Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-30 / 178. szám

I ű v* 14. Amíg Ingrid Kiéld von Boldt tábornokkal beszélge­tett, Kloss hosszú léptekkel vonult végig a fényesen kivi­lágított folyosón az Abwehr épületében. Az ügyeletes tiszt nyitott ajtót; az első titkár­ságon találta magát. Az író­asztal mögött ülő százados rá­pillantott Klossra és felemel­te a telefonkagylót. Jelentett, válaszra várt, majd elvakkan- totta magát: — Tovább. A szertartás még kétszer megismétlődött. Minden ajtó előtt Wehrmacht-tiszthelyet­tes állt mereven, közömbösen; inkább Sízobrok, mint őrök. Kloss volt már az admirális­nál, ismerte ezt a ceremóniát, amelyet inkább nevetségesnek tartott, mint ijesztőnek. „A képzeletre-hatás módszere” — játszott a gondolattal, miköz­ben az utolsó titkárságon vá­rakozott, most már nem szá­zadosi, hanem alezredesi író­asztal előtt. Amikor behajtott az Abwehr parkolóhelyére, hogy elhe­lyezze a motorkerékpárt és meglátta Schultzot, azonnal kapcsolt, rájött hogy von Boldt tábornok gyorsabb volt, megelőzte őt, a tábornok tet­te meg előbb a lépést. — Maga az öreg akar látni téged —, mondta Schultz — de máris. Boldt tehát telefonált az ad­mirálisnak! Lehetséges, hogy az öreg poroszok közvetítésé­vel Canaris kereste a kapcso­latot az amerikai hírszerzés­sel? Kloss azonnal tisztába jött vele, milyen veszedelmes helyzetbe sodródott. Az admi­rális nem Boldt! Kloss vala­mennyi aduja egy szempillan­tás alatt ellene fordulhat. A német hírszerzés főnökének szándékai titokban maradnak, ez a vén játékos soha semmit sem csinál egyenesen, az int­rikák is, amelyeket ő maga agyai ki, minden esetben sok­lépcsősek; lehet, hogy éppen Boldtot játssza ki Himmler el­len, de az lehetséges, hogy Boldtot el akarja adni. hiszen élvezi a Führer bizalmát, ugyanis nem Kaltenbrunner, hanem éppen ő akadt az ösz- szeesküvés nyomára... Kü­lönben nem tudni, mit mon­dott neki Boldt. Milyen tak­tikát válasszon hát? Kloss döntött: a helyzet csak egy- esélyes... — A táskát és a fegyvert hagyja a titkárságon — szó­lalt meg az alezredes. Kinyi­totta a széles ajtót. Az óriási terem túlsó vé­gében elhelyezett íróasztal ta­lán húsz lépésre lehet a kü­szöbtől. Kloss sizálegyenesen vonult végig, akár a gyakor­lótéren, majd merev vigyázz- ban megállt az apró termetű és a hatalmas Hitler-portré alatt egyáltalán nem mutatós meg­jelenésű admirális előtt. A fő­nök a megfáradt felettes ki­mért érdeklődésével szemlélte az érkezőt. Arca ragadozó ma­dáré. — Hans Kloss — szólt —, főhadnagy. Maga kinek dol­gozik? — rikoltotta. Kloss jól tudta, hogy vála­szait azonnal, gondolkodás nélkül kell megadnia. Minden azon fordul meg, hogy a tit­kos háború e régi szaktekin­télye hitelt érdemlőnek fo­gadja-e el szavait. — Az ön számára dolgozom, admirálás úr! — Miért érdekli magát Ingrid Kiéld? — Beleszerettem. — Kloss egy másodpercet sem habozott a válasszal. Az admirális hallgatott. Is­mét Klosst méregette tekin­tetével, minden bizonnyal a válasz hihetőségét latolgatta. — Kloss, maga idióta! — Igenis, admirális úr —; jelentette tüstént a főhadnagy. Szakadatlanul remélt: nem is volna rossz fordulat, ha Cana­ris komédia-figurának tarta­ná, ügyetlen szeretőnek, aki olyan játékba keveredett, melynek érteimét képtelen felfogni. — Ebben hát megállapod­tunk — mosolyodott el hirtelen, most már szelidebben az ad­mirális. — Most pedig hall­jam gyorsan, mit tud?! Valóban gyorsan kell be>- szélni, habozás nélkül, a sza­vakat sem szabad különöseb­ben válogatni. Az admirális azon nyomban gyanút foghat, még a hamis hanglejtés is árulója lehet. Kloss előadta, hogy Ingrid eltűnt, s elhatá­rozta, hogy maga indul kere­sésére, és éppen ebből a cél­ból ment el a lány lakására. Ott meglepte Stolphot, von Boldt tábornok szárnysegédjét, aki megvallotta