Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-30 / 178. szám

A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok I. Országos Konferenciájának felhívása

A szakmunkás-utánpótlás gondjairól

a termelés különböző területein dolgozó fiatal értelmiségiekhez, az üzemi kollektívákhoz, a párt- és szak- szervezetekhez, az országos főhatóságokhoz, a vállalatok és intézmények vezetőihez, ^víA szakmunkás-utánpótlás biztosítása égető ügye a népgazdaságnak. Úgy véljük, keresve is nehéz lenne találni olyan iparágat, olyan szakmát, amelyben ne tudnák elfogadni néhány újabb fiatal jelentkezési lapját.

Könnyű lenne okokat, magyarázatokat keresni. Vannak, akik a szakmunkásképzés hiányosságait, mások a munkahelyek elhanyagoltságát, az üzemi kollektívák közömbös, sokszor taszító magatartását, vagy éppen a bérezés aránytalanságait, a szakmai tudás háttérbe szorulását emlegetik. H allani olyan véleményeket is, miszerint a fiatalokból kiveszett a munkásöntudat, a nagyapák, az apák nyomába nem szívesen lépnek a gyerekek. Valami többet, jobbat kívánnak. És ebben —ha elfogadjuk —, némiképp hibás a család is.

A mesterség, a korszerű technológiával dolgozó üzemek ma sem vesztették el vonzóerejüket, ezt példákkal Igazolhatnánk. Léteznek, sőt tovább nemesednek a munkás- dinasztiák tradíciói.

> A munkásutánpótlás zavarainak mélyebb okai vannak. iS ezek már a jelentkezésénél kezdődnek. Több mint száz szakmát tartanak nyilván Magyarországon, évről évre ennyi helyen várják a nyolcadikat vagy éppen a középiskolát végzettek jelentkezését. De ha számba vesszük, jó ha a kétharmadára akad jelentkező. Patinás, tisztes mesterségeket ítélnek ezzel halálra. Szándékosan? Semmiképpen. A hibát a tájékozatlanságban, a nevelők hiányos ismereteiben kell keresni. Mert hány olyan általános iskolai osztályfőnök akad, aki nyugodt szívvel merné állítani, hogy valamennyi lehetséges választást ajánlotta volna tanítványainak? Szakmai

ismertető füzetek százai bevernek a tanári szobákban.

A közelmúltban döntést hozott a kormány: valamennyi pedagógust képző főiskolán a hivatalos tantárgyak sorát eggyel bővíteni kell, a ,.pálya- választási tanácsadás” nevű tárggyal. A rendelkezés bizonyos vonatkozásban javít majd a helyzeten.

A szakmunkásnevelésnek még egy hiányosságát meg kell említenünk: a tervszerűt- lenséget Tervszerűtienségről beszélünk, pedig évről évre előre kihirdetik, hogy egy-egy szakmára hány fiatal felvételét tervezik az intézetek. Önmagában ugyanis ez még kevés. Hiányzik a tervszerűség a legfontosabb kérdésekben: az üzemi igények, a lehetőségek, valamint az ésszerű munkaerő-gazdálkodás területén.

_Nem beszélhetünk tervszerűségről mindaddig, amíg frissen végzett műszerészeket raktárosként foglalkoztatnak a nagyüzemek, újsütetű esztergályost azonnal köszörűssé képeztetnek akkor, amikor másutt esztergályozni tanítják a köszörűst és lakatos dolgozik a műszerész helyén. Igaz, törvények biztosítják mindenkinek a jogot, hogy ott és olyan munkát vállaljon, ahol akar és amilyet el tud látni. Mégis megfontolandó nem lenne-e helyénvaló úgy irányítani a pályakezdőket, hogy képességeik, szaktudásuk szerinti munkát kapjanak, mindjárt az első években a sikerélmény és ne a csalódás, a kiábrándulás legyen osztályrészük.

' A „legfrissebb” szakmunkások ezekben a hetekben lépnek ki az életbe, sokan most választanak mesterséget. Jó lenne, már most így gondoskodni sorsukról, tervezni a jövőjüket!

