Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Szabályos fl varad! domb elrendezés Tolna megyében nincs még egy olyan szabályos elrendezésű falu, mint Gerjen, de másutt sem túl sok akad. Hosszú, egyenes és széles utcák — ez jellemzi Gerjent. A múlt század közepén alakult ki ez a szerkezet, és ennek megfelelően épülnek hozzá napjainkban az, új utcák is. Dr. Wallner Ernőnek az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelentetett Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban című művéből való a-két rajz: az egyik a régi, a másik a mai Gerjen településszerkezetét ábrázolja, Dr. Wallner Ernő a követ- ■ kezőket írja: „Gerjen mai belsősége késői keletkezésű. A régi falu szigetszerűen kiemelkedő alacsony teraszmaradványon feküdt, nagy kiterjedésű dunai mocsaras terület közepette. Ezt a helyzetét tünteti fel az 1783. évi első katonai térkép. A régi Gerjennek ma már nyoma sincs. Emlékét csak az Öfalu dűlőnév őrzi. Egy feljegyzés 1720-ból 13 jobbágy és 5 zsellér családot említ. 1728. évi megyei összeírás viszont a török időket megelőzően is ott lakott 25 családot tüntet fel, s mellettük csupán 17 önállósult fiút. Említ ezenkívül egy földesúri alkalmazottat, nyilván a szol. gáltatások ellenőrzőjét. Ez elsősorban a haldézsmából állhatott, mert a külsőségnek akkor csak kis része volt szántónak alkalmas, s ez is a falutól távol esett. A falu 1753-ban 99 háztartást számlál. . . Az 1767. évi úrbéri összeírás 85 jobbágycsaládot említ. A régi Gerjen jellegzetes halmazfalu volt. Ilyennek ismerhető fel az 1783. évi térképen, de ilyennek mondja az 1829. évi megyei kérdőív is: „egy kevéssé dombos a fekvése, az egésiz falutájt a víz környékezi, nem annyira hosszában, kiterülve vágynak a házak, melyek két utcából állnak és rendkívül sűrűén összeépítettek” A falu ekkor 189 házból állott 1057 lakossal. A régi falu áttelepítése 1830 —1850 között történt Az új falu szabályos mérnöki kijelölés teleklábas alaprajzát mutatja a mellékelt ábra. Népújság 6 1971. június 4. Már 1851-ben megvoltak a 3 párhuzamos utcát közrefogó telektömbök. A kijelölés és át- település nem fokozatosan, hanem nyilván egyszerre történt. Az 1829-ben számlált 189 háznak, beleértve az időközi növekedést, körülbelül 220 házastelket jelöltek ki. Az elrendezés szimmetriáját kiemeli, hogy csupán közepén és két szélén vezet keresztutca a Du. nára. A középső ott, ahol az iskola, papiak és templom helyét kijelölték, térré szélesedik ki. A belsőségben a jobbágyok házastelkeinek átlagos nagysága 370 négyszögöl körüli.” Gerjen jellegzetes Duna menti település. Házsorai közvetlenül a töltésig nyúlnak, és mivel itt a Duna vize közepes szint esetén is a töltésig ér, a Duna és a falu „tőszomszédsága” nagyon is szembetűnő. ' Egyébként kevés község fekszik ennyire közel a Dunához, mint-Gerjen. Ez a közelség magyarázza, hogy, az életmód egyik fő meghatározója mindig e nagy folyam volt. ' A Duna-szabályczás előtt e vidéken szántóföld nemigen akadt, a lakosság mindenekelőtt a halászatból élt. A szabályozás óta szántóföldi kultúrák díszlenek a falu körül, de e faluban nemigen akad, aki ne sorolná a kedvenc ételei közé a halat. Sokan hódolnak a horgászat szenvedélyének. Már többtől hallottam, hogy Ger- jenben a gyermekek együtt ismerkednek az ábécével és a horgászattal..« A komp vezetőjétől, Házi Józseftől pedig azt a meglepő dolgot tudtam meg, hogy egészen a legutóbbi időkig a fél falu Duna-vízből főzte a bablevest. — És most? — Azt hiszem, még most is akad ilyen, de amióta megépült a vízmű, a vezetéki víz is megfelel a babfőzéshez. A kutak vizszintje mindig közvetlenül függött a Dunáétól: ha áradt a Duna, a kutak kiöntötték, ha meg aszály idején elsekélyesedétt a meder, a vödröket alig lehetett megmeríteni a kutakban. — Most, hogy vízvezeték adja a vizet, nem függ a vízellátás attól, hogy y Duna árad-e, vagy apad. A vízműhöz mély rétegWosinsky Mór, a Tolna megyei múzeum megalapítója, feltűnően sokat foglalkozik a Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig című kétkötetes művében Gerjennel. Itt sokat kutatott, sok leletre bultkant. „Gerjen határában Bernri- eder Józsefnek a Terézia-ma- jorhoz tartozó Várad nevű pusztája megyénk egyik kiválóan fontos lelhelye. E hely, < mint neve is mutatja, a Duna árterületéből várszerűen kiemelkedő természetes domb, mely csak víztől védett fekvésénél fogva képez várat, vagyis védett helyet, de emberi kézzel soha nem volt védművé átalakítva. E dombnak mostani legmagasabb pontja még a legnagyobb árvíz alkalmával sem került víz alá, habár szemre nézve nem mondható magasnak. Átmérője hosszúságban 270 méter,, szélességben 210 méter. Az ásatásokat itt 1890. szept. 