neki, hogy fe­lettese parancsára valamiféle levél után kutat. — Biztos voltam benne, ad­mirális úr — mondta Kloss —, hogy a tábornok úr által Kiéld kisasszonyhoz írt szerel­mes levelekről lehet csak szó. Kiéld kisasszony bizonnyal nem akarta visszaadni a le­veleket, és a tábornok úr félt a kompromittálástól. Gyanítot­tam, hogy a tábornok úr tár­gyalásokat akad kezdeni Kiéld kisasszonnyal, s éppen ezért tartózkodik lakásán Ingrid. Meg kell vallanom, hogy fél­tékenységemben tettem, amit tettem, hogy elveszteni a sze­retett lányt. Hiszi? Nem hiszi? Remél­heti, hogy az öreg lenyeli ezt a mesét? — Maga zsarolta a táborno­kot, főhadnagy? — Úgy vélem, admirális úr, hogy a meghatározás nem megfelelő. Az admirális ismét a vála­szon tűnődött. Még a szemét is lehunyta; elfáradhatott, ar­ca szinte elszürkült. — Hazudik, Kloss — szi­szegte halkan. — Eléggé ügye­sen csinálja, de hazudik. Ma­ga nem olyan idióta, mint amilyennek itt az irodámban szeretne látszani. — Őszinte vagyok, admirá­lis úr! — jelentette ki hangos szóval a főhadnagy. Mind­amellett érezte, hogy a húr túlfeszítésétői már alig egy lépés választja eL — őszinteség! — fintorgott az admirális. — A mi szolgá­latunkban! Hallottam magáról egyet s mást. Jól van..., hajlandó vagyok elfogadni ezt a verziót — hangja gúnyosan csengett. — Feltételezem, hogy nem akar gondot okozni felet­tesének. .. ostobaságokkal. Mert ez ugyebár ostobaság, nemde? — Most már az elöl­járó, a parancsnok hangján szólt. — Ha mindketten tu­dunk valamit, vagyis, ha ma­ga úgy gondolja, hogy én is tudok valamit, az csak félté­telezés a maga részéről. Ért­jük egymást? — Igenis — felelte Kloss. — Hallgatni kell tehát. Mindent elfelejtett. Kifejezett parancsomra fog csak újra emlékezni. Ha majd ilyen pa­rancsot adok, emlékezete csak akkor frissül fel. Ha pedig kedve kerekednék másvalaki­nek dolgozni, megtalálom a föld alatt is. Néhány órával ezelőtt beszélt magával és Schultzcal Müller egyik em­bere. Igaz? — Igaz. — Érdekli őket az ügy. Úgy vélem, a verzió, miszerint von Boldt tábornoknak bármi köze volna is Ingrid Kieldhez, csakis a maga fantáziájának a szüleménye. Maga ezt álmod­ta. — Igenis! Az admirális fanyarul el­mosolyodott. — A maga érzelmi állapota engem nem érdekel, Kloss, és Ingrid Kieldet felejtse el. örökre. Épül Újpalota Uj városrész Budapesten — Újpalota. A lakótelepen még idén áíaínak 2680 lakást, egy tizenhat tantermes iskolát egy 1-J fős óvodát. '■ (MTI foto; — (Beak# tore felv. — KSj Igazságok és tévedések a gombák körül Többször írtunk már arról, hogy a gomba kitűnő élelmi­szer. Ízesíti, színesíti az em­ber étrendjét, aránylag köny- n yen emészthető fehérjéje hasznos tápanyag és a fűszer­szegény diétában különös je­lentősége van. ... de — sajnos — veszedel­mes is! Leggyakrabban a könnyel­műségnek a téves — sőt sok­szor a babonás — felfogás az oka. Például a tévhit azt tart­ja, hogy az a gomba nem lehet mérges, amelynek a töréslapja nem bámul meg, aminek nincs kellemetlen szaga, nem csípős az íze, a leve, vagy főzete nem feketíti meg az ezüstkanalat, vagy aminek a levét homokon átszűrték. Mindez ostoba men­demonda! Akik ezeket elhiszik, sokszor igen drágán fizetik meg a tudatlanság és könnyel­műség árát. A mérges gombát nem lehet méregteleníteni! Az is téves felfogás, hogy az ehető gomba is mérgessé vá­lik, ha mérges gomba közelé­ben, döglött állat környezeté­ben, vagy mérgezett talajon nőtt. Az igaz, hogy az ehető gomba is ártalmassá válhat, ha nem friss. A gombának ma­gas a víztartalma és könnyen bomlik a fehérjéje. Nyári me­legben nyers és főtt állapot­ban egyaránt gyorsan megrom­lik. Kitűnő táptalaj a kórokozó baktériumok számára is. Ez az igazság a rémhír elleneben. Tehát még a frissen szedett, vagy vásárolt gombát is taná­csos azonnal megfőzni, tüstént