Elv társak*

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1971-ben első ízben hívta össze a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Országos Konferenciáját, azzal a céllal, hogy fórumot teremtsen — az MSZMP X. kongresszusán meghatározott szocialista céljaink. eléréséhez — a gazdasági építőmunkában tevőlegesen részt vevő értelmiségi fiatalok számára.

A társadalmi-gazdasági életben az elmúlt időszakban végbement változások egyik alapvető momentuma a technikai haladás meggyorsulása. Ebből eredően a gazdaságpolitikai célkitűzések — a IV. ötéves népgazdasági terv műszaki fejlesztési feladatai — nem nélkülözhetik a fiatal üzemi értelmiség aktivitását. A konferencia és az azt megelőző üzemi tanácskozások hivatása volt elősegíteni a fiatal műszakiak és közgazdászok társadalmi, közéleti aktivitásának fokozását.

Hazánkban is megfigyelhető tendencia a mérnökök, közgazdászok és technikusok arányának növekedése az ipari termelésben. Ez a folyamat a társadalmi-gazdasági élet fejlődésének olyan új tényezője, amely növeli az értelmiség ifjúságpolitikai szerepét.

Népgazdaságunk a műszakitudományos haladás gyorsulása miatt egyre jelentősebb ősz- szegeket költ a felsőfokú szakemberképzésre. Nem lehet közömbös, hogy ennek megtérülése a szellemi kapacitás jobb kihasználása révén hogyan realizálódik. Ezért lényeges a fiatal szakember-generáció megfelelő felkészítése, az idősebbek gazdag szakmai, politikai, emberi tapasztalatának átvétele.

A konferencia és az azt megelőző üzemi, területi tanácskozások e fő gondolatok jegyében részletezték közös feladatainkat a IV. ötéves terv megvalósításában, az üzemi, intézményi tervek kidolgozásában és kivitelezésében. Napirendre kerültek egyrészt a műszaki fejlesztés az automatizálás, a hatékonyabb munka- és üzem- szervezés, a termelékenység növelése, a számítástechnika alkalmazása területén jelentkező gyakorlati tennivalók, másrészt a pályakezdő szakemberek beilleszkedése, anyagi, szociális igényeik és lehetőségeik, a szakmai továbbképzés, a személyi képességek és érvényesülés jelenlegi helyzete és távlatai.

A tanácskozás résztvevőinek véleménye szerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsainak helyes törekvése a fiatal szakemberek mozgósítása a népgazdaság előtt álló feladatok megoldására. A párt ifjúságpolitikai állásfoglalásának szellemében kívánatos, hogy a KISZ szervei és szervezetei — az eddigi gyakorlat folytatásaként — többet foglalkozzanak a fiatal szakemberek körében végzett munkával, a soron következő VIII. kongresszuson ezek a feladatok kapjanak nagyobb hangsúlyt.

Mi, a konferencia résztvevői •— társaink megbízásából, több szakma, üzem és intézmény fiataljainak lehetőségeit ismerve — állást foglaltunk a ránk

KISZ-gyűlés

A közelmúltban a dombóvári Áfész KISZ-szervezete taggyűlést tartott, melyre meghívták a Vöröskereszt városi és helyi alapszervezetének titkárát is. A fiatalok megismerkedtek a Vöröskereszt munkájával, tevékenységével és ígéretet tettek arra, hogy segíteni fogják az alapszervezeti munkáját, a véradás szervezésében.

Rövid idő alatt megkétszereződött a tagság létszáma, szocialista brigádokon keresztáré jelentős feladatok legjobH tudásunk szerinti elvégzése mellett, és aktivitásra buzdít- va mozgósítunk minden becsületes, hazáját szerető értelmiségi fiatalt, hogy egyéni képességeinek teljes kibontakoz-, tatásával járuljon hozzá nemzeti céljaink eléréséhez. Az li országos konferencián, felmérve az értelmiségi fiatalokra váró jelentős teendőket, felhívjuk társadalmunk valamennyi érintett tagját, jobban hasznosítsák a fiatalok lendületétj munkájukkal, tanácsaikkal, intézkedéseikkel az eddiginél nagyobb mértékben segítsék elő tevékenységük eredményességét. Fontos társadalmi érdoki hogy a pályakezdő fiatal szakemberek valamennyi üzmben és intézményben fegyelmezett munkával érvényesülhessenekj kiérdemelve dolgozótársaik és> az egész társadalom megbecsülését.

Felhívjuk és kérjük az üzci mi, intézményi KISZ-szerve-* zeteket, a Fiatal Műszakiak és» Közgazdászok Tanácsait és as szakszervezeteket: az idősebi* kollégák, gazdasági vezetőki, pártszervezetek támogatásával3 az ifjúmunkásokkal, szociális ía brigádokkal közösen biztat sítsák, hogy az értelmiség fia-i. tál nemzedéke jól felkészülve* kezdjen hozzá társadalmi fcíf- vatásának betöltéséhez, közöst nagy feladatunk végrehajtása4 hoz, szocialista hazánk építési séhez. AV*<r

T)»1 ' i

Fiaföl Műszakiak ' és Közgazdászok T. Országos Konferenciái»

'i> ■#’ Y

az Áfész-nél

tül pártoló tagokat is szervez-* tek, a véradók tábora is szép számmal megnövekedett.

Terveznek egy házon belüj megrendezendő véradóünnepséget, ahol a többszörös véradókat jutalomban részesítik^ Közös összefogással gyökeresen megváltozott a Vöröskereszt munkája az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél. : Jfe

Teravági Gábor né titkár »

Városi-Járási VöröskereszJ0 Dombóvár

SEGÉDMUNKÁSOK

K

ét kezük, a lapát és az ásó a szerszámuk, munkaeszközük. Nap, szél, eső, hó cserezte arcukat, _ bőrük száraz, tenyerükön a bőr, mint a bakancstalp. Még annál is erősebb, mert a bakancs fél év alatt leszakad lábukról. Mindent, — ruhát, szerszámot, lábbelit — elpusztít a betonoszlop, a vizes gödör. De rendkívül nehéz munkájuk nyomán a villamos energia eljut a falvakba, a tsz-ek majorságaiba.

*

Segédmunkásold Zsömlye Károly 17 éve villamosít, segédmunkási minőségben, jelenleg kilenc forintos órabérért. Sudár Ferenc tizennyolc hónapja foglalkozik oszlopállítással, órabére nyolchúsz. Mutz János egy éve a DÉ- DÄSZ embere, nyolc forint órabérrel.

A cecei szőlőkön túl a vizenyős-lapos terepen dolgoznak. Az utolsó oszlopot állították fel, a paksi Klein-bri- gád — melyhez tartoznak — Németkértől építi a vezetéket a cecei szőlőkig. Cecétől Si- montornyáig pedig a dunaújvárosi áramszolgáltató emberei dolgoznak.

Az oszlopgödörbe az utolsó lapát homokot is belekotorják. Zsömlye Károly így fogad:

— Azt hittem a szakszervezettől jön. Onnan várunk olyan embert, aki választ ad kérdésünkre. A művezetőnk mondta, hogy majd küldi a szakszerveeetest, de még nem ért ide.

Zsömlye Károly panaszkodik, mintha soha senki nem hallgatta volna eddig meg.

— Építettem a házat is, de kérem, hiába döntötte össze a talajvíz, csak nagy utánjárásra kaptam hitelt. Amikor költöztem, segélyt nem adtak. Áhh, elmegy innen mindenki.

— El. Az ősztől júliusig öten hagyták itt a brigádot, valahány kiváló munkás. — Szól közbe Mutz János. — Akkor nagyon megsértődtünk, mérgesek voltunk. Egyszerre levontak tőlünk hatszáz forintot. Sajnos rossiz az elszámolási rendszerünk. Előlegfélét kapunk, s ha a munkával végeztünk, akkor számolják el a bért. Tehát itt van ez a Németkér—cecei szakasz. Megvan — csak mi nem tudjuk —, hogy mennyi munkabért lehet erre kifizetni. Ha a végén túllépték a bért, akkor levonják a többletet. Ha kevesebbet kaptunk eddig, akkor meg kétszáz-kétszázötven forintot dugnak a kezünkbe.