29-én kezdtem meg. A talaj minőségének megállapítására e domb különböző pontjain kisebb gödröket ásattam, s azt állapítottam meg, hogy az egész domb a lösz-talaj természetes emelkedettsége. ... a domb szélein átlag csak 80— 90 centiméter a korhanyréteg, a domb legmagasabb részein pedig 2,5 méter. Gyakran boríthatta vízár az egész dombot, míg a mostani magasságra emelkedett, s ez tisztán kivehető a magas korhanyréteg- ben, hol többszörösen egymás fölött vízszintes, egyenes vonalban húzódó, fehéres iszaprétegeket látunk. De alig van a természetnek olyan pusztító eleme, mely néha-néha a régészetnek szolgálatába ne állana, úgy itt is éppen ez ijesztő vízároknak köszönhetjük, hogy a telep a tűzhely körüli ép lebe lefúrt és állandó vízszintű kút adja a vizet. Gerjén fontos dunai átkelőhelynek számít. Bár hídja nincs, de menetrendszerű komp közlekedik a két vízpart között. — Régebben több utas volt, mert sokan igyekeztek a túlsó oldali, kalocsai hajóállomáshoz — magyarázzák. — Most főként ünnepnapokon és piacok alkalmából sok az utas. Ünnepnapokon azért, mert a hajóállomás környéke fokozatosan víkendteleppé alakul át, és oda jár a gerjeni fiatalság is szórakozni. A piaci napok pedig azért forgalmasak, mert Gerlétekben oly gazdag. Általában legszebb őskori leleteink sírmellékletekből erednek, de a tűzhelyek körüli leletek nagyobbrészt csak hasznavehetetlen töredékekből állanak. Ha a tomboló vízár, mint általánosan történni szokott, váratlanul lepte meg a domb őslakóit, akkor érthető, hogy nem holmijuk, hanem életök megmentésére gondoltak elsősorban. A tanyájukon hagyott tárgyak elvesztek ugyan a menekülőkre, de gondosan eltakarta s ép állapotban hagyta azokat a romboló vízár jótékony iszapja a késő utódok kutatásaira. Megállapítván a talajviszonyokat, 10 méter hosszú próbaárkot huzattam észak-déli irányban a domb legmagasabb pontján, a sertésólak keleti oldalán. Itt ugyanis már évekkel ezelőtt építkezés alkalmával emberi csontvázakra s egyéb leletekre akadtak, s így leginkább e pont Ígérkezett eredményre vezetőnek. Ez első hosszú árokból a következő tárgyak kerültek elő: 60 centiméter mélységben állati csontszilánkok mellett egy külső felületén fekete színű s fényesre simított kis bögre. Nyaka tölcsér alakú, hasas része tompaszög alatt terjed, feneke kissé belapított. Egyik oldalán füllel bírt, de az tövénél letörött. 90 centiméter mélyen a fekete humusz között fehéres színű, vékony iszapréteg vonul vízszintes irányban, mely alatt egy faragási nyomokkal bíró csúcsa hevert. Egy méter mélységben vörösre égett, földben feltört állati csontdarabok, edénytöredékek, s félhold alakú edényfülek. Eléggé ismeretes, hogy a félhold alakú fülek az olasz terrama- rék legjellemzőbb részletét kéjenhez a kalocsai piac a legközelebb eső. A kompok befogadóképességét régebben nemcsak mázsában és személyekben határozták meg, hanem lovakban és szarvasmarhákban is. Mert a kompok gyakran szállítottak azt is. Ilyen adat most is szerepel a gerjeni komp teherbíró képességet feltüntető tábláján, noha már csak nagy ritkán szállít „20 lova#'... Viszont nincs rajta, hogy hány személykocsit szállíthat, az pedig minden járatra akad. — A szabályozás előtt errefelé annyi volt a víz — mesépezik. Nálunk is feltaláljuk ezeket a tószegi és tisza-ugi terramarékban. De előfordulnak azonkívül számos szárazföldi bronzkori telepeinkben. 121 centiméter mélyen két egymásfölötti nagy tűzhely, melyek között csak csekély humuszréteg képezett válaszfalat. Mindkettőn szalmatöredékkel kevert s. keményre égett sártapaszdarabok hevertek, melyekben a kiégett vesz- sző mélyedései láthatók, ör- lőköveken. állati csontdarabokon s edénytöredékeken kívül az egyik tűzhelyen egy holdsarló nevezet alatt ismert agyagtárgynak külső felületén fényesre simított, tömör szarv- csúcsa hevert.” Wosinsky ezen kívül is még megannyi leletet ír le Gerjen- ből, s nagypn soknak közli a rajzát is. Az egyéb forrásokból kitűnik, hogy Gerjen nemcsak az őskorban volt lakott hely, hanem a honfoglalás után is csakhamar benépesült, A mai lakóiról egy igen érdekes szájhagyomány • járja! „Amikor a magyar seregek a török elé igyekeztek Mohács felé, ezen a részen keltek át a Dunán, és itt lemaradt — magyarán megszökött — a seregből néhány cigány. Itt meghúzták magukat a veszedelmek idején, közben elszaporodtak és szorgalmas, dolgos nép vált belőlük, ma pedig már nem is sejti senki, hogy az évszázadokkal ezelőtti őseik még cigányok voltak...” Ennek egyébként lehet valami alapja, legalábbis arra utal, hogy a faluban gyakori a Vajda családnév — a nem cigányok körében. lik a gerjeniek —, hogy temeJ tőnek sem akadt száraz hely. A nagypapák elbeszéléseiből maradt fenn a következő monda: „Valamikor még a halottat is csónakkal kellett kivinni e faluból. És az egyik temetésen, amikor a pap éppen azt énekelte, hogy e parányi szárazföldön egy csöpp víz sera találtatik, egy harcsa kikapta 3| kezéből az imakör.yvet...” A harcsa rész minden bizonnyal kitalálás, az viszont tudományosan is rögzített rész, hogy régen a halottat csónakkal vitték ki e faluból. fi Duna menten
