. Rendszerint hazai népdalt énekeltek a különböző nemzetiségű csoportok, és Bartókot. A Madrigálkórus példája is bizonyítja, hogy a műsorösszeállításunk „európaibb”, több benne a modern európai szerző és a régi kevésbé ismert mű. "Mindezek persze mit sem vonnak le a fesztivál sikeréből. — Nagyon készültünk erre a szereplésre — mondja Partos János dr., hiszen külföldön fellépni mindig nagyobb felelősség, mint itthon, mert nem azt mondják, hogy rosz- szak, vagy jók voltak a szekszárdiak, hanem úgy teszik föl a kérdést: milyenek voltak a magyarok? Kórusunk az öt és fél év alatt jelentős eredményeket, sikereket ért el, ez kötelez a színvonal tartására, sőt a továbblépésre. A rumai szereplés előtt mentünk Szolnokra a szövetkezeti dalostalálkozóra, amit főpróbának szántunk. Szolnokról hoztunk egy nívódíjat a népdaléneklés kategóriából, pedig voltak ott csak népdalt éneklő kórusok is. A miskolci siker után már bizakodva engedtem útnak a kórust, én a baleset miatt nem mehettem velük. Akik viszont ott voltak, egybehangzóan állítják, hogy a vendégszeretethez képest, amiben részük volt, semmiség a közismert magyaros vendég- szeretet. A zene nemzetközi nyelv, a harmadik napon már együtt énekelték magyar nyelven, Az a szép, akinek a szeme kék Kezdetű dalt, és viszont, a szekszárdiak a vendéglátókkal az ő dalaikat. 17 árasztó három nap után élményekkel telve tértek meg a kórus tagjai Szek- szárdra. A fáradtságon nincs mit csodálkozni, szombat reggeltől hétfő délutánig nem aludtak, mert szombat este hivatalos fogadás volt, ami eltartott másnap délelőtt tizenegyig. Vasárnap éjszakára már nem volt szállás. Ezt mindenki előre tudta, mégis maradtak, mert jól érezték magukat a rumai kórus tagjaival, és azokkal, akiket már akkor megismertek, mikor ők voltak Szekszárdon. A kövön főtt kávé történetét először nem akarták elmesélni, aztán mégis kiderült, miről is van szó. Lovas nemzetnek emleget bennünket a világ, pedig ez már régen nem igaz, kávésnak még nem, pedig hovatovább oda jutunk, hogy kávé nélkül nem lesz élet az életünk. A kórus tagjai sehol sem kaptak igazi, méregerős „fekete levest” főként nem hétfőn délelőtt. Előkerült a buszból egy turista kávéfőző és a rumai főtértől néhány méterre egy követ rendeztek be presszónak, azon főzték szép sorban a kávékat. Arra a kérdésre, hogy miért énekelnek együtt évek óta, vállalva heti két próbát, a fellépésekkel járó strapát, — anyák is, akiknek a munkahelyi munka után még jön a háztartás, a gyermeknevelés —, valaki ezt válaszolta, azért, mert ez igényes közösségi élet. Valóban igényes, azt az eredmények, sikerek, szép ének tanúsítja, és hogy valóban közösségi, az a beszélgetésből is kiderült. Két óra alatt három kórustag telefonált, valamit kérdezett, mondott a karnagynak, az egyik férj is odatelefonált a feleségének. Mindenkiről tudják, mikor mit csinál, együtt örülnek sikeres vizsgának, születő és születendő gyerekeknek. Aki szül, annak a kórus egy év „fizetet- len szabadságot” ad. Ennek lejártával kell az illetőnek újra megjelenni a próbán, feltéve, ha második év közepén nem szüli meg a második gyereket is, de erre még nem volt példa. Mármint a második gyerekre, de mindig visz- szatért az, aki szült. A kóruson kívüli férjek és feleségek is ismerik egymást. A beszélgetés is nagy össznépi mász- kálással fejeződött be, mert új tagok, vagy a jelenlévők feleségei, illetve férjei érkeztek hitvesükért. 1HÄROSI IBOLYA Népújság 5 1971. július «.