Természetesnek veszik, hogy egy adott munkának meghatározzák a költségfelosztását. De a jelen esetben például túllépik a munkabér-normakere- tet, mert rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak. Egy oszlopnak a folyóhomokban akkora árkot kellett ásni, hogy személygépkocsi megfordulhatna benne. Az oszlop felállítása is körülményes, a daru, meg a két kötözőember sem volt kihasználva. Ezen a szerelésen csak munka van, pénz nincs.

Persze a panaszok eljutottak már az igazgatóságra is. Ismerik gondjaikat, sajnos segíteni nem sokat tudnak.

Pedig orvosolni kell a bajokat — hogy több munkást itudjanak felvenni.

— Feleségem többet keres a konzervgyárban, mint én — kesereg Sudár Ferenc. — Lassan ő lesiz az úr a háznál.

— Ha nem adják meg a tíz forintot, elmegyek én is — erősködik Zsömlye Károly.

Inkább csak ijesztgetésnek szánja azonban ő is, mert tizenhét év után nem tudná itthagyni a céget

— Rendes ember a Vári munkatárs, meg az Endrődi is. Tudjuk, hogy ők azt szeretnék, ha szépen keresnénk, jobban, mint eddig, és másokat is, segédmunkásokat, hoznánk a céghez. Dehát a nincsből ők sem tudnak adni — mondják.

Valóban, az áramszolgáltató munkaterületein a rendkívüli fizikai igénybevétel, a veszélyesség nem vonzza az új munkásokat. Pedig van kedvezmény is: naponta csukott gépkocsin viszik őket a munkahelyre, ötszáz forinton felüli összeget fizetnek egy munkásnak havonta a külszolgálatért. Munkaruhát, köpenyt kapnak. (— Más lenne a kihordási ideje, ha nem az irodások állapították volna meg. — bizonyítja Sudár meg Mutz.) Kedvezményes áram- használat a lakásban, ha úgy adódik, majdnem ingyenes fuvar, néha tüzelőnek selejt oszlop. ..

— Nem is azért mondj ült,, nem is azért panaszkodunk, de jó ha mások is tudják, hogyan élünk távol a világtól. Szeretnénk, ha mindenki tudná, hogy nem forintot lapátolunk az oszlopgödörből, hanem csak filléreket.

— Augusztus 15-re át kell adni a munkát. Mi ötödikén akarjuk készre jelenteni. Akkor lesz majd egy kis pénz feg pluszban. Mert nagyon kellene. Azt mondják a főnököld „Emberek, határidő előtt keU átadni, akkor lesz pénz..

— Nem tudom, lesz-e — taS máskodik Mutz János optimista fejtegetésében Zsömlyet Károly»

Elvettem a segédmunkásoké tói egy órát. Egész napi pié henőjük nem tesz ki ennyit; Mentegetőzöm.

— Minek, magának ez ä dolga. Csak a szakszervezetes is így venne el tőlünk egy órát. — Bíztatnak, küldjeni majd a szakszervezeti emberig ha találkozom vele.

*> 'í

£*ecén delet harangoznak;

A szőlőben az elhagyott tanyák csöndesek. A kánikulai tikkadtságban a kutyák sem ugatnak.

Apró, piciny gyerekembe? baktat az egyik rogyadozó tanyától a faluvillamosítók felé, a homokos tarlón.

— Jön a Pistike, éhes. Nag együnk mi is emberek.

Az oszlopgödör szélére üt* nek, aktatáskáikból előcsomagolják a szalonnát, sonkát, túrót, zöldpaprikát, — falatoz-; ni kezdenek.

Fölöttük áll a nap, mintha’ odaszegezték volna. Árnyékban harminc fokot mérnek.

PALKÓ VACS JEN<* j