elfogyasztani. Az ételmaradékot ne rakják félre. Még a kutyának se ad­ják! A sok általános tudnivalón túl joggal kérdezhetik olvasó­ink, hogyan károsítják a mér­ges gombák az emberi szerve­zetet? Egyes fajták csak emésztő­szervi ártalmat okoznak: hány­ingert, hányást, hasfájást. Az ilyen mérgezettek hamarosan meggyógyulnak. Más gombák az idegrend­szerre hatva, súlyosabb mér­gezéssel járnak. Izgatottságj látási, hallási zavarok, eszmé­letvesztés szerepelnek a pana­szok között. Ismét mások vér- károsítók. A vörös vértestek mérgei. Ezek sárgaságot, vér­vizelést okoznak, szemben az\ előbbi csoporttal, amelynek mérgezettjei úgy viselkednek mintha megbolondultak volna.­A legsúlyosabbak a májra, ható gombamérgek. Ezek közé tartozik a csiperkegombával könnyen összetéveszthető gyil­kos galóca mérge. A gyilkos galóca, ez a szürkés-zöldes-fe- héres kalapú, alatta fehér le­mezű gomba, amelynek tönk-, jén felül fehér hártyás gallérj alul ugyanilyen bocskor van és amelynek fiatal nemzedékét ez a fehérhártyás burok tel-, jesen beborítja, tökéletesen rá-, szolgál a nevére: gyilkos! Elfő-, gyasztása után fél—másfél na­pig panaszmentes lehet a be­teg, de ez idő alatt a veszedel­mes méreg felszívódik és olyart súlyos bél-, máj-, vérkároso-, dást okoz, hogy csak a leg­gyorsabb és legszakszerűbb kórházi kezelés mentheti meg a szerencsétlen mérgezett éle­tét a biztosnak látszó halál­veszedelemből. Ezért kell a gombafogyasztás után rosszul lett beteget azonnal — minden késedelem mellőzésével — kórházba szállítani. Mik a nyugodt gombajo-, gyasztás biztos feltételei? Először az, ha csak gomba-, telepen tenyésztett gombát vá-, sárol valaki és a gyűjtött gom-, bához még bizalma sincs. Másodszor: ha az önmaga által felszedett gombát bemu­tatja a gombaszakértőnek, aki a begyűjtött anyagot darabon­ként gondosan átnézi; vagy ha a piacon vásárláskor az eladó­tól a gombaszakértő írásbeli igazolását követeli. De még az ilyen gombát is frissen kell megfőzni és a legközelebbi ét­kezés során elfogyasztani. BUGA DOKTOR így élünk Tudósításommal az Izsáki Kállay Éva ifjúsági építő­táborból jelentkezem. Tábo­runk szinte az Alföld közepén helyezkedik el, amerre csak el­lát a szem, síkság. Itt-ott ta­nyaromok, a látóhatár szélét pedig erdők csipkézik. Ezt eleinte nehéz volt megszokni a dombos-völgyes tolnai tájhoz szokott szemnek. Azonban las­sacskán hozzászokott ehhez is a 160 gyönki, dombóvári és szekszárdi leány. Vidáman, tettrekészen végezzük el a ránk bízott feladatokat. Szőlőt kötözünk, saraboiunk, almát, barackot, babot, burgonyát szedünk, naponta hat órán ke­resztül. De közben még ver­senyez is a 16 brigád egymás­sal, mert az első négy helye­zett háromnaponként pénz­jutalmat kap. Visszatérve a tá­borba, délután a lányok kü­lönböző rendezvényeken vehet­nek részt. Egyik nap tábo­a táborban runkban tartott előadást Bor gár István, a sárközi népmű­vészetről. Már befejeződött a kosárlabda- és futball-bajnok- ság. Lezajlott a fodrászverseny és a tréfás vetélkedők is véget értek. A legjobban dolgozó brigádok az egyik esős napon] kirándultak Kecskemétre. Sok! érdekeset láttunk, voltunk a megyeházán, amit híres festők művei — freskók, történel­münk nagyjainak arcképei — díszítenek. Jártunk az Arany- homok-szállóban, megcsodál­tuk a Cifra-palotát. Egy másik délután ifjúsági találkozó ke­retében Szabadszállásról ka­tonafiatalok jöttek táborunk­ba. Vasárnap strandra mehet­tünk. A következő héten tábo­runkba látogat a Tolcsvay- trió, s különböző szellemi és sportelméleti versenyeket ren­dezünk. Szigeti Klára Gyönk Űj iskolaév, új iskolatáska! CS Óriási táskavásár minden iskolaszert árusító boltban. Most még 180 divatos, praktikus táskafajta között választ­hat! (345) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents